A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 49. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére

352 A JOG latot elrendelő végzés nem kézbesittetik és a kinek a 243. §-a szerint felfolyamodási joga nincs és nem is lehet ! Mit mondhatunk erről a curiai jó tanácsról ? Ha az utolsó vidéki ügyvéd e szerint járna el, bizony mondom, megérdemelné a fegyelmi eljárást. Én közzétettem az esetet s ezzel módot adtam a végrehajtatóknak, hogy hasonló esetben a zárlat által sérelmet szenvedett harmadik személyek jogos igénye ellenében a Curiának idézett kijelentésére támaszkodhassanak. De az én haszonbérlöm sérelme sérelem maradt, s én legalább nem tudtam megtalálni a sikerre vezető jogorvoslatot. Ha a legfelsőbb törvényszéknek még T eleszkyvel és a saját döntvényeivel sem képes a magyar ügyvéd imponálni, akkor nem marad egyéb hátra, mint csatlakozni ahhoz a pessimisták táborában uralkodó nézethez, hogy a magyar jogszolgáltatás lutri ! Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró II. Fejezet. Jogsegély. 15. §. A harmadik bekezdés rendelkezései nem eléggé szabatosak és helytelen magyarázatra adnak alkalmat. Az tehát az 1893. évi XVIII. t.-c. 157. §-ának megfelelőleg kibővitendő azzal: <ha a birói cselekménynek a helyszínén kell történnie, vagyha aközvetlen felvétel tetemes nehézséggel és arányatlanul nagyobb költséggel járna.» 17. §• A tervezet a felsőbb bíróságok megkereséseit feltétlenül foganatositandóknak rendeli. Ezen imperativ rendelkezés azonban sok esetben teljesithetlen, a mennyiben maga a megkeresés olyan perjogi actus foganatosítását is tartalmazhatja, melyet teljesíteni egyáltalában lehetetlenség, vagy pedig elhárithatlan akadályokba ütközik. A minek teljesítése pedig az első bíróság megkeresésére lehetetlen, annak teljesítése nem válik lehetővé az által, ha a megkeresést a felsőbb biróság intézi. Egyébként a szakasz azon szövege sem mondható sikerültnek, mely a megkeresést visszautasitandónak rendeli ,ha a cselekmény megkeresés utján egyáltalán nem teljesíthető. Hogy miként értelmezi ezt a tervezet szerzője, arra nézve az indokolás sem nyújt kellő felvilágosítást, mert nem jelenti ki, váljon a nem teljesithetés alatt a megkeresés perrendellenes voltát, vagy pedig más lokális és oly akadályokat ért-e, a melyet elhárítani nem áll módjában a megkeresett bíróságnak. Helyesebbnek véljük tehát a következő szövegezést: A megkeresést vissza kell utasítani: 1. ha a cselekmény a megkeresett biróság területén kivül foganatosítandó és a 15. §-ban meghatározott oly körülmények fenn nemforognak, amelyekahatárátlépést megengedhetőnek tartják; 2. ha a cselekménynek megkeresés utján leendő foganatosítása perrendellenes; 3. ha annak teljesítése amegkeresett biróság által el nem hárítható akadály, vagy más ok miatt lehetetlen. A megkeresett biróság a felsőbb biróság megkereséseit azonban csak az esetben terjesztheti vissza foganatosítás nélkül, ha a cselekmény a megkeresett biróság területén kivül és nem a vele határos kir. járásbíróság területén lenne toganatositandó, vagy ha annak teljesítése egyáltalán lehetetlen. 19. §. A kir. járásbíróság hatáskörébe utalt ügyekben a felebbvitel a tervezet szerint is a kir. törvényszékhez történik. A jogorvoslat rendszerének megfelelőbb tehát, ha a szakaszban megengedett felfolyamodás és feljelentés felett is azon felebbviteli biróság határoz, a melynek a megkereső biróság felebbvitel tekintetében közvetlenül alá van rendelve. A szakasz ennek megfelelőleg módosítandó lenne. III. Fejezet. Birói illetőség. 21. §. Annak közelebbi meghatározása, hogy jogi tekintetben mi értendő lakás alatt, a polgári törvénykönyvnek lesz majd feladata. Addig is azonban téves magyarázatok elkerülése végett nem ielesleges, ha az illetékesség megállapítására döntő befolyással biró: «lakik» szó elébe az «állandó> szó helyeztetnék. Azon tényállapotból, hogy a személy valahol lakik, még nem következik, hogy az egyúttal rendes lakhelyét képezi, mivel ennek megállapításához szükséges, hogy az illető egyénnek azon helyen való tartózkodási viszonya nem az ideiglenesség, hanem az állandó helyhez kötöttség jellegével birjon, vagyis, hogy az illető személy élete, tevékenysége és foglalkozásának mintegy állandó központját képezze. Ezt pedig az egyszerű «lakik» szó nyelvtani értelme teljesen ki nem fejezi. 25. §. A törvényes és törvénytelen gyermekek illetőségét ezen szakasz nem állapítja meg teljes szabatossággal, a mennyiben az abban foglalt rendelkezés szerint a gyermekek az atyai hatalmat gyakorló atyjuknak, a törvénytelen gyermekek pedig anyjuknak lakhelyét követik s mindaddig megtartják, mig azt jogérvényesen el nem hagyják. A 22. §-nak alkalmazása esetében pedig akkor, ha vele közös háztartásban élnek. Ugy a «jogérvényes elhagyás» mint a «közös háztart áss. grammatikai fogalma a gyermekek illetőségének meghatározásánál nem nyújt kellő alapot, mert a jogérvényes elhagyás nemcsak a tervezet indokolásában hivatkozott 1877. évi XX. t.-c. 4—6. 8. §§ ai és a 113. §. 4. pontjában meghatározott, hanem más esetekben is előfordul és mert a tervezet 27. §-a a kiskorúak és gondnokság alatt álló személyek illetősége tárgyában csakis azon esetre tartalmaz intézkedést, ha azoknak lakhelye meg nem állapitható. Véleményünk szerint is helyes az, hogy a nagykorú, teljeskoru és atyai hatalom, vagy gondnokság alatt nem áll ó gy erm eke k, a kik tehát perbeli cselekvő képességgel birnak (72. §.), rendszerint a saját személyükre nézve illetékes biróság előtt vonandók perbe. De helytelen viszont az, hogy azon kiskorú gyermekek, a kik perbeli cselekvőképességei nem birnak, mindazon perekben, a melyekben a tervezet az általános illetőségtől való eltérést meg nem engedi, dacára annak, hogy pl. mint tanoncok vagy iparossegédek a szülői házat, ezeknek lakhelyét jogérvényesen elhagyják, vagy atyjukkal közös háztartásban nem élnek (22. §.), már ezen oknál fogva és feltétlenül ne a szülők lakhelyének illetőségét kövessék. A magánjogi szabályok a kiskorúak, atyai hatalom és gondnokság alatt állók érdekeit védik, é s cs ele k mé n y e i k e t kivételes e lb ír ál ás a lá vo nj ák, különös jogvédelem alá helyezik. Nem volna tehát célszerű a magánjogi elvek ezen rendelkezésein rést ütni azáltal, hogy a hitelezők a nevezett személyeket, a mennyiben a szülők lakhelyét jogérvényesen elhagyták, vagy a 22. §-ban megszabott esetekben azokkal közös háztartásban nem élnek, kivétel nélkül azon biróság előtt vonhatnák perbe törvényes képviselőjük személyében, a hol a per megindításakor állandóan laknak. Az ily rendelkezés a felperes hitelezőknek különben is csak egy részét előnyösebb, a törvényes képviselőket pedig hátrányosabb helyzetbe juttatván, a hitelezést és ezzel a könnyelmű adósságcsinálást csak elősegítené. Ez azonban a perjogi szabályoknak nem lehet hivatása. Egészen másként alakul a helyzet, ha a perbevont követelés a törvényes képviselő beleegyezésével keletkezett, vagy annak alapját kártevés képezi. Helyesebbnek tartjuk mindezeknél fogva a 25. §. helyett a következők törvénybe iktatását: 25. §. A törvényes, valamint az ezekkel egyenlő tekintet alá eső és perbeli cselekvő képességgel nem biró kiskorú gyermekek az atyai hatalmatgyakorló atyjuknak, a törvénytelen gyermekek pedig anyjuknak lakhelyét követik még azon esetben is, ha az atya 1 a k h e 1 y é t a 22. §. értelmében az állomáshelye határozza meg, kivévén, ha az általános illetőségtől való eltérést a törvény megengedi. Azonesetbenazonban, haaperbevontkövetelés az atya, vagy a törvényes képviselő beleegyezésével keletkezett, azily gyermekek általános illetőségük szerint illetékes biróság előtt is perbevonhatók 26. §. A 21. §-nál elmondottakra való tekintettel a szöveg akként igazítandó ki: «kiknek állandó lakhelyük nincsen.» Ugyanezen szakasz az általános illetékesség megállapítása tekintetében nem tartalmaz intézkedést az esetre, ha az állandó lakhelylyel nem biró személyek utolsólakhelye ismeretlen. Az illetékességi kérdés eldöntésének egyszerűsítése és annak meggátlása céljából, hogy egyfelől a felperesként fellépő fél perrendszerű jogával vissza ne éljen, másfelől pedig a külföldön levő alperes, illetve a kinevezendő ügygondnok alaptalan illetékességi kifogásokat ne emelhessen, elrendelendő az is, hogy felperes az alperes utolsó lakhelyét helyhatósági bizonyitványnyal valószínűsíteni tartozik. Helyén levőnek találjuk pedig ezt, a tervezet 179. §-ának rendelkezésére való tekintettel is. Igen természetes, hogy a menyiben ilyen garantiák megkövetelteinek, annak is kifejezést kell adni a hozandó törvényben, hogy alperes a helyhatósági bizonyitványnyal valószínűsített utolsó lakhely és az ennek alapján meghatározott birói illetőség ellen pergátló kifogással nem élhet.