A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 46. szám - Fayer László fölolvasása az akadémiában

A JOG 331 a törvényszékek gyakorlatához abban áll, hogy a törvényszékek akkor, mikor hatáskörüket vizsgálják, a köztudomású tényekről sem vesznek tudomást. így néhány hónap előtt egy tulajdonjog elösmerése iránti rendes pert indítottam, mely pernek tárgyát két egész úrbéri telek képezte. Az ingatlanok értékét nem igazoltam, mert minden gyermek tudja, hogy két egész úrbéri teleknek értéke — még a legrosszabb minőségű földből is -- több mint 200 frt. Legnagyobb meglepetésemre azonban visszakaptam a keresetet azzal, hogy a 200 írton felüli értéket igazoljam, különben nem tüz ki a törvényszék perfelvételi határnapot. A törvényszéknél talán nem tudják, hogy 2 egész úrbéri telek minden körülmények között is többet ér, mint 200 frtot? A fent érintett végzés olyan benyomást tett rám, mint tehetett annak idején a szegedi kir. Ítélőtáblának egy közbeszóló végzése, melyben felhívja felperesi ügyvédet, hogy igazolja, «mikor is volt a königgrátzi csata*. Aztán mondja még valaki, hogy köztudomású tényeket igazolni nem szükséges! Egy harmadik és egyszersmind utolsó észrevételem pedig a következő esettel függ össze: Rendes keresetet indítottam a balassagyarmati kir. törvényszék előtt egy negyed úrbéri teleknek birtokba bocsátása és 1.100 frt elmaradt haszon megítélése iránt. Az értéket itt sem igazoltam, gondolva, hogy a megítélni kért 1,100 frt. elmaradt haszon mindenesetre megállapítja a törvényszék hatáskörét. De a törvényszék itt is visszaadta a keresetet, azzal indokolva a végzést, hogy az egy negyed úrbéri telek értékét nem igazoltam, vajion az 2011 frton felül van; az pedig, hogy a kereset tárgyát 1,100"frt elmaradt haszon is képezi, még nem állapítja meg a törvényszék hatáskörét, mert a követelésbe vett 1,100 frt csak járuléknak tekintendő. A törvényszéknek ezen nézete nem helyes. Az 1,100 frt. elmaradt haszon iránti igény nem járuléknak tekintendő, hanem önálló keresetnek, mely a birtokbabocsájtás iránti keresettel halmozottan egy keresetlevélben adatik elő. Külön birói cognitio tárgyát képezi ugyanis, hogy alperes tényleg birtokban tartja-e felperes tulajdonát képező ingatlanait, és külön ítélkezik a bíró a fölött, hogy tényleg annyi-e az elmaradt haszon, mint a mennyit felperes igényel. A birtokba bocsájtásra nézve a biró el is utasíthatja felperest, ha pl. kitűnik, hogy alperes az ingatlant a kereset indítás előtt jogos uton megszerezte, az elmaradt haszonra nézve pedig egyúttal elmarasztalhatja, mert a perben beigazolást nyert hogy alperes mielőtt az ingatlant megszerezte, azt csakugyan ennyi és ennyi esztendőn át jogosulatlanul használta. A birtokba bocsájtás tekintetében felperes a pertől elállhat, mert hitelezői a peres ingatlant időközben elárvereztették ; az elmaradt haszon tekintetében pedig tovább folytatja a pert, mert bebizonyíthatja, hogy alperes tényleg minden cim és jog nélkül húzta több éven át, egészen az időközben bekövetkezett árverésig, a felperes jogos tulajdonát képező ingatlan hasznait. Mindezekből a példákból láthatjuk, hogy a birtokbabocsájtás és az elmaradt haszon megítélése iránti kereset, még ha egy keresetlevélben adatnak is elő, nem egy fő és egy járulékos keresetet képeznek, hanem két különálló keresetet, melynek mindegyike külön birói cognitiót igényel. A gyarmati törvényszék tehát helytelenül cselekedett, midőn az 1,100 frt. elmaradt haszon iránti igényt járuléknak tekintette, és engem oda utasított, hogy a birtokbabocsájtás iránti kereset tárgyát képező egy negyed úrbéri telek értékét igazoljam Belföld. X" Fayer László fölolvasása az akadémiában. A magyar tud. akadémia III. osztálya ülést tartott, melyen Fayer László vázlatban azt a bevezető tanulmányt mutatta be melyet az 1843-iki büntetőjogi javaslatok akadémiai kiadásához irt. A harmincas években először Széchenyi fejtette ki a büntetőjog kidifikációjának szükségét. A Stádiumban részletes büntetőjogi programmot állit fel. Majd Deák Ferenc karolja fel az eszmét s leginkább az ő fáradozásainak köszönhető az országos bizottság kiküldése. Az 1843-iki javaslat ugyanazon az elveken alapul, mint az 1848 év előtti gyakorlat, mely mint szokásjog, számos reformintézményt fölvett magába. A német büntetőjog abban az időben még a mult századbeli felfogást követte. A badeni javaslat, melyről állították, hogy irányadó befolyást gyakorolt a magyar javaslatra, tizenhét esetben állapítja meg a halálbüntetést, a fegyenceket éhezteti, sötét kamrába záratja, a nemesek számára külön fogházat állit föl. A porosz 1843-iki javaslat pedig amellett, hogy a halálbüntetést ugyanoly terjedelemben alkalmazza, fenntartja a minősített halálbüntetést és a botbüntetést. A francia Code is az elrettentés elvet tükrözi vissza és Napóleon vaskeze meglátszik benne. Ezekkel a munkálatokkal szemben nem csak az 1843-iki, de már az 1792-iki és 1827-ki magyar javaslatok fölvilágosult szellemüeknek mondhatók. A mint az 1792-diki javaslat a halálbüntetés alkalmazási terét részletesen körülírja, az csaknem egyenlő a halálbüntetés megszüntetésével. A szabadságbüntetéseket mindkét magyar javaslat oly rövidre szabja ki, mint egyetlenegy európai kódex sem ; az életfogytig tartó szabadságbüntetést egyik javaslat sem fogadja el. A harmincas és negyvenes években a tisztultabb irányzat teljesen meg volt már érlelődve a magyar közélet minden férfiában. A legtöbb büntetőjogi kérdésre nézve a konzervativek körülbelül ugyanazt vallották, mint az ellenzékiek. Az élő magyar büntetőjogi tradícióknak Deák Ferenc az 1843-iki javaslat utján határozott alakot adott. Kimondja a javaslat a hármas fölosztásnak, a halálbüntetésnek, a testibüntetésnek, | minimumnak és a becsületbeli következményeknek eltörlését, a | szabadságvesztésbüntetéseket egységessé teszi s a sértett félnek lehetőleg kártalanítást nyújt. Az előadó ismerteti azt a levelezést is, melyet Pulszki Ferenc és Szálai László folytattak Mittermayerrel, a világhírű német jogtudóssal; vázolja Mittermayernek egy német folyóiratban közzétett kritikáját és az augsburgi «Allgemeine Zeitung- abból az időből való közleményeit: továbbá Belgium egyik leghíresebb büntetőjogászának, H a u s-nak, a magyar javaslatról a negyvenes évek folyamán irt magasztaló véleményét. Ausztria és külföld. Bécs, október hóban Az osztrák igazságügyminister a pénzügyi bizottságnak legutóbbi ülésén több igazságügyi kérdés felett igen érdekes nyilatkozatokat tett. Mindenekelőtt a b i r ó s á g o k szervezetéről nyilatkozott. Magában Csehországban három uj törvényszék és kilenc uj járásbíróság felállítása van tervbe véve. Nem kevesebb mint 1,290 uj birói állást szerveztek, köztük 447 albirói állást (Bezirksgerichtsadjunkt), kik az uj birói ügyviteli szabályzat szerint, mint önálló birák fognak működni; ezenkívül 187 járásbirót a hetedik, 352 törvényszéki és 179 járásbirósági adjunctust pedig a nyolcadik rangosztályba szándékozik emelni. Bizonyára örvendetes, hogy a bíráknak ekkép az előmenetelre több kilátás nyilik, azonban elodázhatlanul előtérbe nyomul a kérdés, hogy honnan vegyék a birák ily nagy számát. Más országokban e szükségletnek az ügyvédségben, a jogi erők e nagy tartalékalapjában, elég fedezete volna.* Nálunk az ismert akadályok állanának evvel szemben. Egyébként sincs a birák kinevezésével a dolog megoldva, alkalmas birákról kell gondoskodni. A törvényszékeknél gyakorló cursusok és az uj polgári perrendről való előadások tartása a járásbíróságok hivatalnokai számára, bizonyosan elősegíti a cél elérését, azonban a szóbeli eljárásra fontosabb és nehezebb az anyagi jognak alapos tudása, melyet pedig csak magánszorgalom által sajátíthatni el. A mi meggyőződésünk szerint a jog anyagának oly mértékű uralása, hogy az illető jogtételek alakítására képes legyen, a mi a bírónál igazán nélkülözhetetlen, az emberi szellem legfőbb feladataihoz tartozik és ezért oly előnyös Angliának a birák számát a nélkülözhetlen minimumra korlátoló bírósági szervezete. Minthogy azonban bizonyos, hogy e tekintetben az angol intézményeket nem utánozhatjuk a nagy kiterjedésű Ausztriában, holott náluk a lakosság nagy része egy városban tömörül össze, legalább törekedjünk a birói kar számára annyi jeles erőt megszerezni, a menynyi csak lehetséges és függetlenségük teljes megóvása és az államban előkelő állás biztosítása által lehetővé tenni, hogy hivatásuknak örvendjenek. A nyelvkérdést illetőleg kijelentette a miniszter, hogy ez a magas politika dolga, a melyet az összminiszteriumnak törvényhozás utján kell megoldania. Az mindenesetre biztosítandó, hogy saját hazájában mindenki saját nyelvén hallgattassák ki és mindenkinek ügye a saját nyelvén nyerjen elintézést. A vasárnapi munkaszünetről a miniszter praktikusan és értelemmel nyilatkozott, mondván, hogy a vasárnapi munkaszünetnek a bíróságoknál való strict keresztülvitele lehetetlen. Ebből következtetjük mi, hogy a kötelező teljes vasárnapi munkaszünet az ügyvédi irodákban nem acceptá1 a n d ó, azon egyébként igen csekély többség dacára, mely az utolsó kamarai gyűlésen, melyen a bécsi ügyvédeknek »/ része sem szavazott, mellette döntött. A miniszter a büntető eljárás terén az érdemleges felebbezés ellen nyilatkozott, mint mi hisszük, teljes joggal, úgyszintén az elnöki reassumálás ellen is és pedig azért, mert csekélyebb műveltségű lakókkal biró tartományokban a sokszor nagyon is bonyolult bizonyító eljárás összeredményének összefoglalása nélkülözhetetlen. Hogy ily körülmények között a igazságos ítélkezésnek célját miképpen éri el, arról most nem akar szólani. A miniszter nagy törvényhozási munkálatokat is akar előkészíteni, mindenekelőtt a perenkivüli eljárás reformját, azután a büntetőtörvénykönyvet. Az e célra alakított bizottságok munkásságát, mihelyest munkálataik nyilvánosságra jutnak, különös figyelemmel fogjuk kisérni. Még nem lehet előre tudni, vájjon a bizottságba meghívott Stoosz tanár viendi-e a vezérszerepet. Ha a svájci büntetőtörvénykönyvnek tervezete a codificatióra nagy befolyást akarna gyakorolni, ugy az osztrák jogászok dolga lesz, ez ellen küzdeni. Megígérte a miniszter a sajtótörvénynek és pedig a maga egészében való reformját. A mig az igazságügyminister hosszú birói pályája kezeskedik arról, hogy a törvényhozás részéről vakmerő kísérletektől tartani nem kell, addig másrészről, ugy látszik, bir érzékkel a modern eszmék iránt és várható, hogy ez az igazságügyminiszter nagyobb részt fog venni a törvényhozási munkálatokban, mint ez hosszú időn át történt. Kívánatos volna csak, hogy — mint Olaszországban a büntető javaslathoz irt jeles munkákból egész könyvtárt lehetne összeállítani — ugy Ausztriában is szélesebb körök vegyenek kritikailag részt a törvényhozás munkájában és ne hagyják a munkát a minisztérium egynehány, mindenesetre igen kiváló tagjának és legfeljebb még a parlamenti referensnek.** (J. B.) *De biz nálunk sem veszik az ügyvédségből. A szerk. **Az uj bűnvádi eljárási törvény tekintetében nekünk is ez lett volna kívánságunk. A szerk.