A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 45. szám - A megsemmisítési kereset váltóügyekben. 1. [r.] 2. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 45. számához. Budapest, 1896 november hó 8. Köztörvényi ügyekben. Miután az ajándékozás fogalma feltételezi azt, hogy az által a megajándékozott vagyona visszteher nélkül növekedjék, nem vehető ajándékozási szerződésnek azon, — bár annak címzett — kétoldalú szerződés, melyben visszteher van kikötve s igy az hálátlanság okából nem érvényteleníthető. A besztercei kir. törvényszék (1892. évi december hó 24-én 4.553. sz. a.). Dr. Cint a Digneta ügyvéd által képviselt S.Mária szül. 1). felperesnek dr. Wagner Albert ügyvéd által védett Misitel Vasile lui Dimitru és neje alperesek ellen ajándékozás visszavontnak nyilvánítása iránti rendes perben következően i télt: Felperes keresetével, melyben azt kérte kimondani, hogy alperesek kötelesek az 1887. évi február hó 28-án kelt szerződésnek mint ajándékozásnak visszavonását és azt tűrni, hogy a szerződés alapján a telcsi 101. sz. telekjegyzőkönyvben B. 10 és 11 alatt eszközölt tulajdonjogbekebelezés törültessék, alperesek a 199/2, 200 2,1,360, 1,378, 1,614, 1,624, 8,133, 8,13/, h. r. sz. ingatlanok fele részét adják át felperes birtokába, használatába s fizessenek meg a kereset beadásától a birtokbaadásáig járó évi 50 frt elvont hasznot, elutasittatik stb. Indokolás: Az 1887.február 28-án Teles községben kiállított másolatban a keresethez B.) alatt csatolt valódiságában meg nem támadott szerződés,habár ajándékozási szerződésnek van címezve — két oldalú — visszterhes szerződésnek s igy alperesnek hálátlansága okából nem érvényteleníthető, hatályon kívül nem helyezhető szerződésnek volt veendő, mert tekintettel arra, hogy a felperestől alpereseknek átadott ingatlan vágyónkét hold 1,335 • öl területnek felel meg, tekintettel arra, hogy az átadott vagyonát átruházó felperes kikötötte, sőt az iránti joga a telekkönyvben az átadott ingatlanokra be is kebeleztetett, hogy alperesek holtiglan tartsák, fizessék az ingatlan adóját, fizessék az azt terhelő adósságot, — nem lehet megállapítottnak venni azt, hogy szerződő felek akarata csakis az alperes megajándékozására irányult, hogy alperesek vagyona az átadott vagyonnal visszteher nélkül növekedett volna. Minthogy ajándékozás csak az esetben van, hogy ha a dolog visszteher nélkül engedtetett át s minthogy kétség esetében az ügylet visszteherrel járónak s nem ajándékozásnak vélelmezendő, alperes védekezését elfogadni s a kérdéseit szerződést visszteherrel járó ügyletnek tekinteni s ez okból felperest keresetével elutasítani kellett, mert felperes csakis a szerződés teljesítését, de nem a szerződésnek azon okból visszavonását követelheti, mivel alperesektől bántalmaztatván, ezek a ptkv. 948. §-a értelmében az ajándékozás visszavonására szolgálható durva hálátlanságot követtek el, stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla Í1893. évi február hó 13-án 563. sz. a. i. A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét ama részében mely szerint a kir. törvényszék felperest az ajándékozási szerződés visszavonása, a telcsi 101. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanok felerészére tulajdonjogának elismerése s birtokba adása valamint alperesek javára bekebelezett tulajdonjog törlése iránti kereseti kérelmével elutasította, megváltoztatja, a felperes és az alperesek között Telesen 1887. évi február 28-án kelt ajándékozási szerződést visszavontnak nyilvánítja és alperest a felperesnek a telcsi 101. sz. telekjegyzőkönyvben A. I. 1—5 és 11. rendszámok alatt felvett ingatlanok felerészére vonatkozó tulajdonjoga elismerésére a telekjegyzőkönyvben az 1887. évi március hó 3-án 376. sz. a. kelt végzéssel B. 10 és 11 rendszám alatt eszközölt bejegyzés törlése, bekebelezésének törlésére, nem különben arra kötelezi, hogy a felperest a tulajdonául elismert ingatlanoknak tulajdonjutaléka arányával megegyező közös birtokában részesitessék; egyéb részeiben azonban az elsőbiróság ítéletét feloldja s utasítja a kir. törvényszéket, hogy a per tárgyát képező ingatlanok jövedelmezési viszonyaival ismerős szakértők meghallgatása, valamint a peres felektől erre tehető észrevételek alapján kifejlendőkhöz képest, a keresetben követelt elvont hasznok, valamint stb. tekintetében újra ítéljen, stb. I ndokok: A felperes a közte s az alperesek között létrejött és Telesen 1887. évi február hó 28-án irásba foglalt ajándékozási szerződést abból az okból kéri visszavontnak nyilvánítani; mert az alperesek őt tettlegesen bántalmazván, ezzel irányában vastag hálátlanságot követtek el. E per elbírálásánál a per adatai szerint az a két körülmény bír jelentőséggel, hogy a jogügylet, a melyet felperes visszavenni kiván, a ptkv. 938. §-a szerinti ajándékozási szerződést képez-e, vagy nem, és hogy az alperesek követtek-e el a felperes irányában oly mérvű sérelmet, a mely vastag hálátlanságot képez. Tekintettel arra, hogy már a visszavonni kivánt szerződés címéből is kitűnik, hogy a peres felek között a B. alattival ajándékozási jogügylet létrejötte céloztatott, de különben is, minthogy az alperesek még csak nem is állították, hogy ama kikötmények, a melyeknek kiszolgáltatására az ingatlanok átengedése ellenében magukat kötelezték, a felperestől nekik átengedett ingatlanok jövedelméből ki nem telnének, a B. alatti szerződés a ptkv. 938. §-ának megfelelő ajándékozási szerződésnek volt tekintendő. A megszerzett és a perhez csatolt bűnügyi iratokból pedig kitűnik, hogy a II. rendű alperes maga is beismerte, miszerint a felperest felpofozta és e tettéért őt a naszódi kir. járásbíróság 1889. évi július hó 20-án 2,707. sz. a. kelt Ítéletével 25 frt pénzbüntetésre itélte, minélfogva tekintettel arra, hogy bár az alpereseknek csak egyike, a II. rendű alperes követte el a felperes irányában oly tényt, a mely a ptkv. 9Í8. §-a szerint vastag hálátlanságot képez, mégis minthogy az ajándékozási jogügylet mindkét alperesre nézve egységesen jött létre s minthogy az alperesektől viszont elvállalt kikötmények teljesítése csakis egységesen lehetséges, az ajándékozás visszavonása tekintetében a per mindkét alperesre csak egységesen dönthető el és igy a B. alatti szerződésben tett ajándékozást az idézett törvény § alapján mindkét alperessel szemben visszavontnak nyilvánítani s ennek folyományaként az alpereseket ajándékozás tárgyát képező ingatlanokra a felperes tulajdonjogának elismerésére, annak a tulajdonnak megfelelő aránya közös birtokába bocsájtására s az ajándékozási szerződés alapján az alperesek részére bejegyzett tulajdonjog törlése bekebelezésének tűrésére kötelezni kellett. Azonban tekintettel arra, hogy az ajándékozás tárgyát képező ingatlanok elvont haszna értékének bizonyítása tekintetéből a felperestől javaslatba hozott szakértőkkel való bizonyítás nem lett folyamatba téve, ennek eszközlése céljából az elsőbiróság ítéletének vonatkozó stb. részét a törvénykezési rendtartás 108. §-a alapján feloldani s ez irányban az újra Ítéletet elrendelni kellett. A magyar királyi Curia (1896. évi május hó 27-én 4,420. sz. a.). A másodbiróság fentebbi számú és keletű ítélete megváltoztattatok és az 1895. évi március hó 9-én 2,306 sz. a. kelt elsőbirósági itélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőbiróság 1892. évi december 24-én 4,553. sz. a. hozott felperest keresetével elutasító Ítélete megokolása alapján hagyatott helyben, stb. Az orvosszakértők véleménye nem szolgál elégséges alapul arra, hogy alperes az 1877. XX. t.-c. 28. §-ának b) pontja alapján gondnokság alá helyeztessék, ha a megvizsgálásnál jelen volt árvaszéki ügyész és az ügygondnok a megvizsgáltnak válaszaiból és viselkedéséből azon meggyőződést merítették, hogy alperes ügyeit önállóan vezetni képes, az ugyanazon alkalommal eljárt tárgyaló bíró pedig megállapította, hogy alperes minden egyes kérdésre értelmes választ adott. A szegszárdi kir. törvényszék (1895. évi október hó 25-én 10,126. sz. a.) Dr. Csolnoky Sándor ügyvéd által képviselt özv. H. Ferencné szül. H. Éva felperesnek Tóth Ödön kirendelt ügygondnok illetve Késmárky Iván ügyvéd által képviselt H. István alperes ellen gondnokság alá helyezés iránti rendes perében következően ítélt: H. István mint gyenge elméjű az 1877. évi XX. t.-c. 28. §-ának b) pontja alapján gondnokság alá helyeztetik, stb. Indokok: Mert az eljárás során meghallgatott H. Ignác valamint L é v a y Ignác orvosszakértők véleménye szerint H. István fokozatosan súlyosbodó s ez idő szerint már oly fokú elmegyengeségben szenved, hogy ügyeinek s vagyonának önálló kezelésére képtelen, s ez okból őt az 1877. évi XX. t.-c. 28. §-ának b) pontja értelmében gondnokság alá helyezni, stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1896. évi április hó 21-én 1,283. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja, stb. A magyar kir. Curia (1896. évi szeptember hó 9-én 4,634. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Igaz ugyan, hogy az alperes elmeállapotának megvizsgálásával megbízott két orvosnak véleménye szerint alperes vagyonának önálló kezelésére elegendő szellemi tehetséggel nem birna. Tekintve azonban, hogy az orvosi véleménynyel ellentétben a megvizsgálásnál jelen volt árvaszéki ügyész és alperesi ügygondnok a megvizsgáltnak válaszaiból és viselkedéséből azon következtetést merítették, hogy alperes ügyeit önállóan vezetni képes, az ugyanazon alkalommal eljárt tárgyaló biró pedig megállapította, hogy alperes minden egyes kérdésre értelmes választ adott; ezen utóbbi nyilatkozatokkal szemben az orvosszakértők-