A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 45. szám - A megsemmisítési kereset váltóügyekben. 1. [r.] 2. [r.]

178 A JOG nek egyébként is kellően nem indokolt véleménye nem volt elégséges alapul elfogadható arra nézve, hogy alperes az 1877. évi XX. t.-c. 28. §-ának b) pontja alapján gondnokság alá helyeztessék, miért is mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A csődtörvény 175- §-ának rendelkezéséből világosan kitűnik, hogy abban az esetben, a midőn a külön kielégitésre jogosított hitelezők zálogjogával terhelt ingó vagy ingatlan dolgok birói elárvereztetés utján értékesítendők, ennek elrendelése a csődtörvény 155 és 157. §§-aiban foglalt általános rendelkezésektől eltérően a csődbíróság hatáskörébe tartozik. Az aranyosmarothi kir. törvényszék, mint csődbíróság (1896 ápril hó 16-án 1,663. sz. a.). E.Jakab és fiai cég, valamint a cég tagjai E. Jakab és E. Mór ellen folyamatban levő csődügyben a következő végzést hozta: W. Zsigmond kérvénye folytán és a csődtörvény 158- §-a alapján a csődleltár II. III. V. X. XI. és XIII. fejezetei alatt felvett összes ingóknak valamint a XII. fejezet 550—560 t. a. foglalt értékpapíroknak az 1881. LX. t.-c. értelmében leendő elárvereztetése elrendeltetik és az árverésnek dr. W. Zsigmond tömeggondnok közbenjötte mellett eszközlendő foganatosításával a csődleltár áttétele mellett a lévai kir. járásbíróság bizatik meg azzal, hogy a kitűzendő árverési határidőre a 786,1018 és 1,455/96. sz. végzéseivel birói letétbe utalt csődvagyon kiutalandó, úgyszintén a csődleltár XII. fejezetének 550—552. t. a. felsorolt értékpapírok pedig a lévai takarékpénztártól bekövetelendők lesznek és végül, hogy a csődleltár XII. fejezetének 553—560. tétel alatt összeirt tőzsdei árfolyammal biró értékpapi rok az 1881. LX. t.-c. 121. §-ban megállapított módon értékesítendők. Egyúttal felhivatik a lévai takarékpénztár, hogy az E.Jakab nevére szóló 126. és 457. sz. és E. Mór nevére szóló 489. sz. lévai takarékpénztári részvényeket s épen ugy felhivatik a lévai takarékpénztár, hogy a 2,539. és 527. sz. zálogjegyekre elzálogosított sorsjegyeket a lévai kir. járásbíróság megkeresésére adja ki, stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1896. évi évi július hó 1-én 1,572 sz. a.).Az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részét érintetlenül hagyja, felfolyamodással megtámadott azt a részét pedig mely szerint a csődleltár XII. fejezete 550., 551. és 559. tételei alatt felsorolt, a lévai takarék és hitelintézet, mint külön kielégitésre jogosított zálogos hitelező birtokában levő értékpapíroknak elárvereztetése elrendeltetett, megváltoztatja, a tömeggondnokot az iránt előterjesztett kérelmével elutasítja, hogy a körülirt csődvagyon értékesítését a kérelemhez képest a csődbíróság rendelje el; mert a csődtörvény 155. §-ában akként rendelkezik, hogy a tömeggondnok a vagyonkezelést tárgyazó minden íontosabb intézkedést a válaszmány elhatározása elé terjeszteni és a hozott határozatokat, a mennyiben azok érvényességéhez a csődbíróság előleges jóváhagyása nem szükséges, azonnal foganatosítani tartozik. Ámde a 160. §. szerint a csődbíróság előzetes felhatalmazása, tehát jóváhagyása az ott felsorolt esetekben csak felszámolási tárgyalási határnap megtörténte előtt szükséges; e szerint a 157. §-ra való tekintettel a felszámolási határnap megtörténte után a csődvagyon értékesítése tekintetében a csődválasztmány van hivatva önállóan határozni és a mennyiben a csődválasztmány a tömeghez tartozó vagyonnak a törvénykezési rendtartás értelmében való értékesítését elhatározta, a csődbíróság csak az iránt van hivatva intézkedni a csődválasztmánynak vele közlött határozata alapján, hogy a tömeggondnok kérvénye következtében az árverésre illetékes járásbíróságot az árverés foganatosítása végett megkeresse, stb. A m. kir. Curia (1896. évi szept. hó 15-én 1,105. sz. a). A másodbiróság végzése megváltoztattatik, a csődbíróságnak az előterjesztett kérelem feletti érdemleges határozat hozatalra, hatásköre megállapíttatik és a másodbiróság ebből folyóan utasittatik, hogy az elsőbiróságnak 1896. évi 1,663. sz. alatti végzését érdemileg bírálja el; mert a csődtörvény 175. §-ának félre nem ismerhető rendelkezéséből világosan kitűnik, hogy abban az esetben, a midőn a külön kielégitésre jogosított hitelezők zálogjogával terhelt ingó vagy ingatlan dolgok birói elárvereztetés utján értékesítendők, ennek elrendelésére a csődtörvény 155. és 157. §-aiban toglalt általános rendelkezésektől eltérően a csődbíróság hatáskörébe tartozik stb. stb. A váltó érvényére nézve rendszerint közömbös, hogy az minő anyagra és minő iró eszközzel van írva. E szerint nincs kizárva, hogy egy iró táblára palaveszövel vagy krétával irt váltó is érvénynyel birhat. Az aradi kir. törvényszék m. v. biróság (1894. aug. 29-én 7,282. sz. a.) Dr. Pálmai Lajos ügyvéd által képviselt S. Pál felperesnek, dr. K. Lipót alperes ellen 50 trt tőke és jár. iránti perében a következőleg itélt: Az 1894. évi március hó 14. napján 3,069. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett, tartozik alperes az Aradon 1893. december 15 napján 50 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó, a kereseti 50 frt váltó összeget, ennek 1894. január 15 napjától járó 6" kamatát és összesen 14 frt 60 krban megállapított perköltséget felperesnek három nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni stb. Indokok: Igaz, hogy a váltó levél egy létre jött jogügyletnek maradandó bizonyítékát kell, hogy képezze és hogy a kereseti váltó szövege, ugy a nyilatkozatoknak krétával történt irása, minden óvatosság mellett is könnyen elenyésző és a megsemmisülés és a megváltoztatás veszélyének van kitéve ; mindazonáltal tekintve, hogy a váltótörvény a váltólevélnek alakját, sem pedig az anyagot, a melyre, sem azon anyagot, a melylyel a váltólevél írva legyen ilehetvén az kőnyomat, vagy nyomtatott is) elő nem irja és abból, hogy a váltótörvény 6-ik §-a a váltót okiratnak is nevezi, az alak és anyagra következtetni nem lehet; továbbá tekintve, hogy a kereseti váltó alakjánál fogva az elfogadás vagy fizetés végetti bemutatásra és forgatásra alkalmas és végre tekintve, hogy alperes az akaratnyilvánítás komolysága miatt kifogással nem élt; a kereseti váltó a felek között létrejött jogügyletnek váltójogi érvényesítésére alkalmas levélnek tekintendő levén, ugyanazért, miután alperes a minden törvényes kellékekkel biró kereseti váltón olvasható elfogadói név aláírása valódiságát a kifogások során nyíltan beismerte, alperes a kereseti váltó alapján mint elfogadó a kereseti tőke, ennek kamatai és mint pervesztes a perköltségek megfizetésében elmarasztalandó volt stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1895. ápril hó 5-én 4,875. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Curia (1896. szeptember 18-án 945. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, a 3,096/894. sz. sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik és a perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Okok: Habár a váltó érvényére nézve rendszerint közömbös, hogy az minő anyagra és minő Íróeszközzel van irva s habár e szerint nincs kizárva, hogy egy irótáblára palavesszővel vagy krétával irt váltó is érvénynyel birhat, a fenn forgó esetben felperest az alsóbirósági ítéletek megváltoztatása mellett keresetével mégis el kelett utasítani, mert az A) alatti táblán foglalt iraton a krétával irt Írásjegyek eltörlődése folytán, a törvényes váltói kellékek biztosan fel nem ismerhetők s e szerint az a hivatalból vizsgálandó körülmény, hogy a váltókeresettel érvényesíteni kívánt okirat tartalmánál fogva váltó-e r bíróilag meg nem állapitható. Ugyanez a körümény indokolja a perköltségnek a prts. 251. §. alapján történt kölcsönös megszüntetését stb. A közadósnak, mint a saját rendeletre szóló váltó kibocsátójának első helyen álló forgatói aláírása, minthogy az különben is alig észrevehető módon csak irónnal van áthúzva, tekintettel főleg a váltón látható többi forgatmányoknak megsemmisítési módjára, az állandóság jellegével biró módon megsemmisitettnek nem tekinthető és a forgatmány fennállónak mutatkozik. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó trvszék mint csődbíróság (1894. december 31-én 97,417. sz. a.) Dr. Bródy Samu ügyvéd által képviselt «Kereskedők és iparosok hitelszövetkezete* cég felperesnek, dr. Beck Sámuel ügyvéd, mint Eppstein N. csődtömegének gondnoka alperes ellen, a felszámolásnál kifogásolt 480 frt 70 kr tőke és járulékainak valódisága iránti perében a következőképen itélt: Felperesnek a Budapesten 1894. január 24. 480 frt 70 krról kiállított váltón alapuló tőke és kamatbeli követelése és pedig 480 frt 70 kr tőke és ennek 1894. május hó 27-től járó 6°/0 kamata valódinak elismertetik; az 1ls°/0 váltódij és 6 frt 18 kr óvási költség tekintetében pedig felperes keresetével elutasittatik, és alperesi csődtömeg köteleztetik, hogy felperesnek 62 frt 90 kr perköltséget mint a csődtörv. 150. és 49. §-ai szerinti tömegköltséget a csődtörv. 50. §-a szerint fizessen. Felperes azon kérelmének, hogy alperes csődtömeggondnok a perköltség fizetésére saját személyében is köteleztessék, hely nem adatik stb. Indokok: Alperesnek felperes váltótulajdonosi minősége ellen a V. T. 36. §-ra alapított kifogását figyelembe venni nem lehetett, mert a közadós által saját rendeletre kibocsátott váltón a közadósnak tintával írott forgatói névaláírása irónnal van csak keresztül húzva, ez pedig az aláírás megsemmisítésének s illetve kitörlésének nem tekinthető. E szerint felperesnek, mint üres hátirati forgatmányosnak váltótulajdonosi minősége a hivatkozott törvényszakasz értelmében igazolva lévén, — a kereseti váltótőke és a lejárat napjától számítandó kamata valódiságát alperes csődtömeg ellenében a közadósnak a váltón levő forgatói és kibocsátói uév aláírása alapján a V. T. 7. és 12. §-ai értelmében kimondani kellett. Ellenben felperest a váltódij és óvás költség iránti követelésével el kellett utasítani, mert felperes ezek iránt sem a 35,900/94. sz. csőd bejelentésében, sem a felszámolási tárgyaláson igényt nem támasztott és mert a csődhitelezőnek nem áll jogában a csődtörv. 145. §-a alapján indított keresetében oly követelést érvényesíteni, melyet a csődbe be nem jelentett. Alperes csődtömeg a per tárgyának legnagyobb része tekintetében pervesztes lévén, a prts. 251. §-a alapján a perköltségben marasztalandó vc?lt' ,m?ly perköltség a csődtörv. 150. §-a értelmében a tömeg költségének volt tekintendő s igy annak megfizetésére a csődtömeg a csődtörvény 50. §-ban megjelölt módon volt kötelezendő. Felperes azon kérelmének, hogy a tömeggondnok a perköltség megfizetésére személyesen is köteleztessék, helyt adni nem lehe-