A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 44. szám - Megsemmisítési kereset váltóügyekben

A JOG az abban hivatkozott 473. §-a értelmében csak a biztosítási dij képezheti a felek szabad egyezkedésének tárgyát s az 505. §-nak 3. pontja szerint is csak a biztosítási dij fizetése képezi a biztosított részéről azt a kötelezettséget, melyet a biztosítási szerződés alapján a biztositóval szemben teljesíteni tartozik; a ker. törvénynek emez intézkedései által tehát kizártnak tekintendő az, hogy a biztosított a biztosítási díjon kívül, pénzbírság, kötbér fizetésére is kötelezhető legyen, minthogy pedig a keresk törvény 507. §-a értelmében a biztosítási szerződés határozatai csak annyiban szolgálnak irányadóul a felek kölcsönös jogaira és kötelezettségeire nézve, amennyiben azok atör vényben megállapítva nincsenek, ennélfogva az A. alatti ajánlatban foglalt az a kikötés, mely szerint alperes a kötvény be nem váltása és az első évi dijak kellő időben le nem fizetése esetén, magát a biztosítási összeg 3°/o pénzbírság fejében való fizetésére kötelezte, mint a biztosítottnak a törvényben megállapított kötelezettségeivel ellenkező, érvénynyel nem bír, felperes tehát az érintett pénzbirságra irányuló keresetével, tekintve hogy ily körülmények között ebben a perben közömbös az a kérdés, váljon K. Ernő felperesnek meghatalmazottja volt-e s vájjon alperes feltételes vagy feltétlen biztosítási ajánlatot tett-e, az elsőbiróság által erre vonatkozólag megítélt esküknek, mint nem perdöntő körülményekre vonatkozónak, mellőzésével feltétlenül elutasítani stb. kellett. A m. kir. Curia (1896 szept 10-én 611 sz. a). A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik az abban foglalt indokokból és azért, mert a K. törv. 473. §-ában és a 485. §. 4-ik p. illetve 505. §. 3-ik pontjában meg vannak határozva a díjfizetés elmulasztásának következményei és pedig akként, hogy^biztositást vevő fél a megállapított biztosítási dijat, visszatérő időszakokban fizetendő dij esetében pedig az első díjrészletet megfizetni tartozik, s a fizetés megtörténtéig a kötvény kiadását nem követelheti, a későbbi díjrészletnek nemfizetése esetében pedig a biztosítás hatályát veszti. Minthogy pedig a k. t. 472. §. illetve életbiztosítási ügyleteknél a k.törv. 507. §.-a éneimében a felek csak annyiban állapodhatnak meg a bizt. szerződésben, a mennyiben a törvény rendelkezést nem tartalmaz, ebből következik, hogy a dijfizetési késedelem esetére egyéb joghátrány, mint a mely a k. t. 473. és 485. §-aiból következik, jelesül kötbér vagy pénzbírság fizetésére való kötelezettség, érvényesen ki nem köthető stb. Bűnügyekben. Az 1885. évi IX. t.-c. szerint a posta-takarékpénztári betétek állami felügyelet alatt kezeltetvén, ebből önként következik, hogy az állam által a kezelésre, felügyeletre, és ellenőrzésre alkalmazott közegek közhivatalnokok, a fenti szempontból elő irt kezelési iratok pedig közokiratot képeznek. A budapesti kir. törvényszék (1896. évi január hó 31-én 7,239. sz. a) Több rendbeli küzokirathamisitás bűntettével vádolt C.Józset Z.Zoltán és neje O.Jolán elleni bűnügyben következőleg itélt: 1. Fogva levő C. József stb. volt posta-takarékpénztári számvizsgáló, jelenleg a bpesti kir. törvényszék btő osztályának 1895. évi június 18-án 35,511/695. sz. a. hozott jogerős ítéletével reámért 2 évi és 6 hónapi fegyházbüntetését a lipótvárosi fegyintézetben szenvedő fegyenc a m. kir. postakincstár kárára elkövetett a btkv 391. §-ába ütköző s a btkv 393. §-a szerint minősülő 11 rendbeli közokirathamisitás bűntettében. 2. Fogva levő Z. Zoltán volt csendőrfelügyelő, jelenleg az 1895. évi június hó 18-án 35,511/695 sz. alatt kelt kir. törvényszéki jogerős Ítéletnél fogva reá mért 2 évi fegyházbüntetését szenvedő fegyenc a m. kir. postakincstár kárára elkövetett a btkv 391-ába ütköző s a btkv 392. §-a szerint minősülő 11 rendbeli közokirathamisitás bűntettében. 3. Az 1895. évi november hó 9-én rendőrségileg letartóztatott, november hó 12-én a kir. törvényszéki fogházba bekísért és november hó 13-án vizsgálati fogságba helyezett Z. Zoltánné szül. O. Jolán volt rendőrfelügyelő neje stb. a m. kir. postakincstár kárára elkövetett a btkv 391. §-ába ütköző s a 392. §. szerint , minősülő 2. rendbeli közokirathamisitás bűntettében bűnösnek ! mondatnak ki, s ezért: 1. r. vádlott C. József a btkv 393., 96. és 99. §§-ai alapján | összbüntetésül az ítélet foganatba vételétől számítandó 6 (hat) évi j fegyházra s a btkv 399. és 57. §§-ai értelmében a szabadságvesztésbüntetésnek kitöltésétől számítandó 6 (hat) évi hivatalvesz- 1 tésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanily tartamú felfüg- | gesztésére. 2. r. vádlott Z. Zoltán a btkv 392., 96. és 99. §§-ai alapján j összbüntetésül az Ítélet foganatba vételétől számítandó három (3) évi és hat (6) hónapi fegyházra s a btkv 393., 37. §§-ai értelmé- j ben a szabadságvesztés büntetésnek kitöltésétől kezdődő öt (5) > évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanannyi ! időre leendő felfüggesztésére. 3. r. vádlott Z. Zoltánné sz. O. Jolán a btkv 392, 405, 96 | és 99. §§--ai alapján mindazáltal a btkv 92. §.-ának alkalmazásával í ugyancsak összbüntetésül a mai naptól illetve a jelen Ítélet jogerőssé váltától számítandó egy (1) évi és hat (6) hónapi börtönre, melyből vizsgálati fogsága által a btkv 94. §.-a alapján két (2) hónap kitöltöttnek vétetik, továbbá a 393 és 57. §§.-ai értelmében a szabadságvesztésbüntetésnek kitöltésétől számítandó három (3) évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyan ily tartamban való felfüggesztésére ítéltetnek. Kötelesek továbbá vádlottak a m. kir. postakincstárnakkártérítés fejébe 18,450 frtot egyetemlegesen, azonkívül még Z. Zoltánné szül. O. Jolán 2,280 fortot is az ezekben már marasztalva levő C. Józseffel és Z. Zoltánnál ugyan csak egyetemlegesen 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni, stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival igazolt tényállás szerint C. József postatakarékpénztári számvizsgáló a vele régi és szoros baráti viszonyban elő Z. Zoltán rendörfelügyelővel és neje szül. O. Jolánnal együtt utóbbiak zilált anyagi helyzetének javítása céljából előzetes egyetértés folytán károsították meg a m. kir. posta-takarékpénztárt és szereztek magoknak jogtalan anyagi hasznot, hogy Z. Zoltán és neje az 1891. évi június havától fogva, az 1894. év végéig leutaztak a kassai és pécsi postaigazgatóság kerületéhez tartozó különböző vidéki városokhoz, melyek számvevőségi felülvizsgálatra C. József hivatali hatáskörébe tartoztak s az ottani postatakarékpénztárba külömbőző álnevek és jelszavak alatt Z. Zoltán 2. neje pedig 10 esetben kisebb összegeket rendszerint 5 forintot helyeztek el, mely betétekről az illető vidéki posta-takarékpénztárak a budapesti központi hivatalt azugy nevezett aljegyzékek utján értesítvén, az aljegyzékek alapján a központban a betevők részére személyi számlákat, melyek a szaldókontónak egy-egy lapját képezik, állítottak ki s ezek felügyeletével és őrizetével C. József számvizsgáló volt megbízva. A betétel megtörténvén, Z. Zoltán, két esetben neje, a postatakarékpénztári betétkönyvecskékbe az eredeti összegek helyett nagyobb összegeket, több izben valótlanul ujabb betéti összegeket is jegyeztek be az illető posta-takarékpénztári hivatalnok névaláírásának és a posta-takaiékpénztár pecsétjének utánzatával látták el, egyidejűleg a C. József által kezükbe juttatott személyi számlákba is ugyanazon hamis tételeket bevezették, C. József pedig a hamis tételeket a befizetés igazolásául saját kézvonásával, azaz nevének kezdőbetűjével ellátva, az ilykép meghamisított, 2 esetben újólag hamisan kiállított személyi számlákat a valódiak helyére visszahelyezte. A betétel megtörténvén, Z. Zoltán, két esetben neje, a postatakarékpénztári betétkönyvecskékbe az eredeti összegek helyett nagyobb összegeket, több izben valótlanul ujabb betéti összegeket is jegyeztek be, az illető postatakarékpénztári hivatalnok névaláírásának és a postatakarékpénztár pecsétjének utánzatával látták el, egyidejűleg a C. József által kezükbe jutatott személyi számlákba is ugyanazon hamis tételeket bevezették, C. József pedig a hamis tételeket a befizetés igazolásául saját kézvonásával, azaz nevének kezdőbetűjével ellátva, az ilykép meghamisított 2 esetben jogilag hamisan kiállított személyi számlákat a valódiak helyére visszahelyezte. A hamisítás bevégeztével a többi esetben Z.-né, 2 esetben pedig Z. Zoltán a bejegyzett betéti összegek legnagyobb részét egyik vagy másik budapesti postatakarékpénztári közvetítő hivatalnál felmondották, a fölfedezés megnehezítése és a hamisított betéti könyvecskék bevonásának elkerülése végett azonban néhány forintot mindannyiszor bennhagyván, a felmondás alapján részükre kiutalt összegeket felvették s azon osztozkodtak, a hamis betéti könyvecskéket pedig mindannyiszor Z-ék s a személyi számlákat és a fölfedezésre vezethető kapcsolatos iratokat is több izben a központban C. József megsemmisítették. Ily módon a postatakarékpéntárt vádlottak 12. esetben összesen 20,730 frt erejéig kárositották meg. Az egyes hamisítások a következők: 1. Z. Zoltánné a budafoki postatakarékpénztártól 1891 évi június hó 25-én «Oroszi Róza» név alatt 5 frtot tett be a 443,640 számú takarékpénztári betétkönyvecskére a melyből kifeledett «Excelsior» fél szót utólagosan C. József vezette be, azután a követelés összegét 720 frtra hamisítva, ezen valótlan követelésből 1891. évi augusztus hó 11-én Budapestről 700 frtot felmondott s a budapesti Andrássy uti közvetítő hivatalnál 1891 évi augusztus hó 14-én ugyancsak 700 frtot fel is vett. 2. Z. Zoltánné 1891. évi szeptember hó 7-én a kassai postatakarékpénztárnál «Oroszi Ida» név alatt 483,440 sz. s «Remete» jelszavü eredetileg 5 írtról kiállított betéti könyvecskével elhelyezett követelését 810 frtra meghamisítván, ebből 1891. szeptember hó 25-én 758 frtot, majd egy ujabb hamis tétel bevezetése után 1891. évi november hó 25-én ismét 600 frtot Budapestről felmondott s ez utalványozott 750 és 600 frtot a Budapest—krisztinavárosi közvetítő hivatalnál 1891. évi szeptember hó 28-án és november hó 28-án fel is vette. 3. Z. Zoltánné ugyancsak 1891. évi szeptember 6-án és szintén Kassán *0. Janka» névre is 5 frtot tett be a postatakarékpénztárba s a betétről kiállított 371,832 számú «Csillaghullás» jelszavü követelési összegnek 810 frtra hamisítása után 1891.évi október hó 19-én 800 frtot, majd ugyanazon könyvecskében 660 frtnyi ujabb betétnek valótlan bevezetése után, 1891. évi december hó 17-én 650 frtot Budapestről fölmondván, ezen utalványozott összegek részére a budapesti császárfürdői közvetítő hivatalnál 1891. évi október hó 22-én és december hó 20-án kifizettettek. 4. A váci póstatakarékpéztárnál Z. Zoltánné által 1891. évi december hó 29-én «R. Lászlóné név alatt befizetett csekély összegű betét helyett a 46,372 sz. «Szerénység* jelszavü betétkonyvecskébe 800 frtot majd később 890 frtot jegyeztek be mely valótlan követelésekből 1892. évi január hó 19-én 750 irtot és május 11-én 800 frtot Budapestről felmondván a fizetési utalványokat a Budapest—vízivárosi 2. sz. illetve a tabáni közvetítő