A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 44. szám - Megsemmisítési kereset váltóügyekben

A JOG 175 hivataloknál 1892. évi január hó 27-én és május 14-én értékesítette. 5. Z. Zoltánné továbbá a Miskolci postakarékpénztárnál 1892 évi február hó 16-én 514,4(38 sz. s «Remény» jelszavu betétkönyvecskére 10 frtot helyezett el H. Gyuláné név alatt s a betétnek 880 írtra történt hamisítása után 1892 évi február hó 27-én 870 frtot Budapestről felmondott s azon összeget 1892 évi márc. hó 1-én a budapest üllői uti közvetítő hivatalnál fel is vette. 6. Ugyanaz nap a miskolci pályaudvári postakarékpénztárnál is «M. Gézáné név alatt Z. Zoltánné belépett a betevők sorába S. J. ellenjelszavu és 36,516 sz. betétkönyvecskében a betét összegnek 852 frtra történt meghamisítása után, abból a Budapestsoroksári közvetitő hivatalnál 840 frtot az 1892 évi márc. 31-én felmondott és 1892 évi ápr. 2-án felvett. 7. Z. Zoltánné Miskolcon ugyanakkor még a buzatéri postakarékpénztárnál is elhelyezett 10 frtot «K. Simonné» névre Századvégi jelszavu 509,888 sz. a. kiállított betétkönyvecskében a követelési összeget férje 935 frtra hamisítván, abból 1892 évi jun. hó 11-én 925 frtot felmondott s azt a budapesti-svábhegyi közvetítő hivatalnál 1892 évi jun. hó 18-án felvette. 8. A hatvani posta-takarékpénztárnál 1892. évi december hó 24-én eredetileg 10 frt betéttel «0. Ida» nevére 572,872 sz. a. kiállított »Jobb jövő* jelszavu betéti könyvecskében a követelésnek nagyobb összegre történt hamisítása folytán Z. Zoltánné 860 frtot felmondott, mely összeget részére 1893. évi január hó 21-én a budapest—krisztinavárosi közvetitő hivatalnál fizették ki. 9. Z. Zoltánné 1893. évi április hó 2?-én Pécsett az ottani posta-takarékpénztárnál «M. Gézáné* név alatt 6 frttal lépett a betevők sorába s részére «Szorgalom * jelszóval ellátva az 595,355. sz. betét könyvecskét állították ki, melynek betéti összege hamisan 861 frtra változtatván át, ebből 1893. évi május havában 850 frtot a később abba ismét bejegyzett 691 frtból pedig 1893. évi augusztus hó 31-én 650 frtot felmondott s a most jelzett összegeket a budapest—soroksári, illetőleg a Rákóczy téri közvetitő hivatalnál 1893. évi május 31-én és szeptember hó 5-én felvette. 10. Ugyanakkor Z. Zoltánné Pécsett még a szigel-külvárosi posta-takarékpénztárnál is helyezett el 5 frtot «F- Róbertnél név alatt a melyról 591.535. sz. és >Sázadvége» jelszóval kiállított betétkönyvecskébe hat izben vezettek be hamis tételeket, mihez képest nevezett betevő 1893. évi június hó 26-án 835 frtot, 1893 évi december hó 12-én 540 frtot, 1894. évi március hó 16-án 750 frtot, 1894. évi július hó 9-én 830 frt, 1894. évi augusztus hó 21-én 8U0 frtot és 1894. évi december hó 9-én 850 frtot felmondván, az összesen 4,645 frtot kitevő összeget a fizetési utalványok részben a bpest—erzsébet részben pedig az ó-budaiközvetitő hivataloknál 1893. évi június hó 30-án ésdecember 6-án továbbá 1894. évi március hó 22-én, július 15-én, augusztus hó 27-én és december hó 25-én vette fel. 11. Ugyancsak 1893. évi április hó 25-én Pécsett Z. Zoltán is az ottani postatakarékpénztárnál -Bernát Béla» álnéven «Hogy volt> jelszóval 5 frtot helyezett el a 343,041 számú betétkönyvecskére melyet Z. Zoltán és neje hamis betétek bevezetésével 3 izben ismételten meghamisítottak s a kieszközölt utalványok alapján a budapest-soroksári uti közvetitő hivatallal 1893. évi szeptember hó 3-án 760 frtot, 1893. évi december hó 19-én 720 frtot és 1894. évi november hó 13-án 800 frtot tehát összesen 2,280 frtot fizettetett ki Z. Zoltán magának. Végtére 12. Ugyancsak Z. Zoltán szintén 1893. évi április hó 25-én és Pécsett a porcellángyári postatakarékpénztárnál <Szaploncai Pál> név alatt is 5 frtot betétetett s a 344,643 számú «Uj pénz - jelszavu betétkönyvecskébe ujabb betétek gyanánt 5 esetben ismételten nagyobb összegeket hamisan vezettetett be mely bejegyzett összegekből azután 1893. évi július hó 12-én 855 frtot, 1893. évi december hó 6-án 530 frtot, 1894. évi május hó 14-én 700 frot, 1894. évi szeptember havában 800 frtot és 1894 évi december 13-án 835 fortot mindenkor Nagy-Marosról felmondott s az ugy a mostani közvetitő hivatalnál az öt esetben utalványozott összesen 3,760 frtot 1893. évi július hó 17-én, december hó 9-én és 1894. évi május hó 21-én, október hó 1-én és december hó 18-án fel is vette. A felsorolt esetek közül C. József és Z. Zoltán a 11 sz. alatt emiitett «Bernát Béla» névre történt hamisítás miatt az 1895. évi június hó 18-án a 35,511/395. sz. a. hozott Ítélettel már jogérvényesen elitélve lévén nevezettek tehát ezúttal 11, Z. Zoltánné azonban 12 okirathamisitás miatt vonattak bűnvádi felelősségre. Vádlottak az előre bocsájtott tényállásban foglaltakat beismerik s vallomásukban egymástól csak némely részletekben térnek el; jelesen C. József azt állítja, hogy a hamisítás eszméje s a rábeszélés Z. Zoltántól és nejétől eredt, mert ezeknek volt anyagi helyzetök zilált s ekkép kívántak magukon segíteni, míg Z. és neje a rábírást C.-nak tulajdonítják, mint hogy ők mint kívülállók a posta-takarékpénztár szervezetével és kezelési szabályzataival teljesen ismeretlenek lévén a C. József útbaigazítása és kitanitása nélkül a vádbeli cselekmények elkövetésére egyáltalában képtelenek lettek volna s a vizsgálat anyagának szorosabb megfigyelése és a dolog természete csakugyan ezen utóbbi vallomásoknak ad igazat. Továbbá C.József azt állítja, hogy ő már előre kikötötte, miként a hamisításokban nem fog részt venni s ebből kifolyólag az összes hamisításokat Z-.nek kívánja betudni, Z. Zoltán pedig ezzel szemben | azt vallja hogy a hamisításokat közös egyetértéssel végezték s a • hamis tételek bejegyezése felváltva hol ö hol C. kezétől származik. De ezen ellentétes vallomásoktól el is tekintve, már C.József \ által is beismerte körülmény, hogy az örizete alatt állott személyi számlákat meghamisítás céljából az Z. Zoltán kezei közé juttatta ; s a bejegyzett hamis tételeket saját kézvonásának odajegyzésével : hitelesítette és végével a zárlatnál a központi bélyegzőt használta ! és a hamis számlákat a részben megsemmisített valódiak gyanánt az eredetiek helyére visszahelyezte, őt a hamisítások közvetlen j tényezőjéül tünteti fel. Hasonlókép azon eltérés, hogy C. József a hamisitások révén | felvett pénzösszegekből saját állítása szerint csak az utóbbi esei tekben kapott, míg a többiekben csak egy harmadrészt, ellenben ! Z.-ék állítása szerint minden esetben fele rész arányában részesült, a dolog lényegét és a jogtalanul szerzett haszonban való osztozkodás tényét meg nem másítja. C. József a hamisításokat mint közhivatalnok, hivatali hatáskörében követte el; ennélfogva a vádbeli cselekmények C. Józsefre nézve a btkv 391. §-ába ütköző s a 393. §. szerint minősülő közi okirathamisitás bűntettének tényálladékát képezik. Ellenben Z. Zoltán és neje G. Jolán a postakarékpénztár kötelékében nem állván s az általuk véghezvitt 12, illetve utóbbi 2 rendbeli közokirathamisitásnál magánszemélyekül lévén tekintendők, ezért, de figyelemmel arra is, hogy a hamisításokat azon célból követték el, hogy ezáltal maguknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek, a postatakarékpénztárt pedig vagyonilag megkárosítsák: reájuk nézve a vonatkozó vádbeli cselekmények a btkv 291. §-ába ütköző s a btkv. 392 §-a szerint minősülő közokirat hamisítás bűntetteinek voltak megállapitdndók. Végül azon 10 esetben melyeknél Z. Zoltánné a férje, tehát más által meghamisított postatakarékpénztári betétkönyvecskét, azok hamisított minőségét tudva, arra használta fel, hogy azok alapján a postatakarékpénztári közvetitő hivataloknál betétfelmondásokat és pénzfelvételeket eszközöljön, a törvényszék a btkv. 405. §-ában meghatározott okirathamisitás bűntettének tényálladékát látta fenforogni. A 12 rendbeli külön névre szóló postakarékpénztári betétkönyvecskével és megfelelő személyi számlával űzött visszaélés és meghamisítást, tekintve, hogy azok különböző időben, helyen, módon, sőt különböző akaratelhatározással követtettek el, megannyi külön és önálló bűncselekménynek volt veendő, ellenben az egy és ugyanazon betéti könyvecskének és személyi számlának ismételt meghamisítása csak egy bűncselekmény folytatólagos alkatrészéül s az ugyanazon névre szóló betétkönyvecskének és személyi számlának meghamisítása is egymást kiegészítő bűncselekményi mozzanatoknak voltak tekintendők, mert az utóbbiak egymást kiegészítő s egymással szükségképpeni oly kapcsolatban álló iratok, hogy azok közül csupán az egyiknek meghamisítása a másiknak mindenben megfelelő egybevágó egyidejű meghamisítása nélkül a tervbevett visszaélés véghezvitelére nem lett volna alkalmas eszköz. Vádlottakat tettes társakul azért nem lehetett kimondani, mert cselekményeik a törvény különböző rendelkezéseinek megszegését képezvén s különböző tételekben szabályozott megtorlás alá vonandók lévén, ily esetekben a btkv 70 és 71. §§-ai alkalma* zásának helye nincs. A vádlottak bűnösségének mérlegelésénél s büntetéseik nemének és mérvének megállapításánál az okozott kár nagysága s a több rendbeli elkövetés, illetve halmazat, továbbá C. Józsefre nézve az is, hogy töle származott a véghezvitel eszméje s hogy az ő hozájárulása nélkül a bűncselekmények el sem lettek volna követhetők, súlyosító, ellenben az őszinte töredelmes beismerés valamennyi vádlottnál, azonkívül Z. Zoltánnéra nézve még a büntetlen előélet, a házastársi viszony kényszerítő befolyása, a szorult helyzet, a haszonban való közvetlen részesülés hiánya és nemének viszonylagos tapasztalatlansága is megannyi túlnyomó enyhítő körülményekül vétetvén, a C. Józsefre kiszabott 6 évi fegyház az Z. Zoltánra kiszabott 3 év és 6 hónapi fogház s a Z. Jolánra a btkv 92. §. alkalmazásával megállapított egy évi 6 hónapi börtön btkv 393. illetve 39,296 és 99 §§-ai rendelkezésére való fegyelemmel arányos és bűnösségük súlyának megfelelő büntetésül volt tekintendő. A mellékbüntetés alkalmazása a btkv 39 és 57. §§-ainak rendelkezésén alapszik, a vizsgálati fogság beszámítását pedig a btkv 94. §.-a indokolja. Végtére a kártérítésre való kötelezés stb. költségekben való marasztalás az elitélésnek jogszerű következményét képezi, stb. Z. Zoltánné az ítélet jogerőre emelkedéséig szabadiára helyeztetni rendeltetik s így szabadságvesztés büntetése az ítélet foganatbai vételétől számíttatik. A budapesti kir. itélő tábla (1896. évi április hó 22-én 29,746. sz. a.) A kir. ítélőtábla a kir. törvényszéknek Ítéletét részben megváltoztatja C. József, Z. Zoltán vádlottakat a terhökre megállapított büntettek helyett a btkv 401. §.-ába ütköző s a 403. §. szerint minősülő tizenegy rendbeli magánokirathamisitás, Z. Iolánt pedig a btkv 401. §-ába ütköző s a 403. §-ának 3. pontja három esetben pedig annak 4. pontja szerint is minősülő tizenkét rendbeli magánokirathamisitás bűntettében mondja ki a btkv 70. £-a értelmében mint társtetteseket bűnösöknek; a C. József vádlottra megállapított fegyházbüntetést a btkv 403., 96., 99. §§-ai alapján tekinti kiszabottnak Z. Zoltánt és Z. Zoltánnét a most hivatkozott