A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 43. szám - Felsőbíróságaink uj palotája

'tizenötödik évfolyam. Szerkesztőség: 43. szam. V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Budapest, 1896 október 2ő. Előfizetési árak: Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZIGAZSÍGÜGT ÉRDFIEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGYAR flGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÍS íuZJECYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Felsőbíróságaink uj palotája. — A kőszénkutatási, kőszén­bányanyitási és kőszén kiaknázási jogosultság megszerzésének és telekkönyvi biztosításának nehézségei. Irta: O's v á t h Imre kir. tszéki bíró Budapest. — Az uj német keresk. törvénykönyv tervezete. Irta : dr. INI e s s í n g e r Simon ügyvéd Budapest. — Adalék a végrehajtási igényperekhez. Irta: dr. Lemberger Ármin bajai ügyvéd. — Belföld. (Az igazságügyi palota zárköletétele.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. Mb.LLh.KLET: Jogesetek tára. — Kelsőbirósági határozatok és döntvé­nyek. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl (Csődök. — Pályázatok. Felsőbíróságaink uj palotája. >. I. Valahányszor hajón a Margitszigetre rándulok, gyönyör­ködve szemlélem épitőmüvészetünk két legújabb remekét: a parla­ment-épületet és uj igazságügyi palotánkat. Már azon körülmény, hogy ez utóbbi a parlament mellett is bir érvényesülni és közfigyel­met kelteni, a legnagyobb elismerést foglalja magában zseniális alkotója Ilauszmann építész irányában. És önkéntelenül az igaz­ságügyi kormányzatnak is nyújtjuk az elismerés babérját, hogy nála különben szokatlan bó'kezüséggel és Ízléssel felsőbíróságaink­nak ily diszes otthont építtetett, hogy Magyarország államiságá­nak legtöbb őrét: az igazságszolgáltatást ily kiváló módon mutatta be a rendszerint ily külsó'ségek után itélő bel- és külföldnek. Égtem a vágytól ezen monumentális épületet közelebbről is behatóan megszemlélhetni. Ha a külső oly ragyogó, milyen fényes lehet még csak az épület belső berendezése! És szégyenpír futott el, midőn a Curia és Tábla eddigi, sem hazánk sem ezen két magas fórum méltóságához nem illő szegényes, beomláshoz közel álló hajlékaira gondoltam. Végre valahára tehát elérkezett az idő, hogy Justitiánk legfőbb képviselete is hozzá méltó helyen osztja az igazságot, már külseje által is tiszteletet és bizalmat keltve és Magyarország állami nagyságát és dicsőségét hirdetve. Türelemmel vártam, míg felsőbíróságaink uj hajlékukba beköltöztek, nehogy elhamarkodottan ítéljek a helyiségek célszerű vagy célszerűtlen volta lelett, — az ilyesmit csak a gyakorlat mutatja ki a legjobban. Ily előzmények után csak kellemetlenül érintett, mikor Horánszky képviselő a pénzügyi bizottság ülésében a budget tárgyalása alkalmával az igazságügyi palotát éles bírálat tárgyává tette. Furcsa, hogy némely emberben az ellenzékeskedés annyira hussá-vérré vált, hogy még a kákán is csomót keres, a politika küzdelmétől távol álló igazságügybe is a párt-politika mérges fulánkjait becsempészi. És megnyugvással vettem tudomásul Erdély miniszter önérzetes válaszát, hogy «a szóban forgó épület minden tekintetben igen jól sikerült és meri állítani, hogy egész Európában alig van a célnak inkább megfelelő és kényel­mesebb ily épület>. (Lásd a <J o g« f. é. 39. számának 271. lapját.) E férfias nyilatkozat még csak igazán fokozta kíváncsisá­gomat és elindultam e világcsoda alapos megszemlélésére. Távol állott tőlem minden gáncsoskodási szándék, távol áll ez most is az épület látogatása után. Egyszerűen a rosszul informált minisz­tertől a jobban informálandóhoz folyamodom és alábbi meg­jegyzéseim is csak jóakaró figyelmeztetések akarnak lenni, melyek az igazságügyi kormányzat részéről — nem kételkedem benne — kellő méltánylásban fognak részesülni. És ezen okból vártam is az ünnepélyes megnyitásig, nehogy az ünnepély összhangzatos és lélekemelő magasztossága egy kelle­metlen akkord által megzavartassék. Pillanatig sem kételkedtem az igazságügyminiszter nyilatkoza­tának jóhiszeműségén, de ő valószínűleg az építész információi nyomán halad és a diszhelyiségeken kívül nem igen fáradt le a segéd­hivatalokba. Vagy, a mi még valószínűbb, a miniszter a helyisé­geket oly időben szemlélte meg, a mikor a két bíróság még be nem költözködött. Mert mindaz, a mi a nagyközönség szeme elé kerül, nagyszerű hatást kelt és még a külföldit is bámulatra ragadja. Mit ért azonban a laikus a célszerűséghez, mit tud ő egy tanács­kozási terem célszerű vagy célszerűtlen voltáról, vagy a segédhiva­talokról ? Az épitész maga is nagyobbára csak külsőségekre fektetett súlyt, ezen feladatát fényesen meg is oldotta; a tanácstermek gyakor­lati berendezése, a sokféle jogosult kivánat figyelembe vétele, az uj igazságügyi palotának végképeni berendezése oly célból, hogy az minden irányban célszerű, kényelmes és a bíróságok igényeinek Lapunk mai száma megfelelő legyen, ez nem tartozik többé az épitész feladatai közé. Itt az igazságügyminiszteriumnak és a felsőbíróságok hozzáértő és administrativ teendőkben jártas kiküldött közegeinek kellett volna karöltve működniük és sablon helyébe a szükségnek esetről-esetre megfelelő intézkedéseket tenniök. Névleg ez igy is történt; a Curia és Tábla részéről két biró, köztük Székács biró is votum informativummal ki lett küldve, a kik véleményük iránt tényleg meg is kérdeztettek. Csakhogy az ily sommás meghallgatás nem elegendő; a Curia és Tábla elnökségeitől kellett volna alapos írásbeli előterjesztést bekövetelni a helyiségek célszerű berendezése és a bútorzat tekintetében is, a kiküldött birák pedig ezen előterjesztést szóval támogathatták és a szükséges felvilágosításokat megadhatták volna. Ily módon talán létesült is volna egy minden irányban megfelelő megoldás. Ennek helyébe azonban a kiküldött birák véleménye és indítványai semmibe sem vétettek és győzött az építészek szépé­szeti indokokon alapuló és a stilt a célszerűség fölé helyező nézete — szóval történt minden, a minek történnie nem kellett, a minek hátrányait most a felsőbíróságok bírái kivétel nélkül átszenvedik. A már most is — tehát a tél beállta előtt — észlelhető bajok oly komoly jellegűek, oly akut természetűek, hogy azok azonnali or­voslása elodázhatatlan. Csak attól tartunk, hogy az orvoslás költ­ségei jóval többet fognak igényelni, mint a mennyibe került volna az illetékes tényezők hozzájárulása melletti berendezés. És csak akkor fogja a miniszter a fejét vakarni, midőn e cimen tetemes póthitelt lesz kénytelen igénybe venni a törvényhozástól. Távol áll tőlem a felsőbirósági palotának stílszerű leírása; ezt ügyesebb és szakavatottabb tollra bízom. Ép oly kevéssé fog­lalkozom az október 20-iki ünnepély leírásával, — szorítkozom csu­pán tulajdonképeni feladatomra: néhány kritikai észrevételre a palota benső berendezése és célirányos volta felett. A főbejárón át belépve, elragadtatással szemléljük a keleti fényben tündöklő előcsarnokot. Semmi kifogásom e pompa ellen, bárcsak minden albirónak tárgyalási terme is hason módon hir­detné államiságunk és igazságügyünk dicsőségét. Akkor nagy és hatalmas nemzet volnánk, tiszteletet és bizalmat gerjesztve bará­tainknál, félelmet ellenfeleinknél. Százával vetődnek ide naponta a jó vidéki atyafiak, a kik majd otthon nem győzik eléggé magasztalni a látottakat; milyen színarany lehet az az igazság, mely ily helyen lesz osztva, mily boldogok azon birák, a kik ily fényes és pazarul berendezett pa­lotában teljesíthetik kötelességüket. De a mámor nem tart soká. A fejedelmi bőkezűséggel díszí­tett vestibule több százezer forintba került, de vájjon mi annak a gyakorlati célja, mi az alapeszméje? Kiengesztelődünk a költséggel azon feltevés mellett, hogy az épület többi részei is hason bőkezűséggel lesznek berendezve, hogy minden terem, szoba, bútor­darab majd azt beváltja, a mit ezen ritka és remek látványszámba menő előcsarnok ígér. Tehát csakis azon megjegyzésre szorítko­zunk, hogy felsőbíróságaink tagjai ezen márványcsarnoknak gya­korlati hasznát nem igen fogják élvezni. Mert legcélszerűbb volna itten a mindennapi ülésközbeni szünet alatt elsétálgatni, cigaret­tázni és friss levegőt szini. Ez azonban teljese;n ki van zárva, mert a vestibule télen nem lesz fűtve és két esetleg három emeletet fel és lemászni, hogy ezen élvezetben résresüljön, erre vajmi kevés biró lesz kapható. Biztosnak véltem, hogy a minden n/odern háznak immár nélkülözhetlen alkatrészét képező lift itt' sem fog hiányozni. A jó 3 emelet magasságú épület, a birák előre haladt kora és az aránylag igen csekély költség (mert a füto gépész, a légfűtés okából állandóan a házban van és a lift kezelését is elvállalhatná: ezt valószínűsítették. Fájdalom a célszerű és valószínű rendszerint figyelmen kivül lesz hagyva, mert ezt a hivatalos copf ugy hozza magával. Ezzel pedig a pálca van törve a diszes előcsarnok gyakor­lati hasznavehetősége felett Ép oly díszesek a Curia elnökeinek fogadótermei és a nagy tanácsterem, mely még egy angol látogatót is fellelkesítette. Egy­általában mindaz, a mi hivatva van a nagy közönség érzékeire hatni, stílszerűen és tetszetősen van berendezve. A célszerűség azonban már itt is sok kívánni valót hagy hátra. A nagy díszte­remben például az egyes birák ülései oly szűkre vannak szabva, hogy testesebb biró alig fér el bennök. Sürgősen alkalmazandók a tanácskozási termeknél a párnázott kettős ajtók, mert ma az 12 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom