A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 40. szám - Bolgár igazságügy. [IV. A magánjog. V. A bírói létszám szaporítása, a bíróságok tevékenységének emelése s ügyviteli szabályok]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 40. számához. Budapest, 1896 október hó 4. Köztörvényi ügyekben. A szerzői jog bitorlásához nem kívántatik meg, hogy a másolat sikerült legyen. A budapesti kir. törvényszék (1895. évi július hó 31-én 22,762 sz. a.) Hazucha Lajos ügyvéd által képviselt özvegy I. Miklósné felperesnek, Dáni Vilmos dr. ügyvéd által képviselt B. Ferenc alperes ellen, szerzői jog bitorlása miatt, utánképzett *Busuló juhász- cimü szobormű, valamint gyps-másolatainak és fószöntvényeinek s a többszörözésre rendelt mintának elkobzása, pénzbírság kiszabása s 500 frt kártérítési összeg és járuléka iránti rendes perben következően itélt: Alperes ellen a szerzői jog bitorlása megállapíttatik és az 1887. évi VIII t.-c. illetve az 1892. évi XXVIII. t.-cikkben megállapított célokra fordítandó s behajthatlanság esetében 5 (öt) napi fogházbüntetésre átváltoztatandó 50 (ötven) frt pénzbüntetéssel büntettetik, köteles továbbá kártérítés címén 500 (ötszáz) frtot néh. I. Miklós hagyatéka részére ezen kir. törvényszéknél bírói letétbe helyezni stb. Továbbá elrendeltetik az alperes által utánképzett I. Miklós alkotását képező, «Busuló juhász-> cimü szobormű gyps-másolatának és fószöntvényeinek, valamint a töbszörözésre rendelt mintának az elkobzása és annak az 1,686/884. június hó 10-iki szám alatt kibocsájtott igazságügyminiszteri rendelet 18. §-a értelmében leendő foganatosítása iránt a budapesti V. ker. kir. járásbíróság megkerestetik, stb. Indokok: A néhai I. Miklós szobrász-müvész alkotását képező -Búsuló juhász* cimü szoborműnek alperes által történt utánképzése az 1889. évi XVI. t.-c. 61. §-a értelmében a szerzői jog bitorlásának lévén tekinthető, azt alperes ellenében megállapítani, alperest 1884. évi XVI. t.-c. 19. §-a értelmében az ítélet rendelkező részében meghatározott pénzbüntetéssel büntetni kellett, mert: hogy a szobormű anevezett szobrász-müvész alkotásátképezi, köztudomású, a terjesztési szándék pedig B. János, F. Kálmán és I. Aladár előadásával bizonyittatik, a jogosult illetve jogutódainak, beleegyezését alperes maga sem állítja. Azon felül az a megállapított 500 frt kártérítési összeg megfizetésére kötelezendő volt, mert kétségtelen, hogy többször említett mü erre nem jogosított harmadik személy által forgalomba hozása miatt a mü szerzőjének jogutóda vagyoni hátrányt szenvedett az által, hogy az általa utánképzett példányok kelendősége csökkent s a kár nagyságát szakértők többsége a felszámított értékben állapította meg, mivel szemben a kisebbséget képező alperesi véleményben kifejtett azon elv, hogy a kár általánosságban meg nem állapitható és annak mérve csupán az eladott példányok után egyenként 5—5 írtjával számítva terjedhet ki, alaposnak el nem fogadható, mert nincs kizárva, hogy alperes az utánzást már hosszabb idő óta bitorolja s az eladott példányok száma meg nem állapitható. Az, hogy a marasztalás összege felperes kezéhez fizetessék le, kimondható nem volt, mert köztudomású ugyan, hogy I. Miklós szobrász-müvész évekkel ezelőtt elhalt, de a felperesnek az után örökösi minősége az erre hivatott hagyatéki bíróság végzésével nem igazoltatott, annak a per folyamatba tételére való jogosultsága azonban M) alattival kellőleg bizonyítva lett. Az elkobozás tárgyában tett rendelkezés az 1884. évi XVI. t.-c. 21. §-a és a rendelkező részben hivatkozott rendelet illető szakaszán alapul, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. évi november hó 27-én 7,495. sz. a.i A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Az M. alatti közokirattal kimutattatván, hogy I. Miklós szobrász-müvész meghalt és felperes az elhalt művésznek az özvegye, kétséget sem szenvedhet, hogy őt még ha a hagyaték állagához való jog meg nem illetné is, annak haszonélvezete özvegyi jogánál fogva megilleti, őt illeti tehát a hátrahagyott szoborműnek töbszörösitéséből az özvegyi jog tartama alatt befolyó jövedelem; minélfogva eme jövedelem megcsonkításából származó kártérítési igényt érvényesíteni jogában állván, a kártérítés felperes részére is megitelhető lett volna, minthogy azonban a felperes felebbezéssel nem élt, az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint a kártérítés gyanánt megítélt 500 frtnak I. Miklós hagyatéka részére birói letétbe leendő helyezése rendeltetett el, ebből az okból a szerzői jog bitorlásának, alperes kártérítési kötelezettségének megállapítása a büntetés^ kiszabása stb. tekintetében pedig felhozott indokainál fogva és még azért kellett helybenhagyni, mert a kihallgatott F. Kálmán és G. Aladár tanuk foglalkozásuknál fogva is képesek annak megbirálására, hogy az alperes által készített gypsmásolat I. Miklós a «Busuló juhász* | cimü szobormüvének utánzata a szerzői jog bitorlásához pedig nem kívántatik meg, hogy a másolat sikerült legyen. A kár összegének megállapítására nézve végül az elsőbiróság Ítélete azért hagyatott helyben, mert a követelt kártérítés öszszege ellen alperes kifogást sem tett. A magyar királyi Curia (1896. évi szeptember hó 2-án 1,886. sz. a.) A kártérítés összegét illetőleg mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és tekintettel arra, hogy sem a szobornak hosszabb időn át utánzása, sem annak nagy mérvben eladása bizonyítva nincsen, a kártérítés összege az 1884. évi XVI. t.-c. 29. §-a alapján 200 frtra leszállittatik. Egyebekben a másodbiróság Ítélete felhozott és felhívott indokok alapján helybenhagyatik. Egymagában ama körülmény, hogy a csődtömeg-gondnoka a hitelezőnek a végrehajtásokkal szerzett külön kielégítési jogát a csödtörv. VI. fejezeténék rendelkezése értelmében intézett kerei settél megtámadta, ennek a jognak érvényesítését és az e célból szükséges eljárás teljesítésének útját azért nem állja, mivel az oly megtámadási keresetet a végrehajtási törvény nem sorozza azon esetek közé, melyekben az azzal folyamatba tett per jogerős befejezéséig a végrehajtást illetően a fentebb jelelt eljárás felfüggesztésének helye van, de a csődtörvény sem tartalmaz oly rendelkezést, melyre e következmény alapitható lenne. A pécsi kir. törvényszék (1896. évi február hó 27-én 5,621 sz. a.) S. Ferenc és neje sz. M. Lujza felpereseknek V. József és neje elleni végrehajtási ügyében. Végzés: Minthogy a végrehajtató Sz. Ferenc és neje beismerése ugy a N.) a csatolt hivatalos felzet tanúsága szerint a foglalás után csődbe jutott vb. V. József csödügyében éppen a végrehajtatóknak az 1895. évi január hó 21-én teljesített végrehajtási jog-cselekmény ellen, amelyre az elsőbbségi igényüket is állapítják, megtámadási kereset indíttatott s ez a per most is tolyamatba van s minthogy a végrehajtatóknak az 1881 évi XVII. t.-cikk 51. §. illetve 55. §§-ai értelmében is külön kielégítéshez csak annyiban van joguk, amennyiben a foglalás joghatályos, továbbá minthogy ezek szerint annak a végrehajtási jogcselekménynek hatálytalanítása esetén, amire az elsőbbségi igényüket is alapították, a végrehajtatok külön kielégítést a csödvagyonból nem igényelhetnek, végre minthogy tehát kétségtelen, hogy a csődbíróság által megrendelt árverésen befolyt vételárra nézve a sorrendnek az 1881. évi LX. t.-c. 119. §-ához képest leendő megállapithatása az érintett megtámadási pertől függ, illetve a sorrend is csak ennek a pernek kimenetelétől feltételesen volna megállapítható: Ugyanazért a kir. járásbíróság a vb. V. József csődtömegdondnoka kérelme folytán az 1895. évi július hó 11-én megtartott árverésen befolyt és dr. Eg r y Béla tömeggondnok által a pécsi m. kir. adóhivatalnál 1895. évi 548. sz. a bíró letétbe helyezett 1,362 frt 76 kr. vételárra nézve a kielégítési sorrendnek megállapítását a pécsi kir. törvényszéknél 1895. évi 6,636/p. sz a. indított megtámadási per jogerős befejezéséig felfüggeszti, s felhívja a feleket hogy annak idején ennek a pernek jogerős befejezését saját érdekükben ide bejelentsék. A pécsi kir. ítélőtábla (1896-án május hó 5-én 1,406. sz. a.) A kir ítélőtábla az elsőbiróság neheztelt végzését indokaiból helybenhagyja. A magyar kir. Curia: (1896 évi augusztus hó 4-én 3,917. sz. a.) Mindkét alsóbb bíróság végzése megváltoztatik, a kielégítési sorrend megállapítása körüli eljárás felfüggesztésének helye nem találtatik és az elsőbiróság az 1881 évi LX. t.-c. 119 §-a és következő §§. megfelelő eljárásra utasittatik. Mert végrehajtatott V. József ellen ennek csődbe jutását megelőzően végrehajtást vezetvén, az ennek folytán lefoglalt és a nevezett végrehajtást szenvedő csödtömeggondnoka kérelmére elárverezett ingókra nézve, külön kielégítési jogot szereztek, a külön kielégítési alapjául szolgáló ama dolgok vételárának felosztása pedig az 1881. évi LX. t.-c. értelmében lévén eszközlendő, az e tekintetben előirt eljárás és eme törvényben foglalt rendelkezések alapján függeszthető fel, egymagában ama körülmény tehát, hogy a csődtömeg gondnoka a végrehajtások által szerzett külön kielégítési jogát a csödtörv. VI. fejezetének rendelkezése értelmében intézett keresettel megtámadta, ennek a jognak érvényesítését és az e célból szükséges eljárás teljesítésének útját azért nem állja, mivel az oly megtámadási keresetet a végrehajtási törvény nem sorozza azon esetek közé, melyekben az azzal folyamatba tett per jogerős befejezéséiga végrehajtás illetően a fentebb jelelt eljárás felfüggesztésének helye van, de a csődtörvény sem tartalmaz oly rendelkezést, melyre a következmény alapitható j lenne.