A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 40. szám - Bolgár igazságügy. [IV. A magánjog. V. A bírói létszám szaporítása, a bíróságok tevékenységének emelése s ügyviteli szabályok]

158 A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Mustra szerinti vétel esetében is az eladó tartozik az árunak szerződésszerű minőségét bizonyítani. A vevő a mustrát megőrizni és — ha azáru minősége vitássá válik összehasonlitás céljából felmutatni tartozik, mert különben az vélelmezendő, hogy az áru mustraszerü. Ha az eladó a vevő birtokában volt mustra azonosságát tagadja, ugy a vevő tartozik az azonosságot bizonyítani. Bizonyitéki és jelleg-mustra közti különbség. Tözsdeszokványokra hivatkozás, mint általános kereskedelmi szokásokra. Bor elnevezés alatt a kereskedelmi forgalomban csak szőlőből szűrt és tisztán lefejtett olyan ital értetik, a mely ugy az anyagra, mint a származási helyre nézve valódi. A vizzel telitett bor nem természetes, hanem mesterséges, tehát hibás bor. A kereskedelmi forgalomban az, a ki hibás árut ad el, még mustra szerinti eladás esetében is tartozik a fenforgó hibát az ügylet megkötése előtt a vevővel világosan és határozottan közölni, mert különben egészséges árut tartozik szállítani, minthogy a kereskedelmi forgalom rendszerinti tárgyát forgalomra képes áruk, a minőknek a hibás áruk nem tekinthetők, képezik; következően mustra szerinti eladás esetében is a fenforgó hiba határozott tudatása nélkül eladott árut a vevő, még ha az a mustrának meg is felel, átvenni nem tartozik. (1896. április 28. 591. sz. a.) A kassai kir. tábla : D. I., K. H. elleni 2,567 frt 89J kr. iránti kereskedelmi perében itélt: A kir. tábla az elsó'biróság ítéletének azt a részét, a mely szerint a felperes keresetének fekbér-fizetésre vonatkozó része s az alperes viszontkeresete felett a határozást mellőzte, elutasítónak tekintvén, az elsó'biróság Ítéletének azt a részét, a mely szerint a kir. törvényszék a felperest keresetének fekbér fizetésére irányuló részével elutasította, felebbezés hiányában nem érinti; az alperestől felebbezett többi részét pedig megváltoztatja, a felperest keresetével egészben elutasítja, s az alperes viszontkeresetének részben helyt adva, a felperest végrehajtás terhével arra kötelezi hogy az alperesnek 493 frt 90 kr. tőkét, ez után 1893. február 11-től, mint a viszontkereset előterjesztése napjától számitandi) 6° o kamatot 27 drb, összesen 155 63 hliter űrtartalmú hordót, vagy annak 155 frt 63 kr. értékét s a perköltséget 15 nap alatt megfizesse; ellenben az alperest viszontkeresetének többi részével elutasítja. Indokok: A felek közösen elismerik, hogy a lő;V63 hliter bor iránt kötött vételi ügylet mustra szerint jött létre s illetve, hogy a felek között mustra szerinti vételügylet létesült. Habár pedig az áru szerződésszerű minőségét általában, tehát annak az adott mustrával egyező voltát is rendszerint az eladó tartozik bizonyítani, mégis, minhogy abban az esetben, ha a mustra egyedül a vevő birtokában van, és az áru minősége vitássá válik, a vevő a mustrát összehasonlitás céljából fölmutatni tartozik; ha pedig fel nem mutathatja, a kereskedelmi törvény 363. §-a alapján az vélelmezendő, hogy az áru mustraszerü volt, következik, hogy a vevő a mustrát megőrizni tartozik, és ha az eladó a felmutatott mustrának azonosságát tagadja, a vevő, mint a kinek birtokában volt a mustra, tartozik bebizonyítani, hogy részéről felmutatott mustra azonos avval a mustrával, a melyet neki az eladó átadott. Minthogy pedig a felperes már az előleges szemle alkalmával az alperestől felmutatott mustrának a részéről küldött mustrával való azonosságát megtagadta s az alperesnek nem sikerült azt bizonyítani, hogy az általa utóbb a perben 57. a. bemutatott mustra ugyanama mustra volt, a melyet neki a felperes küldött, és a melynek alapján a vételügylet létrejött, sőt ezen alperesi állítás a per adataival egyenesen megdöntöttnek is tekintendő; mert K. L tanúnak ama határozott vallomását, mely szerint egészen más bor és más üvegben küldetett mustraként az alperesnek, mint amelyet az alperes aperhez 57. a. csatolt és illetve, a mely mustra a tanúnak kihallgatása alkalmával felmutattatott, nemcsak P. József tanú vallomása támogatja, hanem R. Ede alperes részéről megnevezett tanúvallomása is, a ki határozottan vallja, hogy a felperestől küldött mustrabornak egy részét épen maga a tanú üresitette egy más üvegbe s ezt az ujabb üveget pecsételte le az alperes és a tanú saját pecsétjével és hogy az utóbbi üveg bor mutattatott fel a perben, míg a mustrabor többi része tekinteten kivül hagyatott: kétségtelen ugyan, hogy az alperesnek az a kifogása, hogy a küldött áru a mustrának meg nem felel, alappal nem bír; mégis e per elbírálásánál az adott mustra nem bizonyitéki, hanem csak jellegmustraként vétethetett figyelembe, mert a per adataiból kétségtelen, hogy a felperestől küldött az az üveg, a melyben a felperes a mustrát küldötte, a felperes pecsétjével ellátva nem volt, az tehát nyitott mustra volt; a budapesti áru- és értéktőzsde áruüzleti szokásai 59. £-a értelmében pedig a kereskedelmi forgalomban a nyitott mustra csak akkor szolgálhat a szállított áru minősége megítélésének alapjául, ha mindkét fél részéről elismertetik, különben csak jellegmustra gyanánt jöhet tekintetbe, mely csupán az áru általános jellegének ismertető jeléül szolgál; a felperes azonban a felmutatott mustra azonosságát el nem ismerte. Ebből kiindulva, s habár nem vétethetett figyelembe az alperes ama védekezése sem, hogy az árut avval a kikötéssel vette, hogy a mennyiben a bor megérkezése után az alperesnek nem fog tetszeni, azt a felperes visszaveszi, nemcsak azért, mert a per adatai az alperes eme védekezésének valódiságát nem támogatják, következően emez állításának igazolására az alperestől kínált és a felperestől elfogadott főesküvel való bizonyításnak csak akkor van helye, ha az esküvel bizonyítani kívánó fél vonatkozó állítását a perbeli adatok némileg támogatják; ebben a perben azonban ilynemű támogató adat fel nem merült; hanem azért is, mert a kereskedelmi törvény 364. s illetve 367. ij-a szerint, ha a felek abban állapodnak meg, hogy a vevő a szerződéstől tetszése szerint visszaléphessen, a visszalépési jognak más megállapodás hiányában a szerződés megkötésétől számítandó 3 nap alatt kell gyakoroltatni, az alperes azonban sem valamely külön megállapodást, sem azt, hogy evvel a jogával kellő időben élt volna, nem igazolta. .Mindezek dacára azonban a felperes keresetével el volt utasítandó, mert a per elbírálásánál az a körülmény, ha vajon az adott mustra bizonyitéki vagy jellegmustra volt-e, s hogy a küldött áru a mustrának megfelel-e, nem döntő. A felperes ugyanis maga vitatja, hogy az eladás tárgyát Nagy-Kanizsa vidéki bor képezte. Bor elnevezés alatt azonban a kereskedelmi forgalomban csak szőlőből szűrt és tisztán lefejtett olyan ital értetik, a mely ugy az anyagra, mint a származási helyre nézve valódi; minthogy pedig a perben kihallgatott szakértők véleménye szerint a megvizsgált áru eme kellékeknek meg nem felel, mert azok egybehangzó és indokolt véleménye szerint a megvizsgált áru vizzel hígított leggyengébb lőre; hogy pedig ez a megvizsgált áru azonos avval az áruval, a melyet a felperes az alpereshez küldött, kitűnik a felperesnek az előleges szemlénél tett határozott, ezt beismerő kijelentéséből és végiratában tett beismeréséből; továbbá S. Antal tanú határozott ama vallomásából, mely szerint ez az áru azonos avval, a mely a vasútról abba a pincébe szállíttatott, a hol az a megvizsgálás alkalmával létezett; vagy abból a körülményből, hogy a szállítmány épen azokban a hordókban van, a melyeket az alperes a bor elszállítása végett a felpereshez NagyKanizsára küldött, és a melyekben a felperes a bort a vasútra feladta; s hogy ezekkel a bizonyítékokkal szemben a felperes semmiféle bizonyítékot elő nem állított arra nézve, hogy a borba a vizet később az alperes töltötte; minthogy az 1893. évi XXIV. t.-c. 2. §. b) pontja értelmében, a mely törvény a peresített ügylet kötése után alkottatott ugyan, de a fogalom meghatározása tekintetében uj elveket fel nem állit, a vizzel telitett bor nem természetes, hanem mesterséges, tehát hibás; minthogy a kereskedelmi forgalomban az, a ki hibás árut ad el, még mustra szerinti eladás esetében is tartozik a fenforgó hibát az ügylet megkötése előtt a vevővel világosan és határozottan közölni, illetően a kötlevélben megnevezni; mert különben egészséges árut tartozik szállítani; minthogy a kereskedelmi forgalom rendszerinti tárgyát forgalomra képes áruk képezik, holott a hibás áru ilyennek nem tekinthető: következően mustra szerinti eladás esetében is a fenforgó hiba határozott tudása nélkül eladott árut a vevő, még ha ez a mustrának meg is felel, átvenni nem tartozik, a fenforgó esetben különösen azért sem, mert a felek nyilván borra és nem vizzel higitott lőrére szándékoltak vételi ügyletet létesíteni; a kereskedelmi ügyleteknél pedig a megszerzendő áru minőségére irányuló szándék lévén mérlegelendő, az alperesről mást, mint hogy bort akart venni, vélelmezni nem lehet: ennélfogva az alperes, a ki a felperestől Kassára küldött és oda 1892. november 29-én, december 5. és 7-én érkezett, ezt a hibás árut anuak mennyiségére és természetére való tekintettel a 2. és 37. a. csatolt közjegyzői okiratok szerint 1892. december 3-án és 8-án kellő időben is bocsátotta a felperes rendelkezésére, a kereskedelmi törvény 348. §. értelmében ettől a vételtől elállani s a felperestől hozzáküldött és megromlás veszélyének ki nem tett árut a kereskedelmi törvény 320. fcj. értelmében a tulajdonos további rendelkezéséig raktárba elhelyezni jogosult volt; következően annak vételárát az alperestől a felperes nem követelheti; sőt ugyaneme törvény 348. §. értelmében az alperes követelheti kárának megtérítését a felperestől, a mit az alperes ebben a perben viszonkeresetileg érvényesített is. Az alperes viszonkeresete folytán tehát a felperes marasztalandó volt: az üres hordóknak Kassán a vasúthoz kiszállításáért követelt 5 frt 40 kr., a teli hordóknak Kassán a vasúttól a pincébe történt beszállításáért követelt 60 frt 50 kr., az üres hordóknak Kassáról N.-Kanizsáig 57 frt 65 kr. és a teli hordóknak N.-Kanizsáról Kassáig felszámított 370 frt 35 kr. vasúti fuvardijában; mert azt a felperes nem tagadta, hogy a vett bor elszállításához hordókat az alperes tartozott küldeni, s tényleg az alperes küldötte a kérdéses 27 hordót; az ügyletnek a felperes vétkessége mialt történt megszüntetése folytán ennélfogva a felperes az alperesnek ezt a kiadását megtéríteni tartozik; mert az nem vitás, hogy eme hordók összes fuvarját az alperes fizette ki; mert a vasúti fuvardíjak összegét a 12—16. sz. a. csatolt vasúti fuvarlevelek igazolják; és mert a vasúthoz és a vasúttól való fuvarösszeg mennyiségét nemcsak S Dávid tanúvallomása támogatja, de a felszámított összeg a szállított áru mennyiségére és súlyára való tekintettel helyes összegben is jelentkezik felszámítottnak. Az alperes viszonkeresetképen még a 27 hordó egyenértéke fejeben 313 frtot is kövei. Minthogy azonban az alperes elsősorban hordóinak csak természetben való visszaadását követelheti, azért, mert azok a felperes tulajdonába át nem mentek, ki volt I mondandó, hogy a felperes a hordókat, a melyekben az alperes-