A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 36. szám - A magyar ügyvédi kar történeti kiállítása - Bolgár igazságügy. [I. Törvényelőkészítő bizottságok]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 3(5. számához. Budapest, 1896 szeptember hó (3. Köztörvényi ügyekben. A bérlő a bérlemény egy részének elvonása által okozott karát jogosítva van a bérösszegből levonni; ha pedig a bérbeadó a teljes bérösszegért beperli, jogosítva van kárát viszonkereset indítása nélkül is a bértartr ?ásba beszámíttatni. A kaposvári kir. járásbiróság 1894. évi október hó 17-én 7,649/P. szám alatt özv. P. J.-né felperesnek L. F. és neje alpererek ellen 250 frt haszonbér iránti sommás perében következőleg itélt: L. F. és neje egyetemleg kötelesek a keresetbe vett összegből 50 frt tőkét, ennek 1894. évi január 14-től folyó 6° «> kamatait, ugy 15 frt 50 kr. költséget özv. P. J.-né részére 8 nap végrehajtás terhe alatt megfizetni, alperes viszonkövetelésével e helyen elutasittatik. Mert:A felperes tulajdonát tevő kutasi malmotalperesek bérben, illetve haszonbérben birván, a szerződés első pontja szerint kikötött évi 700 frt bért 14 évenként előre voltak kötelesek fizetni. Alperesek ugyan megismerik, hogy 1893. október 24-én 1894. január 24-én esedékes összesen 250 frt kereseti követelést nem fizettek meg. s nem adták meg a kikötött disznóhúst sem, azt hozván fel védelmül, hogy 200 frt cautiójuk az utolsó bérleti időre számítandó, a disznóhúst felperes ígérete szerint nem kérte, 50 frtot pedig azon 10 hold rét haszonvétele fejében tartanak vissza, a mit felperes 1893. októberben eladván, tőlük elvont. Miután azonban a szerződés 2. pontja szerint lefizetett 200 frt cautiót alperesek nem e bérösszegbe beszámítani, hanem a bérleti év lejártával a bérbeadótól visszakövetelni jogosítottak, a szerződés 2-ik pontjával szemben a már október, illetve január 24-én pontosan lefizetni kötelezett haszonbérbe a cautiót nem számithatják; — tekintve azonban, hogy a per folyama alatt a bérlet lejárt és felperes a cautió beszámítását utólag elfogadta, mégis hogy a hátralékos disznóhúst is felvette, s e részben keresetét leszállítaná, alpereseket csak a hátralékos 50 frtban kellett a védelem mellőzésével marasztalni, mert a bérleti ügyletből folyó kártérítési igény bérfizetés megtagadására nem jogosít, a bérbeadó ellenzésére a beszámításnak nincs helye, viszontkeresetképpen pedig törvényszerűen nem érvényesíttetett. A pécsi kir. ítélőtábla. 11895. év január hó 3-án 6,718/P. 1894. sz. alatti következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla a kir. járásbiróság ítéletét megváltoztatja, s felperest 50 frt erejéig fenntartott keresetével elutasítja s a perköltséget kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Felperes az 1894. október 17-én tartott tárgyaláson — tekintve, hogy alperesek haszonbérlete a per folyama alatt lejárt — beleegyezett, hogy alperesek 200 frt biztositéka a kereseti 250 frt követelésbe beszámittassék, s ennek folytán keresetét csak 50 frt erejéig tartotta fenn. Alperesek azzal védekeztek, hogy felperes a haszonbérletből 1893. évi október hóban 10 hold rétet eladott s alperesek használatából elvont, a mi által nekik 50 frt kárt okozott, s ezen összegnek felperes követelésére elszámolását kérték. — Tekintve, hogy alperesek ezen állításukat, felperes tagadásával szemben, P. I. és H. F. tanuk vallomásával igazolták, birói becsüvel pedig megállapittatott, hogy a 10 hold rét őszi és tavaszi legeltetésének elvont haszna 50 frtot tesz ki, s igy alpereseknek ugyanannyi jogos követelésük van felperes ellen, mint ennek ő ellenük: ennélfogva felperest, az elsöbirósági ítélet megváltoztatása mellett, leszállított keresetével el kellett utasítani stb. A m. kir. Curia. (1896. évi május hó £-án 4,237/P. sz. alatt.) következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Az engedményező az engedményezett követelés behajthatóságaért akkor is felel, ha az adós csődbe jutván, az engedményes vele egyezséget kötött ugyan, de ez által nem biztosíttatott a teljes követelés. Csőd előtti, bár meg nem támadott, de a csödtörv. 27. íj-2. pontja alapján a csődhitelezök részéről sikerrel megtámadható foglalás nem képez fedezetet. A temesvári kir. járásbíróság (1894 évi Szeptember hó 5-én 13,646 sz. a.i Hirsch Ignácz ügyvéd által képviselt P. Lipót felperesnek K. Henrik ügyvéd által képviselt F. Dániel alperes ellen 900 frt. és 90 frt és jár. iránti rendes perében következőleg itélt Ha alperes leteszi a következő főesküt: Én F. Dániel esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy felperes által a W. és K. csődtömegben megkötött egyezségről tudomásom nem volt, ahhoz hozzá nem járultam és hogy az egyezség megkötése után felperesnek fedezetlen követelését megfizetni nem ígértem. Isten engem ugy segélyjen.' Az esetben a felperes keresetének 900 frtra irányuló részével elutasittatik stb. Érdekében áll tehát alperesnek jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt a főeskü letételére jelentkezni, azt a kitűzendő határnapon le is tenni, mert ellen esetben köteles 900 frt tőkét stbt. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes C. alatti szerint felperesre engedményezte W. és K. ellen fennálló 3,400 frt követelését obligo mellett. Az engedményezett adós cég csődbe jutván, felperes a csődtömeggel 2,500 frtban kiegyezett. (A temesvári kir. törvényszék mint csődbíróság 9,253/p. 88 sz. szerint.) Felperes a csődtömegből a fedezetlenül maradt 900 frt tőke és az adós cég ellen vezetett végrehajtásból felmerült 90 frt költség iránt indítja keresetét alperes ellen (a C. alatti engedmény alapján). Alperes azzal védekezik, hogy az egész engedményezett összeget meg nem kapta, hogy felperes az eredeti adós cég ellen vezetett végrehajtásnál teljes fedezetet nyert, hogy felperes alperesnek hozzájárulása nélkül egyezett ki a csődtömeggel. Felperes vitatja, hogy miután a végrehajtást a csődnyitást megelőzőleg csupán egy nappal foganatosította és azért az megtámadtatott, a megkötött egyezség alperes előnyére volt; alperesnek a csőd egyezéséről tudomása,volt és ahhoz hozzá járult és a csődtömegből fedezetlenül maradt összeget megfizetni igértc. A bizonyítás e részben felperest terhelte. Felperes állításainak igazolására 4 tanura (P- Lajos, E. Károly K. Lajos és W. Zsigmond) hivatkozik. Szükség esetén a döntő ténykörülményre alperesnek főesküt kinál, mit alperes elfogad. A kihallgatott tanuk vallomása semmi bizonyító erővel nem bír, mert P. Lajos tudomását csak felperes kijelentéséből meríti, előtte alperes soha sem nyilatkozott, K. Lajos a döntő körülményre vonatkozólag semmit sem tud; E. Károly vallomása annyira határozatlan, hogy birói figyelembe nem jöhet, ugyanis e tanú csak annyit tud, hogy alperes neki kijelentette, hogy meglátogatja felperes ügyvédjét, hogy vele a P. féle adósságot rendezze, de arról a tanú semmit sem vallott, hogy alperes a felperesi ügyvédhez csakugyan elment és ott a tartozás kifizetését Ígérte volna. W Zsigmond előtt a tett vallomása szerint egyátalában ismeretlen, hogy két ur (felperes és alperes) mily megállapodásra jutott: e tanú szerint igaz ugyan, hogy alperes előtte kijelentette, hogy az egyességet ellenzi, de minthogy a tanúnak határozott tudomása a felperes és alperes közti végleges megállapodásról nincs, a tanúnak vallomása nem fogadható el félbizonyitékul. Eszerint egyéb bizonyíték hiányában a felperes által kínált és alperes által elfogadott főeskü volt a döntő ténykörülményre a per főtárgyára vonatkozólag alperesnek megítélendő és a per kimenetele a főeskü le vagy le nem tételétől volt függővé teendő, figyelembe nem jöhetvén alperesnek abbeli kifogása, hogy ő az egész engedményezett összeget meg nem kapta, mert a C. alatti szerint az egész engedményezett összegért szavatosságot vállalt. A 90 frt költségre irányuló részével keresetének felperes feltétlenül elutasítandó volt, mert a C) alatti szerint alperes csak az ott megjelölt engedményezett összegért vállalt kifejezetten szavatosságot, ott a költségekről említés téve nincs, felperes pedig alperes tagadásával szemben annak bizonyítását meg sem kísérletté, hogy alperes a 90 frt költség megfizetésére is kötelezte volna magát, stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1H95. évi február hó 14-én 5,122. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének a 900 frt tőke és kamatai, valamint stb. iránt intézkedő részét helybenhagyja, annak 90 frt tőke iránt rendelkező részét ellenben részben megváltoztatja akként, hogy felperest keresetével feltétlenül csak 44 frt 10 krra nézve utasítja el, 45 frt 90 krra nézve pedig csak abban az esetben, ha alperes az elsőbiróság által neki oda itélt főesküt leteszi, ha azonban alperes a főesküt le nem teszi, a kir. Ítélőtábla őt végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek 45 frt 90 kr tőkét is 8 nap alatt fizessen. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének a 900 frt tőke és kamatra, valamint stb. iránt intézendő része az abban felhozott vonatkozó indokainál fogva és azért volt helybenhagyandó, mert felperes a C. alatt engedmény tárgyát képező 3,400 frt követelésre nézve, a jelen perhez csatolt végrehajtási ügyiratok szerint, az egyenes adós W. és K. cég ellen 6,958 frt 10 kr. becsértékü ingóságokra a csődnyitást megelőzőleg végrehajtási zálogjogot s ez által teljes fedezetet nyervén, ha erről a végrehajtási, s illetve külön-külön kielégítés jogáról az alperesnek, mint engedményezőnek tudta és hozzájárulása nélkül lemondott és a később csődbe jutott egyenes adós csődtömegével oly egyezségre lépett, a melynél fogva az engedmény tárgyát képező követelésnek 900 frt tevő rész fedezetlenül maradt, az alperesnek a C. a. engedményen alapuló szavatossága feltétlenül és egészben megszűnt, minthogy ebben az esetben felperes az előbb megszerzett fedezetből egyúttal saját