A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 36. szám - A magyar ügyvédi kar történeti kiállítása - Bolgár igazságügy. [I. Törvényelőkészítő bizottságok]

142 A JOG ténye folytán esett el és ebből folyólag nyilván való, hogy alperes a kielégítetlenül maradt 900 frtra szavatossággal csak az esetben tartozik, ha a felperes és az egyenes adós csődtömege közt létrejött egyezséghez ő is hozzájárult, illetve felperest annak megkötésére felhatalmazta; nem jöhetvén figyelembe felperesnek azaz érvelése, hogy alperes szavatossága az egyességhez való hozzájárulása nélkül is fenmaradt volna azért, mert a végrehajtás a csőd kiütése előtt egy nappal foganatosíttatott, az a csődtömeg által megtámadható és a csödhitelezőkkel szemben hatályon kivül helyezhető volt, mivel egyfelől megtámadási kereset be nem adatott, másfelől ezután és a perben meg sem határozható, hogy a megtámadási per annak megindítása esetében mily eredménynyel járt volna. A folyamatba tett végrehajtási ügyben a 0,411/888 és 5,584'888 sz. végzésekkel megállapított 45 frt 90 krra nézve az alsóbiróság ítélete azért megváltoztatandó s emez összeg tekintetében is a per kimenetele az alperesnek megitélt főeskü le vagy le nem tételétől függővé teendő, mert alperes a C. alatti engedményezési okirat szerint az engedmény tárgyát képező követelés behajthatóságáért is szavatosságot vállalván, ez a szavatosság a dolog természeténél fogva a behajtás körül felmerült és igazolt költség címén követelt többi összeg t. i. a bíróilag megállapított 45 frt 90 krra is kiterjed. A meghaladó 44 frt 10 krra nézve azonban felperes keresetével feltétlenül helyesen utasíttatott el, s e részben az elsőbiróság ítélete helybenhagyandó volt, mert felperes az alperes tagadása ellenében ennek a több költségnek felmerülését mivel sem bizonyította. A magyar királyi Curia (1896 évi június hó 12-én 4,157 sz. a. i A másodbiróság ítélete abban a részében, mely szerint felperes 4Í- frt 10 krra nézve keresetével feltétlenül elutasittatott, helybenhagyatik, egyebekben pedig mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és alperes feltétlenül köteleztetik hogy 900 frt tökét annak 1889 évi július hó 13-tól 1895 évi július 1-ég 6J o azután 5«/0 kamatát, 45 frt 90 kr. végrehajtási költséget stb. felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen stb. Indokok: Alperes az általa felperesnek engedményezett követelés valódiságáért és behajthatóságáért szavatosságot vállalván de különben törvénynél fogja is őt e tekintetben szavatosság terhelvén, ebből kifolyóan alperes azért felel, hogy felperes az adósnál az engedményezett követelés erejéig vagyoni fedezetet találjon és kielégítést nyerjen, hacsak vele szemben mulasztás nem bizonyittatik. Bebizonyított azonban az, hugy felperes az alperes által engedményezett egész követelésére nézve az adós vagyonából kielégítést nem nyert s hogy 900 frtot abból, noha az általa eszközölt foglalásnál az egész követelést fedező végrehajtási alapot talált az adósnál, az adós vagyonára a foglalás utáni napon elrendelt csőd miatt meg nem kapott, alperes pedig nem bizonyította, hogy felperest a követelés behajtása körül valamely mulasztás terhelte s azt sem, hogy az esetre, h;i fe peres a csődhitelezőkkel egyességet nem köt, az átala lefoglalt vagyonból, mint külön kielégítési alapból követelésére nézve teljes kielégítést nyert volna. Ellenkezően a per adatai arról tesznek tanúsítást, hogy az adós mint kereskedő ellen a foglalás utáni napon csőd nyittatván, a felperes által eszközölt foglalás a csődtörv. 27-ik §-ának 2-ik pontja alapján a csődhitelezők részéről sikeresen megtámadható volt s így nem is mondható, hogy felperes a foglalás által követelésére nézve az adós vagyonában fedezetet nyert, mert a sikeres megtámadhatás fogalmából következik, hogy a lefoglalt vagyon már foglalás idejében sem szolgálhatott felperes követelésére nézve fedezetül s egyenlő tekintet alá esik, mintha már a foglalásnál sem talált volna felperes fedezetet. Mindezeknél fogva és tekintettel arra, hogy alperes szavatossága a követelés behajtásának költségeire is kiterjed, alperes a í-00 frt tőkének stbnek, 45 frt 90 kr. végrehajtási költségnek megfizetésére feltétlenül marasztalandó volt. stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Miután alperes a szállítást felperes utasitásához képest eszközölte és miután ennek esetleges tévedése az alperes hátrányára nem szolgálhat, az alperesnek kártérítési kötelezettsége meg nem állapitható. A csíkszeredai kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság. (1894. évi szeptember hó 10-én 3,1 OH. sz. a.) Dr. Fejér Antal ügyvéd által képviselt H. Géza felperesnek, Nagy Sándor ügyvéd által képviselt B. testvérek cég alperes ellen 54 frt 20 kr. tőke s jár. iránti sommás perében következőleg ítélt : Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: Hogy az alperes az 5 bál szőnyegárut 1892. évi szeptember hó 14-én felperes szállítója G. Jánosnak SzékelyUdvarhelyre elküldötte, az alperes szállítója U. M. és társa cég által, ezen ténykörülményt alperes igazolta a 3. sz. alá becsatolt másodlati vasúti vevénynyel, melynek eredetije 8. sz. alá szintén be lett adva a november 28-án tartott tárgyalás alkalmával, hogy pedig alperes jogosítva volt a G. János címére az árut elküldeni, ezt igazolja a 2. sz. alatti okmány, mely szerint felperes maga értesiti alperest, hogy vasúti állomása Székely-Udvarhely és szállítója G. János. Az 1893. év november hó 28-án alperes által a perhez csatolt 9. és 10. sz. alatti okmányokból, melyeket felperes szállítója G. János irt az alperes budapesti és csíkszeredai ügyvédei R e i n i t z Jakab és Nagy Sándornak, kitűnik, hogy G. János elismerte, miszerint a szeptember hó 26-án Székely-Udvarhelyre megérkezett 5 colli szőnyegárut, mely a mint a 10. a. okmányban mondja, H. Gézát illeti, szeptember 21-én Sz. Miklósnak külI dötte el, s a 9. sz. okmány szerint kéri alperesi ügyvéd R. Jakabot ' ez iránt emiitett céghez t. i. Sz. Miklóshoz fordulni s a 10. sz. | alatti okmány szerint azzal védekezik, hogy erre reá nem jött, az 1 az oka, mert sem H., sem a feladó a súlyát és rovatlap számát meg nem jelölte. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy felperes a megrendelt és 1892. évi szeptember hó 1 í-én Budapesten feladott árut részint a saját, legfőképpen pedig szállítója G. János tévedése vagy hibájából nem kapta meg, s így alperest a kereskedelmi törvény szerinti kártérítési kötelezettség nem terheli; az is igazolva lévén, hogy alperes az árunak elküldéséről felperest, illetve ennek szállítóját értesítette, ez pedig kitűnik ugyanis abból, hogy G. János, mint azt a 10. sz. alatti levélben írja, tudta, hogy az 5 colli áru H. Gézát illeti. G. Jánosnak tehát mint tanúnak ama vallomása, hogy 1892. I évi szeptember havában B. testvérektől felperes részére sem mi| nemű árut nem kapott, aggályosnak mutatkozik s a valóságnak ' m?g nem felel, ő maga irván alperesi ügyvédnek a 10. sz. alatti ' levélben, hogy az 5 colli szőnyegáru H. Gézát illeti. Felperes már a keresetében kijelentette, hogy más cégtől hasonló árut nem rendelt, illetve be nem szerzett s a póttárgyaláson ezt szintén ugy adta elő, de ha ez így történt volna is, ezen ténykörülmény s az ebből netalán származhatott árkülönbözet követeltetnék is, a perben forgó okmányokból kiderülvén, hogy alperest mulasztás nem terheli, ezen alapon is felperes kártérítési keresetét nem érvényesíthetné. A felhozott okokból felperes keresetével elutasítandó volt. Minthogy azonban felperes nem minden alap nélkül lépett fel keresetével s alperest is annyiban mulasztás terheli, hogy az áru elküldéséről felperest közvetlen nem értesítette, stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla. (1894. évi december hó 4-én 3,691. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s kötelezi alperes céget, hogy 54 frt 20 kr. kártérítési tőkét s járalékait stb. fizesse meg. stb. Indokok: Alperes nem mutatta ki, hogy a megrendelt árukat felperesnek elküldötte volna, azt állítja ugyan, hogy a 2. alatt becsatolt 1892. évi szeptember hó 14-én 50/858. számú feladóvevény másolat szerint az árukat felperesnek leendő továbbítás végett G. Jánosnak felperes kijelölt szállítmányozójának címezve vasútra feladta; tekintve azonban, hogy a kereskedelmi szokástól eltérőleg a csomagokat nem a megrendelő nevének kezdőbetűjével H. G., hanem S. M. C. betűkkel jelezte s nem igazolta, hogy a szállítmányozót utasította volna, hogy a megküldött árukat a jelző betűk tekintetbe vételével Sz. Miklósnak Csik-Szeredába küldötte el, ebbeli a kereskedelmi gondosságnak meg nem felelő i eljárása által okozta azt, hogy a megrendelt árukat felperes meg I nem kaphatta, mivel pedig 1892. évi augusztus hó 11-én kelt I levele szerint az áruk rövid időn való elküldését kilátásba helyezte, sőt 1892. évi szeptember hó 17-én kiállított számla szerint azokat elküldötteknek nyilvánította és ekkép felperest hasonló áruknak máshonnan és kellő időben való beszerzésétől visszatartotta, az elmaradt hasznot megtéríteni köteles. A megrendelt áruk vételára 272 frt 26 kr. lévén, mit alperes sem vont kétségbe, minthogy azok a szakértő véleménye szerint 20° o haszonnal voltak elárusithatók, alperest felperes vesztett haszna, vagyis a kereseti tőke és kamatainak megfizetésére kötelezni kellett, stb. A magyar királyi Curia. (1896. évi május hó 20-án 121. sz. alatt.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblának ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben az abban felhozott indokoknál fogva s azért, mert az alperes a felperesnek 2-'. alatti utasítása folytán küldvén el a szállítmányt a felperes részére Székely-Udvarhelyre G. János szállítmányozónak, a felperesnek volt kötelessége G. Jánost a szállítmánynak részére leendő megküldéséről kellően tájékoztatni, hogy pedig G. János a felperes J részére az alperes által küldött szállítmányt átvette, annak az I alpereshez intézett leveleinek tartalmával be van bizonyítva, j amennyiben pedig a szállítmánynak külsején a nem megfelelő betü| jelölés folytán kétség merülhetett fel, e tekintetben, hogy az a fel| perest illeti-e meg, a szállítmányozó, a ki a felperes megbizottjáj nak tartardó, erről magának felvilágosítást szerezni tartozott, mielőtt azt harmadik személynek kiadta, következőleg miután az alperes a szállítást G. Jánosnak a felperes utasitásához képest eszközölte s miután ennek esetleges tévedése az alperes hátrányára nem szolgálhat, az alperesnek kártérítési kötelezettsége megállapítható nem volt. A szállítmányozó a neki szállítmányozás végett átadott árukért mindaddig felelős, mig a vasút az árut fuvarozás végett át nem vette, vagyis, mig az áru feladva nincs, a mit a fuvarlevélnek nedves bélyegzővel való lebélyegzése jelez. A pécsi kir. járásbíróság, mint keresk. bíróság (1894 évi i szeptember hó 22-én 19,594 sz. a.) Dr. M i 11 é n y i Miklós ügyvéd | által képviselt G. Lajos felperesnek dr. S z e kr én y ess y Ferenc í ügyvéd által képviselt F. Izidor alperes ellen 25 frt 80 kr és jár iránti sommás perében következőleg itélt: Alperes köteles06