A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 35. szám - Adalék az uj bűnvádi eljárás tervezetéhez. Kártalanítás ártatlanul letartóztatás esetén

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DONTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 35. számához. Budapest, 1896 augusztus hó 30. Köztörvényi ügyekben. A foglaló jogi természetéből következik, hogy azt a szerződés teljesedésbe nem menése esetében az, ki adta, a szerződés megszegése folytán elvesziti, a ki pedig kapta az ő szerződésszegése folytán kétszeresen tartozik visszatéríteni. Ha tehát a szerződésben oly kikötés foglaltatnék, hogy ha az eladó bizonyos kötelezettségnek a kikötött idő alatt eleget nem tenne, a szerződés hatálytalanná válik s a kapott összeget visszaadni lesz köteles, — akkor az előre adott összeg nem lehet foglaló. A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa (18%. évi július hó 2-án 127. sz. a.) Dr. Mandl Ignácz által képviselt Sz. József felperesnek, Somogyi József ügyvéd által képviselt Gy. Felixné szül. P. Ilona alperes ellen 540 írt töke és jár. iránti sommás perében következő Ítéletet hozott: A felperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik, mindkét biróság ítéletének megváltoztatásával köteles az alperes 540 frt kereseti tőkeösszeget, ennek kamatait stb. felperesnek megfizetni, stb. Indokok: A felülvizsgálati kérelemben a S—E 185. §. b) pontjára alapított az a panasz, hogy a felebbezési biróság ítéletének hozatalánál érdekelt bíró vett részt mert a felebbezési tanács elnöke a felperes társai részéről az alperes ellen a jelen per által az érintett vételi szerződésnek teljesítése iránt a kir. törvényszék előtt indított pernek előadó bírája volt, s igy a S—E. 165. §. 2. pontjában megjelölt feloldási eset forog fenn, alaptalan, mert az 1868. évi LIV. t.-c. 57. §-a d) pontja szerint az ügynek a felsőbíróságnál leendő elintézésénél csak az a biró nem vehet részt aki ugyanannak az alsóbiróságnál történt elintézésében részt vett, a jelen pernek tárgya pedig nem lévén azonos a kir. törvényszék előtt inditott pernek tárgyával, a mindkét per eldöntésénél részt vett biróra nézve a törvény által felállított érdekeltségi eset fenn nem állhat. A többi panaszpontok közül alaposnak kellett elismerni azt, a melyet a felperes az anyagi jogszabályoknak helytelen alkalmazása miatt arra alapított, hogy a felebbezési biróság az alperes által aláirt és a felek között megkötött ügyletet tanúsító A) elismervénynek címezett okirat szerint az ügylet megkötésekor a felperes és társai által az alperesnek adott azt az 1,600 frtot, a melynek aránylagos részét a felperes keresetében az alperestől visszaköveteli, az Ai alatti tartalmának téves magyarázata alapján minősítette foglalónak. Alapos ez a panasz azért, mert az Aj alattiban az alperes azt az összeget foglalónak jelöli ugyan, azonban az A) alattinak további tartalmában azokat a jogi következményeket, a melyek a foglalónak jogi természetéből kifolyólag szükségképpen beállanának, önmaga irányában el nem ismeri, sőt kifejezetten kizárja. Kijelenti ugyanis, hogy ha az eladott ingatlanok tehermentesítése iránt szerződésileg elvállalt kötelezettségének a kikötött időre eleget nem tenne, az adás-vevési szerződés hatálytalanná válik s a kapott összeget felperesnek és társainak visszaadja. Az a kikötés azonban, hogy az alperesnek szerződés szegése esetére az ügylet egyszerűen hatálytalannak tekintetvén, az alperes csupán a kapott összeget visszatéríteni tartozik s igy az alperesre nézve sem vagyoni hátrány vagy vagyoni vesztesség be nem következhetik, egyenesen ellentétben áll a foglaló jogi természetéből folyó következményekkel, mert a foglaló kötésének következménye az, hogy azt a szerződés teljesedésbe nem menetele esetében az, ki adta, szerződés szegése folytán elveszti, aki pedig kapta, az ő szerződés szegése folytán kétszeresen tartozik visszatéríteni. Azt feltételezni okszerűen nem lehet, hogy a szerződő feleknek szerződési akarata arra irányult volna, hogy az ügylet megkötésekor az alperesnek adott összegre vonatkozóan, a szerződés nem teljesítése esetén a foglaló adásának jogi következményei a felperesre és társaira nézve beálljanak, az alperesre nézve pedig be ne álljanak és igy egymás között eltérő jogi helyzet létesüljön. Ily körülmények között az az összeg, a mely az irásos szerződés tartalma szerint az alperesre nézve nem bír a foglaló jogi természetével, annak természetével nem birhat a felperes és társaira nézve sem, minélfogva az Aj alatti szerint az alperesnek adott összeg, habár azt az alperes foglalónak nevezte is el, nem foglalóul, hanem egyszerűen vétel előlegül adottnak tartandó s a felebbezési biróság az A) alatti okirat tartalmának helytelen magyarázata alapján vonta azt a foglalónak jogi minősítése alá. Ezek szerint pedig a fellebbezési biróság által Ítéletének indokaiban a felperes által visszakövetelt összegnek mint foglalónak téves jogi minősítéséből, az ügy érdemleges elbírálására nézve levont öszszes ténybeli és jogi megállapításainak jelentősége önmagától megdől, következőleg a felperesnek felülvizsgálati kérelmében a felebbezési biróság Ítélete ellen annak helytelenül elfoglalt jogi álláspontjára tekintettel felhozott többi panaszpontjai is tárgytalanokká lettek és érdemleges méltatást nem igényelnek. Miután pedig a vételár előlegül kapott összeget az alperes a szerződés hatálytalanná válta folytán visszaszolgáltatni köteles s azt csak igazolt kárának fedezésére volna jogosítva visszatartani, s az a felebbezési biróság ítéleti tényállásában nincs megállapítva, hogy az alperes károsodott, vagy hogy azzal csak védekezett volna is, hogy a kapott összeget kára fedezetéül van jogosítva visszatartani, ennélfogva a felperes által az általa adott vételár összeg viszszatéritése iránt inditott keresetnek mindkét biróság ítéletének megváltoztatásával helyt adni s az alperest a kereseti összegben marasztalni kellett, stb. Ha a vevő nem bizonyítja, hogy a megvett ingatlanért ellenértéket adott, az adás vételi szerződés ajándékozási ügyletet foglal magában. A megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idejében már fennállott tartozásaiért az ajándék erejéig felelős, ha a hitelező az ajándékozónak más vagyonából kielégítést nem szerezhet. A nagyszombati kir. járásbíróság (1894. évi november hó 27-én 7,345. sz. a.) Dr. Vaymás Sándor ügyvéd által képviselt M. János felperesnek Március Ferenc által képviselt H. Józsefné szül. V. Katalin alperes ellen 72 frt 77 kr és 36 frt 09 kr és jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes kereseti követelését, mely alperes férje ellen lefolyt büntető perből megítélt kártérítés és egyéb költségből áll, miután azok behajtása alperes férje ellen sikertelen maradt, mert részint alperes férje ingatlanát alperesnek eladta, részint pedig a 77 frtra becsült lefoglalt ingók iránt alperes igénypere folytán részben zár alól feloldattak, részben pedig alperes által felhasználva lettek, alperes ellen akarja érvényesíteni. Kereseti jogosultságát arra alapítja, mert alperes férje által felperes ellen elkövetett büntetendő cselekmény után negyednapra az ingatlant férjétől megvette, az eladás pedig csak koholt volt. Tekintve, hogy alperes tagadja, miszerint férje és közte 1891. évi április hó 9-én kötött adás-vevési szerződés koholt és felperesek kijátszása végett létesült. Tekintve továbbá, hogy csak ama időben, midőn az eladás már történt volt, alperes férje ellen, felperes vádját, mult v. i. 1891. évi április hó 24-én emelte, az eladás pedig már 1891. évi április hó 13-án létesült, tehát alperesnek, illetve férjének a büntető biróság által leendő vagyoni marasztalásról még sejtelme sem volt és tekintve, hogy az eladási szerződés szerint a vételár alperes férje hitelezőjének K. Alajosnak volt fizetendő, az eladást másnak megkárosítása céljából megkötöttnek nem lehetett tekinteni, felperesnek azon tagadása, hogy a vételár a hitelezőnek megfizetve lett, dacára hogy annak módjában állott azt bizonyítani, mint egyszerű tagadás figyelembe vehető nem volt. Felperes által megkínált eskü, ugy a bírósági becslés az ingatlan iránt, tekintettel arra, hogy döntő körülményekre nem vonatkoznak, elrendelhetők nem voltak. És igy tekintve, hogy alperes sem mint egyenes adós, sem pedig mint olyan, ki mint férjének birtokutódja a kereseti követelés megfizetésére kötelezhető lenne, felperes keresetével elutasítandó volt stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1895. évi február hó 21-én 474. sz. a.) Az elsőbiróságnak ítéletét megváltoztatja, s alperest annak tűrésére kötelezi, hogy felperes 72 frt 77 kr és 32 frt 08 kr összegek erejéig a majthényi 143. sz. tjkvben -4- 1. sorsz. alatt foglalt 56. hrszámu ingatlannak H. Józsefet illetett s az 1,586/91. sz. végzés következtében alperes nevére átírt részéből végrehajtás utján kielégítést szerezhessen, stb. Indokok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy H. József a fent jelzett ingatlan jutalékot az 1891. évi április hó 13-án kelt közjegyzői okirattal nejére az alperesre átruházta azzal a szándékkal, hogy felperesnek ellene fennállott követelését kijátssza, felperes követelése pedig abból a súlyos testi sértésből eredt, melyet H. József az 1891. évi április hó 9-én rajta elkövetett. Az átíratás alapjául szolgált adás-vevési szerződés felperes előadása szerint koholt s színleges, a mennyiben alperes az ingatlanért ellenértéket nem adott s igy a szerződés ajándékozási ügyletet foglal magában. Minthogy a közjegyzői okirat harmadik személyekkel szemben csak a közjegyző előtt történt tényekre nézve képez bizonyi-