A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 35. szám - Adalék az uj bűnvádi eljárás tervezetéhez. Kártalanítás ártatlanul letartóztatás esetén

A JOG 243 helyt ad, az iratokat az igazságügyminiszterhez teszi át, ki a kártalanítás összegét megállapítja. Tehát az igazságszolgáltatás legfelsó'bbb őre az, a ki a kártalanítás összegét megállapítja; megbízható fórum ez kétségtelenül, azonban helyesebb lenne, ha a törvény bizonyos normát állítana fel az összeg megállapítása tekintetében, ez bizonyos egyöntetűséget biztositana s netáni önkény fenforgását kizárná, s csakis igy lenne kifejezetten elérhető e tekintetben is a törvény előtti egyenlőség; továbbá célszerű lenne kimondani, hogy a kártalanítás összege bizonyos határidőn belül kifizettessék, nehogy per longutn et latum halasztassék a kártalanítás eszközlése. Nagyon kívánatos, hogy az ártatlanul letartóztatott egyének kártalanításáról szóló intézkedés mielébb törvényerőre emelkedjék, hisz a müveit államokban ez már régóta megvan s pedig a legtöbb helyt oly formában, hogy a bíróság állapítja meg a kártalanítás összegét ugy az esetben ha valaki ártatlanul szabadságvesztés büntetést szenvedett, mint oly esetben, midőn valaki ártatlanul vizsgálati fogságba helyeztetett. És ezen intézkedést helyesebbnek tartjuk, mint azt, melyet a javaslat contemplal, t. i. hogy a kártalanítás összegének megállapítása az igazságügyminiszterre bizassék, mert igaz ugyan, hogy a financiális szempont lényeges ezen ügyek eldöntésénél, de ha egyszer a törvény kimondja, hogy az ártatlanul letartóztatott egyén megfelelő pénzbeli kárpótlást igényelhet, akkor az igazságyügyi kormány kötelessége a budget keretében a megtelelő fedezetről gondoskodni. A javaslat indokolása szerint a kártalanítási összeg megállapítása azért bizatik az igazságügyminiszterre, mert a törvényhozás által az ily kártalanításokra rendelendő összegnek mindenkori állapotát az igazságügyminiszter tartja nyilván s ő felelős azért, hogy tulkiadás az évi költségvetés e rovatánál se forduljon elő. Mi következik ebből? Tegyük fel, hogy a budgetben egy kerek összeg van a kérdéses célra felvéve s véletlenül az ártatlanul elitéltek között — quod deus avertat — újból akad egy ilyen szánalomra méltó Köteles Mihály, kinek olyan összegre rug a kártalanítása, hogy a budgetbe felvett s már részben kiadott összeg távolról sem futja, ily esetben ez elesnék a kártalanítástól. Szerény nézetünk szerint ez ellenkeznék az igazsággal s minthogy az ártatlanul letartóztatott egyének száma előre még csak aproximative sem állapitható meg, célszerűbb lenne, ha a kormány kimondaná, hogy az erre szükséges pénzösszeget utólag póthitel alakjában fogja a törvényhozás megszavazni. Nem kell attól tartani, hogy ezen cimen az állampénztár valami nagy mértékben megterheltetik, manapság már igen ritka eset az, midőn ártatlan embert elitélnek (sőt gyakoribb az, hogy a valóban bűnöst fölmentik!, hisz a javaslat indokai szerint az állampénztárt nem igen fogja terhelni a kártalanítás még az esetben sem. ha az esküdtbíróság aránytalanul kevesebb ártatlant itél el, mint a rendes biróság. Nagyon helyes s indokolt a javaslat azon intézkedése, mely szerint az ártatlanul letartóztatott egyén nemcsak pénzbeli kárpótlást kap az államtól, hanem erkölcsi tekintetben is törekszik őt rehabilitálni azzal, hogy a kártalanítást megállapító határozatot az állam költségén hivatalból közzétetetni rendeli el; ezt azonban nemcsak a hivatalos lapban kellene közzétenni, mit a nagy közönség ritkán olvas, hanem főleg azon helység lapjában, a mely községben az illető ártatlanul letartóztatott egyén rendes lakhelye van, hogy igy azok kik vele folyton előzőleg is érintkeztek, ártatlanságáról mielébb hivatalos formában tudomást szerezzenek s tőle el ne forduljanak. A javaslat ugyan előírja, hogy a kártalanítást megállapító határozat az elitélt illetőségének helyi hatóságánál a hirdetmények számára rendelt helyen kifüggesztendő. De minthogy ezen hirdetményeket kevés ember olvassa, célszerűbb lenne a helyi lapban közzétenni s a hatóságnál élőszóval kihirdetni. Fontos újítást foglal magában a javaslat 589. §-a, mely szerint az, ki hamis váddal vagy hamis tanuzással, úgyszintén a közhivatalnok, aki a btkv. X. (jogtalan elfogás s jogtalan fogvatartási vagy XLII. fejezetében (hivatali hatalommal való visszaélési foglalt büncselekménynyel másnak ártatlanul letartóztatását okozta: teljes kárpótlással tartozik ama vagyoni kárért, mely a letartóztatottat érte, a mennyiben a kártalanításra váló igény meg van állapítva és a kár az 580. §. alapján adott kártalanítás összegét meghaladja. A kártalanításra jogosult ebben az esetben kárpótlás helyett kétezer koronáig terjedhető fájdalomdijat követelhet, a melynek összegét a biróság belátása szerint határozza meg. Ezen szakasz tehát megdönti a btkv. 198. §-át, mely szerint a közhivatalnok jogtalan elfogás vagy jogtalan fogvatartás miatt a szabadságvesztésen felül — ha a fél kívánja — a letartóztatás minden napjáért 5—10 frtig terjedhető kártalanításra kötelezhető. Ez esetben további kártalanításnak helye nincsen. Minthogy az állam felelős közegei azon cselekményeiért, melyeket ezek hivatalos minőségükben végeznek, nézetünk szerint ily esetekben is első sorban az állam tartozik az ártatlanul letartóztatott egyént kártalanítani s az illető hivatalnok ellen aztán az állam éljen regreszussal, mert különben, ha az a közhivatalnok, ki a jogtalanságot elkövette vagyontalan, az ártatlanul letartóztatott a részére megítélt fájdalomdíjhoz soha nem juthat. Belföld. Országos ügyvédgyülés. Az országos ügyvédgyülés állandó választmánya a következő felhívást intézte a fővárosi ügyvédekhez: Tisztelt kartárs ur! Az országos ügyvédgyülés állandó választmánya folyó év szeptember havának 18. és 19. napjaira országos ügyvédgyülést hívott egybe. Az országos ügyvédgyülés célja egyrészt, hogy a magyar ügyvédi kar is testületileg vegyen részt szeretett hazánk ezeréves fennállásának ünnepében, másrészt, hogy az ügyvédi kar életérdekét érintő fontos kérdéseket tegye tanácskozás és határozathozatal tárgyává. A jogi szaklapokban és a napilapokban közzétett tárgysorozatból — mely a budapesti ügyvédi kamara irodájában kartársaink rendelkezésére áll és kiszolgáltattatik — meggyőződött t. kartárs ur, hogy az ügyvédgyülés napirendjére az ügyvédi nyugdíj- és segély-ügy, az ügyvédi rendtartás reformja, az ügyvédi és birói kar közeledését és egyesítését tárgyazó intézkedések, az országos ügyvédegyesület megalakítása, tehát mindmegannyi életbevágó és az ügyvédség erkölcsi érdekeit előmozdító kérdések vannak tűzve és hogy egyaránt méltó és szükséges, hogy az ügyvédi kar e kérdésekben véleményt mondjon. Az ünnepély akkor lesz méltó, a határozatnak — az ügyvédgyülés véleményének — akkor lesz súlya, ha az ügyvédgyülésen minél számosabban, minél tömegesebben, ha mindannyian ott leszünk és latba vetve meggyőződésünket, teljesítjük kötelességünket. Vidéki kartársaink máris tekintélyes számban jelentkeznek az ország minden részéről és nem kételkedünk benne, hogy budapesti kartársaink teljes számmal meg fognak jelenni és részt vesznek az orsz. ügyvédgyülés munkálataiban. Felkérjük tisztelt kartárs urat, hogy az ügyvédgyülésben résztvenni, résztvételi szándékát mielőbb bejelenteni s ezzel egyidejűleg a 2 frt részvételi illetéket az állandó választmány pénztárosához, Nóvák Sándor úrhoz (Budapest VIII., Főherceg Sándor-utca 2. sz.) beküldeni szíveskedjék. Budapesten, 189(5. augusztus 4. Az országos ügyvédgyülés állandó választmánya: Hodossy Imre, elnök. Dr. Nagy Dezső, titkár. Az országos ügyvédgyülés napirendjére kitűzött kérdések a következők: I. Az ügyvédi nyugdij-és segélyügy. Előadó dr. Robitsek József, a budapesti ügyvédi kamara elnök-helyettese; dr. Nagy Dezső, a budapesti ügyvédi kamara titkára. II. Az ügyvédi rendtartás reformjának sürgetése. Vétessék fel az uj javaslatba intézkedés az iránt, hogy az ügyvédségbe való felvétel kérdésében kizárólag az ügyvédi kamara autonómiájának hatáskörében határozzon és pedig: nemcsak a formai qualificatio alapján, hanem az ügyvédi hivatás követelményeinekmegfelelő erkölcsi előfeltételek szabad mérlegelése alapján is. Előadó: dr. Sik Sándor, a budapesti ügyvédi kör titkára. III. Óhajtandó: a) hogy a birói és ügyvédi képesítés ugy a vizsga tárgyai, mint a vizsgáló fórum szempontjából egyesittessék. Előadó: dr. Stassik Ferenc, a szegedi ügyvédi kamara elnökhelyettese. b) Hogy a birói kar az ügyvédi karból állandóan és rendszeresen egészíttessék ki s hogy ügyvédek a törvénykezés egész területén és valamennyi fokán időlegesen kisegítő birákul alkal maztassanak. c) Hogy az ügyvédnek biróvá való kinevezése esetében az ügyvédi gyakorlatban töltött idő a nyugdíjnak alapul veendő szolgálati időbe betudassék. Előadó: H1 a t k y Endre, a nagyváradi ügyvédi kamara elnöke d) Hogy a birói, ügyészi és ügyvédi kar évzáró közös ünnepélyt tartson. Előadó: Sziklai Ottó, a pozsonyi ügyvédi kamara elnöke. e) Hogy a birák, ügyészek és ügyvédek a társas bíróságok előtti nyilvános tárgyalások alkalmával az igazságszolgáltatás méltóságának megfelelő s lehetőleg egyforma hivatalos öltönyben jelenjenek meg. Előadó: Pleininger Ferenc, a pécsi ügyvédi kamara titkára. IV. Enuntiatio. A büntető eljárási javaslat nincs eléggé előkészítve; óhajtandó, hogy a törvényhozás annak tárgyalását elnapolja, s hogy a javaslat előzetesen megbirálás végett a hazai jogász-szakköröknek megküldessék. Előadó: dr. Barna Ignác, budapesti ügyvéd és jogtanár. V. A községi bíráskodáshoz utalt jogügyek olcsó és gyors elintézése. Előadó: dr. Holló Eajos, budapesti ügyvéd, országgy. képviselő; dr. Zakariás János, a brassói ügyvédi kamara titkára. VI. Országos ügyvédi egyesület alakítása. Előadó: Nagy Elek, a szatmár-németii ügyvédi kamara titkára; dr. Pollák Illés budapesti ügyvéd.