A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 34. szám - Mikép lehet a per tárgyának értékénél fogva sommás eljárás alá nem tartozó pert a sommás bíróság elé vinni? - Felelet. Az ügyvédjelölt felmondási ideje

^ JOG 135 A debreceni kir. itélö tábla: Azzal a változtatással, hogy vádlottak a B. T. K. 336. §. 7. pontja alapján minősített vád alól felmentetnek, az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Minthogy vádlottak sértettnek feles dohányosai, a teles dohányosok pedig a földtulajdonossal szerződési viszonyban állanak s mint ilyenek cselédeknek nem tekintetnek: ennélfogva vádlottak cselekménye a B. T. K. 336. §. 7. pontja szerint nem minősülhetvén, az ítéletnek az a része, mely szerint vádlottak a B. f. K. 336. §. 7. pontja értelmében is bűnösöknek mondatnak ki, meg volt változtatandó. Egyebekben ugyanaz az Ítélet vonatkozó indokai alapján hagyatott helyben. (1894. október 14-én, 3,904. sz.) A kir. Curia: A kir. ítélő tábla ítélete az abban felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott vonatkozó indokoknál fogva helybenhagyatik. (1895. december 17-én, 387. sz.) Magán-hatarjélnek kiásása és más helyre áttétele mezörendörségi kihágást képez. (B. T. K. 107. §. 1894:X1I. t.-c. 93. §. b) p.) A Győri kir. törvényszék: G. Vince vétkes a B. T. K. 407. §-ába ütköző határjelhamisitás s a li. T. K. 421. ij-ába ütköző más vagyona megrongálása vétségében s ezért a B. T. K. 53., 89., 91., 96. és 97. í^-ainak alkalmazásával, a 407. és 421. §§-ai alapján összbüntetésül a foganatba vételtől számítandó két heti fogházra s a B. T. K. 421. §-ába ütköző vétségért mellékbüntetésül az 1892. évi XXVII. t.-cikkben jelzett célra fordítandó s behajthatlanság esetére további egy napi fogházra átváltoztatandó öt frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: Vádlott G. Vince 1887. évben megvette a csilradványi 417. számn telekjegyzőkönyvben felvett 417. helyrajzi számú szántóból és rétből P. Rozáliának illetőségét káros ]'. Lídia szomszédságáhan; öt éven át, 1892. évig káros és vádlott békésen megfértek egymás szomszédságában, ekkor azonban vádlott azon szin alatt, hogy az általa megvett birtok nem éri el a telekkönyv szerinti 1200 • ölnyi terjedelmet s hogy a hiányzó területet a telekkönyv szerint tulajdonosként nem is szereplő káros birtokolja, ennek szénatermését két izben lekaszálta s a káros által felszántott földbe árpát vetett, a mit azután le is aratott. Káros ezen 32 éven át általa háboritlanul bírt birtokának megháboritása miatt a győri kir. járásbíróság előtt orvoslást keresvén, a reá nézve kedvező itélet végrehajtásával megbízott községi elöljáróság őt birtokába visszahelyezte s a két birtok közötti határvonalat úgynevezett komplyukak ásása által élesebben kitűzte, másnap azonban azon határkő, mely ezideig is a két birtok közötti határt jelezte s a melyet a községelőljáróság is a megelőző napon eszközölt kompozásnál kiindulási pontul használt, helyéből kimozdítva s távol onnan káros földjén tul P. Vince földjén leásva találtatott. Tekintve, hogy vádlott a győri kir. törvényszék s a vizsgáló biró előtt tett vallomásával beismerte, hogy ezen határkövet ő mozdította el helyéről, még pedig azért, hogy kijelölje az őt jogosan megillető területű birtokának határát, ezen beismerésének a végtárgyalás során tett indokolatlan visszavonása annál kevésbbé jöhet figyelembe, mert ezen határkőnek máshova helyezése másnak mint vádlottnak érdekében nem is állhatott; tekintve, hogy a kérdéses határkő, mint a mely 32 éven át a két birtok közötti határt a leghatározottabban megjelölte, olyan határjelnek tekintendő, a melynek helyéről elvitele és más helyre áttétele azon szándékkal, hogy egyik birtok terjedelmét a másiknak rovására megnagyobbítva, kétségkívül ez utóbbi tulajdonosnak megkárosítására vezessen, magában foglalja a btkv. 407. §-ába ütköző határjel hamisítás vétségének tényálladékát; tekintve továbbá, hogy vádlott maga beismeri, hogy sértettnek kétszeri szénatermését lekaszálta s azt saját céljaira fordította s hogy annak felszántott földjébe árpát vetvén s azt le is aratva, ennek ingatlan vagyonát jogtalanul elfoglalta, minthogy az ezáltal okozott kár vádlott beismerése szerint is 9 frtra tehető s megbüntetését káros kívánja: vádlott bűnösnek veit kimondandó a btkv. 407. §-ába ütköző határjelhamisitás s a btkv. 421. §-ába ütköző más vagyona megrongálásának vétségében. (1894. évi május 19-én, 2,425. sz.). A győri kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék ítéletének azt a részét, a mely szerint vádlott a btkv. 421. §-ába ütköző vagyonrongálás vétsége miatt bűnössé nyilváníttatott, megsemmisíti, az ítéletnek azt a részét azonban, mely szerint vádlott a btkv. 407. §-ába ütköző határjelhamisitás vétségében bűnösnek nyilváníttatott s e miatt két heti fogházra ítéltetett, helybenhagyja. Indokok: .. Egyebekre nézve azonban elfogadta a kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletét s az annak alapjául szolgáló indokolását, annak a kiemelésével, hogy a vádlottra elsőbiróságílag megállapított fogházbüntetés e rendelkezés folytán összbüntetést nem képez, (1894. július 3-án, 1,761. sz.) A kir. Curia: A másodfokú bíróság ítélete megsemmisítést tartalmazó részében érintetlenül hagyatik; egyéb részében mindkét alsóbiróság Ítélete hatályon kívül helyeztetik és a bűnvádi eljárás vádlott ellen megszüntettetik. I n d o k o k: A sértett fél a másodbiróság ítéletébe belenyugodván ezen Ítéletnek megsemmisítő része érintetlenül hagyandó volt. Az a cselekmény, mely miatt mindkét alsóbiróság vádlottat a btkv 407 §-a alapján elitélte, az időközben hatályba lépett 1894. évi XVII. t.-c. 93. §-ának b) pontja és 97. §-a szerint kihágást képez, mely minősítés mint enyhébb, a btkv. 2. §-a értelmében alkalmazandó. Minthogy pedig a jelen esetben az ügynek a kir. Curiánál történt iktatása napjától, 1891. évi október hó 18-án, a mai napig 1895. december hó 12-éig, birói intézkedés nem történt; minthogy a kihágások ilyen esetben a kbtkv. 31. §-a értelmében elévülnek, mely elévülés hivatalból is figyelembe veendő: a bűnvádi eljárást elévülés cimén meg kellett szüntetni. (1895. december 12-én, 1894. évi 10,463. sz. A közhivatalnok, ki megbizás folytán valamely ügyben letartóztatást rendel, akkor is büntetőjogilag felelős, ha a főnök irta alá a letartóztatást rendelő határozatot. Letartóztatás az idéző végzés kézbesítése előtt a B. T. K. 193. íjába ütközik. (B. T. K. 193. §.) Az erzsébetvárosi kir. törvényszék: P. Albert a B. T. K. 193. ütköző személyes szabadság elleni vétség vádja alól felmentetik. Indokok: Minthogy a B. T. K. 193. §-a szerint az követ el személyes szabadság elleni vétséget, a ki közhivatalnoki hatalmával visszaélve, valakit törvényellenesen elfog, elfogat, letartóztat; minthogy azonban a szolgabíró a főszolgabiró mellé beosztott olyan segéd, a kinek dolgozata a főszolgabiró ellenőrzése alá tartozik és a szolgabíró által feldolgozott ügyek is a főszolgabíró aláírásával adatván ki: annak felelőssége alá tartozik; minthogy a B. Patrichie elfogatása iránt 1892. évi április 13-án kiadott elfogatási rendelet is nem vádlott által, hanem főszolgabiró által Íratván alá: az elfogatás a vádlott tényének nem tekir.thető, vádlott a B. T. K. 193. §-ába ütköző személyes szabadság elleni vétség vádja alól felmentendő volt. |I894. november 22., 3,697. sz. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbírósági Ítéletet megváltoztatja és P. Albert vádlottat a B. T. K. 193. §-ában körülirt, ugyanezen, valamint a 202. §. értelmében büntetendő, a B. Patrichie sérelmére elkövetett személyes szabadság elleni vétségben bűnösnek mondja ki s ezért a fent idézett szakaszok, valamint az 57. §. alapján a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával az 1892: XXVII. t.-c.-ben irt célokra az erzsébetvárosi kir. ügyészséghez 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt befizetendő egyszázötven forint pénzbüntetésre és egy évi hivatalvesztésre itéli. A pénzbüntetés behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a értelmében tizenöt napi fogházbüntetésre lesz átváltoztatandó. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival megállapított tényállás szerint B. Patrichie nagybuni lakos 1890. márciusban M. András nagy-buni haszonbérlőnek disznóit saját kaszálóján találván, e miatt a nevezett haszonbérlőnek disznópásztorát megzálogolta, szolgálatadó gazdáját pedig a segesvári kir. járásbíróságnál kártérítésért beperelte. M. András haszonbérlő még a megzálogolás napján B. Patrichiet a megzálogolás és disznópásztorának megverése miatt fenyegetések között kérdőre vonván, később ezért a 6. naplószám alatt mellékelt jegyzőkönyv tanúsítása szerint az erzsébetvárosi főszolgabiró előtt 1892. április hó 12-én be is panaszolta. Ezen 1892. április 12-én 47/892. szám alatt iktatott panaszjegyzőkönyvet P. Albert szolgabíró hátiiatilag 1892. április 15-iki kelettel oly módon intézte el, hogy a segesvári csendőr-őrsparancsnokságot felhívta, hogy < buni B. Patrichiet tartóztassa le és folyó (1892) évi április 16-án délután 2 órára a szolgabíró hivatalos helyiségébe kisértesse be.» Habár a fentebbi előadmány eredeti szövegezése április 15-ről van keltezve, mégis annak a 13. naplószám alatt látható eredeti kiadmányából kétségtelen, hogy az április 13-án nyerte elintézését, április 14-én a segesvári csendőr-őrsparancsnoksághoz beérkezett, mely a letartóztatás és bekisérés iránt nyomban intézkedvén, ennek következtében B. Patrichie, mielőtt a részére ugyan ez ügyben küldött idézést vette volna, április 15-én (nagypénteken) hajnalban le lett tartóztatva Bun községben; innen Segesvárra szállíttatott a cscndőrlaktanyába s az éjet itt töltötte, mig másnap, április 16-án (nagyszombaton) bekisértetett Erzsébetvárosra, hova délután 2 órakor megérkezve a szolgabírói hivatalban D. János főszolgabíró átvette, kihallgatás nélkül a városház udvarára kisérteté, bezáratván, csak április 18-án (húsvét másodnapján 1 délelőtt 11 órakor vezettetett elő a kihallgatásra, melyet P. Albert szolgabíró eszközölvén, ennek megtörténte után sértett szabadon bocsáttatott. Ezek szerint B. Patrichie április 15-én hajnaltól kezdve április 18-án délelőtti 11 óráig, tehát három és fél napon át volt személyes szabadságától megfosztva. Hogy B. Patrichie az idézés vétele nélkül lett letartóztatva és elővezetve esküvel erősített vallomása szerint, ezt nemcsak 6. naplószám alatt fekvő tárgyalási iratok, hanem K. György nagybuni falusi birónak (n. sz. 7.) szintén esküvel erősített vallomása is igazolja, ki a B. Patrichienek szóló és április 15-én reggel csakugyan a buni elöljárósághoz beérkezett idézést ennek azért nem kézbesíthette, mert a postai küldeményeket, melyek között az idézés is volt, csak azután bontotta fel, hogy B. Patrichiet a csendőrök hajnalban már letartóztatták és Segesvárra bekísérték. A fentebb előadott s okszerűen igazolt tényállással megegyezőleg D. János főszolgabiró és P. Albert szolgabíró beismerik megfelelő szereplésüket s illetve ténykedésüket, de mig D. ]ános azzal védekezik, hogy a B. Patrichie elleni kérdéses kihágási ügy elintézése a P. Albert szolgabíró önálló hatáskörébe tartozott, addig P. Albert azzal menti magát, hogy ő a kérdéses ügyben