A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 34. szám - A büntető igazságszolgáltatás nehézségei és akadályai a kir. járásbíróságoknál és a kir ügyészségek üdvös hivatása e tekintetben is

Tizenötödik évfolyam. 34. szám. Budapest, 1896 augusztus 23. Szerkesztőség: JT T ^"N Előfizetési áraET A JOG V.. Rudolf-rakpart 3. sz. JbA v I I 3 fi Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kiadóhivatal: MAGYTR ÜGYVÉDTKÖZLÓNT) *EGYED ÉVRE - 1 FRT *° V., Rudolf-rakpart 3. sz. BETIUP1Z ,G1ZSÍCl'(!Y ÉRDEKEINEK ÍÉPflSELETÉRE 1 MICYiR ÜGYFÉDI, BÍRÓI, CGYÉSZI t ÍÖZJECÍZŐI ÍAR KÖZLÖNYE. ™ m * _ J | _ " Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" *ÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek ügyvédek. ., ,. , Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. n/r • 1 J ' küldendők Megjelen minden vasárnap. ^uioendo*. TAR TALOM: A büntető igazságszolgáltatás nehézségei és akadályai a kir. járásbíróságoknál és a kir. ügyészségek üdvös hivatása e tekintetben. Irta : T u I v á n György kir. aljárásbiró Hátszeg. — A bírói letétbe helyezett összegekkiutalványozása kérdéséhez.Irta : R u 11 k a y Aladár kir. járásbiró Szepes-Szombat. — Mikép lehet a per tárgyának értékénél fogva sommás eljárás alá nem tartozó pert a sommás bíróság elé vinni? Irta: D—O. L., Budapest. — Nyílt kérdések és feleletek(Az ügyvédjelölt felmondási joga. (Felelet.) Irta: dr. Deutsch Ignác Budapest). — Irodalom. (Jogi ismeretek. Szerkesztette: drVadas József felső keresk. iskolai tanár. Irta : dr. A d m e t o Géza budapesti ügyvéd és felső kereskedelmi iskola rk. tanár). — Vegyesek — Curia és táblai ^értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. - Felsöb irósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapcsti Közlöny»-böl (Csődök. — Pályázatok. A büntető igazságszolgáltatás nehézségei és akadályai a kir. járásbíróságoknál és a kir ügyészségek üdvös hivatása e tekintetben is. Irta: TULVAN GYÖRGY kir. aljárásbiró Hátszeg. Megállapított tény, hogy a büntető' igazságszolgáltatás terén a kir. járásbíróságok — a vétségek és kihágások elbírálása mellett — egyszersmind a bünvizsgálatok túlnyomó részének teljesítésével vannak megbízva. A beérkező nagy mennyiségű anyag halmazata azonban a megkívánt alapos anyagi jogszolgáltatást és a nélkülözhetetlen gyorsabb eljárást annyira lehetetlenné tette, hogy ezek javítására és különösen a helyes anyagi jogszolgáltatás létesítésére vonatkozólag már az uj bűnvádi eljárási javaslat is nagy szabású rendszert és intézkedéseket tartalmaz. Ezenkívül — értesülésünk szerint — a magas kormánynál az ügykezelés egyszerűsítése és e tekintetben szinte nagy fontosságú rendszer behozatala iránt vannak előkészülések folyamatba, mely rendszer az ügyek gyorsabb elintézésére nagy és jótékony hatással bírna. Alig hiszszük azonban, hogy a tervezett kezelési egyszerűsítés egyszersmind a bűnügyi tárcánál előforduló minden minuciózus, de összeségükben majd hihetetlen nagy foglalatosságot okozó kezelési teendőkre is kiterjedjen és így a vizsgálóbirák a sok nehézséggel és akadálylyal szemben, munkájuk sikeres eredménye tekintetében, magukat jövőre más uton és módon biztosítani, a szaporatlanság elől pedig maguknak más menedéket keresni lesznek kénytelenek, a mi csak ugy lesz lehetséges, ha először is megismerjük mindazon okokat, melyek a büntető igazságszolgáltatás gyors menetét akadályozzák. A gyakorlatban szerzett tapasztalatok szerint pedig ily akadályozó okoknak különösen következők bizonyulnak: 1. a bűnügyi tárcánál működő munkaerő aránylag csekély volta; 2. a kir. járásbíróságoknak a bünvizsgálatok túlnyomó részével való megbízása alkalmával az 1871. évi 31. t.-c, az ily megbízásokra vonatkozó része szellemének, több kir. törvényszék által figyelmen kívül hagyása; 3. a tanudijak megállapítására és kifizetésére vonatkozó 1874. évi 7,626. I. M. sz. rendelet 4. íj-ának a kir. járásbíróságok által szintén figyelmen kívül hagyása és meg nem tartása; 4. a meglevő kevés munkaerőnek némely hivatal-vezetők által okszerű beosztás nélkül való felhasználása; 5. a bűnvádi ügyviteli szabályok a vizsgálóbirák helyettesei és segédei kirendelésére vonatkozó 9., illetve 15. és 20. §§-ai rendelkezésének nem teljesítése; 6. az idézvények szabálytalan és hiányos kézbesítése. Vessünk tehát mindezekre egy-egy tekintetet: A kir. járásbíróságok ugyanis a vizsgálóbírói teendőket már az eljárási szabályok 20. §-a szerint csakis egy bírói tag teljesíti, habár az ugyanezen §. 2.'bekezdése értelmében a 15. §. rendelkezései a kir. járásbíróságokra is kiterjedvén, ugy ezen §. valamint a 15. §. rendelkezéséhez képest a járásbíróságnál mükodő vizsgálóbíró mellé szinte kellő segítség lenne rendelendő. lapunk mai sz'.ma Érezhetően elősegítené aztán a vizsgálatoknak a járásbíróságok által való gyors teljesítését azon körülmény, ha a kir. törvényszékek azok vezetését az 1871: 31. t.-c. 16. §-át magyarázó 22,666/872. és 2,460/880. J. M. sz. rendeletek értelmében a központi vizsgálóbirákra nagyobb mérvben biznák, mint olyanokra, kik mindenesetre nagyobb munkaerővel is rendelkeznek. Ez azonban több törvényszéknél mindez ideig annyira nem történik, mintha a járásbíróságoknál egés.i éveken át fontosabb vizsgálat nem fordul elő. De nem csekély mértékben érezhető a kir. járásbíróságoknál a helyettesítés hiánya sem. Mert ugyanis a vizsgálóbiráknál a leggyakrabban fordul elő azon eset, hogy a mindennapi teendőiket beosztván és kitűzvén, időközben egész váratlanul vagy a csendőrség és rendőrségtől vagy más hatóságtól egy vagy több fogoly kisértetik át, kiknek kihallgatása és esetleg vizsgálati fogságba való helyezése iránt szükséges intézkedések tétele halasztást nem tür; sőt nem ritkán elhalaszthatatlan kiszállási esetek is fordulnak elő, midőn a vizsgálóbírónak a helyszínére kell kiszállnia, nem hagyhatván irodájában tollnokát sem, a ki ismerve az azon időre kitűzött ügyeket, a megjelenő feleknek legalább a kellő felvilágosítást megadhassa, mert némely járásbíróságnál a vizsgálóbírónak más tollnokot alkalmazni, mint azt, a ki melléje van rendelve, a kiszállások alkalmával sincs megengedve. Ugyancsak a járásbíróságoknál pedig a helyettesítés csekély és mellékes fontosságú, hogy midőn a vizsgálóbíró helyett — távollét vagy egyéb akadály esetében — egy más bírói tag végez valami teendőt, ez nem is törvényileg kötelező helyettesítésnek, hanem csakis kollegiális szívességnek tekintetik. így történik aztán, hogy midőn a felek egy ily napra kitűzött tárgyaláson megjelennek ugyan, de ismét minden eredmény nélkül kénytelenek eltávozni, az ügy elveszti előttük minden fontosságát, ugy, hogy a későbbre kitűzött tárgyalásokon sokszor már meg sem jelennek, mi által nem csak az ügymenet hátráltatik, hanem a felekkel szemben azon méltánytalanság okoztatik, hogy elővezettetnek. Ugyanily következményeket szül a járásbíróságok azon feltűnést keltő és mivel sem indokolható eljárása is, melynél fogva a távolról jövő és utjukkal éhen napokat töltő tanuk részére, a fennálló érvényes rendeletek, a méltányosság, az igazság és humanizmus követelményei ellenére mit sem állapítanak meg. Végre akadályoztatik még az ügymenet az idézések nehézkes és hiányos kézbesítése által. Ugyanis — különösen a hegyes vidékeken, a hol a felek a községekben távol és szórványosan laknak — a kézbesítők főgondja az lévén, hogy mindenek előtt a vétiveket aláírva terjeszszék vissza, az idézvényeket pedig majd alkalmilag kézbesítsék, ilyenkor az érdekelteket vagy későn keresik és találják fel, vagy pedig az idézvényeket a felek tudta nélkül aláírva terjesztik be, esetleg azokat el is veszítették, midőn aztán az érdekeltek szintén meg nem jelenvén, ugyancsak a fönnebb irt bánásmódban részesittetnek. Ezek után visszatérve azon egydüli vizsgálóbíró működési viszonyaira, tény az, hogy számos járásbíróságnál a bűnügyek ellátására egyedül egy albiró van utasítva, a ki mellé legfölebb egy oly díjnok — avagy kedvező körülmények közt — írnok van alkalmazva, kinek munka- és segítség képességéről alább emlékszünk meg. Hogy aztán legalább részben fogalmunk legyen azon teendőkről, melyek az egyedüli vizsgálóbíró vállait — eltekintve az ügyek érdemleges elintézésétől — csakis mint kezelési teendők nehezítik, engedtessék meg azokat nagyjából a következőkben felsorolnunk és pedig: A. A mi a bünvizsgálatokat illeti, a vizsgálóbíró 1. felveszi a szóbeli följelentéseket és azokat közli a kir. ügyészséggel; 2. a törvényszéki megbízások érkezése után azokat bevezeti a vizsgálóbírói lajstromba; 3. vezeti a tárgyalási és kihallgatási naplót, kihallgatási határidőt tűz, melyre a kihallgatandókat megidézi és megkereséseket intéz az erkölcsi-, vagyoni- és irattári bizonylatok beszerzése iránt; 4. minden vizsgálat rendén felmerülő iratot, kihallgatási és vallomási jegyzőkönyveket az elkészítendő költségjegyzékkel együtt időrendszerint bevezeti az iromány jegyzékbe; 8 oldalra terjed.