A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 34. szám - A birói letétbe helyezett összegek kiutalványozása kérdéséhez

238 A JOG 5. kezeli a bűnjeleket és azokat a bünjeljegyzékbe irja be, ezt pedig szintén az irományjegyzékbe bevezeti; 6. a vizsgálat minden mozzanatát és stádiumát a vizsgálóbírói lajstrom illető rovataiba bevezeti; 7. kimutatást vezet a vizsgálati foglyokról és azt a vizsgálatokról szóló kimutatással együtt — havonkint közli a kir. ügyészséggel ; 8. teljesiti a nagyszámú megkereséseket és különféle levelezéseket. B. A vétségek és kihágásokra vonatkozólag pedig a vizsgálóbíró mint eljáró biró: 9. felveszi a panaszjegyzó'könyveket; 10. kezeli az előirt A. táblázatokat és azokat a vonatkozó feljelentésekkel együtt közli a kir. ügyészséggel; 11. beszerzi a vétség- és kihágási ügyekhez szükségeltető erkölcsi és vagyoni bizonylatokat; 12. kitűzi a tárgyalásokat, készíti és kibocsátja az idézvényeket a kézbesítési ivekkel ellátva; 13. mint eljáró biró kihirdeti ugy a saját, valamint a felsőbb bíróságok ítéleteit, midőn utóbbi esetben nemcsak a hirdetési jegyzőkönyveket veszi fel, hanem elkészíti a vonatkozó költségjegyzékeket és azokat a büntetések tartama szerint felmerülő és kiszámítandó költség összegével kitölti; 14. miután a pénzbüntetéseket nem minden bíróság vezetője vezeti a nyilvántartásba az 1890. évi 43. t.-c. 5. §-a értelmében vagyis az átteendő jogerős ítélet, vagyoni bizonylat és költségjegyzék alapján, hanem némelyek azok közvetlen bediktálására is az eljáró albirákat kötelezik, igy ezek azt is teljesilik; 15. a pénzbüntetéseket esetleg fogházra változtatja át, és erről a járásbíróság vezetőjét szintén írásban értesiti; 16. a jogérvényes ítélettel ellátott ügyekre rávezeti azon két záradékot, hogy: «a pénzbüntetés nyilvántartásba vétetett*, és: «vádlott N. N. kéri, hogy vagyontalansága miatt az ellene kiszabott pénzbüntetés helyett a megfelelő fogházbüntetés hajtassák végre»; 17. utasítást ad a fogházőrnek az elitélteknek a fogházba való felvétele iránt, kiszámítván azon időt is, melyben azok szabadon lesznek bocsátandók; 18. kezeli a statisztikai gyűjtő iveket, melyekbe följegyzi a statisztikai A—H. táblázatok kitöltéséhez szükségeltető adatokat és melyek kezelésének nehézségei ismeretesek; 19. ugyanazon célra nyilvántartást vezet az elitéltek által a fogházban töltött, napok szerinti időtartamról; 20. vezeti a felebbezés folytán felterjesztett és leérkezett ügyek nyilvántartását; 21. vezeti az általában elitéltek nyilvántartását, valamint külön azon elítéltekről, kik irányában a büntetés foganatosítása elhalasztva lett; 22. készít havi kimutatást; 23. vezeti a hadkötelesek nyilvántartását: 24. nyilvántartást vezet a naponta tényleg megtartott tárgyalások és teljesített kihallgatásokról; 25. nyilvántartást vezet a naponta beérkezett beadványok számáról és minőségéről; 26. ezeken kivül bevonatik még a külön adminisztratív természetű teendők teljesítésébe mint: a pénzbüntetések befizetésére vonatkozó felhívások és megkeresvények, a befizetett összegekről szóló nyugták és elismervények fogalmazása stb. Szóval a vizsgálóbíró csakis mindezeknek elvégzése mellett foghat hozzá az ügyek érdemleges elintézéséhez. Aa érdemleges ügyek száma pedig vétségekés kihágásoknál 800—l,0OD,a vizsgálatoknál pediglOO—150-re tehető. És lássuk most micsoda munkaerő rendeltetik egy ily munkahalmazzal terhelt tárcánál alkalmazott albiró mellé. Ugyanis lehetséges, hogy némely járásbíróságnál ezen tárca arányosabb és megfelelőbb munkaerővel van ellátva, és talán némileg a kezelési módon is segítve van, de mindazáltal a kellő munkaerő hiányában, óhajtott eredményt nem mutathat. Azonban számos járásbíróságnál a vizsgálóbíró mellé egyetlenegy írnok, avagy dijnok van alkalmazva, sőt létezik oly járásbíróság is, melynél a vizsgálóbíró mel é egyetlen oly dijnok van alkalmazva, a ki mint ilyen a legnajyo: b szükségből fogadtatván fel, a helyes és csak némileg folyékony és olvasható írásban is a legprimitívebb jártassággal sem bir, úgyannyira, hogy az eljáró biró a tárgyalási jegyzőkönyveket is kénytelen megírni, mi azáltal igazolható, hogy az illetékes kir. ügyészség az ily szabályellenes eljárás miatt a kir. Ítélőtáblánál több esetben az Ítéletek megsemmisítését kénytelen kérni. Másrészt pedig az illető bíróságok vezetői jól ismervén az ily dijnokok alkalmazhatlanságát, hogy mégis a helyes ügymenetet némileg biztosítsák, az összes kezelési teendők teljesítését az illető albirótól követelik. És hogy mindezek dacára az illető dijnokut is foglalkoztathassák, ezt az annak következtében keletkezett elég szabad ideje alatt, polgári előadmányok tisztázására kénytelenek használni; mely körülmények közt maga a biró mintegy elvonatik a tulajdonképeni hivatásától és a kezelési teendőknek áldoztatik fel. Ha már most az albirák a fönnebb felsorolt összes teendők elvégzésére személyesen vannak utalva, alig hihető, hogy az ügyek érdemleges elintézéséhez is jutható legyen a legnagyobb szorgalom mellett sem; a miért egyrészt az ügyek érdemleges gyors elintézéséről szó sem lehet, másrészt pedig az illető albirák mint oly kényelmes és lassú munkásuak fognak szerepelni, a kiknél a hátralékos ügyek halomszámra dőlnek. Ily körülmények közt. ha nem leszünk szerencsések, hogy az ügykezelés egyszerűsítését célzó ministeri uj tervezet egyszersmind a büntető igazságszolgáltatás ügykezelésére is kiterjesztessék, akkor a fönt kitüntetett nehézségek és akadályok némi enyhítését és elhárítását csak is a kir. ügyészségek közbelépte és közbejárásától remélhetjük, melyek mint függetlenül és e tekintetben a felügyelő hatóságok mellé állva, a vizsgálóbirákkal pedig legközelebbről érintkezvén, ez irányban közbe is léphetnek. Mert ugyanis igaz, miszerint minden járásbíróságnál a hivatal vezetésére, a munka és személyzet beosztására a bíróság vezetője van jogosítva, azonban a bűnügyi tárca körül a kir. ügyészsége^ már az 1871. évi 31. t.-c. erejénél fogva oly hatáskörrel lévé felruházva, hogy a büntető igazságszolgáltatás terén bármely ügyn nek és kérdésnek alig lehet oly része, melyhez ők hozzá ne szólhassanak, ellenőrzésüket, véleményezésüket és inditványozásukane érvényesíthessék, kikutathatják tehát az ügymenetet akadá-t I lyozó minden okokat is, és ha azokat bár a kellő személyzet | hiányában avagy a meglevőnek célszerűtlen beosztásában is találnák i fel, nyitva áll előttük az ut fellépni, és azok elhárítására vezető 1 orvoslást keresni ugy minden felsőbb bíróságnál, valamint bármely felügyeleti hatóságnál is. Kérjük is a tekintetes kir. ügyészségeket mindezen körülményeket figyelemre méltatni és e tekintetben törvényadta joguknak érvényt szerezni. A birói letétbe helyezett összegek kiutalványozása kérdéséhez. Irta: RUTTKAY ALADÁR kir. jbiró Szepes-Szombat. Ezen cim alatt dr. B a 1 o g h y Ernő ügyvéd ur e becses lap 31-ik számában megemlékezik egy fontos igazságügyi miniszteri rendeletről, nevezetesen az «Igazságügyi Közlöny» ez évi folyamának 1-ső számában, annak 23. lapján közzételt a birói letétek kezelése iránt 39,425/81. I. M. sz. a. kibocsátott szabályrendelet módosítása tárgyában f. évi január hó 1 én 31,312/1895. I. M. sz a. kiadott rendeletről. A t. cikkíró ur ezen hivatkoztam rendeletre vonatkozóan mintegy neheztelését fejezi ki a miatt, hogy erről a nagyon fontos rendeletről a jogi szaklapokban egy sort sem olvasott. A t. cikkíró urnák kifejezett óhaja megvalósításához csekélységem is hozzájárulni akarván, a panaszolt rendeletre vonatkozólag szerény véleményemet én is előadom. Én is osztom a t. cikkíró ügyvéd ur nézetét, hogy t. i. a hivatkozott rendelet nagyon is fontos s különösen a jelzálog köli csönnel foglalkozó pénzintézetek érdekeit mélyen érinti; de csak I az esetre osztom, ha a rendeletnek a cikkíró ur által kifejezett ama értelem tulajdoníttatik: hogy a telekkönyvihatóság az utalványozó végzésben nemcsak a tőkét, hanem számszerűleg kamatokat is megjelölni tartozik, v é g h a t á r n a p u 1 az utalványozási végzés keltét véve. Ha valóban ily értelem tulajdoníttatik a megbeszélés tárgyává lett rendeletnek, akkor csakugyan előállnak kamatmegröviditések, miként azt a t. cikkíró ur által felhozott példa is fényesen illusztrálja. Nézetem szerint azonban a hivatkozott rendeletnek és általában a birói letétek kezelésére nézve kiadott 39,425/1881. és 22,021. számú 1882. évi igazságügyminszteri rendeleteknek sem törvénynyel, sem méltányossággal nem támogatott, össze nem egyeztethető oly célja nem lehet, hogy a jelzálogos hitelezők csorbát szenvedjenek, kamat megrövidítésben részesüljenek. A t. cikkíró ur által sérelmesnek vélt rendelet kifejezetten mondja, hogy az 1881. évi december hó 6-án 39,425. sz. a. kiadott szabályrendelet — alaprendelet — 16. §-ának 3-ik pontját, vagyis ' azt: hogy a kiutalványozási végzésben a kiadandó letéttárgy pontosan körül irva kiteendő, módosítja, illetve annak helyébe rendeli: a kiadandó letéttárgy pontos körülírása, i továbbá készpénz, valamint határozott értékkel jbiró kötvények és értéktárgyaknak kiutalvá; nyozásánál a kifizetendő összeg, illetve kiszolgáltatandó érték szám és szószerinti hibátlan megjelölése. De nem módosítja azonban az ugyanazon §. 6-ik pontjának utolsó bekezdését, t. i. azt: a kamatoknak kiszámítása a kir. adóhivataloknak kötelessége. E pontra nem hivatkozik. Nyilvánvaló tehát az, hogy a hivatkozott módosító uj rendelet nem teszi kötelességévé a kiutalványozó hatóságnak a kamatok szám és szószerinti meghatározását, vagyis kiszámítását is Ezen uj rendelet mellett sem kell tehát a kamatokat egy bizonyos összegben kitenni, kiszámítani; hanem az eddigi törvényes gyakorlathoz képest csak az időpontot megjelölni, a melytől a kamatok es mily százalékkal számitandók. A rendeletnek nézetem szerinti célja csak az, hogy a számszerűleg kitett összegek szószerint is kitetessenek azért, nehogy a végzésben szándékos tollhibák, könynyebben csuszszanak be. Ez csak olyan formalitás, mint pl. a nyugtaknai, kötvényeknél, postai utalványoknál stb