A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 32. szám - Az ügyvédjelölt felmondási ideje. Kérdés

12(5 A JOG következett be, ebben az irányban tehát a bizonyítási kötelezett­ség a feladót nem terheli. Jelen esetben nem is állítja alperes, hogy felperest az áru begöngyölésénél elkövetett mulasztás nem terhelné, de a begön­gyölés hiánya a feladónak, vagyis felperesnek fuvarlevélen foglalt nyilatkozata által nincs igazolva; az áru minö'sége pedig a kár­térítési kötelezettség alól való mentesítés indokául szintén nem szolgálhat, mert a szakértők egyező kijelentése szerint, az üvegek eltörése következtében kifolyt szesz, a kereskedelmi forgalomban 40—50 fokú szokott lenni s ezzel a véleménynyel nem áll ellen­tétben sem L. Sámuel vallomása sem felperes előadása, már pe­dig ugyancsak a szakértők véleménye szerint a pálinka, a szállí­tás idejében uralkodotthoz hasonló hidegben, csak abban az eset­ben van megfagyásnak kitéve, ha 50 fokon jóval alól van és ha e mellett göngyölés nélküli kosár üvegekben szállíttatik, a 40 ioku szeszt tartalmazó üvegtartálynak rázkódtatás következtében elrepedése pedig csak abban az esetben következhetik be, ha a szesz cukorral van telítve s e miatt megsűrűsödik, ámde a szak­értők azt a véleményt is egyezőleg nyilvánítják, hogy a kereseti összeg egyenértékét képező törköly és baraczkszesz, a kereske­delmi forgalomban nem fordul elő czukorral telitett állapot­ban s alperes sem állítja, hogy az elfolyt szesz, czukorral volt telítve. Ezek szerint alperesnek az az állítása, hogy a károsodás a tartálynak a folyadék megfagyása következtébeni megrepedése miatt következett be, alappal nem bírván, alperes a kártérítési kötelezettség teljesítése alól annál kevésbé menthető fel, mert a többi hasonló áru sértetlen állapotban érkezett vissza. Alperes kártérítési kötelezettségét az itt elsőbiróság az felho­zottakkal kiegészített indokai alapján helyesen állapítván meg, az áru minőségének, mennyiségének és értékének megállapítását is helycsen tette a póteskütől függővé mert az érdekeltnek nem tekinthető L. Sámuel vallomása, az A) alatti fuvarlevélben és a C) alatti számlában foglalt adatokkal egyezik és mert alperes a begöngyölés hiányosságát nem vitatta. A magyar kir. Curia (1896. évi május hó 7-én 574 sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik. Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: A vaspálya keresk. törv. 425. §-ának 4. pontjá­ban foglalt rendelkezés alapján kikötheti: hogy oly áruknál, a mely, mint a kifolyt szesz tartályát képezett üveg a jelenesetben, sajátszerű természeténél fogva a törés veszélyének vannak kitéve, az ebből eredő károkért felelőséget nem vállal, a mely felelőség a kikötött mentesség daczára csak akkor terheli a törvény erejé­nél fogva a vaspályát, ha a kár a vállalatnak vagy embereinek a vétkessége által okoztatott. Minthogy pedig a 2) a bemutatott üzleti szabályok 77. §-a szerint az alperes vaspálya ezt a megengedett felelősség mentes­séget magának kikötötte és felperes az üzletszabályok ezen hatá­rozmányának magát a fuvarlevél kiállítása által alávetette; minthogy továbbá, a fentidézett törvényszakasz értelmében a mentesség kikötése esetében az ellenkező igazolásáig, az is ki­kötöttnek tekintendő, hogy a bekövetkezett kár, a jelen esetben az üveg eltörése s ennek természetes folyományaként a szesztar­talom kifolyása csakugyan az el nem vállalt veszélyből eredt; s minthogy végül felperes nemcsak hogy nem igazolta ennek ellenkezőjét vagy a vasúti emberek vétkességét, sőt az a körülmény, hogy az üveget tartalmazó kosárfonatok minden külső sérülés nélkül találtattak, a vállalat vétkességét valószínűtlenné is teszi: felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett stb. Bűnügyekben. Ha valamely alakilag hamis okirat alapján a nyilván­könyvbe vezetett valótlan tény az előzőleg kötött vagy fenn­állott jogviszonynak megfelel, a büntető törvénykönyv rendelke­zésébe ütköző cselekméuyt képez ugyan, azonban ezt nem a btkv 401. §-ba, hanem a 400. §-ba ütköző közokirathamisitást képez. A kézbesítő azon cselekményében, hogy a kézbesítési ivben hamisan azt bizonyítja, hogy a bírósági végzést valamely egyén­nek, mint élőnek kézbesítette, holott tudta, hogy az már előzőleg elhalt, egyéni vagy anyagi jogsértés nélkül, a btkvbe ütköző cse­lekményt nem képez. A pestvidéki kir. törvényszék mint büntető bíróság (1894. évi december hó 31-én 11,635. sz. a.) Köz- és magánokirathami­sitás büntette miatt vádolt P. Ferenc elleni bűnvádi ügyben követ­kezőkép itélt: P. Ferenc a 12,170/B. 1891. sz. vádhatározat III. tétele alatt felhozott K. Ferenc-féle esetből folyólag bűnös a btkv. 400. §-ának első bekezdésébe ütköző közokirathamisitás vétségé­ben s ezért ugyanezen szakasz alapján az ítélet foganatba vételé­től számítandó 14 (tizenégy) napi fogházbüntetésre Ítéltetik stb. Ellenben P. Ferenc vádlottat a 12,170 B. 1891. sz. vádhatározat III. tétele alatt felhozott K. Ferenc-féle esetből kifolyólag a btkv, 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás büntette miatt emelt vád alól, valamint ugyanazon vádhatározat V. tétele alatt felhozott végzés ellen B. József-féle esetből, valamint ugyanazon vádhatáro­zat VIII. tétele a. felhozott H. Julianna-féle esetből kifolyólag a btkv 400. §-ának első bekezdésébe ütköző közokirathamisitás vét­ségének a btkv 95. §-a szerint eszmehalmazatban lévő s a btkv 401. §-ába ütköző összesen kétrendbeli magánokirathamisitás bün­tette, nemkülönben ugy a 394. §-ába ütköző kétrendbeli közokirat­hamisítás büntette miatt emelt vád alól felmentetik. Indokok- I A közvádló P. Ferencet először a következő tényállás alapján vádolja a btkv 401. §-ába ütköző magánokirat­hamisítás bűntettével eszmei halmazatban levő s a btkv 400. 8-ának első bekezdésébe ütköző magánokirathamisitás vétségével. Ugyanis K. Ferencnek 1885. évi december hó 24-én tör­tént eró'szakos halála után annak özvegye N. Mária nem lévén képes a hagyatékot s a saját vagyonát terhelő tetemes adósságot törleszteni a férjével közösen birt s a perbáti 369. tjkvben felvett szőllőt 240 írtért eladta K. Fülöp és neje perbáli lakósoknak. Ezen ügylet keresztülvitelével K. Ferenc P. Ferenc vádlot­tat bizta meg, ki is meggyőződvén arról, miszerint kérdéses szőllő­terület tulajdonjoga a telekkönyv szerint nemcsak K. Ferencnét, hanem annak férjét is illeti, hogy fele érdekében az árvaszéki b-avatkozást maga után vonó hosszadalmas hagyatéki eljárást kikerülje, a nélkül, hogy megbízóját s a vevőket eljárásának módjá­ról és következményeiről felvilágosította volna, a 37. naplószám alatti iratok s az 1. naplószám alatt levő s 1887. évi december hó 28-án kelt szerződés tanúsága szerint a szerződésre rávezette a jóval ezelőtt meghalt K. Ferenc, mint felerészbe telekkönyvi tulajdonos, s mint eladónak nevét, illetve aláírását s a szerződés alapján e telekkönyvi hatóságnál a felek nevében a tulajdonjog­nak K. Fülöp és neje nevére leendő bekebelezésát kérte, a mi ennek folytán foganatosítva is lőn. P. Ferenc a tényállás valódiságát maga is beismeri s igy ellene bizvnyitva van, hogy a szóban forgó csalásvételi szerződést hamisította, a mennyiben azt a három évvel előbb elhalt L. Ferenc nevében aláirta. Minthogy azonban özv. K. Ferencné K. Lipót és K. Lipótné a szóban forgó szőllőt néhai K. Ferenc és nejének közös adóssága fejében vették át s annak vételárát ezen adósságba tudták be; s minthogy ezek szerint néhai K. Ferenc jogutódai ezen müvelet által kárt nem szenvedtek s nem is szenvedhettek, mert ha ezen ügylet szabályszerű hagyatéki eljárás utján bonyolittatott volna is le, K. Lipót és nejének az a követelése, a melynek kiegyenlíté­sére az eladott szőllő vételára szolgált, szintúgy kifizetendő lett volna, ennélfogya P. Ferenc ellenében bár a saját beismerése szerint tényleg magánokiratot hamisított s azt a btkv 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás bűntettének tényálladéka meg nem állapitható, mert cselekményében nemesak a károsításra irányuló szándék hiányzik, hanem a jelen esetben a károsítás lehetősége is ki van zárva. Ez alapon tehát őt a btkv 401. §-ába ütköző magánokirat­hamisitás bűntettének vádja alól felmenteni kellett. A btkv 400. §-ának első bekezdésébe ütköző közokirat­hamisitás vétségében azonban bűnösnek volt kimondandó, mert az által, hogy a meghalt K. Ferenc névaláírásának felhasználásá­val a kérdéses szőllőtulajdonjogát K. Fülöp és nejére íratta át, közreműködött arra, hogy a telekkönyvbe valótlan tények vezettes­senek be, mert K. Fülöp ezen szőllőt el nem adta, annak tulajdon­jogát másra át nem ruházta, tehát vádlottnak ez a cselekménye a btkv 400. §-ának első bekezdésébe ütköző vétség tényálladékát még a károsítás lehetőségének hiányában is megállapítja, mert ezen törvényszakasz a nyilvános könyvek hitelességét védvén, annak tényálladéka a valótlan ténykörülmény bevezetésének kiesz­közlése által ténynyé vált. Vádlott büntetésének kiszabásánál a kir. törvényszék enyhítő körülményként vette figyelembe rovatlan előéletét, továbbá azt is, hogy huzamosabb idő óta bünvizsgálat alatt állván, a vádbeli cselekmény elkövetése s a büntetésének kiállása között aránylag hosszú idő telt el, nemkülönben tekintettel volt arra is, hogy vádlott a vádbeli cselekményt csakis K. Ferencné érdekében tel­jesen jóhiszemüleg abban a tudatban követte el, hogy kárt senki­nek sem okoz stb. II. A bizonyító eljárás adatai szerint E. Mátyás és V. József felkérték P. Ferenc vádlottat, hogy a perbeli 94. és 268. sz. telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanok tulajdonjogát irassa át V. József nevére, a ki azon ingatlanokat E. Mátyástól még az 1856. évben 1000 frt vételárért megvette. P. ^ Ferenc azt magára vállalván midőn a telekkönyvek betekintése után meggyőződött arról, hogy amaz ingatlanok tulaj­donjoga felerészben E. Mátyás annak már korábban még 1861. év május hó 10-én elhalt nejét szül. E. Katalint illeti, 1885. évi december hó 4-éről keltezve egy adásvevési szerződést állított ki s azt E. Mátyással és W. Józseffel aláíratta, az elhalt E. Katalin­nak mint egyik eladónak nevét pedig ő maga irta alá, illetve hamisította. Ezen szerződés alapján azután a telekkönyv hatóságnál a tulajdonjognak W. József nevére leendő bekebelezését kérte, a mi a 28910/1886 sz. végzéssel el is rendeltetett. Midőn pedig ezen végzés az érdekelteknek leendő kézbesí­tés végett P. Ferenc vádlott mint községi jegyző kezeihez került, a vonatkozó kézbesítési vevényen E. Katalin nevét szintén meg­hamisította. Ezen tényállás valódiságát P. Ferenc vádlott maga is beismeri s ennek alapján a kir. ügyész a btkv 400. §-ába ütköző közokirathamisitás vétségével eszményi halmazatban levő s a btkv 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás bűntettével valamint a btkv 394. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettével vádolja. Igaz ugyan, hogy P. Ferenc az által, hogy a szóban forgó adás-vételi szerződésre annak korábban elhalt E. Katalin nevét

Next

/
Oldalképek
Tartalom