A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 32. szám - Az ügyvédjelölt felmondási ideje. Kérdés

12(5 A JOG következett be, ebben az irányban tehát a bizonyítási kötelezettség a feladót nem terheli. Jelen esetben nem is állítja alperes, hogy felperest az áru begöngyölésénél elkövetett mulasztás nem terhelné, de a begöngyölés hiánya a feladónak, vagyis felperesnek fuvarlevélen foglalt nyilatkozata által nincs igazolva; az áru minö'sége pedig a kártérítési kötelezettség alól való mentesítés indokául szintén nem szolgálhat, mert a szakértők egyező kijelentése szerint, az üvegek eltörése következtében kifolyt szesz, a kereskedelmi forgalomban 40—50 fokú szokott lenni s ezzel a véleménynyel nem áll ellentétben sem L. Sámuel vallomása sem felperes előadása, már pedig ugyancsak a szakértők véleménye szerint a pálinka, a szállítás idejében uralkodotthoz hasonló hidegben, csak abban az esetben van megfagyásnak kitéve, ha 50 fokon jóval alól van és ha e mellett göngyölés nélküli kosár üvegekben szállíttatik, a 40 ioku szeszt tartalmazó üvegtartálynak rázkódtatás következtében elrepedése pedig csak abban az esetben következhetik be, ha a szesz cukorral van telítve s e miatt megsűrűsödik, ámde a szakértők azt a véleményt is egyezőleg nyilvánítják, hogy a kereseti összeg egyenértékét képező törköly és baraczkszesz, a kereskedelmi forgalomban nem fordul elő czukorral telitett állapotban s alperes sem állítja, hogy az elfolyt szesz, czukorral volt telítve. Ezek szerint alperesnek az az állítása, hogy a károsodás a tartálynak a folyadék megfagyása következtébeni megrepedése miatt következett be, alappal nem bírván, alperes a kártérítési kötelezettség teljesítése alól annál kevésbé menthető fel, mert a többi hasonló áru sértetlen állapotban érkezett vissza. Alperes kártérítési kötelezettségét az itt elsőbiróság az felhozottakkal kiegészített indokai alapján helyesen állapítván meg, az áru minőségének, mennyiségének és értékének megállapítását is helycsen tette a póteskütől függővé mert az érdekeltnek nem tekinthető L. Sámuel vallomása, az A) alatti fuvarlevélben és a C) alatti számlában foglalt adatokkal egyezik és mert alperes a begöngyölés hiányosságát nem vitatta. A magyar kir. Curia (1896. évi május hó 7-én 574 sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik. Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: A vaspálya keresk. törv. 425. §-ának 4. pontjában foglalt rendelkezés alapján kikötheti: hogy oly áruknál, a mely, mint a kifolyt szesz tartályát képezett üveg a jelenesetben, sajátszerű természeténél fogva a törés veszélyének vannak kitéve, az ebből eredő károkért felelőséget nem vállal, a mely felelőség a kikötött mentesség daczára csak akkor terheli a törvény erejénél fogva a vaspályát, ha a kár a vállalatnak vagy embereinek a vétkessége által okoztatott. Minthogy pedig a 2) a bemutatott üzleti szabályok 77. §-a szerint az alperes vaspálya ezt a megengedett felelősség mentességet magának kikötötte és felperes az üzletszabályok ezen határozmányának magát a fuvarlevél kiállítása által alávetette; minthogy továbbá, a fentidézett törvényszakasz értelmében a mentesség kikötése esetében az ellenkező igazolásáig, az is kikötöttnek tekintendő, hogy a bekövetkezett kár, a jelen esetben az üveg eltörése s ennek természetes folyományaként a szesztartalom kifolyása csakugyan az el nem vállalt veszélyből eredt; s minthogy végül felperes nemcsak hogy nem igazolta ennek ellenkezőjét vagy a vasúti emberek vétkességét, sőt az a körülmény, hogy az üveget tartalmazó kosárfonatok minden külső sérülés nélkül találtattak, a vállalat vétkességét valószínűtlenné is teszi: felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett stb. Bűnügyekben. Ha valamely alakilag hamis okirat alapján a nyilvánkönyvbe vezetett valótlan tény az előzőleg kötött vagy fennállott jogviszonynak megfelel, a büntető törvénykönyv rendelkezésébe ütköző cselekméuyt képez ugyan, azonban ezt nem a btkv 401. §-ba, hanem a 400. §-ba ütköző közokirathamisitást képez. A kézbesítő azon cselekményében, hogy a kézbesítési ivben hamisan azt bizonyítja, hogy a bírósági végzést valamely egyénnek, mint élőnek kézbesítette, holott tudta, hogy az már előzőleg elhalt, egyéni vagy anyagi jogsértés nélkül, a btkvbe ütköző cselekményt nem képez. A pestvidéki kir. törvényszék mint büntető bíróság (1894. évi december hó 31-én 11,635. sz. a.) Köz- és magánokirathamisitás büntette miatt vádolt P. Ferenc elleni bűnvádi ügyben következőkép itélt: P. Ferenc a 12,170/B. 1891. sz. vádhatározat III. tétele alatt felhozott K. Ferenc-féle esetből folyólag bűnös a btkv. 400. §-ának első bekezdésébe ütköző közokirathamisitás vétségében s ezért ugyanezen szakasz alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó 14 (tizenégy) napi fogházbüntetésre Ítéltetik stb. Ellenben P. Ferenc vádlottat a 12,170 B. 1891. sz. vádhatározat III. tétele alatt felhozott K. Ferenc-féle esetből kifolyólag a btkv, 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás büntette miatt emelt vád alól, valamint ugyanazon vádhatározat V. tétele alatt felhozott végzés ellen B. József-féle esetből, valamint ugyanazon vádhatározat VIII. tétele a. felhozott H. Julianna-féle esetből kifolyólag a btkv 400. §-ának első bekezdésébe ütköző közokirathamisitás vétségének a btkv 95. §-a szerint eszmehalmazatban lévő s a btkv 401. §-ába ütköző összesen kétrendbeli magánokirathamisitás büntette, nemkülönben ugy a 394. §-ába ütköző kétrendbeli közokirathamisítás büntette miatt emelt vád alól felmentetik. Indokok- I A közvádló P. Ferencet először a következő tényállás alapján vádolja a btkv 401. §-ába ütköző magánokirathamisítás bűntettével eszmei halmazatban levő s a btkv 400. 8-ának első bekezdésébe ütköző magánokirathamisitás vétségével. Ugyanis K. Ferencnek 1885. évi december hó 24-én történt eró'szakos halála után annak özvegye N. Mária nem lévén képes a hagyatékot s a saját vagyonát terhelő tetemes adósságot törleszteni a férjével közösen birt s a perbáti 369. tjkvben felvett szőllőt 240 írtért eladta K. Fülöp és neje perbáli lakósoknak. Ezen ügylet keresztülvitelével K. Ferenc P. Ferenc vádlottat bizta meg, ki is meggyőződvén arról, miszerint kérdéses szőllőterület tulajdonjoga a telekkönyv szerint nemcsak K. Ferencnét, hanem annak férjét is illeti, hogy fele érdekében az árvaszéki b-avatkozást maga után vonó hosszadalmas hagyatéki eljárást kikerülje, a nélkül, hogy megbízóját s a vevőket eljárásának módjáról és következményeiről felvilágosította volna, a 37. naplószám alatti iratok s az 1. naplószám alatt levő s 1887. évi december hó 28-án kelt szerződés tanúsága szerint a szerződésre rávezette a jóval ezelőtt meghalt K. Ferenc, mint felerészbe telekkönyvi tulajdonos, s mint eladónak nevét, illetve aláírását s a szerződés alapján e telekkönyvi hatóságnál a felek nevében a tulajdonjognak K. Fülöp és neje nevére leendő bekebelezésát kérte, a mi ennek folytán foganatosítva is lőn. P. Ferenc a tényállás valódiságát maga is beismeri s igy ellene bizvnyitva van, hogy a szóban forgó csalásvételi szerződést hamisította, a mennyiben azt a három évvel előbb elhalt L. Ferenc nevében aláirta. Minthogy azonban özv. K. Ferencné K. Lipót és K. Lipótné a szóban forgó szőllőt néhai K. Ferenc és nejének közös adóssága fejében vették át s annak vételárát ezen adósságba tudták be; s minthogy ezek szerint néhai K. Ferenc jogutódai ezen müvelet által kárt nem szenvedtek s nem is szenvedhettek, mert ha ezen ügylet szabályszerű hagyatéki eljárás utján bonyolittatott volna is le, K. Lipót és nejének az a követelése, a melynek kiegyenlítésére az eladott szőllő vételára szolgált, szintúgy kifizetendő lett volna, ennélfogya P. Ferenc ellenében bár a saját beismerése szerint tényleg magánokiratot hamisított s azt a btkv 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás bűntettének tényálladéka meg nem állapitható, mert cselekményében nemesak a károsításra irányuló szándék hiányzik, hanem a jelen esetben a károsítás lehetősége is ki van zárva. Ez alapon tehát őt a btkv 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás bűntettének vádja alól felmenteni kellett. A btkv 400. §-ának első bekezdésébe ütköző közokirathamisitás vétségében azonban bűnösnek volt kimondandó, mert az által, hogy a meghalt K. Ferenc névaláírásának felhasználásával a kérdéses szőllőtulajdonjogát K. Fülöp és nejére íratta át, közreműködött arra, hogy a telekkönyvbe valótlan tények vezettessenek be, mert K. Fülöp ezen szőllőt el nem adta, annak tulajdonjogát másra át nem ruházta, tehát vádlottnak ez a cselekménye a btkv 400. §-ának első bekezdésébe ütköző vétség tényálladékát még a károsítás lehetőségének hiányában is megállapítja, mert ezen törvényszakasz a nyilvános könyvek hitelességét védvén, annak tényálladéka a valótlan ténykörülmény bevezetésének kieszközlése által ténynyé vált. Vádlott büntetésének kiszabásánál a kir. törvényszék enyhítő körülményként vette figyelembe rovatlan előéletét, továbbá azt is, hogy huzamosabb idő óta bünvizsgálat alatt állván, a vádbeli cselekmény elkövetése s a büntetésének kiállása között aránylag hosszú idő telt el, nemkülönben tekintettel volt arra is, hogy vádlott a vádbeli cselekményt csakis K. Ferencné érdekében teljesen jóhiszemüleg abban a tudatban követte el, hogy kárt senkinek sem okoz stb. II. A bizonyító eljárás adatai szerint E. Mátyás és V. József felkérték P. Ferenc vádlottat, hogy a perbeli 94. és 268. sz. telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanok tulajdonjogát irassa át V. József nevére, a ki azon ingatlanokat E. Mátyástól még az 1856. évben 1000 frt vételárért megvette. P. ^ Ferenc azt magára vállalván midőn a telekkönyvek betekintése után meggyőződött arról, hogy amaz ingatlanok tulajdonjoga felerészben E. Mátyás annak már korábban még 1861. év május hó 10-én elhalt nejét szül. E. Katalint illeti, 1885. évi december hó 4-éről keltezve egy adásvevési szerződést állított ki s azt E. Mátyással és W. Józseffel aláíratta, az elhalt E. Katalinnak mint egyik eladónak nevét pedig ő maga irta alá, illetve hamisította. Ezen szerződés alapján azután a telekkönyv hatóságnál a tulajdonjognak W. József nevére leendő bekebelezését kérte, a mi a 28910/1886 sz. végzéssel el is rendeltetett. Midőn pedig ezen végzés az érdekelteknek leendő kézbesítés végett P. Ferenc vádlott mint községi jegyző kezeihez került, a vonatkozó kézbesítési vevényen E. Katalin nevét szintén meghamisította. Ezen tényállás valódiságát P. Ferenc vádlott maga is beismeri s ennek alapján a kir. ügyész a btkv 400. §-ába ütköző közokirathamisitás vétségével eszményi halmazatban levő s a btkv 401. §-ába ütköző magánokirathamisitás bűntettével valamint a btkv 394. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettével vádolja. Igaz ugyan, hogy P. Ferenc az által, hogy a szóban forgó adás-vételi szerződésre annak korábban elhalt E. Katalin nevét