A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 2. szám - Az uj sommás eljárás a gyakorlatban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 2, számához. Budapest, 1896 január hó 12-én. Köztörvényi ügyekben. A vétel közvetítésének lényege abból áll, hogy a közvetítő az eladni szándékozónak vevőt, a venni szándékozónak pedig eladót megnevez, illetve vételre alkalmas tárgyat megjelöl és igy lehetővé teszi, a mi különben nem sikerült volna, hogy az eladó vevőre, illetve a vevő eladóra vagyis neki megfelelő eladó birtokra talál. A szatmár-németii kir. járásbíróság (1894. év október hó 11-én 8,651. sz. a.) Nagy Elek ügyvéd által képviselt P. János felperesnek Uray Géza ügyvéd által képviselt J. Miklós alperes ellen 5,000 frt iránti sommás perében következő Ítéletet hozott: Alperes köteleztetik a felperes részére 5,000 frt tökének stb.-nek lefizetésére stb. Indokok: Alperes a kereset értelmében marasztalandó volt, mert a B) alattit sajátkezüleg aláírván, ezzel magára vállalta azon kötelezettséget, hogy a felperes birtokjegyzékének közléséért a vételár 2° 0-át fogja felperesnek kifizetni, ha a jegyzékben foglalt birtokok valamelyikét megvásárolná, továbbá mert a C) alatti levelezőlappal, a melyben a nádudvari 2,20w holdas birtoknak 250,000 frtért való megvételét tudatja alperes felperessel s dr. N. Péter ügyvédnek a Sz. K. Pál eladó képviselőjének D) alatti levelével, amely az eladás megtörténtét állítja s végül alperesnek E) alatti levelezőlapjával, a melyben a nádudvari birtokot áruba bocsátja, kellőleg bebizonyíttatott, hogy alperes a Sz. K. Pál nádudvari birtokát 250,000 frtért megvette s mert ezen birtok a B) alatti kivonatosan csatolt birtokjegyzékben 49. t. a. bennfoglaltatik s mert végül a 250,000 frt vételárnak 2°/„-a 5,000 frt. Azon alperesi kifogás, hogy a kötelezettségvállalás nem a birtokjegyzék közléséért, hanem az esetleges közvetítésért történt volna, mint az aggálytalannak tekinthető B) alattival ellentétben álló, figyelembe vehető nem volt. Nem volt figyelembe vehető alperesnek azon kifogása sem, hogy miután az ingatlan nem íratott át az alperes nevére, a vétel befejezettnek nem tekinthető, mert a 2% fizetése tekintetében a birtok megvételével s nem átíratásával áll be az alperes kötelezettsége. A megvétel utáni tények, amelyekről felperesnek tudomása nem is lehet, uj vevő szerzése s az alperes nevének telekkönyvön kívül maradása a felperes jogára befolyással nem lehetnek és pedig annál kevésbé, mert ezeknek figyelembe vételével a felperes jogos igényének érvényesítése nagyon könnyen meghiúsulható volna. Ha egyszer a vétel megtörtént, a fizetési kötelezettségtől nem lehet menekülni ily módon, hogy vett birtok esetleg egy uj Tevő nevére iratik át közvetlenül. Nem volt figyelembe vehető alperesnek azon kifogása sem, hogy a vételárnak az apósát terhelő része után öt 2% nem terhelheti, mert a 2.) alatti azt tartalmazza, hogy a 2°/o-ot alperes fizeti egészen akkor is, ha a jegyzékben foglalt birtokok valamelyike az ő ajánlata folytán más által megvétetnék, már pedig az, ki alperessel közösen vásárolt s aki alperesnek apósa is, más módon, mint az alperes ajánlata mellett, nem vásárolhatott stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1894-. évi december hó 5-dikén 6.574. sz. a.j Az elsőfokú itélet megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az alperes perelhetőségének megállapítását tárgyazó részében vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben az elsőfokú bíróság Ítélete. Ellenben a kereset érdemét tárgyazó rendelkezésére nézve megváltoztatni kellett az elsőfokú bíróság ítéletét azért, mert felperes annak a perdöntő állításának az igazolására, miszerint Sz. K. Pálnak a felperes által elárusitás végett nyilván- tartott nádudvari ingatlanait apósával J. Dáviddal közösen megvette, az alperes tagadásával szemben nem szolgáltatott számbavehető bizonyítékot. Felperes okiratai ugyanis a vitás ingatlanok kiterjedésére nézve annyira eltérnek egymástól, hogy azok adatai alapján az alperes által megvettnek vitatott birtoknak a B) okiratba foglalt birtokkal való ugyanazonossága sem állapitható meg, amennyiben a B) alatt kivonatosan csatolt nyilvántartásban és Sz. K. Pál 7. számú levelében az általa 1889. évben áruba bocsátott és a felperes közvetítésére bizott nádudvari ingatlanainak a területe 2,200 holdban, becsértéke pedig 200,000 frtban van feltüntetve, azonban ugyanaz az ingatlan a G) alatt csatolt részletes bemondási táblázat adatai szerint csak 1653!"/,6oo n0'd kiterjedésűnek és 10,400 frt évi haszonbér után 4V2°/o-tól tőkésítendő értéknek állíttatik ; ezekkel szemben pedig az alperes C) alatt csatolt levelében a tulajdonos kilétének a megnevezése nélkül, egy 2,200 hold kiterjedésű és 250,000 frt értékben vásároknak említett ingatlanról és az E) alatti levelében már egy 2,168/1200 hold kiterjedésű és 400,000 frt értékben áruba bocsátott ingatlanról tétetik említés. De sem a fent idézett okiratokból, sem a felperes által D), F), G), H) és L) alatt csatolt okiratokból azt sem lehet megállapítani, hogy alperes a kérdéses ingatlant akár maga kizárólagosan, akár J. Dáviddal közösen valóban megvásárolta. Mert a D) és L) alatti okiratokban érdekelt egyé nek Sz. K. Pál és ennek perbeli jogi képviselője dr. N. Péter az alperessel perben állván, de külömben is a keres eti követelés tekintetében érdekeltek lévén, azoknak tanukép való kihallgatásával sem szolgáltathatna a felperes a vétel létrejöttének bizonyítására részbizonyitékot sem; az F), G) és H) alatt csatolt okiratokban pedig vonatkozás sem találtatik a kérdéses vétel létrejöttére ; továbbá mert alperesnek C) és E) alatt csatolt okiratok tartalmából kimagyarázott beismerése, az azonosság megállapíthatatlansága miatt nem vehető figyelembe, végül, mert ha felperes az alperes tagadása ellénében bizonyítaná is azt, hogy a kérdéses ingatlanokat az alperes tényleg birtokolja, a birtoklás ténye magában a vétel létrejöttének a következtetésére, a tulajdonos perben nem állása folytán elégtelen stb. A magyar királyi Curia (1895 december hó 13-án 1,219. sz. a.) A másodbiróság Ítélete a perelhetőség tekintetében mint nem fellebbezett része érintetlenül marad, fellebbezett egyéb részében pedig megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A B) alatti okiratban alperes arra kötelezte magát abban az esetben, ha az ott felsorolt birtokok bármelyikét ő maga, vagy az ő ajánlatára más megvásárolná, a vételár 2°/.-át fizetni. E szerint a jelen esetben teljesen közömbös az, hogy vájjon felperes az R) alatti jegyzék közlése után a kérdésben levő vétel létrejötte körül további közvetítési lépéseket tett-e, vagy sem ? mert a vétel közvetítésének lényege abból áll, hogy a közvetítő az eladni szándékozónak vevőt, a venni szándékozónak pedig eladót megnevez, illetve vételre alkalmas tárgyat megjelöl s igy lehetővé teszi, a mi külömben nem sikerült volna, hogy az eladó vevőre, illetve a vevő eladóra, vagyis neki megfelelő eladó birtokra talál. Mihelyt tehát felperes az alperesnek, ki birtokot vásárolni kivánt és e miatt felpereshez fordult, — oly birtokot jelölt meg, a melynek eladó minőségéről alperes azelőtt tudomással nem bírt és alperes a megjelelős folytán a birtok tulajdonosát felkeresve, vele vételi szerződésre lépett, — felperes a közvetítési dijat követelni jogosult még abban az esetben is, ha alperes a megnevezés illetve megjelölés után, mellőzve felperes további közbenjárását, a tulajdonossal közvetlen érinkezésbe lépett és a birtokot megvette. A felperes által ekkép közvetített megvétel tehát ezen és az első bíróság ítéletében felhozott indokok alapján bizonyítottnak veendő. Arra nézve pedig, hogy az alperes ugyanazt a birtokot vette meg, a mely birtok a B. alatti kötelező nyilatkozatban 49. szám alatt ekkép van körülírva: «Sz. K. Pál Nádudvaron 2,200 hold.» Kétség nem forog fenn, mert alperes a nevezettől a C) és D) alatti okiratok szerint csakugyan Nádudvaron levő birtokot vett, mert alperes beismerte, hogy Nádudvaron ily kiterejdésü más birtok nincs is, mert a Sz. K. Pál J. 15. alatti birtokleirásában körülirt birtokot terjedelme, vagyis 1,600rj ölével számítva 1,645 hold 5H7Q öl 1.200D öles 2,200 holdnak megfelel, az a körülmény pedig, hogy eladó Sz. K. Pál az 1889-ben kelt •/. levelében a birtokért 200,000 frt vetelárt kivánt elérni, az emiitett birtokleirásban felállított kulcs szerint a birtok vételára 231,000 frtra tehető, hogy alperes a birtokot 1893-ban már 250,000 fi iért- vette meg és felperest 1894-ben a birtok újra eladásával megbízva, már 400,000 frtot követel, az azonosság tekintetében alapos kételyt nem idézhet elő. Mindezekhez képest a másodbiróság Ítéletét fellebbezett részében megváltoztatni és az elsőbiróság Ítéletét ezen és az abban felhozott indokok alapján helybenhagyni kellett stb. Házasssg felbontása az 1894 : XXXI. t.-c. 77. §-ának b) pontja alapján. Az izraeliták közötti házassági válóperében a válólevélröl az uj törvény nem tartalmazván intézkedést, az annak kiadása és elfogadására való kötelezés mellőzendő. A házasság felbontását tárgyazó itélet az anyakönyvvezetövel közlendő. A nyíregyházai kir. törvényszék (1895. aug. 96,288. sz. a.) a Sch. Teréz és G. Bernát között Kisvárdán 1889. nov. 26-án az izlaelita egyház szertartása szerint létrejött házassági kötelék felbontatik és az uj házasságra lépés mindkét félnek megengedtetik.