A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 25. szám - Az ügyvédi nyugdíj kérdés

98 A JOG elmozdithatatlanságot nem biztosit, állásukból kellő felmondás mellett elbocsájthatók. Ezzel az általános szabálylyal szemben felperes mivel sem bizonyította, hogy ő a Rábaszabályozó társulat szolgálatába a fegyelmi eljáráson kivül elmozdithatatlanság biztosításával vagy ígéretével fogadtatott volna fel, mert az általa bemutatott társulati szolgálati és fegyelmi szabályzatok ilynemű rendelkezést nem tartalmaznak; az pedig, hogy a fegyelmi eljárás szabályozva van és hogy az erre vonatkozó szabályzat szerint a hivatalvesztés fegyelmi büntetésként alkalmazható, megadja a szolgálatadó társaságnak ezt a jogot, hogy alkalmazottjait fegyelmi vétség esetében felmondás nélkül elbocsájthassa, de nem zárja ki a fegyelmi eljáráson kivül kellő felmondás mellett való elbocsátás lehetőségét és jogosságát. De az 1885. évi XXIII. t.-c. 9fi. g-ából, melyre felperes keresetét alapítja, sem vonható le az a következtetés, hogy az igazgatón és főmérnökön vagy ezt helyettesítő mérnökön kivül a társulat többi tisztviselői csakis fegyelmi határozat vagy büntető ítélet alapján volnának elbocsájthatók, sőt ellenkezőleg, e törvénynek abból a rendelkezésből, mely szerint a választmány két harmad többségének hozzájárulásával egyévi felmondás utján a társulat legfőbb tisztviselői is elbocsáthatók, okszerűen következik az alsóbb rendű társulati alkalmazottaknak kellő felmondás melletti elbocsájthatósága is. Ennélfogva felperes szolgálatából elbocsájtatásából kitolyóan a szabályszerű felmondási időre járó illetményeinél többet nem követelhet, ellenben a szabályszerű felmondási időre járó illetményeire a társulattal szemben jogos igénynyel bir. Mivel pedig joggyakorlatunk szerint a magasabb tudományos vagy műszaki képzettséget igénylő állásban alkalmazottakat, akik közé a felperes mint mérnök tartozik, egy évi felmondási idő illeti, felperes pedig alperestől a felmondás után csak félévi illetményt kapott, ezenfelül még félévi illetmény megfizetésére kellett alperest kötelezni, ezt meghaladó követelésével pedig el kellett utasítani. A 800 frt uti általányra és a kamatokra nézve felperes már az elsőbiróság által jogerősen elutasittatott, ezekre a jelen Ítélet nem volt kiterjeszthető stb. Annak megállapítására, hogy valamely kötelezettségnek alapját képezi-e turpis causa, vagy sem, nem a szerződő felek, vagy az ajánlatot tevő fél egyéni akaratából kötelezett összeg nagysága, hanem maga a cél, melynek elérése és keresztülvitele szándékoltatik, — illetve a díjazás fejében kikötött és elvállalt cselekmény és eljárás misége, minősége birhatnak csak döntő befolyással és azért lehetséges, hogy valamely cselekmény vagy eljárás a szigorúbb társadalmi felfogás által alkotott erkölcsi szabályokba ütközik és ez által helytelennek ismertetik el, de azért ez még egymagában a turpis causa, tehát oly erkölcstelen jogalap megállapítására, mely a követelés birói uton leendő érvényesítését kizárja és ezzel az illető fél eljárása, habár közvetve is, — birói Ítélettel tisztességtelen és erkölcstelennek nyilvánittassék, elégséges indokul nem szolgálhat. (A pestvidéki kir. törvényszék polgári felebbviteli tanácsának elvi jelentőségű határozatai. 1895. D. 208.) Az 1893 : XVIII. t.-c. 22g. §-ának második bekezdése szerint azok a rendelkezések, a melyek a végrehajtási eljárás folyamán felmerült perekre nézve, tehát az igényperekre nézve is az 1881: LX. t.-c. különösen felállit, továbbra is érvényben maradnak; s minthogy az 1881: LX. t.-c. 95. §-nak az a rendelkezése, a mely szerint azon igényperekben, melyek a végrehajtás további folyamára halasztó hatálylyal birnak, az igénylő által felhívott tanuk közül csak azok hallgattatnak ki, a kik a bíróság területén laknak, vagy kiket a bizonyító fél a tárgyalás alkalmával, vagy pedig a végből legalább 8, s legfölebb 15 napra kitűzendő ujabb határnapon előállít, — ily kivételes intézkedést képez, ennélfogva a fentebb felhívott törvényszakasz szerint az 1893 : XVIII. t.-c. életbeléptetése után is alkalmazandó. (A pestvidéki kir. törvényszék polgári felebbviteli tanácsának elvi jelentőségű határozatai.) Oly esetekben, a midőn a kezesség elvállalása magával a kötelezettség alapját képező, vagy oly külön okirattal, melyben a kezesség feltétlenül és bármely hitelező irányában elvállaltatik, igazolva nincsen, hanem a köztörvényi hatálylyal biró kezesség kizárólag csak egy bizonyos váltóhitelező irányában vállaltatott el, a váltó kibocsájtója, mint szintén váltójogilag kötelezett fél, pusztán azon az alapon, hogy a váltóbeli tartozást ő fizette ki ezen követelésének kielégítését attól, a ki az elfogadóért kezességet csak egy bizonyos váltóhitelező irányában vállalt, nem szorgalmazhatja. (A pestvidéki kir. törvényszék polgári felebbviteli tanácsának elvi jelentőségű határozatai. 1895. D. 174. sz.) Az egyesületi igazgató, mint a közgyűlési határozatnak egyszerű végrehajtója nincs jogositva az Írásbeli szerződésbe oly feltételeket bevenni, a melyek a közgyűlési határozatban nem foglaltatnak, vagy azzal ellenkeznek. (A pestvidéki kir. törvényszék polgári felebbviteli tanácsának elvi jelentőségű határozatai. 1895. D. 174. sz.) A sommás visszahelyezési perutnak célja az 1802 : XXII. és 1807: XIII. t.-c. értelmében a jogkérdés mellőzésével a tényleges birtoklási állapot kérdésének, mely önhatalmúlag megháborittatott, ideiglenes birói megoldása, ez pedig az alapperbeli jogerős ítélettel már megoldást nyervén, a birtokjogra vonatkozó további igények az idézett t.-c. világos intézkedése szerint csak külön per utján érvényesíthetők, a sommás visszahelyezés perutat szabályozó törvényekben pedig a vesztes fél részére jogorvoslatul — a perújítás mellőzésével — egyedül a rendes perut van fenhagyva, és miután ettől eltérő rendelkezés a későbbi törvényekben sem foglaltatik, ugyanazért az elsőbirósági Ítéletet ( melyben a perújításnak hely nem adatott) helybenhagyni kellett. (A pestvidéki kir. törvényszék polgári felebbviteli tanácsánek elvi jelentőségű határozatai. 1895. D. 193.) Az életjáradék jogi természete, célja és rendeltetéséből az következik, hogy a mennyiben a közös háztartásban élő házasfelek részére köteleztetett, ellenkező szerződésszerű kikötés és megállapodás hiányában nemcsak hogy a férj kezéhez és egészben szolgáltatandó ki, hanem hogy törvényes okok fenforgása vagy a férj határozott beleegyezése és hozzájárulása nélkül, nehogy ez által az egyik félre nézve az életfentartás megnehezittessék, vagy veszélyeztetve legyen: a nő nincs jogositva az életjáradék fele, vagy bármily részének saját kezéhez leendő kiszolgáltatását per utján szorgalmazni. (A pestvidéki kir. törvényszék polgári felebbviteli tanácsának elvi jelentőségű határozatai. 1895. D. 223.) A személyes adóssági kereset letétele esetén ugyanaz a követelés a volt alperesek ellen jelzálogi keresettel perújítás nélkül is érvényesíthető. IA m. kir. Curial896 máj. 5. 4,80(5/895.sz.) A hitbizományi helyettesítés csak a közvetlen következő első helyettesitett örökösnél foglalhat helyet, további helyettesítés azonban, vagyis hogy a helyettesitettnek ismét helyettes rendeltessék, megengedve nincs. (A m. kir. Curia 1895 november 13. 7,913. sz. a.) Római katholikus egyházi célokra tett alapítványok kép| viseletére kizárólag a megyés püspök lévén hivatva, az ily hagyóI mányt tartalmazó végrendelet ez alapitvány tekintetében érintetlenül hagyandó, ha annak képviseletére nem a megyés püspök, hanem az illető plébános lett perbe idézve. (A m. kir. Curia 1896. évi ápril hó 1. 1,864/P. 1895. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperesnek a pontos szállítás elmulasztásának esetére megállapított kötbér kikötése mellett is joga volt a k. t. 353. §-a értelmében az ügylettől egyszerűen elállani. Alperes ezzel a jogával élvén, az általa csakis a teljesítéssel együtt vagyis a megrendelt áru átvétele esetében igényelhető kötbérnek megfizetését az ügylettől való elállása folytán a felperestől nem követelheti. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1894. ápril 9. 88,930. sz. a.) dr. Mendl Arthur ügyvéd által képviselt P. és M. cég felperesnek dr. Mayer Sándor ügyvéd által képviselt L. Izidor alperes ellen 937 frt 15 kr. és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Ha felperes cég M. L. Gyula cégtag személyében leteszi az főesküt arra, hogy alperes a keresetben C. alatt csatolt vételi szerződés tárgyát képező áruknak alperes részére történt elküldése előtt az ügylettől való elállását nem tudatta, akkor felperes követelése 937 frt 15 krban, alperes viszontkövetelése pedig 300 frtban megállapíttatik s felperes köteles a viszontkereseti követelésének levonása után fenmaradó 6b7 frt 15 krt felperesnek megfizetni stb. Ellenkező esetben felperes keresetével és alperes viszontkeresetével elutasittatnak stb. Indokok: A kereskedelmi törvény a késedelem következményeit eltérőleg szabályozván azon esetekre nézve, melyekben a vett áru szállításának határozottan jelölt (fix) határidőben és melyekben a szállításnak nem határozottan kijelölt határidőben kell történnie, elsősorban az volt eldöntendő, vájjon a peres felek közt létrejött adásvétel a most emiitett ügyletek melyik osztályához tartozik. Ebben a tekintetben meg kellett állapítani, hogy a kérdéses ügylet bár abban ki van kötve, hogy a szállításnak 1893. május l-re kell történni, még sem tekinthető záros határidőhöz kötött ügyletnek, mert ilyennek csak olyan ügylet tekinthető, melynél a szállításnak a kikötött záros határidőig való megtörténte a szerződésnek olyan lényeges feltétele, hogy a vevő azontúl a teljesítést többé elfogadni nem tartozik; de alperes ezt nem bizonyította, a C. alatti szerződésből pedig, melyben a késedelem következményei szerződésileg szabályoztattak, ellenkezőleg épen az tűnik ki, hogy a kitett határidőben való szállítás ily bontó feltételt nem képezett. Ezek szerint a peres felek között létre jött ügylet záros határidőhöz kötött (fix) ügyletnek nem tekintethetvén, a felperes részéről előfordult késedelemre, nem a k. t. 355. §-a, hanem annak 354. §-a alkalmazandó. Ezen szakasz szerint tehát alperes, ha a késedelem folytán az ügylettől elállani kivánt, tartozott erről felperest értesíteni, mert különben az utólagos teljesítést vissza nem utasíthatja.