A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 23. szám - Paritás az osztrák és a magyar részvényes vállalatok között

90 A J O C Minthogy azonban árviz elleni védekezés alkalmával a védekező társulat részéről a védmunka által okozott károk megállapítása és megtérítése iránt az 1885. évi XXII. t.-c. 152. §-a világos rendelkezése szerint első sorban a közigazgatási hatóság határoz, s ezen határozattal meg nem elégedő fél kereshet a törvény rendes utján orvoslást s minthogy felperes csakis állitja, azonban alperes határozott tagadásával mivel sem igazolja, hogy az állítólagos védelem folytán okozott károsodás iránt az illetékes közigazgatási hatóságnál az eljárást folyamatba tette volna, annálfogva keresetével mint illetéktelen bírósághoz benyújtott kérelmével ezúttal elutasítandó stb. volt. stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1895. évi november hó 2ő-én 5,522 sz. a.) Az első bíróság végzése megváltoztattatik, alperesnek a bíróság hatásköri illetősége miatt emelt kifogása elutasittatik s a kir. törvényszék az érdemben való eljárásra utasittatik stb. Indokok: Alperes a biróság hatásköri illetősége ellen, helyesebben a kereset időelőttisége miatt tett kifogását az 1885. évi'XXIII. t.-c. 152. §-ára alapította. A most idézett törvényszakasz, figyelembe véve az azt megelőző 148., 149., 150. és 151. §-okban foglaltakat és nyilván olyan esetekről intézkedik, melyekben az árvizveszedelem elleni védekezés céljából már a közmunkaerő és közigazgatási hatóság közreműködése is igénybe vétetett, hogy pedig a töltéstest, melynek emeléséből származtatja felperes a kereset tárgyává tett és közvetve beállott kárát, ilyen körülmények között állíttatott fel, ezt maga alperes sem állitja. Tekintve ezenfelül azt, hogy az 1885. évi XXIII. t.-c. 152. §-a értelmében még a fent jelzett körülmények fenforgása esetében is az áradás elmultával a védelem közben felhasznált anyagok és a védmunka által, de a dolog természete szerint csak közvetlenül okozott károk értéke a közigazgatási tisztviselő által hivatalból volt nyomozandó és kimutatásba foglalandó, mely nyomozásról szóló ügyiratok alapján hivatott az alispán vagy polgármester ugyanazon törvényszakasz második bekezdése értelmében «a társulat által megtérítendő költségek összegét* megállapítani, amiből következik, hogy az árviz elleni védekezés folyamán egyesekre közvetve hárult károk érdemében határozni az emiitett közigazgatási hatóságok körébe utalva sincsen és hogy a fenforgó esetben a fent emiitett közigazgatási nyomozás és eljárás is elmulasztatott, mert hogy az megejtettetett volna, az alperes részéről szintén nem is állíttatik: Ezen okokból felpereseknek magánjogi igény érvényesítését célozó keresete idő előttinek tekinthető nem lévén, az első biróság végzését megváltoztatni és az első bíróságot az ügy érdemében való eljárásra utasítani kellett stb. A magy. kir. Curia (1896. évi márc. hó 10-én 913. sz. a.) A másodbiróság végzése helyben hagyatik abban az értelemben, hogy alperes a birói hatáskör ellen emelt kifogásával elutasittatik. Indokok: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 152. §-a értelmében a védmunka által okozott károk értékéről a közigazgatási tisztviselő az áradás elmultával azonnal kimutatást állit össze, s ennek alapján megkísérli az illető felek s a társulat közt a kiegyenlítést, mi ha nem sikerülne, a kimutatást 8 nap alatt az alispánnak vagy polgármesternek további eljárás végett megküldi, ki azután megállapítja a társulat által megtérítendő költség összegét. A törvény ez intézkedéséből bizonyos, hogy a védmunka által okozott kár összegének az alispán vagy polgármester által megállapítása az esetben történhetik, ha előbb a közigazgatási tisztviselő által a kár értékéről a kimutatás összeállittatott s ennek alapján a kiegyenlítés nem sikerült. Alperes nem állitja, hogy az emiitett kárkimutatás összeállittatott s a kiegyenlítés megkiséreltetett s ezután az iratok a polgármesterhez áttétettek volna, következőleg a polgármester a kár összegét meg sem állapithatja és minthogy az említett közigazgatási eljárás megindítását alperes tartozott volna kieszközölni, az e tekintetben elkövetett mulasztás felperesek követelésének a törvény rendes utján érvényesítésére akadályt nem képezhet. Ha alperes alaptalan bűnvádi feljelentési tett felperes ellen és ennek folyománya bűnvádi zárlat alkalmazása volt, alperes felperesnek a zárlat miatt szenvedett kárért felelős. (A m. kir. Curia 1896. évi febr. 28. 3,288/95. sz.) A kötbér, mely arra az esetre köttetett ki, ha a szerződésileg átvállalt munka a meghatározott időben nem teljesíttetik, csak akkor követelhető a kötelezettől, ha az átvállalt munkának a meghatározott időben való nem teljesítése csak a kötelezettnek mulasztásából ered, mig ha magának a jogosítottnak vétkessége is szolgáltatott okot arra, hogy a kötelezett a munkát a meghatározott időben nem teljesítette, a kötbér iránti igénynek jogi alapja nincs. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1896 máj. 5. 930. sz.) A S. E. 214. §. 2. bekezdésének kivételes rendelkezése nem alkalmazható a felebbezési bíróságnak ama végzései elleni felfolyamodásokra, a mely végzésekkel a felebbezési biróság az elsöbiróságnak jogorvoslattal megtámadott határozatát másodfokban felülbírálja. (Am.kir Curia felülvizsgálati tanácsa 1896. évi ápr. 17. H. 23.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Bizományos ellenében a fogadásszerü szerencsejáték kifogását nem lehet érvényesíteni. Ha a bizományos vevőként egy harmadik személyt megnevez, ugy a kereskedelmi törvény 381. §-ban biztosított önszerződői jogot igénybe nem veheti. A pozsonyi kir. tábla: E. Tivadar bank- és váltóüzlet cégnek, F. Simon elleni 1,055 frt 42 kr. iránti kereskedelmi perében ítélt: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Alperes a per folyamán kifejezetten beismerte, hogy megbízta felperest 25 db magyar hitelbank-részvénynek 320 frt árfolyam mellett in bianco leendő eladásával; hogy továbbá 25 db ugyanilyen részvénynek 318 frt árfolyam mellett a Nyitrai et Cp. céggel kötött in biankó eladási ügyletnek átvételével az alperest szintén megbízta. E beismeréssel, valamint a feleknek a megbízásra vonatkozó megegyező előadásával igazoltatik, hogy a lelek között a kereskedelmi törvény 381. §-a alapján eladási bizományügylet jött létre. E szerint felperes, mint bizományos által, alperes mint megbízó ellen, ez alapon érvényesíthető követelésének nem áll útjában az, a mit alperes kifogásként felhoz, hogy az értékpapírok eladása színlelt volt, a mennyiben az in bianco eladás nem irányult másra, mint tőzsdejátékra, vagyis árkülönbözetre, mely e szerint, mint fogadásszerü szerencsejátékból eredő követelés polgári peruton érvényesíthető nem volna, mert a felek közt létesült fentebb említett jogviszony azon szempont alá nem vonható, minthogy a fennforgó bizományi viszonyból származtatott követelés elbírálására, a megbízásnak megfelelő eladási ügylet természete befolyással nem bir és pedig annál kevésbé, mivel a bizományos, ki csak a megbízó utasításának teljesítésére van hivatva és kötelezve, nem tartozik azt vizsgálni, hogy a megbízó valódi vagy csak különbözeti ügyletet céloz-e ? Bizományos ellenében tehát a fogadásszerü szerencsejáték kifogását nem lehet érvényesíteni, a miért is alperesnek ez a kifogása a fenforgó esetben nem volt figyelembe vehető. Ennek ellenére azonban felperest keresetével el kellett utasítani, mert habár az in bianco eladás tárgyát képezett értékpapírok árfolyamának folytonos emelkedése következtében az árkülönbözet fedezetére adott biztosíték felemésztése folytán alperes a fedezet pótlására felhívás folytán is késett, és igy jogában állt felperesnek az ügylet lebonyolításával magát követelésére nézve a rendelkezése alatt állott értékpapírokból törvényes módon kielégiteni, ámde ezt csak hiteles személy közbenjöttével tehette, mivel a törvényes kielégítés módját és útját a kereskedelmi törvény a 380. §-ra utalva a 305. §-ban jelzett eljárást állapítja meg. Felperes azonban a rendelkezése alatt állott értékpapírokat szabadkézből adván el, a mihez a kereskedelmi törvény 372. §-ára való tekintettel sem volt joga, mert e §. kivételes rendelkezése szigorúan értelmezendő, rendelkezése csak arra az esetre szorítkozik, midőn az áru anyagi romlásnak van kitéve, és igy arra az esetre ki nem terjed, midőn az árunak forgalmi ára csökken; ennélfogva a törvényes eljárás mellőzésével magán uton történt eladás alperes rovására történtnek tekinthető nem lévén, felperest az elsőbiróság helyesen utasította el keresetével, miért is Ítélete az itt felhozott indokoknál fogva helybenhagyatott. A kir. Curia itélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Helyesen lejtette ki a másodbiróság Ítéletének indokolásában, hogy a jelen esetben bizományi viszonyból eredő követelés és nem fogadásszerü szerencsejáték képezi a kereset tárgyát, hogy tehát a felek között fenforgott bizományi viszonyra tekintettel a fogadásszerü szerencsejátékra alapított alperesi kifogás nem érvényesíthető; ennek kimondása mellett is helyesen utasíttatott el felperes keresetével, mert felperes azt az összeget követeli alperestől árkülönbözet cimén, a mely a szállítani kötelezett és állítólag szállított részvényeknél az eladás napjára való tekintettel a lebonyolítás napján általa fizetett különbözetből állott elő. Kétségtelen, hogy a fedezet megtagadása miatt felperes jogosítva volt az ügyletet lebonyolítani, ez a lebonyolítás és az akkor mutatkozó árkülönbözet azonban csak akkor fogadható el alperes megbízó terhére eszközöltnek, ha az a törvény rendelkezésének megfelelően foganatosíttatott. Felperes tehát tartozott igazolni azt, hogy a részvényeket a lebonyolítás napján tényleg 357, illetve 344 frt vételáron valóban beszerezte, hogy a vevő részére ilyen árban szállította, vagy hogy az ennek megfelelő ilyen magasabb összegű árkülönbözetet a Wiener Escomptebank-nak alperes helyett lefizette. Ezt bizonyítani annyival inkább kötelességében állott, mert a lebonyolításból alperes megbízó irányában támasztható követelésének összege e nélkül meg sem határozható, és mert felperes egy harmadik személyt, a Wiener Escomptebankot nevezvén meg vevőként, ugy ezen, valamint az L. és M. a. figyelembe vételével kizártnak tekintendő, hogy felperes a kereskedelmi törvény 381. §-ban biztosított önszerződői jogot igénybe vehette volna. Minthogy azonban a felperes ezeket a körülményeket nem bizonyította, az e tekintetben felajánlott egyoldalú főeskü pedig részint azért, hogy állítása valószínűsítve sincsen, részint pedig azért, mert ezek a körülmények más módon is bizonyíthatók, alkalmazhatónak nem találtatott; Minthogy végül a tőzsdei árjegyzék egymagában véve a