A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 23. szám - Paritás az osztrák és a magyar részvényes vállalatok között

\ JOG 91 fentiek bizonyítása nélkül szr álén el ntm fogadható-, felperes a dóntő ténykörülmények ig; laolására perrendszerü bizonyítékot nem szolgáltatván, helyesen utasíttatott el keresetével. A másodbiróság ítélete ezen indokok oál fogva >volt helybenhagyandó. (Magy. kir. Curia 1896. febr. 28 — 1,H>6 sz.l Kárbiztositási (díj f< :jéiben kiállított dijváltot a biztosító intézet a biztosított <ellen' ;ben perrel nem érvényesíthet, inert a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejáratkor le nem: fizettetvén, a biztosítási szerződés a ktresk. törv. 480. 4. pontja értelmében hatályát -vesj.ti, a 486. Jj-ra alapított kártérítési igény pedig a váltóperben el nem bírálható. A nagykanizsai kir. törvényszék 1895. évi április hó 18-án 3.229 P. szám alatt az elsó'magyar ált. biztosító társaság felperesnek ;S. P. alperes éllen 11 írt 25 kr. váltótoké -s jár. iránt indított váltóperébeai következőleg ítélt: Alperesi kifogás részbeni elvetése mellett az 1,467. sz. sommás végzés 7 frt öt) kr. tőke s jár, erejéig joghatályában :fentartatik stb. Ellenben 3 frt 75 kr. tőke és kamatára nézve az alperesi kifogásnak hely adatik s az 1,467. sz alatt hozott sommás végzés 3 frt 75 kr. tőke és kamata erejéig hatályon kívül helyeztetik és ez iránti keresetével felperes elntasittatik stb. űndekok: Az A alatti kereseti váltó a váltótörvény 3. §-a szerint megkívánt minden lényeges kellékekkel el van látva, alperes tehát a váltót a 23. §. értelmében kifizetni tartozik, hacsak oly kifogása nincs, melyet a váltótörvény 92. §-a értelmében felperes ellen érvényesíthet. Ily kifogásul hozza fel alperes azt, hogy a váltó értéke kárbiztositási díj és hogy azt lejáratkor be nem váltván, a biztosítási ügylet a keresk. törv. 485. §. 4, pontja értelmében hatályát vesztette, minél fogva felperes az igért kockázatot nem viselvén, az annak fejében kötelezett fizetést sem követelheti. Ez a kifogás azonban jelen esetben csak részben alapos. A peres felek ugyanis megegyeznek abban, hogy alperes a z. sz- alatti biztosítási kötvény szerint 1892. évi június 14-én 6 évre vett felperesnél biztosítást ugy hogy az összesen 56 frt 25 krra határozott biztosítási dijról b drb egyenkint 11 frt 25 krról szóló váltót adott, melyek elseje 1893. évi június 14-én lejárván, kifizettetett, mig az 1894. évi június 14-én lejárt kereseti váltó a második volt. Ezek szerint felperes lí>92. évi június 14-től 1894. évi június 14-ig lefolyt 2 évig, vagyis a szerződött 6 év egyharmadáig viselte a kockázatot, minélfogva az alperes által kötelezett 56 írt 25 kr. biztosítási dij egyharmadát szolgálta meg, mely egyharmad 18 írt. 75 krt tesz. Ebből alperes az 1893. évi június 14-én lejárt váltó beváltásával kifizetett 11 frt. 25 krt, ennél fogva felperesnek a kereseti váltóra még 7 frt 50 kr. jár, a többi 3 frt 75 kr. a harmadik évre előlegesen fizetendő biztosítási dijat képezvén, ez felperesnek nem jár, mert a harmadik évre előlegesen fizetendő 3 frt 75 kr. lejáratkor ki nem fizettetvén, a harmadik évben a keresk. törv. 485. §-ának 4. pontja értelmében kockázatot nem viselt. . A pécsi kir. ítélőtábla (1892. évi szeptember hó 23-án 2.074.'P. szám alatti következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsó'biróság ítéletének nem felebbezett részét nem érinti,felebbezett marasztaló részét pedig indokainál fogya helybenhagyja. A m. kir. Curia (1896. évi március hó 31-én 1,636/v. 1895. sz. alatt: következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbb bíróságnak ítélete raegváltoztatik és a sommás végzésnek egészben hatályon kivül helyezésével felperes keresetével egészben elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 10 frt 80 kr. perbeli és 8 frt 60 kr, kétszeri felebbezési költséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok: Felperes keresetével egészben azért utasíttatott el, mert a kereset tárgyát képező váltókövetelés oly visszatérő időszakban fizetendő biztosítási díjösszeget képvisel, melynek meg nem fizetése a keresk. törv. 485. §-ának 4. pontja értelmében azt vonja maga után, hogy a biztosítási szerződés hatályát veszti, minélfogva a biztosító ettől az időponttól kezdve kockázatot nem viselvén, az ezen megszűnt kockázat ellenértékét képező biztosítási dijakhoz sem tarthat igényt, az a kérdés pedig, hogy felperesnek alperes ellen azért, mert a dijváltóját be nem váltotta, van-e a keresk. törv. 486. §-a alapján kártérítéshez igénye, a jelen váltóperben el nem dönthető stb. Bűnügyekben. Az alkalmi egyesülésnek feltétlen rendelkezési joggal biró tagja a K. T. 62. §-a értelmében az egyesülés többi tagjának nevében és megbízásából eljárónak tekintendő, és igy az alkalmi egyesülés ügyletei összes feltételeinek megállapítására hivatott: ennélfogva ahhoz, hogy az alkalmi egyesülés ügyleteire nézve az alkalmi egyesülés összes tagjait a tőzsdebiróság illetékességének joghatályosan alávethesse, külön meghatalmazásra nincs szüksége. (Bpesti kir. tábla 1895 dec. 11. 2,379. sz.) A törvény által meghatározott elévülési határidőre az azt megelőző levelezés és alkudozás befolyással nincsen. (A m. kir. Curia 1896 ápr. 17. 36 895. sz.) Figyelemmel arra, hogy a btk. 438. §. megalkotásánál különösen a büntetési tétel meghatározásánál a vaspályákon közlekedő egész vonatok — illetve nagyobb súllyal biró, tehát nehezebben fékezhető kocsik romboló hatása vétetett számításba és arra is kétségtelenül tekintet volt, hogy a rendes vaspálya vonalainak védelmére fennálló különös rendszabályok folytán a vasúti személyzet figyelme csaknem egyedül a jelzésekre és a pályatestre szorítható lévén, az e körül elkövetett mulasztás, szigorúbb megtorlás alá méltán vonható; holott a közúti vasutakon haladó könnyebb fékezhető egyes kocsik által okozható veszély kisebb fokú és a pályatest sem levén a közönség elől elzárva, a kocsivezető figyelme is több irányban elvonatik és mindezek egybefoglalásával azon eredmény áll elö, hogy az adott esetre a 438. §. büntetési tétele csak megfelelően vagyis a viszonyokhoz és tényálláshoz és az egyéni felelősség kisebb fokához mérten alkalmazandó. A budapesti kir. törvényszék (1894. ápr. 13. 19,519. sz. a.i Ki István vádlott bűnösnek mondatik ki a btk. 438. §. alá eső közveszélyü cselekmény vétségében, valamint a btk. 310. §. 2. bekezdése alá eső gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében és ezért a btk. 438. és 442. §§. és a 310. §. 2. bekezdése alapján a btk. 96., és 97. §§-sainak megfelelően, valamint a 92. alkalmazása mellett összbüntetésül, 3 havi fogházra, 10 frt pénzbüntetésre, valamint a budapesti városi villamos vasúton volt szolgálatából való elmozdításra ítéltetik stb. Indokok: A végtárgyalás, valamint a vizsgálat adatainak igazolt tényállás szerint 1892. évi ápril 2:án d. u 2", órakor a Népszinház-utca és József-körut keresztezésénél a köztemetői közúti vasút 1. sz. gőzmozdonya a fővárosból kifelé haladva beleütközött az Üllői-ut felé tartó 41. sz. villamos vasúti kocsi hátulsó részébe, ugy hogy utóbbit ért lökés ereje a villamos vasúti kocsit a vágányból kiemelte és ez alatt a kocsiban volt 10 vagy 12 utas testi sérülés veszélyének lett kitéve; a villamos kocsi hátuljának feljárójánál ugrásra készen állott P. Sándor főmérnök az utca kövezetére dobatott, minek folytán az orvosi látlelet szerint 6 hét múlva gyógyulandó 13 heti gyógykezelést igényelt lábcsonttörést szenvedett. Az összeütközés pedig azért következett be, mivel vádlott dacára annak, hogy a budapesti városi vasutvállalat menetrendszabályainak megfelelően a Népszinház-utca és József-körut keresztezésénél a gőzmozdonyu vasutvágányán közeledett gőzmozdony áthaladását az iparmúzeum melletti megálló helyen tartozott volna bevárni, teljes villamos erővel már akkor ment át a keresztezésen, midőn az ott ellengőzzel megállított gőzmozdony is már oda érkezett. Az ilyen veszélyes összeütközések megelőzésére kiadott rendeletekről való tudomását vádlott a rendőrség előtt beismerte, ezen szabály áthágását azonban azzal igyekszik kimenteni, hogy a gőzmozdony még oly távol volt, midőn ő az iparmúzeum melletti megállóhelyet elhagyta, hogy a keresztezésen akadálytalanul áttolni remélte. Ezen védekezését azonban megcáfolja azon körülmény, hogy a gőzmozdony vezetője, ki látva hogy a Kerepesi-ut felé közeledő villamos vasút előtte elhalad, már különben is menetgyorsaságát lassította, tényleg összeütközött vádlott által vezetett vilamos vasúti kocsival, bár vádlott saját előadása szerint a keresztezésen teljes villamos erővel ment át. Sőt minthogy T. Jónás tanú vallomása szerint vádlott a vezetésére bizott kocsit akkor indította meg az üllői-ut felé, midőn a gőzmozdony már meg is haladta volt a József-körutnak népszínházi oldalán levő keresztezést; miután továbbá a gőzmozdony elsőbbségére vonatkozó rendelet nem ismerése esetén is vádlott gondatlanul járt el, midőn a megálló hely elhagyása előtt meg nem győződött forgalmi akadályok hiányosságáról, a gőzmozdonyu vasút áthaladójának be nem várásával szolgálati kötelességét megszegte, és ez által a kocsin levő 10 vagy 12 személyt a testi sérülés veszélyének kitette, mely cselekménye a btk. 438. §. alá eső vétséget képezett és azért a vádlott abban, valamint tekintettel arra, hogy vádlott gondatlansága folytán bekövetkezett összeütközés közben kocsiján volt közlekedők egyike súlyos testi sértést szenvedett, vádlottnak ebbeli gondatlansága a btk. 310. §-ába ütköző vétséget képezte, ez utóbbi vétségben is bűnösnek kimondandó volt stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1894. nov. 13. 6,058. sz. a.) az első bíróság ítéletét részben akként változtatja meg, hogy vádlottat egyedül a btk. 438. §-ában ütköző közveszélyü cselekményben mondja ki bűnösnek, ebből folyólag vádlottnak büntetési tételét a btk. 310. §. 2. pont a 96. és 97. §§. felhívásának továbbá az összbüntetési jellegnek és a pénzbüntetésnek, nem különben a btk. 92. §-ának mellőzésével egyedül a btk. 438., 442., 91., §§-aira alapítja és fogházbüntetését 2 évi és 6 havi tartamra felemeli stb. Indokok: A btk. 438. §-sába ütköző közveszélyü cselekményt az a vasúti hivatalnok vagy szolga követi el. a ki szolgálati kötelességének megszegése által a vaspálya, a vonatot, vagy annak közelében levő személyeket, vagy árukat a vaspálya által való megsérülés vagy megrongálás veszélyének teszi ki. Ehhez képest a hivatkozott §-ba ütköző bűncselekmény befejeztetik már azzal, ha a személyek vagy áruk az illető vasúti alkalmazott kötelességszegése által veszélynek tétetnek ki s az esetleg ugyanakkor létrejött testi sértés is a veszélyeztetés fogalma alá esvén,