A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 23. szám - Paritás az osztrák és a magyar részvényes vállalatok között

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 23. számához. Budapest, 1896 június hó 7. Köztörvényi ügyekben. A kassai kir. Ítélőtáblának 5. számú teljes ülési polgári döntvénye. Azokban a sommás perekben, melyekben a felebbezési biroság ítéletei ellen felülvizsgálatnak helye nincs (1893: XVIII. t.-c. 181. es 182. §§.', a felebbezcsi bíróság által hozott végzés ellen van-e felfolyamodásnak helye f Határozat: Azokban a sommás perekben, melyekben a felebbezési bíróság ítéletei ellen felülvizsgálatnak helye nincs 11893: XVIII. t.-c. 181. és 182. §§.,) a felebbezési biroság által hozott végzés ellen csupán az 1881: LIX. t.-c. 59. §-ában felsorolt esetekben van helye felfolyamodasnak. Azokban az ügyekben azonban, a melyekben a kir. járásbíróságnak ítélete ellen az 1893: XVIII. t.-c. 136. §-a szerint felebbezésnek nincs helye, a felebbezési bíróságnak végzése ellen egyáltalán, tehát az 1881: LIX. t.-c. 59. §-ában foglalt esetekben sem lehet felfolyamodással élni. Önként értetődik, hogy e határozat nem érinti a perben szereplő, de a pertől különböző azoknak a személyeknek a felfolyamodási jogosultságát, a kik részére a törvény a felebbviteli jogot egyes esetekben kifejezetten fentartotta. 1 ndokok: Az 1893: XVIII. t.-c.-nek a felfolyamodásokról rendelkező 214. §-a, jelesül e szakasz első bekezdése, kifejezetten azt rendeli, hogy: «a sommás ügyekben hozott végzések elleni felfolyamodásra nézve, a mennyiben a jelen törvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, az 1881: LIX. t.-c.-nek a felfolyamodásokra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók.> A most idézett törvény helyes értelmezése tehát arra mutat, hogy az 1893: XVIII. t.-c. az 1881: LIX. t.-c.-nek a felfolyamodásra vonatkozó mindazon intézkedéseit fentartani kívánta, a melyekre nézve az 1893: XVIII. t.-c. eltérően nem intézkedik; e szerint tehát a kérdéses 214. §. az 1881: LIX. t.-c. 59. §-át, a sommás ügyekben is fennállónak, s alkalmazandónak kívánta tekinteni. A most idézett 59. §. tekintet nélkül a per tárgyára s értékére akként rendelkezik, hogy: • a másodbiróságnak végzései ellen további felfolyamodásnak csupán a következő esetekben van helye: 1. ha a másodbiróság az egész eljárást ujabb, vagy póteljárás megrendelése nélkül megsemmisíti; 2. ha a másodbiróság az eljárást felfüggeszti, vagy megszünteti, vagy az elsőbiróságnak a felfüggesztést vagy megszüntetést rendelő végzését helybenhagyja; 3. ha a másodbiróság a felfüggesztett eljárásnak ujabb folyamatba vétele iránti kérelmet elutasítja, vagy az elsőbiróságnak ilyen elutasító végzését helybenhagyja; 4. ha a másodbiróság azon esetekben, a melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen bíróságot illetékesnek, vagy az illetékes bíróságot illetéktelennek mondotta ki. Minthogy az uj sommás eljárás szerint a másodbiróságot jelenben a kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság gyakorolja, önként értetődik, hogy az 1881: LIX. t.-c. 59. §-ában foglalt s most idézett esetekben a felebbezési bíróság által hozott végzések ellen van helye felfolyamodásnak azokban a sommás perekben is, a melyekhen máskülönben a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Nem fogadható el a kérdéses végzések elleni felfolyamodások kizárására nézve általános szabályként felállított az az érvelés sem, hogy a mellékkérdésekben nem határozhat az a felsőbb bíró, a ki magában a per érdemében nem bir jogosultsággal ítélkezni; mert egyrészt az érvelés, — mint fentebb kifejtetett — nyilt ellentétben áll az 1893: XVIII. t.-c. 21 í. §-ának első bekezdésével, másrészt ez érvelés az eddigi sommás eljárás rendelkezései által is megcáfoltatik, a mennyiben régi sommás eljárásunk szerint az 1881: LIX. t.-c. 59. §-ában jelzett esetekben, — tehát mellékkérdésekben — a másodbiróság végzése ellen szintén volt helye felfolyamodásnak akkor is, ha a másodbiróság máskülönben magában a per érdemében az 1881: LIX. t.-c. 47. §-a szerint nem volt jogosítva ítélkezni. De a jogbiztonság érdeke szintén határozottan megköveteli azt, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 181. és 182. §-aiban említett perekben és az 1881: LIX. t.-c. 59. §-ában felsorolt esetekben a kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság végzései ellen e fel folyamodás megengedtessék; mert sok esetben a peres felek jogaira helyrehozhatlan sérelem hárulhatna, ha a kir. törvényszék akár a törvény helytelen alkalmazása, akár az eldöntendő jogeset félreismerése miatt, valamely pert helytelenül beszüntetne, avagy a birói illetőséget helytelenül alkalmazná; mert ebben az esetben a jogkereső felek előtt jogaik érvényesítése iránt a perut, illetve a bíróság el lenne zárva. Épen így nem fogadható el alaposnak az 1893: XVIII. t.-c. 181, és 182. §-aiban említett perekben kelt másodbirósági végzések elleni felfolyamodás kizárására nézve az az érvelés sem, hogy az igazolást az 1881: LIX. t.-c. 66. §-a ellenére megadó — tehát szintén közben szóló — másodbirósági végzés ellen sincs az 1893: XVIII. t.-c. 163. §-a szerint egyátalán külön felfolyamodásnak helye, s az ez által okozott sérelem orvoslása csakis a felülvizsgálatban kérhető, mivel a most idézett 163. §-nak ez az intézkedése az uj sommás eljárásnak oly különleges rendelkezése, a mely rendelkezés a 214. §-ban emiitett esetekkel okozati összefüggésben nincs, s különben is csak a sommás perek természetéből folyóan a per mielébbi befejezését célozza. Egészen más tekintet alá esnek ellenben az 50 frt értéket meg nem haladó s igy csekélyebb jelentőségű azok a sommás perek, a melyekben az elsőbiróság ítélete ellen az 1893: XVIII. t.-c. 126. §-a szerint felebbezésnek nincs helye, mivel e perekre vonatkozóan épen a többször idézett 214. §. intézkedik eltérően, a mennyiben e szakasz 4. bekezdése kifejezetten azt rendeli, hogy: azokban az ügyekben, a melyekben a kir. járásbíróság ítélete ellen a 126. §. szerint felebbezésnek nincs helye, a kir. törvényszék mint másodfokú bíróságnak végzéseit sem lehet felfolyamodással megtámadni. A kir. törvényszéknek mint felebbezési bíróságnak e perekben keletkezett végzése ellen, tehát az 1881: LIX. t.-c. 59. §-a alapján sem lehet felfolyamodással élni. A törvény egyes esetekben például az 1893: XVIII. törvénycikk 8. és 115. §-aiban, továbbá az 1893: XVIII. t.-cikk 36., illetve az 1887: XXVIII. t.-c. 2. g-aiban említett esetekben, a perben szereplő, de a peres felektől különböző személyekre nézve a felebbezési bíróság végzése ellen a felebbviteli jogorvoslatot kifejezetten megengedvén, önként értetődik, hogy a jelen határozat a személyeknek felfolyamodási jogosultságára ki nem terjed. Ezek alapján kellett tehát akként határozni, hogy «azokban a sommás perekben, a melyekben a felebbezési bíróság ítéletei ellen felülvizsgálatnak helye nincs, a felebbezési bíróság által hozott végzés ellen csupán az 1881: LIX. t.-c. 59. §-ában felsorolt esetekben van helye felfolyamodásnak; továbbá, hogy azokban az ügyekben azonban, a melyekben a kir. járásbíróságnak ítélete ellen az 1883: XVIII. t.-c. 126. §-a szerint felebbezésnek nincs helye, a felebbezési bíróságnak végzése ellen egyátalán, tehát az 1881: LIX. t.-c. 59. §-ában foglalt esetekben sem lehet felfolyamodással élni; végül, hogy önként értetődik, miszerint e határozat nem érinti a perben szereplő, de a pertől különböző azoknak a személyeknek felfolyamodási jogosultságát, a kik részére a törvény a felebbviteli jogot egyes esetekben kifejezetten megengedi. Kelt Kassán a kassai kir. ítélőtáblának 1896. évi május hó 16-án tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a kassai kir. ítélőtáblának 1896. évi május hó 18-án tartott polgári teljes ülésében. Berczelly fenő Rác Ernő elnök. tanácsjegyző. Az 1885. XIII. t.-c. 152. §-a értelmében a védmunka által okozott károk értékéről a közigazgatási tisztviselő az áradás elmultával azonnal kimutatást állit össze és ennek alapján megkísérli az illető felek és a társulat közt a kiegyenlítést. A törvény ez intézkedéséből bizonyos, hogy a védmunka által okozott kár összegének az alispán vagy polgármester által megállapítása az esetben történhetik, ha előbb a közigazgatási tisztviselő által a kár értékéről a kimutatás összeállittatott és ennek alapján a kiegyenlítés nem sikerült. A szegedi kir. törvényszék (1895. évi július hó 25-én 17,100. sz. a.) dr. Szekula József ügyvéd által képviselt L. István és L. Imre felpereseknek Ivánkovits Sándor ügyvéd által képviselt Csongrád—sövényházi ármentesitő és belvíz-szabályozó társulat alperes ellen 6,íi50 frt és járulékai iránti rendes perében következő végzést hozott: A birói illetékesség elleni kifogásnak hely adatik s felperes keresetével ezúttal birói hatáskör meg nem állapithatása mellett elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét az 1895. évben volt tavaszi árvízvédekezés alkalmával alperes társulat által emelt védgát 1 folytán okozott károsodás megtérítése iránt indította.