A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 22. szám - Az esküdtszékek hatásköre. Szaktanácskozás az igazságügyministeriumban

A JOG 173 teltétele, a kötelességgel arányos javadalmazásiján is részesüljön, vagyis a jogosultság és kötelesség, a szolgálat és díjazás az alkotmányos állam polgárait megillető módon egyformán érvényesüljön. Oka a kézbesítői intézmény célszerűtlen voltának az is, hogy a községi kézbesítők megválasztása s illetve kijelölésétől a kir. bíróságok a törvény által elzárva lévén, el van vágva az ut, hogy a kir. járásbirók a közvetlen érintkezés folytán felismert alkalmas egyéneket járásuk területén megbízhassák kézbesítésekkel, vagy arra kötelezhessék. Módot kell tehát nyújtani a kir. bíróságok és igazságszolgáltatás más intézményeinek arra, hogy ők maguk válaszszák meg a közegeiket, melyek által intézkedéseiknek érvényt szerezni kívánnak oly módon és időben, a mint azt a modern igazságszolgáltatás tőlük megköveteli. E célból a kir. bíróságok és az ezekkel kapcsolatosan működő igazságügyi intézmények részére külön kézbesítői intézményt rendszeresíteni annyival kívánatosabb, mert mig egyrészről a bíróságoknak a közigazgatási intézményektöli elválasztása ebben is — bár e tekintetben lényegtelennek nevezhető az elv — érvényesül, másrészt a kir. bíróságok és a közigazgatási hatóságok között a kézbesítői intézmény miatt gyakran felmerült súrlódások végleg megszűnvén, javul az intézmények közötti viszony s emelkedik a bíróságok tekintélye is, midőn saját intézkedéseiknek más hatóság igénybevétele nélkül tudnak érvényt szerezni. Csekély nézetem szerint mindezek a bírósági kézbesítők intézményének létesítését annyira indokolják, sőt követelik, hogy az eddigi állapotoknak oly hosszú ideig fentartását valóban csodálni lehet. Az sem vonható kétségbe más felől, hogy a polgárok magánjogainak érvényesítése mint anyag az állami funktiók keretébe eminenter nem tartozik s igy az államot a polgárok magánjogi igényeinek érvényesítése körül felmerült költségek nem terhelhetik, mely költségek közé tartoznak a tervbe vett bírósági kézbesítői dijak is. Tehát az igazság és méltányosságnak megfelel egyrészről azon intézkedés, hogy a bírósági kézbesítők dijait a peres felek hordozzák akkor, midőn a kézbesítői intézménynek helyes alapokra fektetése által gyorsabbá s biztosabbá tétetik érdekükben az igazságszolgáltatás és megkíméltetnek a költségek és fáradságoktól, midőn a pontos kézbesítés folytán a tárgyalási napok esetleges elhalasztásáról ideje korán értesíttetnek vagy kirendelt ügygondnokkal pereiket lejárathatják. Más oldalról az állam a bűnügyek és fegyelmi ügyekben teljesítendő kézbesítéseket a bírósági kézbesítőkre dij nélkül kötelezőleg bizhatja annak fejében, hogy mig ezen intézmény felállítása által nekik a megélhetésre elégséges javadalmazásra nyújt alkalmat, annak biztosítására a bíróságokat kötelezi, hogy a kijátszás vagy esélyek ellen megóva legyenek. (Folytatása következik). Belföld. X Az esküdtszékek hatásköre.*) X— Szaktanácskozás az igazságügyministeriumban. — A képviselőházi tárgyalások menete reményt nyújt arra, hogy az igazságügyi bizottság jelentése a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyában még a nyári szünet előtt a képviselőház nyilvános ülésének napirendjére kerül. Ez indította Erdély Sándor igazságügyminisztert arra, — közli a Bud. Tud. — hogy a bűnvádi eljárás életbeléptetési törvényének előadói tervezetét, valamint az esküdtbiróságok szervezéséről szóló javaslatot végleg szövegeztesse, mert a miniszter, ha a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat tényleg már most törvényerőre emelkednék, e törvényt mielőbb végre is akarja hajtani. Mielőtt azonban a végleges szövegezéshez fogott volna, az esküdtbiróságok szervezésének alapvető kérdéseit, valamint némely más kérdést, a melyek a bíróságok hatáskörére vonatkoznak, nagyobb szaktanácskozás, megvitatása alá bocsátotta, a melyen Erdély minister elnökölt, s melynek tagjai: Daruváry Alajos, a kir. Curia másodelnöke, C z o r d a Bódog, a Curia jelenlegi másodelnöke, P 1 ó s z Sándor államtitkár, Kozma Sándor nyug. budapesti főügyész, Schediusz Lajos, Székács Ferenc és dr. Székely Ferenc curiai bírák, Hammersberg Jenő budapesti kir. államügyész, Z si tvay Leó a budapesti kir. büntetőtörvényszék elnöke, Teleszky István, F a b i n y Teofil, dr. C h o r i n Ferenc és dr. J e 11 i n e k Arthur országgyűlési képviselők, H e i 1 Fausztin és T a r n a i János budapesti kir. Ítélőtáblai bírák, Kiss Gyula ministeri tanácsos, dr. T raiber Vince és dr. Vargha Ferenc az igazságügyminiszteriumba szolgálattételre berendelt törvényszéki bírák, dr. Fayer László egyetemi tanár, dr. Katona Béla budapesti főügyészhelyettes, dr. Friedmann Bernát, dr. E. Illés Károly és dr. Kenedi Géza budapesti ügyvédek. Ezenfelül az igazságügyminlster Bérce Ily Jenő kassai, Fekete Gábor kolozsvári, Lehocky *) A szaksajtó csak sajnálattal veheti azon figyelmetlenséget, hogy egyetlen képviselője sem lett meghiva ezen értekezletre. De még az arról szóló értesítés megküldése iránt sem történt intézkedés. Nem hihetjük, hogy ezen figyelmetlenségről Erdély minister tudomással birna. Kálmán pozsonyi és dr. Paizs Andor temesvári kir. Ítélőtáblai elnököket, valamint Lobmayer István szegedi- és Kozma László kolozsvári kir. főügyészeket, s Pongrác Jenőt, a debreceni kir. főügyészség vezetőjét Írásbeli nyilatkozattételre hívta fel, a minek a nevezettek már meg is feleltek. A szaktanácskozás budapesti tagjai f. hó 19-én tartották az első ülést. Ezúttal három kérdésre nyilatkoztak a szakférfiak: 1. Helyesen utalhatók-e az esküdtbiróságok elé a büntetőtörvénykönyv első négy fejezetében irt büntettek közül a felségsértés, királysértés, hűtlenség, lázadás súlyosabb esetei, amennyiben öt évi minimális büntetéssel fenyíttetnek, valamint a bonyolultabb tényálladékkal biró büntettek, például a közokirathamisitás ? 2. A magánegyén ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége az esküdtbiróságok helyett szakbiróságok elé utaltassék-e, és ha igen, akkor a törvényszék vagy a járásbíróság hatáskörének megállapítása volna-e célszerű? 3. A gyakorlati jogélet szempontjából helyes volna-e a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése, nevezetesen az egy évig terjedhető fogházzal büntetendő vétségek teljes megnyugvással volnának-e a járásbíróságok elé utalhatók ? Az első kérdés a) pontjaira nézve Daruváry Alajos ezen bűncselekményeknek, tekintet nélkül a törvényben megállapított büntetés tartamára, az esküdtszék elé utalását pártolja. Czorda Bódog szintén igenlőleg felel a kérdésre. Székács Ferenc e büntetendő cselekményeket nem tartja teljes megnyugvással az esküdtszékek hatáskörébe utasithatóknak, mert ily dehktumokat rendesen csak akkor követnek el, a midőn minden társadalmi rend felbomlott és a salus rei publicae nem engedi meg, hogy az esküdtszékre bizzuk ezeket. Helytelenítené, ha a törvényhozás a bűncselekményeket politikai és nem politikai természetüekre különítené el. Schedius Lajos csatlakozik Székács nézetéhez, m;rt ezen bűncselekmények számára kivételes esküdtbiróságot kellene fentartani, ezt pedig a nemzetiségek nagyon kihasználhatnák ellenünk. Székely Ferenc nem osztozik Schedius és Székács aggályaiban. A politikai természetű deliktumok, épen, mert rendszerint súlyosak és az államot magát legközvetlenebbül érintik, megkövetelik, hogy felettük a nép saját maga választotta bíróság ítéljen. Hammersberg Jenő: Nem volna semmi értelme az esküdtszéknek, ha épen ezen deliktumokra ki nem terjesztetnék. Csak az öt évi határvonal megvonása tekintetében vannak aggályai. Mindenesetre megfontolandó volna, nem lehetne-e célszerűbben megvonni a határt a deliktumok neme szerint. Jellinek Arthur elfogadja a javaslatot. Zsitvay Leó osztja Hammersberg aggályait a minimális határ megszabása tekintetében. Fayer László Daruváry nézetéhez csatlakozik. Friedmann Bernát elfogadja a javaslatot. Ragaszkodik az öt évi határhoz, mert óvakodnunk kell, nehogy az esküdtszékek tulterheltessenek. Tarnai János: A magyar büntetőtörvény nem ismer különbséget politikai és nem politikai deliktumok közt. Helyesli a javaslatba hozott pontot, de az öt évi határidőre nézve megjegyzi, hogy elvileg helyesebb volna a deliktumokat természetük szerint osztályozni. Kenedi Géza Daruváry álláspontját tartja helyesnek, minthogy az esküdtszék egész intézményének jellege épen abban merül ki, hogy politikai természetű büntettek elbírálásánál garanciát képezzen. Székács Ferenc aggodalmaival szemben garanciákat lát abban, hogy a szóban forgó deliktumok felett csak a budapesti és kolozsvári esküdtszékek járnának el, valamint könnyen lehetségesnek tartja, hogy az esküdtszékek eljárására nézve további garanciákat is teremtsünk. Hammersberg Jenő fenntartja álláspontját. H e i 1 Fausztin elképzelhetetlennek tartja az esküdtszék hatáskörének olyan megállapítását, hogy az itt szóban forgó deliktumok felett ne az esküdtbíróság ítéljen. Az öt évi határidő megállapítását ő is szükségesnek tartja. C h o r i n Ferenc figyelmezteti a szaktanácskozást arra, hogy a parlament az esküdtszék kérdésében állást nem foglalt, de a kormány és az igazságügyi bizottság engageálva vannak az esküdtszéki bíráskodás kérdésében. Szólónak és az igazságügyi bizottságnak álláspontja is az, hogy ha valahol be kell hozni az esküdtszéket, azok az állam elleni deliktumok és ha ezekre nem terjesztjük ki a hatáskörét, teljesen felesleges a meghonosítása. Figyelembe veendő az is, hogy ezen deliktumok túlnyomó része sajtó utján való felhívással követtetik el és ennélfogva már az 1848-iki sajtótörvényünkben az esküdtszék elé vannak utalva. Az öt évi határvonal elfogadását illetőleg az vezette az igazságügyi bizottságot, hogy különösen eleinte, midőn még esküdtgenerációt nem neveltünk, nagyon kellé vigyázni arra, hogy a tulterheltetéssel tönkre ne tegyük ezt az intézményt. Katona Béla szerint a büntető törvénykönyv I—III. fejezeteiben körülirt deliktumok kivétel nélkül az esküdszék elé volnának utalandók, a IV. fejezetben foglalt bűncselekmények azonban nagyon komplikált természetüknél fogva a törvényszék hatásköreiben meghagyandók. Illés Károly csatlakozik Katona Béla aggályaihoz. Traiber Vince elfogadja a tervezetet egészen. Vargha Ferenc elfogadja Tarnai nézetét. Az első kérdés b) pontjára nézve Daruváry Alajos elméletileg kívánatosnak tartaná, hogy az esküdtszék bonyolultabb tényálladékkal biró ügyekben ne bíráskodjék, praktice teljes lehetetlen lévén megvonni a határt. E kivétel elejtését javasolja. Czorda Bódog ugyan e nézetet fogadja el. S z é-