A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 21. szám - Bányajogi mizériáink

A JOG 163 Ha a b. parancs ellen beadott kifogás folytán kitűzött tárgyalásra a felek megjelentek, ugy tekintetik, mintha b. parancs nem is bocsáttatott volna ki s a tárgyalás megtartása után Ítéletet hoz a biró, ellenben ha az ilyen tárgyalásra terhelt idézése dacára meg nem jelenik, sem helyettest nem küld, akkor a további huza-vona elkerülése szempontjából a kifogás elvetendő és a kibocsátott büntetöparancs érvényét visszanyeri. A büntetöparancs ellen kifogáson kivül más perorvoslatnak nincs helye; igaz ugyan, hogy terhelt még igazolással is élhet, de e felett is az első fórum dönt s hogy ezt terhelt ismételve ne tehesse, nagyon célszerű a javaslat azon intézkedése, hogy az igazolásnak csak egy izben van helye, tehát ugy a kifogás, mint a tárgyalás elmulasztása miatt igénybe nem vehető. A mi a polgári perben a fizetési meghagyás, az a büntető eljárásban a büntetöparancs kibocsátása, a mint ott alperes ellenmondása a nélkül, hogy bizonyítékot kellene felhoznia hatályon kivül helyezi a fizetési meghagyást, ugy itt terhelt azon indokolás nélküli bejelentése, hogy kifogással él, ipso facto megszünteti a b. parancs érvényét. A javaslat 532. §-a értelmében a büntetőparancs kibocsátásának kellékei: a. (Hogy a feljelentést közhivatalnok vagy ilyen jellegű egyén közvetlen tapasztalata alapján tegye b. ) ha a feljelentést magán egyén teszi, kívántatik hogy a terhelt bűnösségét köz- vagy magánokirattal vagy más bizonyítékkal valószínűvé tegye; c. ) a cselekmény tárgya kihágás vagy csupán pénzbüntetéssel sújtandó vétség s ez is csak az esetben, ha a biró (iO koronát meg nem haladó pénzbüntetést talál kiszabandónak; d.) a közvádló írásbeli indítványa vagy hozzájáruló nyilatkozata; e. ) a biró meg legyen győződve a vád alaposságáról; f. ) csak szabadlábon levő terhelttel szemben hozható. Látjuk léhát, hogy a javaslat nagyon óvatosan körülirja a b. parancs kellékeit, s tekintve hogy a kifogás egyszerű bejelentése által hatályát veszti, nem kell attól tartani, hogy ez valami szabálytalanság vagy törvénytelenségre vezetne bárkivel szemben is. Kétségkívül ezen uj intézménynek több előnye lesz s pedig csökkenti a biróság munkakörét, gyorsítani fogja az eljárást s megkiméli a feleket sok időveszteségtől. Manapság midőn általános a panasz a birák túlterheltsége s az ügymenet lassú volta miatt, csak örömmel fogadhat mindenki egy olyan ujitást, melyből e két irányban javulás remélhető. Ha a biró számos ügytől tárgyalás nélkül szabadulhat, ez kevesbíteni fogja tetemesen munkakörét, úgyszintén ha bizonyos formulare kitöltése s annak kézbesittetése által ügyeket elintézhet, ez gyorsítani togja az eljárást a hátramaradt érdemleges ügyekben is. Kinek valaha bíróságnál dolga volt, az megszerezte azt a keserű tapasztalatot, hogy bizony ez felette sok szaladgálás s időpazarlással jár, ugy hogy e miatt igen sokan inkább lemondanak jogos igényükről. Ha tehát a bíróságnak alkalma lesz bizonyos ügyeket a felek idézhetése nélkül is elintézni, ez a polgárokra nézve igen üdvös s kívánatos reformnak mondható. Nem állítjuk azt, mintha a b. parancs ellen nem lehetne ellenérveket is felhozni, de bármik legyenek is azok, azon előnyök — melyek abból származnak — mindenesetre túlszárnyalják azokat. Bányajogi mizériáink. Irta: HOZNÉK JÁNOS m. kir. kincs, ügyész Besztercebányán. E címen -«A Jog- mult 1895. évi számában bányajogi állapotainak s ebbeli törvénykezésünknek a mily rövid ép oly őszinte és hü vázlatát mutattam be. Többi közt ismertettem azon, a bányajogi igazságszolgáltatásra s a bányászatra felette hátrányos körülményt, hogy a • Miksa--féle bányarendszabálynak alkalmazása nem csupán a bányahatóságok, ele a bányabiróságok által is igen sokszor összezavartatik. S ezen állításomat megelőzőleg fölhoztam egy, még 1876. évben folyamatba tett, csak 1892. év végén befejezett és épen ily «összezavárás» miatt szükségképen megnyitott pert, melyben ép a Miksa -féle bányarendszabálynak alkalmazásáról a törvénynyel, a vonatkozó s határozott kir. resolutióval, a törvényes gyakorlattal és a dolog természetével ellenkező bírói • vélekedés- szolgáltatott okot arra, hogy egy birói ítéletnek alapul nem vehető ily -<vélekedés- — vagy minek nevezzem alaposan megcáfoltassék, kötelességszerüleg védett felemnek, a m. kir. kincstárnak a birói Ítéletek által megsértett törvényes jogait és jogos érdekeit érvényesíthessem: a mi nékem különösen a fentebb idézett cikkekben emiitett 10,453/792. számú udvari rendeletbe foglalt kir. resolutiónak az országos levéltár által hitelesített példányával minden kétséget kizáró módon sikerült is. Bányajogi igazságszolgáltatásunknak nagyon elszomorító képét nyújtja e perben az újított kereset, melyben az alapperbeli harmadbirósági Ítélet is mellékelve van, és ha «A J o g»-nak igen tisztelt szerkesztősége megengedné, készséggel közölném ezen ujitott keresetet*; annál is inkább, mert erős meggyőződésem szerint az igen érdekekes bányajogi tanulmány, a mint azt eddiggelé több bányahatósági s bírósági közeg elismerte és kiemelte. Nagyon szívesen. A szerkeztőség. Hogy a perújítással s illetve a kir. resulótiónak cáfoló bizonyítékként való bemellékelésével kitűzött célomat valóban el is értem, ennek legjobb bizonyítéka az, hog az említettem perben az ellenfél — belátva védelmi képtelenségét — az előrelátható pervesztés helyébe a reá nézve kevésbé hátrányos egyezséggel capitulált. Már ezekből is kivehető, hogy — a midőn ugyancsak a fentemlitctt cikkemet a bányajogi mizériákról megírtam és közzé tettem, a mint azt most is teszem, tettem azt a való tények alapján. S őszintén szólva, reméltem, hogy szolgálatot teszek vele a bányajogi gyakorlatnak annyiból, a mennyiben az arra szoruló bányajogász, biró, bányakapitány avagy ügyvéd, vagy jogtanár utána is néz az általam idézett 10,458/792 számú udvari rendeletben található kir. resolutiónak. Ebbeli törekvésemnek némilegutját állni látszik «A Jog>--nak folyó 1896. évi ápril 16-ki 17. számában, a 'Jogesetek Tárában* közzétett, az általam annak idején vitt bányapert targyazó bányajogi ügy, mely változatosság kedveért a szaklapok által elhanyagolt bányajogi esetként — tehát — a mint azt másként fölfogni aligha lehet, irányt adó s követendő legfőbb bírósági kijelentések s döntések bányajogi mintájaként közöltetik. Magából a közzétett esetből kitűnik, hogy a kérdésben lévő bányaperbcli keresetnek elbírálása az alapperben azon perdöntő körülményen fordult meg, hogy váljon az osztrák bányatörvény életbe léptetése előtti időben az aknajogos itványok a harmad bíróságilag «ugynevezetteknek» jelzett «fe ls ő magyarországi* hosszmértékek szerinti terjedelemben adományoztattak-e vagy nem? A közölt ítélet e perdöntő körülményt szakértők véleménye, mult századból eredő térképek, Szomolnokon kizárón a «Miksa»-féle aknajogositványtól elütő felső-magyarországi hosszmérték szerű vidékbeli bányaméretek létezése mellett is s mindezeknek teljes figyelmen kivül való hagyásával, negatív eredményre jutott, s kimondja, hogy: «A Miksa-féle bányatörvényen kivül, a mely 1573. évben hazánkban törvényileg elfogadtatott, (?! ?) az ak n aj o go s i r á n y (?! ?) térfogatának meghatározására más törvény vagy rendszabály nem létezett: miből jogilag következtetendő, hogy az ujabb időben tett bányaadományázás is a Miksa-féle törvény értelmében eszközöltetett.* «A Miksa-féle bányatörvény érvényének ellenében, hogy nem állhat meg azon bánya-szakértői vélemény, hogy az osztrák bányatörvény életbeléptetése előtti időben Fels ő-M agyarországo n csak az úgynevezett «f e 1 s ő-m a g ya r o rs zági» hosszmértékek szerinti terjedelemben adományoztattak volna az aknajogositványok." A «Jog»-ban egész terjedelmében közölt ezen harmadbirósági ítéletnek figyelmes átolvasásából is már nyilvánvalón kitűnik, hogy a perdöntő körülmény csakugyan ama kérdéstől függött, váljon: Felső-Magyarországon, az osztrák általános bányatörvény előtti időben az úgynevezett «aknajogositvány»-ok a • felsőmagyarországi* hosszmértékek szerinti kisebb avagy a «Miksa»-féle bányarendszabályban, jelesül ennek V. cikk 4. §-ában megállapított nagyobb terjedelemben adományoztattak-e? E perdöntő kérdésre adott válasz s illetve birói határozat ekként szabályozza az ügynek ama érdemét, t. i. azt, váljon felperesnek keresete az alperes jogosítványának kisebb terjedelmére alapos-e vagy nem. A kártérítés ügye mellékes volt: de e kérdéssel összefüggött. Ez utóbbira ezúttal bővebben kiterjeszkedni nem fogok. A perdöntő kérdésre nézve legelői hivatkozott, mult évi cikkemben, ugy fentebb is emiitett 10,453/792számu udvari rendeletet a felsőmagyarországi hoszszmérté kéknek a Miksaféle bányarendszabály lyal szemben való alkalmazása tekintetében, mint törvényes rendelkezés hiányában törvény erejével biró királyi elhatározást fr e s o 1 u t i (') t), az azt megelőző ügyiratokkal együtt hiteles magyar szövegben, van szerencsém alább közölni. Ezen udvari rendelet latin nyelvű ügyiratainak, nevezetesen, a resolutió előzményét képező s benne hivatkozott regnicoláris előterjesztésre, a m. kir. udvari cancellária által a nádorhoz tett bizottsági jelentésnek, azután a nádor fölterjesztésére érkezett királyi elhatározásnak, s ennek alapján ugyancsak a bizottsághoz intézett nádori válasznak, a m. kir. ministerelnökség fordító osztályától nyert hiteles magyar fordítása a következő: «Másolat. — Hivatalos fordítás magyar nyelvre a besztercebányai m. kir. kincstári ügyészségnek 219 894. számához (Latin szövegű hiteles kiadmányból). Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Miután Felségednek kegyelmes határozata, mely a mindig szolgálatkész udvari kamara által legalázatosabban felterjesztett előterjesztés folytán kibocsáttatott, hogy a bányatelkeknek az országos bányaügyi bizottság által javaslatba hozott mértéke a selmeci és nagybányai kerületek számára szolgáljon, a többi hegykerületekben pedig a Miksa-szabály (ordo Maxmilianeus) szerint l meghatározott méretek ugy hagyassanak meg, a hogy vannak, a