A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 19. szám - Németbirodalmi magánjogi codificatió 1895-ben. A nemzetközi magánjog codificatiója Németországban

A JOG 75 ismerhetetlen, hogy a törvényhozás első' sorban a feleket kívánta a szakavatatlan képviselet veszélyeitől megvédeni, mindezeknél fogra a kir. Ítélőtábla kimondandónak találta, hogy telekkönyvi beadványok szerkesztése mások részére hatóság előtti képviseletnek tekintendő, és ennélfogva ily beadványoknak üzletszerű jogositlan szerkesztése zugirászatot képez. Kelt Marosvásárhelyen, a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 1896. évi február hó 8-án tartott büntető teljes ülésében. Hitelesíttetett 189(5. évi február hó 29-én tartott büntető > teljes ülésben. A btk. 281. §. alkalmazásának alapját csak az az erős felindulás képezheti, a melyet a tettes személyén kivül álló jogtalan serelem okozott, az e nélkül a tettes személyében idegen külső behatás nélkül keletkezett lelki állapot pedig annak alkalmazását nem indokolhatja. A m. kir. Curia (1896. ápril. 15. 4,626. sz. a.) A btk. 281. alkalmazásának alapját csak az az erős felindulás képezheti, a melyet a tettes személyén kivül álló jogtalan sérelem okozott, az e nélkül a tettes személyében idegen külső behatás nélkül keletkezett lelki állapot pedig annak alkalmazását nem indokolhatja stb. A m kir. pénzügyi közigazgatási bíróság döntvénye 66. szám. Midőn az ill. iUjj. 59; tétel 4. pontja szerint feltételesen illetékmentes kereskedelmi levelek bíróság előtt, vagy más hivatalos célokra való használatuk alkalmából illetékkötelesekké válnak, az ilyen levelek alapján kirótt rendes és esetleg felemelt illeték követelheió-e a közvetlenül érdekelt illetve szerződött oly felektől, a kik a leveleket a mondott célokra nem használtak.-» ,i8<)0. évi 5,824. és iSgj. évi 6,228. számokhoz.) Határozat : Midőn az illetéki dijj. 59. tétel 4. pontja szerint feltételesen illetékmentes kereskedelmi levelek birósag előtt, vagy más hivatalos célokra való használatuk alkalmából illetékkötelesekké válnak, az ilyen levelek alapján kirótt rendes és esetleg felemelt illeték a közvetlenül érdekelt, illetve szerződött oly felektől nem követelhető, a kik a leveleket a mondott célokra nem használtak. Indok ok: Az ül. díjjegyzéknek a kereskedelmi és iparügyletekről szóló 59. tétele 4. pontja első bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a kereskedők és iparüzők által saját kereskedelmi vagy iparüzletük tárgyaira vonatkozólag kiállított levelek, legyenek ezek bár más személyekhez is intézve, a mennyiben azok üzletük tárgyaira vonatkozó jogügyletet tartalmaznak, feltételesen illetékmentesek, kivéve azokat az eseteket, melyekben az idézett díjtétel 4. pontjának második bekezdésében minősített iratok, vagy ügyletek foglaltatnak a levélben. Az illetéki szabályok 9. szakasza szerint a feltételes illetékmentesség kedvezménye csak addig tart, mig a mentesség feltételei meg nem szűnnek. Mihelyt azonban a feltételesen illetékmentes okiratok vagy irományok olynemü használatba vétetnek, mely által a mentességre jogosító feltételek megszüntettetnek, ez a használat ugyan ennek a 9. szakasznak rendelkezése szerint megállapítja azt a kötelezettséget, hogy az illeték az okirat és irományok használata előtt rovassák le. Ezen rendelkezés értelmében tehát abban az esetben, midőn az illeték bélyegjegyekben rovandó le, a bélyegjegyek az iratra annak használata előtt alkalmazandók; ha pedig ez az irat illetékkiszabás alá esik, a kiszabás végett teendő bejelentés szintén az iratnak használatba vétele előtt teljesítendő. A szóban levő feltételesen illetékmentes kereskedelmi és iparügyleti levelekre nézve az idézett díjtétel 5. pontjának első bekezdése szerint az illetékkötelezettség beáll akkor, midőn az ilyen levelek bíróságok előtt, vagy az ill. dijj. 79. tételének ái és ei pontjaiban megjelölt eseteken kivül, más hivatalos célokra használtatnak. A levelek ilynemű használat alkalmából az illető jogügyletre és okiratokra nézve megállapított illeték alá esnek. Az ill. dijj. 59. tét. 5. pontjának ez a rendelkezése az illeték levonásának személyi kötelezettsége iránt közelebbi intézkedést nem tartalmaz, és azért e részben az illet, törvények és szabályoknak a feltételesen illetékmentes okiratok és irományokra vonatkozó különös szabályait, illetve általános határozatait kell mérvadóknak tekinteni. Habár az illeték lerovásának kötelezettsége tekintetében az illetékkötelesekké vált leveleket használó félre nézve az illet. szab. 89. és 95. §-aiban foglalt rendelkezések alapján kétség nem merülhet fel, mégis vitássá vált az illetékkötelezettség kérdése azokra a közvetlenül érdekelt, illetve szerződött felekre nézve, a kik a szóban levő leveleket sem biróság előtt, sem más hivatalos célokra nem használták. Ez a vitás kérdés két irányban tárgyalandó és oldandó meg; az egyik a bélyegjegyekben való lerovásra, a másik pedig a készpénzben való fizetési kötelezettségre vonatkozik. Ami az elsőt illeti, e részben a leveleket biróság előtt vagy a mondott célokra nem használó felekre nézve a lerovási kötelezettség teljesen ki van zárva. Mert ugy az ill. szab. 89. és 94. §-ainak rendelkezései szerint, mint a bélyegjegyekben való lerovási módozat természetéhez képest ezt a lerovást csak az a léi teljesítheti, a kinek birtokában van az illetékkötelessé vált levél, tehát csak az a fél, a ki a levelet a bélyegkötelezettség beálltakor használja, minthogy az a fél, a ki a levelet nem használja, azzal nem rendelkezvén, arra a levélre a szabályszerű bélyegjegyet nem alkalmazhatja. De a levelet nem használó fél a levelet használó fél mulasztása következtében felvett hivatalos lelet alapján másodsorban sem kötelezhető a bélyegilletéknek megfelelően most már kiszabott illeték fizetésére, mert habár a kirótt illeték alá vont levél már eredetileg, tehát még az illetékmentesség állapotában a levél birlalójának s a levél intézőjének közös érdekű s esetleg közösen használható iratát illetve okmányát képezi, mégis ez az irat épen csak az által vált bélyegkötelessé, hogy a levél birlalójának ténykedése szüntette meg az illetékmentességet és igy azt a felet, a ki az illetékkötelezettséget elő nem idézte, s a kinek különben módjában sem lehetett a bélyegilleték lerovása, utóbb a másodsorban való illetéklerovási kötelezettséggel terhelni nem lehet. A bélyegilleték lerovásának kötelezettsége, még pedig egyetemleg, épen csak oly levél alakú okmányokra nézve állhat elő, melyek már kiállításuk illetve elfogadásuk idejében illetékkötelesek voltak. A fennebbiekben kifejtett felfogást megerősítik az illet, szab. 9. és 89. §-ainak rendelkezései is, melyekből oly célzat, hogy a jelzett esetekben a mondott levelet nem használó felet a bélyegilleték lerovásáért másodsorban való kötelezettség terhelné, meg nem állapitható. Minthogy pedig ezek szerint a bélyeglerovást annak természetéhez képest, csak az a fél teljesítheti, a kinek az illető levél birtokában van, az illet. szab. 94. igának 1. pontja, mely csak kezességet állapit meg a használó fél terhére, a fenforgó esetre nem alkalmazható. A mi pedig azokat a kereskedelmi és iparügyleti leveleket illeti, melyek után, azoknak illetékkötelesekké válta alkalmából, az illeték készpénzben rovandó le, kétséget nem szenved, hogy ezeknek a leveleknek .illetékkiszabás végett leendő bemutatására való kötelezettség az illet. szab. 9. §. értelmében csak azt a felet terhelheti, kinek birtokában vannak a levelek akkor, midőn azok illetékköteles volta beáll, tehát azt a felet, a ki a leveleket biróság előtt vagy más hivatalos célra használja s igy nyilvánvalóan az illetékfizetési kötelezettség is ugyanennek a félnek terhére esik (illet. szab. 95. §. 1. pontja). Az a fél, a ki az ilynemű levelet a mondott célokra nem használta, azon az alapon, hogy az illeték nem bélyegjegyekben hanem készpénzben rovandó le, az illetékért akár egyetemlegesség akár másodsorban való felelőséggel nem terhelhető, minthogy e részben az illetéknek lerovási módozata magában véve különbséget nem tehet, mert eltekintve attól, hogy a mondott levelekben foglalt ügyletektől járó fokozatos illeték, a mennyiben az készpénzben fizettetik, tulajdonképen a bélyegilletéket helyettesíti, és habár az illet. szab. 5. §-ának 2. a) pontja szerint bizonyos esetekben a fokozatos illeték is kötelezőleg, készpénzben rovandó le: az a fél, a ki a most már illetékköteles okmánynyá vált levélnek oly hasznát nem veszi, melyből az illet. szab. 1- íjának A. 3. pontjában részletezett jogcímeken reá illetékkötelezettség hárulna, az illet. szab. 95. és 97. ij-ainak rendelkezései alapján sem az egyetemleges, sem pedig a másodsorban való felelősségre nem kötelezhető. Az előre bocsátottakban ugy a bélyeg mint a közvetlenül lerovandó illetékre nézve kifejtett elvi álláspontot megerősítve találja ez a biróság az illet. dijj. 59. tét. 5. pontjának második és negyedik kikezdésében a budapesti áru és értéktőzsde és a vidéki termény és gabona csarnokok választott bíróságai előtt használt kereskedelmi levelek után járó illetékek mikénti lerovására vonatkozó rendelkezések által, melyek szerint a megfelelő fokozatos illeték kifejezetten a panaszló, vagyis a levelet használó tél által rovandó le az eljáró választott bíróságnál, és pedig akár bélyegjegyekben akár készpénzben történjék ez a lerovás. Ezen lerovási módozatok bármelyikének elmulasztása esetében az idézett rendelkezések szerint, az eljáró választott biróság a leletet a panaszló fél ellen tartozik felvenni (1875. évi XVI. t.-c. 2. és 3. Ebből kitetszik, hogy a most jelzett eljárásban kizárólag a kereskedelmi levelet használó felet terheli az illetékért való felelősség, és pedig különbség nélkül, vájjon a szabályszerű illeték bélyegjegyekben, vagy pedig készpénzben rovandó-e le. Igaz ugyan, hogy az illet. dijj. 59. tétel 5. pontjának második és következő bekezdéseiben foglalt intézkedések több tekintetben kivételes természetűek, de azok az intézkedések, melyek a lerovandó illetékért való személyi felelősségre vonatkoznak, kivételes jellegüeknek nem tekinthetők, a mennyiben azok a fennebb kifejtettek szerint az illet, szabályok idevágó általános határozataival összhangzásba vannak; másrészt pedig nem forog fenn ok, hogy a kir. kincstár a mondott választott bíróságok előtti eljárásban arról a jogáról, — ha ilyen az általános illetéki szabályok alapján érvényesíthető volna, — lemondjon, mely szerint a szóban levő illeték a levelet nem használó panaszlott féltől másodsorban követelhető lenne. Mindezekből következik, hogy a feltételesen illetékmentes kereskedelmi leveleknek illetékkötelesekké válta esetében a meg-