A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 18. szám - A bünvádi eljárás reformja. Az igazságügyi bizottság jelentése - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

A J OG fogy asztotta el, hanem ha annak előállítása körül valamely késlekedése észrevett, azt türelmetlenül sürgetőleg követelte; ugy hogy ennek és az azután N. Ferenc által is alkalmazott hypnotizálás következtében a beteg egészségi állapotában oly javulás mutatkozott, miután neki minden alkalommal jó étvágy, egészség és testi rugékonyság sugalmaztatott, hogy a beteg tengeri fürdőbe, is elutazhatott; honnan visszatérése után Foletin pusztán nővérénél tett látogatása ideje alatt azonban idegbetegsége mikor ismét megújult és a beteg állapotán dr. B. Bernát gyógykezelő orvos segíteni nem tudott, újból N- Ferencet hivatták oda, a ki vallomása szerint ezt a S. Tódor iránt viseltető mély tiszteletérzet miatt megtagadni nem tudta és dr. B. Bernát vallomása szerint még a neki felajánlott uti költséget sem fogadta el, a ki a beteget 3 nap alatt i izben egy néhány percig tartóan hypnotizálta, minek következtében az megint annyira jobban lett, hogy onnan haza utazhatott; tekintve még a hypnotizálás ezen eredménye és gyógyhatása mellett azt, hogy ugy a terheltek, mint a gr. F. Kálmánné, gr. F. László, gr. F. Lászlóné, B. Ágoston, Sz. Sándor, A. Elvira és C. Paula tanuk vallomása szerint a hypnotizáltatást a beteg mindenkor önmaga követelte és ezt a beteg iránt mindenkor tanúsított szerető, gyöngéd figyelemnél fogva atyja nem ellenezhette, tudva azt, hogy a beteg egészségi állapotát minden ellenkezés veszélyeztetheti s tudva azt, hogy a beteg által óhajtott hypnotizálás veszélytelen s akkor, a mikor csaknem minden alkalommal jelen volt szakértő orvosok maguk sem tartották ezt károsnak, sőt a mint az a dr. Sz. Lajos és dr. T. Soma orvosok vallomásából kitűnik, ők maguk is igy gyógykezelték betegeiket; tekintve még mindezekhez azt, hogy a N. Ferenc által teljesített hipnotizálás körül a legnagyobb gondosság fejtetett ki s intézkedései az a téren képzelhető lehető legnagyobb szakértelmet tüntették fel, mint az a dr. W. Vilmos, dr. T. Soma, dr. T. Sámuel, dr. Sz. Lajos és dr. Z. Jenő orvos-szakértők tanúvallomásából kitűnik, mely szakértelmet N. Ferenc vallomása szerint elméletileg az ez irányú szakmunkák tanulmányozásából merítette, gyakorlatilag pedig Angol-, Francia- és Németországban tett hosszabb tapasztalat és megfigyelések által sajátította el, különösen pedig a vádbeli eset alkalmával a beteg követelése folytán este vacsora előtt N. Ferencnek, vacsora után pedig dr. V. Vilmos orvosnak kellett volna öt hypnotizálni a megállapodáshoz képest, mielőtt a beteg az ezen orvos által szándékolt hírneves külföldi hypnotikus gyógykezelő orvosokat gyógyíttatása végett felkeresni elutazott volna és épen a végett lettek ők ezen alkalomkor ide hivatva, nem látványossági és mulattatási célzatból és igy ugy ezen mint a többi ártalmatlan hypnotizálások is főként a beteg gyógykezelése végett történtek. Tekintettel, hogy a váddal ellentétben ezek szerint azt kell bizonyítottnak venni, hogy a halál S. Ella nagyfokú idegbetegségének volt okozata, mely betegség gyakran okozott már rögtöni halált és nem a hypnotizálásnak, a mi az orvosi vélemények szerint még soha halált nem okozott, de még azon esetben is, ha a halál a hypnotizálás okozata lenne, mivel az igazságügyi orvosi tanács által a hypnozis tanának ma is fejletlen volta és a hypnotikus tünetek kivállási mechanismusának homályossága mellett, valamint hasonló kimenetelű eset hiányában az lett megállapítva, a mi különben a kihallgatott valamennyi orvosszakértő tanú vallomása által is bizonyittatik, kivéve dr. L. József szakértői tanúvallomását, hogy terhelteknek cselekményük és az eredmény közt létező okozati összefüggésről vagy ennek lehetőségéről nem kellett tudomással birniok; tekintve, hogy ily tudomás hiányában a vádinditványtól eltérően a terheltek a büntetőjogi beszámítás alá vehető gondatlansága azért nem állapitható meg, mert ehhez az akaratnak oly cselekmény vagy mulasztás elkövetésére irányuló szabad elhatározása szükséges, melynek jogsértő természetét a cselekvők csak is a kötelességszerű figyelem elhanyagolása íolytán nem ismerték fel, mig ellenben az olyan esetekben, mint a minő a jelenlegi is, a melyekben a cselekvés és eredmény közt levő akarati összefüggés maga is csak tudományos föltevés, sőt még az olyan esetekben is, a melyekben az ily aki összefüggés kétségtelen, de az oly távoli, hogy a tett káros hatása oly rendkívüli körülményektől függ, melyeknek összetalálkozása folytán beállott következmény előrelátásához a közönséges emberi figyelem és gondosság nem elég, hanem rendkívüli figyelem vagy különös gondosság igényeltetik, mely körülményeknél pedig a jelen esetnek sokkal távolabb jelenségei mutatkoznak : a károsító, jogsértő eredmény nem számitható be gondatlanság által okozott vétség gyanánt, hanem ezek csupán merő véletlennek tulajdonithatók s igy a jelen eset is csak ennek állapitható meg s mint ilyen a büntetőjogi beszámítás alá nem vehető. Ennél fogva és mivel özv. gr. F. Kálmánné szül. br. P. Eleonóra ellen vád nem is emeltetett, ezen ügyben a terheltek ellen büntetőjogi beszámítás alá vehető gondatlanság megállapítható nem lévén, az eljárást büntetendő cselekmény tényálladékának a hiánya miatt megszüntetni kellett stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1895. dec. 30 5,5.28. sz. a.) a kir. törvényszék végzésének özv. gr. F. Kálmánnéra vonatkozó ezen felebbezett része érintetlenül marad, felebbezett többi része pedig megváltoztattatott, N. Ferenc és S. Tódor a btkv. 290. ij-ába ütköző gondatlanság által okozott ember ölés vétsége miatt vád alá helyeztetnek. In cl o k o k: A vizsgálat adatai szerint S. Ella Thuzséron 1894-. évi szept. 14-én a N. Ferenc által alkalmazott hypnotizálás közben, hypnotikus álomban heveny agyszélhüdés következtében halván el, annak megállapítása képezi első sorban a vizsgálat tárgyát, vájjon az agyszélhüdést és ezzel a halál bekövetkezést a N. Ferenc által alkalmazott hypnotizálás eredményezte-e? A boncolást teljesítő orvos-szakértők véleménye szerint a hypnotizálás ott, hol annak szükségét a szakértő orvos megállapítja és hol az a kellő értelemmel megfelelő módon és mértékben alkalmaztatik, a beteg szervezetre jótékony eredménynyel is járhat, de ezeknek határozott véleménye szerint az is kétségtelen, hogy a nem megfelelő helyen és módon nem is gyógyításra, hanem tisztán látványossági célzatból szakértelem nélkül alkalmazott hypnozis az idegrendszerre a legkártékonyabban hathat vissza. Minthogy pedig ugy a terheltek beismerése, mint a kihallgatott tanuk vallomása alapján megállapítható az, hogy N. Ferenc az elhalt S. Ellát orvosi rendelet nélkül, nemcsak gyógyításra, hanem a S. Sándor és gr. Sz. László házánál összegyűlt társaság szórakoztatása céljából, tehát látványosság végett hypnotizálta; minthogy a vizsgálat adatai alapján az is megállapítható, hogy a hypnotizálás igen gyakran hosszabb időtartamra, néha napjában több izben és a beteg szervezetét tekintve a legnagyobb erőmegfeszitést igénylő orvosi ismereteket is feltételező dolgokra, tehát a legkisebb körültekintés és szakértelem nélkül alkalmaztatott; minthogy az orvosszakértők véleménye szerint az ily mutatványszerü hypnotizálás mint idegizgató tényező a S. Ellánál jelentkezett nagy mérvű idegességet fokozatosan súlyosbította, s a többszörösen alkalmazott hypnotizálás az idegrendszerben olyan súlyos zavar kifejlődését eredményezte, a mely az agy táplálkozását megakadályozván, működésképtelenné tette; minthogy ugy a boncolást teljesítő orvosok véleménye, valamint az igazságügyi orvostanács felülvéleménye szerint a N. Ferenc által foganatosított mutatványszerü hypnotizálások, ha nem is közvetlenül, de közvetve az általános egészségi állapot folytonos mesterséges súlyosbítása által a S. Ella elhalálozásának bekövetkezését elősegítették; mindezeknél fogva minden kétséget kizárván, megállapítható, hogy a S. Ella elhalálozása és a N. Ferenc által alkalmazott hypnotizálás között az okozati összefüggés meg van és ez megállapítható annál is inkább, mert a boncjegyzőkönyv adatai szerint S. Ellánál nem volt semmi olyan régebbi szervi elváltozás észlelhető, mely a halálnak rögtöni beálltát másként indokolhatóvá tenné; e szerint nem lehet semmi kétség az iránt, hogy az agyszélhüdést, mely az elhalálozást okozta, a N. Ferenc által helytelenül és minden szakértelmet nélkülöző módon végrehajtott hypnotizálás eredményezte. Igaz ugyan, hogy az igazságügyi orvosi tanács felülvéleménye szerint a hypnozis tanának mai fejletlen volta mellett és hasonló kimenetelű eset hiányában sem N. Ferencnek, sem az édes atyjának S. Tódornak az ilyen okozati összefüggésről vagy annak lehetőségéről nem kellett tudomással birniok; mindazonáltal tekintve, hogy az emiitett felülvélemény is csak azt állapítja meg, hogy az eredmény bekövetkeztéről a terhelteknek nem kellett tudomással birniok, de azt, hogy ezek ilyen tudomással nem is bírhattak, a felülvélemény sem állítja, már pedig a gondatlanság és beszámítás csak az utóbbi esetben volna kizártnak vehető. Tekintve, hogy ugy a gondatlanság; valamint a beszámithatóság meg vagy meg nem állapithatása egyedül csak birói vizsgálásnak és eldöntésnek képezheti tárgyát és e tekintetben azt a szakértőknek bármilyen véleménye sem korlátozhatja; tekintve, hogy a vizsgálat adatai szerint ugy N. Ferenc, valamint S. Tódor nagyon jól tudták azt, hogy az elhalt S. Ella hysteriában s oly nagyfokú vérszegénységben szenvedett, hogy a gyógykezelő orvosok szerint a halál minden percben bekövetkezhetett, N. Ferenc is Falstinban a S. Ellának hoszszabb ideig nyúló hypnotikus álomban való tartását épen erre való tekintettel tagadta meg; tekintve, hogy S. Ella 23 éves életkora dacára hoszszas betegeskedése miatt folytonos gondozást, ápolást, és felügyeletet igényelt és erre az édes anya hiányában S. Tódor az édes atya volt elsősorban kötelezve; tekintve, hogy N. Ferencnek a gyógykezelés nem is hivatásszerű mestersége, mint kútfúró mester és gépész a hypnotizálást nem szakszerűen, hanem csak magánszenvedélyének kielégítése végett melleslegesen űzi; tekintve, hogy a hypnozis tana köztudomás szerint ez idő szerint teljesen fejletlen s azt, annak alkalmazása milyen eredményeket idézhet elő, tüzetes tanulmány nélkül senki előre megállapítani nem képes; tekintve, hogy N. Ferenc, ki az előadottak szerint nem szakértő, S. Ellát a köteles gondozás ellenére egy ilyen teljesen ismeretlen kimenetelű kísérletezésnek tette ki, s melynek eredményét előre nem is kutatván, a bekövetkező káros eredményt el sem háríthatta; tekintve, hogy a felügyeletre kötelezett S. Tódor a súlyos betegségben szenvedő és épen ezért a külbehatások és káros következmények iránt a rendesnél fogékonyabb gyermekét a maga és mások mulattatására egy kútfúró gépésznek ilyen ismeretlen kimenetelű csodaszerü mutatványozásra engedte át; tekintve, hogy ezek által bebizonyithatónak látszik az, hogy ugy N. Ferenc, mint S. Tódor, a S. Ella elhalálozását a köteles gondosság elhanyagolásával idézték elő s igy mindketten gondat-