A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 17. szám - A börtönügy (büntetésvégrehajtás) nemzeti és nemzetközi jellege - A német birodalmi és magánjogi codificatio 1895. évben. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 17. számához. Budapest, 1896 április hó 2<>-én. Bányajogi ügyekben.*) A Miksa-féle bányatörvényen kivül, amely 1573. évben hazánkban törvényileg elfogadtatott, az aknajogos irány térfogatának meghatározására más törvény vagy rendszabály nem létezett; miből jogilag következtetendő, hogy az ujabb időben tett banya-adomanyozas is a Miksa-féle törvény értelmében eszközöltetett. A Miksa-féle banyatörvény érvényének ellenében nem állhat meg azon bánya-szakértői vélemény, hogy az osztrák bányatörvény életbelépése előtti időben felső Magyarországon csak az u. n. «Felsö Magyarországi - hosszmértékek szerinti terjedelemben adományoztattak volna az aknajogositványok. Abból, hogy valamely aknajogositvány az okiratokban ölekben meghatározott terjedelműnek mondatik, biztosan nem következtethető, hogy a szomszédos akna jogosítványa sem lehet nagyobb terjemü : főkép midőn az egyik aknajogositvány a Miksa törvénytől eltéröleg. a két tulajdonos egyetértésével lett kisebb terjedelemben megállapítva. A bányajogositvány férjemének kitüntetésére bizonyítékul nem szolgaihat olyan térkép, melyre nézve nincs kimutatva, hogy a kiállító bányamérnök azt hivatalos kiküldetés folytán állította ki. Nem vehető tekintetbe a bányaadományozasi térkép, ha nem bizonyittatik, hogy az az adomány felkéréshez csatolva volt. De az helyesen nem is csatoltathatott, mig a banyahatóság határozata az adományozás minősége és terjedelmére nézve meg nem hozatott. A szakértők véleményezésének tárgya nem lehet annak meghatározása, hogy valamely törvény még alkalmazható-e. Törvényi szabályul szolgál, hogy minden ásvanynemnek, a melynek lefejtését valaki igényeli, — vájást érdemlősége teljesen kétségen kivül álljon, - a mi az illető bányahatóságnak határozatától függ. Az, vájjon a kénkovánddal impraegnált fedökőzet vájást érdemlő minőségűnek tartható-e, csak előzetes szakértői szemle és birói határozat utján állapitható meg. Az pedig korlátlanul az aknajogositványhoz tartozónak nem mondható ki ; mivel a bányatulajdonos a törvényes adalékon tul a vájást nem érdemlő, vagyis meddő kőzeteket is bármely célra lefejthetné; és a szomszéd bányatulajdonosok területébe is behatolhatna, vagy azt veszélyeztethetné ; ami meg nem engedhető. M. kir. kincstár képviselve a kincstári ügyészség által, a szomolnok-spitzenbergi-Ferdinand bányatársulat ellen bizonyos elfoglalt bányaterületek visszabocsátása s 80,832 m.-m. kénkovand természetbeni megtérítése vagy 6,933 frt fizetése iránt a lőcsei törvényszék mint bányabiróság előtt 1884-ben rendes pert folytatott. A törvényszék 1895. jan. 22-én hozott ítéletében felperest azon kereseti kérelmével, hogy alperes bányatársulat aknajogositványának terjedelme 14 bányaöl hosszúságban s ugyanoly szélességben határoztassék meg, — elutasitá; s. alperes viszonkeresének helyt adva, az aknajogositványt a középpontjától a tömzs szerinti érctelep vonulását s dőlését követve, hosszúságban kelet s nyugat felé 21—21 bányaölben, szélességben pedig hason alakulásnál északra, mint délre 14—14 ölben állapították meg; és alperes teljes jogosítványát megállapítván, ebből folyólag a kénkovánddal impraegnált fedő-kőzetet is alperes jogosítványához tartozónak mondotta ki; egyszersmind felperest az állítólag jogosulatlanul kiaknázott 80,832 m. kénkovand megtérítése iránti kérelmével elutasította; alperes ily kérelmére nézve hasonlóan rendelkezvén. A kassai kir. Tábla 1891. okt. 13. 173. sz. ítéletével az első bírósági ítéletet indokainál fogva helybenhagyta. A kir. Curia 1892. dec. 20. 11,807. sz. a. ítélt: A kassai kir. tábla ítélete, amennyiben felperes kereseti kérelmével elutasittatott és alperes viszonkeresete folytán a szomolnok-Ferdinandi-spitzenbergi bányatársulat javára az aknajogositvány az akna középpontjától az érctelep vonulását s dőlését követve hosszúságban kelet felé 21, s nyugat felé 21, szélességben pedig szinte az érctelep vonulását és dőlését követve az érctömzs vastagságán tul éjszakra 14, s délre szinte lí bányaölben; továbbá amennyiben az aknajogositványhoz tartozó s azzal összeköttetésben levő kelet felé 3, nyugat felé 1 kajta ischurf) s pedig ezek mindegyike az érctelep vonulását s dőlését követve hosszúságban 14, szélességben pedig az érctelep vastagságán felől vagyis az érctelep *) Lapunkat minél változatosabbá óhajtván tenni, a «Jogesetek Tárában a szaklapjaink által eddig teljesen elhanyagolt bányajogi judikaturát is felvettük. A szerkesztőség. fedüjétől s feküjétől számítva mindkét oldalon 7 bányaölben ugy miként az a cs. II-vel jelölt 1890. április 16-án 20. sz. a. térképen szemlélhető méretek szerint megállapittatott, — helybenhagyatik azzal a kijelentéssel, hogy ezen alperesi aknajogositvány az 1751. okt. 9. kelt egyezségnek megfelelőleg a Károly tárna alagon át csak a meghatározott vízszintes vonal feletti területen létezik. Helybenhagyatik továbbá a kölcsönösen megszüntetett perköltségre s felperes kereseti s alperesnek viszontkereseti követelése, ennek visszautasítására nézve. Ellenben amennyiben kimondatott, hogy az 1888. évi aug. 20-iki szakértői vélemény alapján az alperesi 2. kérdésre az I. szelvényen megjelölt kénkovándal impraegnált fedőkőzet is áltáljában az alperesi jogosítványhoz tartozik, — mindkét alsó bir. itéloj^megváltoztatik s ezen kijelentés az ítéletből kihagyatik. Indokok: Kelperes keresetében előadja, hogy a m. k. bányakincstár részére 1851. év dec. 19. A. alatt 11 felső magyarországi bányaterületet képező összesített bánya, — egy 80 ölnyi határközeggel — hosszúságban kelet s nyuget felé 1,620, szélességben vagy vastagságban 200 bányaölben adományoztatván, a mennyiben ezen összesített bányaterületnek majdnem közepén létezik alperes társulat bányája, melynek aknajogositványát alperes jogtalanul hosszúságban 42, szélességben 28 ölnyi kiterjedésűnek állítja, s ennek alapján felperes bányájába behatol s kárt okoz, kéri felperes, miszerint alperes bányájának terjedelme akként állapíttassák meg, hogy aknajogositványa 14 öl széles s 14 öl hosszuságig terjedjen, azonkívül keletnek 3, s nyugatnak 1 kajtából álljon s végre tartozzék a lefejtett kénkovandot természetben visszaadni, vagy annak értékét megtéríteni. Ezen felperesi kérelemnek azonban helyt adni nem lehetett. Felperes ugyanis annak bizonyítása végett hivatkozik a C. s L. alatt csatolt 1851-ben kelt bányaösszeirási s felmérési u. n. Feldrevision-féle okiratra, mely szerint alperes aknajogositványa, noha az teljes aknajogositványnak mondatik, oly terjedelmű, mint azt felperes állítja, s utalajohan Fvangelist schacht L. alatti 9. lapján foglalt ismertetésre, mely szerint a teljes aknajogositvány 14 bányaölnyi hosszúságban s ugyanannyi szélességben van kitüntetve; további bizonyítására csatolja 1). alatt Lits J. bányamérnök által 1798. évben felvett s 1751-ben teljesített L. alatti okiratra vonatkozó térképet, mely az alperes bányájára nézve, az általa vitatott tér értékét tartalmazza. E két okmány azonban felperes kérelmének megállapítására nem nyújt elfogadható bizonyítékot; mert egyrészről abból, hogy az L. alatti okiratban a Johan Evangelist schacht egész aknajogositvány 14 öl hosszúságúnak s ugyanannyi szélességűnek mondatik biztosan nem lehet arra következtetni, hogy aszerint a Ferdinánd aknajogositvány sem terjedhetett többre — annál kevésbé, mert a kisebb aknajogositvány a Stefani schachttal való szomszédságánál fogva a két tulajdonos egyetértésével lett a Miksa-féle törvény rendelkezésétől eltéröleg kisebb terjedelemben megállapítva. A mi pedig a I). alatti térképet illeti, az abból az okból nem volt elfogadható, mert alperes annak helyességét s valódiságát tagadásba vette, a mennyiben sem az, hogy Lits bányamérnök azt hivatalos kiküldetés folytán készítette, sem az, hogy a felek által aláírva lett volna, bizonyítva nincs, de főleg azért, mert a szepes-iglói k. bányakapitányság 1888. ápr. 24. kelt 4li9. sz. a törvényszék megkeresésére adott jelentéséből kitetszik, hogy a I). térképnek sem eredetije sem másolata ott fel nem található. Melynél fogva a D. térkép ép ugy, mint a L) alatti, melyről aláírás hiánya miatt azt sem tudni, kitől származik, figyelembe vehető nem volt. A felperesi állítás bizonyítására becsatolt Fail Károly bányamérnök által az 1851. évi a bányakincstár részére eszközlött adományra vonatkozó 12 NB. alatti adományi térképet alperes tagadása ellenében figyelembe venni szinte nem lehetett, mert nincs bizonyítva, hogy a felkéréshez ezen térkép csatolva lett volna, sőt az a körülmény, hogy addig mig a kérvényre az adományozás minősége s terjedelmére nézve a bányahatóságoknak határozata meg nem hozatott, ahhoz az adományozást tartalmazó térkép helyesen nem is csatoltathatott; az érintett 12 NB. a. térkép annál kevésbé képezhet elfogadható bizonyítékot, mert az sem az adományozást nyert bányakincstár, sem az illető hatóság által aláírva nincs. Viszont nem volt elfogadható alperes által beterjesztett II. NB. a. úgynevezett Einschürfungs-Karte térkép sem, mert igaz ugyan, hogy az abban megjelölt összes bányák a felső magyarországi bányamérték szerint vannak bevezetve, mely mérték a Miksa-féle bányarendszabálytól eltér, s annál kisebb, mig ellenkezőleg a Ferdinánd nevű bánya az idézett térképen ugy van feltüntetve, mint amely teljes aknajogositvánnyal bir; azonban