A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 17. szám - A börtönügy (büntetésvégrehajtás) nemzeti és nemzetközi jellege - A német birodalmi és magánjogi codificatio 1895. évben. Folytatás

66 A JOG ennek alapján alperes viszonkeresetének sem lehet helyt adni, mert felperes határozottan tagadta, hogy NB. alatt 1850. aug. 8. 487. sz. a benyújtott adományozást kérő folyamodványához ezen 11. NB. alatti térkép lett volna csatolva; s mert az iglói 1884. jul. 5. kelt s a bírósághoz 2,711'884. sz. a. beérkezett jelentés szerint annak, hogy mikor terjesztetett az emiitett térkép a bánya-törvényszékhez, nyoma sincs. Mindamellett, noha a szakértők 1888. évi véleményükben azt állítják, hogy az 1854-ben életbelépett osztrák bányatörvény előtti időben Felső Magyarországban és így Szepes megyében is csak az u. n. felső magyarországi hosszmérték szerinti terjedelemben adományoztattak az aknajogositványok, és ugyanezen hosszmérték volna alkalmazandó alperes Ferdinánd bányájára is, felperest keresetével elutasítani s alperes viszonkeresetének a bánya terület kiterjedése tekintetében helyt adni kellett. Mert a szakértők maguk is csak azt állítják, hogy tudomásuk szerint Felső Magyarországban a Miksa-féle bányarendtartás nem alkalmaztatott; s különben is annak meghatározása, hogy valamely törvény vagy rendszabály alkalmazható-e, nem lehet tárgya a szakértők véleményének; mert továbbá az bizonyos, s azt a szakértők is elismerik, hogy az aknajogositvány térfogatának meghatározására a Miksa-féle bányarendszabályon kivül, rnehi1573-ban törvény által elfogadtatott, más törvény vagy rendszali^P/ nem létezett; miből jogilag azt kell következtetni, hogy alperes részére is az adományozás a Miksa-féle bányarendszabály értelmében eszközöltetett, mert oly tényt vagy bizonyítékot, mely ezt kizárná, felperes fel nem hozott. De jelen esetben annál inkább alkalmazandó a Miksaféle bányarendszabály, mert az 1751-ben létrejött Feldrevisionféle okirat után, melyben a Ferdinánd bánya is fel van említve, ezen bányára 1779-ben egy ujabb adomány keletkezett; ugyanis a lőcsei bányakönyvi hivatal felterjesztéséből az tűnik ki, hogy Szepes megyében Szomolnokon Spitzenberg vidéken létező Ferdinandy schacht bányamű 1779. márc. 2-án adományoztatott; valószínű tehát, - minthogy más törvény akkor nem létezett, hogy az adományozás a Miksa-féle bányarendszabály szerint eszközöltetett. Támogatja ezt az eljáró bányabiróságnak felterjesztett iratai közt levő 1779. évi emiitett adomány szövege is, melyben a nevezett bánya teljes jogosítvánnyal bírónak mondatik, s ugyanoly minőségűnek jelentetik ki az 1863. évi 1,714. sz. okiratban is, midőn a mostani bányatársulat alakult. Ezek ellenében pedig felperes sem azt, hogy az 1779. évi adományozás, sem azt, hogy az 1863. évi alakulás nem a Miksa-féle bányarendszabály, hanem a felső magyarországi hosszmérték szerint történt, bizonyítani képes nem lévén: alperes bányájának terjedelmét az ítélet rendelkező részében előadott mértékben kellett a Miksa-féle bányarendszabály V. cikk ,4. §-a értelmében megállapítani, s e részben a leír. táblának ítéletét helybenhagyni. Ellenben a mennyiben átaljában a kénkovánddal impraegnált fedő kőzet is alperes jogosítványához tartozónak mondatott ki, mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával ennek az ítéletből kihagyását elrendelni kellett; mert alperes a viszonkereseti kérelmet ugy adta elő, hogy a kiaknázás az I. 6. c. alatti pontokban jelzett határokon belül foglaltassák, vagyis hogy az érctelep, illetve tömzsnemü ásvány telepzet vastagságán felül, a törvényes adalék is hozzáadassék; ez adalék pedig az aknánál éjszaknak és délnek tartva egyenkint 14, együttvéve 28 bányaölre terjed. Ennélfogva nem lehetett tovább menni, mint amennyit alperes a viszonkeresetében kért; mivel a bíró a felek kérelméhez van kötve, alperes pedig nem kérte azt, hogy a kénkovánddal impraegnált fedőkőzet is áltáljában az ő jogosítványához tartozónak mondassák ki. De nem lehetett azért sem, mert az törvényes szabály, hogy minden ásványnem vájást érdemlősége, melynek lefejtését valaki igényli, kétségen kivül álljon; annak meghatározása pedig nem az egyes felek akaratától, hanem az illető hatóságnak határozatától függ. Ehhez képest annak kimondása, miszerint a kénkovánddal impraeegnált fedőkőzet minden korlátozás nélkül alperes jogosítványához tartozik, különösen ott, hol két vagy több fél érdeke találkozik, már azért sem fogadható el, mivel az a fontos körülmény, váljon a kénkovánddal impraegnált fedőkőzet oly minőségü-e, miszerint azt vájást érdemlőnek lehet-e tartani, s eszerint magához az érctömzshöz számitható-e f csak előzetes szakszerű szemle s birói határozat után levén megállapítható: azt korlátlanul az aknajogositványhoz tartozónak azért nem lehetett kimondani, mivel a bányatulajdonos a törvényes adalékon tul a vájást nem érdemlő vagyis meddő kőzeteket is bármely célra lefejthetné s a szomszéd bányatulajdonosok területébe is behatolhatna, vagy azt veszélyeztethetné, amit megengedni nem lehet. A kártérítési keresetekre nézve, mennyiben felperes kereseti s alperes viszonkereseti kártérítési kérelmével elutasittatott, a kir. tábla ítélete az abban felhívott indokoknál fogva volt épen ugy, mint a kölcsönösen megszüntetett perköltségre nézve, helybenhagyandó. Köztörvényi ügyekben. Alperes alaptalan panasza folytán tétetvén az eljárás folyamatba, melynek folyománya volt a büntető zárlat alkalmazása, I alperes felperesnek a zárlat miatt szenvedett kárért felelős. A pécsi kir. járásbíróság (1894. október 6. 2,056. sz. a. idr. M ü 11 e r János által képviselt R. Gáspár felperesnek Németh i Béla ügyvéd által képviselt V. Imre alperes ellen 154 frt kártőke ! és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Kártérítés csakis valamely szerződési kötelezettség megszegése vagy pedig valamely vétkes (tiltott) cselekmény, vagy ily minőségű mulasztás okából követelhető. Ennek alapján tekintve, hogy alperes a pécsi kir. ügyészséghez benyújtott bűnfeljelentésében egyedül felperesnek, a részére szabadalmazott kaptafaminta utánzása miatt való megbüntetését kérte és tekintve, hogy a pécsi kir. törvényszék vizsgáló bírójának 28/vb. 1892. sz. végzése folytán felperes a tőle lefoglalt csizmarámák készítési módja j szerint gyártandó árucikkek további készítésétől és forgalomba i hozatalától hivatalból és nem alperes kérelmére tiltatott el, végre I tekintve, hogy a vizsgálóbíró határozata folytán szenvedett kárért ! alperes még az esetben sem volna felelős, ha az eltiltás az ő kéreli mére történt volna is: eseknél fogva felperest keresetével el kellett utasítani stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1895. január 4. 6,207. sz. a.j a kir. járásbíróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Tekintve, hogy a bíróság elé terjesztett kérelem törvényszerűségének mérlegelése és így ennek helyt adó vagy elutasítható elintézése az illető bíróságtól függ; és tekintve, hogy a vizsgálóbíró által felperes ellen elrendelt és foganatosított zárlatot kieszközlő alperes pusztán azon okból, mert a zárlat a kir. törvényszék mint büntető bíróság által feloldatott és megsemmisíttetett, kártérítésre nem kötelezhető; és tekintve végül, hogy alperesnek az a cselekménye, melylyel felperes ellen a szabadalmazott csizmaráma készítése és a szabadalom megszegése miatt a büntető bíróságnál panaszfeljelentést tett, oly cselekményt, mely a magánjogi szabályok szerint magában véve is a kártérítési kötelezettséget maga után vonná, nem képez, az elsőbiróság helyesen utasította el felperest keresetével; a miért is stb. A m. kir. Curia (1896. febr. 28. 3,288. sz. a.) mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, felperesnek kárkövetelési joga I megállapíttatik és ehhez képest az elsőbiróság a kárkövetelés érdemében uj határozat hozatalra utasittatik. Indokok: Az ezen perhez csatolt büntető periratok tanúsítása szerint felperes kaptafa-rámái alperesnek a bírósághoz iparvédjegy hamisítása miatt tett büntető panasza folytán az előnyomozati eljárás folyamán foglaltattak le, illetve büntető zár alá vétettek és ugyancsak a büntető bíróság által az előnyomozat alapján hozott 2,654/1892. sz. határozatából kitűnik, hogy védjegyhamisítás vétsége fen nem forogván, a zárlati végzés megsemmii sitésével a bűnvádi eljárás megszüntettetett. Minthogy pedig alperes alaptalan panasza folytán tétetett az eljárás folyamatba és ennek folyománya volt a büntető zárlat alkalmazása, alperes felperesnek a zárlat miatt szenvedett káráért felelős. Ennek folytán mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperesnek kárkövetelési jogát megállapítani és az elsőbiróságot a kár mennyisége felett uj ítélet hozatalára utasítani kellet. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperest, ki a kereseti részvényeknek a társasági részvénykönyvben foglalt, vonatkozó bejegyzések szerint tulajdonosaként bejegyezve nincsen és a ki ezeknek a részvényeknek nem is aláírója, a részvények névértékének megfizetése tekintetében kötelezettség sem törvénynél sem szerződésnél fogva egyáltalában nem terheli (kt. 173., 153. és 171. §-ok.) A b.-gyulai kir törvényszék (1895 január 12. 11,932. sz. a.l Fabry Károly ügyvéd mint tömeggondnok által képviselt békéscsabai népbank egyesület csődtömege felperesnek He i n e r Hugó ügyvéd által képviselt B. János alperes ellen 1,380 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Á kereset elutasittatik stb. Indokok: A keresetben előadott tényállás szeiint a csődbejutott b. csabai népbank egyesület részvénytársaság 40",„-ál befizetetett részvényei közül a 45., 1,151., 1,671. számú K. György, a 390., 769., 1,567. sz. S. Sándor, a 489. sz. B. Dezső, a 653. sz. D. Ilona, a 838. és 1,586 sz. G. Mihály, a 854. sz. K. Teréz, a 922. és 1,592. sz. U. Pál, az 1,197., 1,198., 1,622. és 1,623. sz. G. Róza, az 1,285., 1,286., 1,287., 1,288., 1,289. sz. G. Imre és neje, az 1,383. sz. G. Soma, az 1,466. és 1,467. sz. P. Károly és az 1,370. sz. E. János nevére van írva a társaság részvénykönyveibe, a mely részvényeket alperes megvevén, azoknak most már ő a tényleges birtokosa és a névértékök hátralékos 6u/0 kamatjának befizetése ez alapon követeltetik alperestől. Annak megjegyzése mellett, hogy az osztalék szelvényeknek beváltása magában véve azt, hogy a szelvényeket beváltó, a részvényeknek egyszersmind tulajdonosa is, nem igazolja, mivel a szelvények a részvények nélkül elidegenithetők és ha alperes tagadásával szemben bebizonyíttatnék is az, hogy a keresetben felsorolt részvényeket megvette és azoknak a b.-csabai népbankegyesület csődbejelentésekor birtokosa volt, ez a váltóérték hát-