A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 17. szám - A börtönügy (büntetésvégrehajtás) nemzeti és nemzetközi jellege - A német birodalmi és magánjogi codificatio 1895. évben. Folytatás

A JOG 135 nek nagyobb része jogcsorbitást szenvedett. Azonban a közgyűlési elnök a felolvasást megtagadta azon okból, hogy a tárgysorozatba ezen tárgy felvéve nem volt s a közgyűlés ennélfogva nem illetékes ezen kérdés elbírálására. Kérdéseim tehát: 1) Megtagadhatja-e az elnök a felügyelő bizottság jegyzőkönyének felolvasását az előadott okból? 2) Az igazgatóság és a felügyelő bizottság között fennforgó nézeteltérés esetében a közgyűlés vagy valamely más fórum, illetékes-e a döntésre. 3) Szavazhatnak-e a részvényesek a fent előirt részvények alapján ? Az alapszabályok ide vonatkozó része: Oly részvény alapján, melyet a részvénykönyvben utolsónak bejegyzett részvényes sajátkezű névaláírásával átruházás céljából aláirt vagy egyébként átruházott, de a mely a részvénykönyvben sem az uj tulajdonosra még átirva nem lett, senki, sem a részvénykönyvben részvényesképpen bejegyzett, sem más, tanácskozási s szavazási jogot mm gyakorolhat. Részvényes. Sérelem.* Egy érdekes jogeset az igazolási költségekre nézve. Grauer és Csákáthurner csáktornyai kereskedő cég 2,975 p. 895. sz. a. sommás pert indított a csáktornyai kir. járásbíróság előtt Weisz Ignác és tsa ellen 20 frt s járulékai végett. Weisz Ignácnak kézbesített idéző végzés szerint az ügy tárgyalására 1895. évi július hó 25-ik napjának reggeli 9 órája tüzetett ki, mely időben a tárgyalásra mégis jelent, s midőn az idézési végzés felmutatása mellett a tárgyaló bírónál jelentkezett: ez a bírósági iratok és a végzés összehasonlítása folytán megütközéssel constatálta, hogy a félnek kézbesített végzés eltér a bírósági végzéstől, a mennyiben a tárgyalásra a bírósági iratok szerint 1895 július hó 22-ik napjának reggeli 9 órája volt kitűzve, s mert akkor alperes meg nem jelent, ez okból marasztalva is lett. A tárgyaló járásbiró meggyőződvén: hogy a tárgyalási határnapnak ekként mutatkozó különbözősége, a bírósági személyzet által elkövetett leírási hibából ered, de — szerinte — más módon mint igazolással nem orvosolható, a féllel azonnal jegyzőkönyvet vett fel, melyben az kérte elmaradása igazoltnak kimondását. Az ellenfélnek szintén be kellett látni a mutatkozó hibát, az igazolásba készséggel beleegyezett, költséget nem is számított s e részben a tárgyaló bíró 1895 szeptember 24-én következő tartalmú végzést hozott: «4,781/35. sz. a kir. járásbíróság az igazolásnak helyt ad és a Weisz Ignác alperes ellenében a 3,611'95. sz. a. hozott ítéletnek Weisz Ignázra vonatkozó részét hatályon kivül helyezi, s a sommás pernek nyomban való tárgyalását elrendeli. Mert Weisz Ignác a kérvényéhez '. szám alatt mellékelt idéző végzéssel mulasztásának vétlen voltát igazolta. Ezen végzés mindkét fél jelenlétében nyomban kihirdettetett, tehát az ellenfél igazolási költségei megfizetésében, az első tárgyalásról elmaradt alperest az 18S1. évi 50. t.-c. 64-. §-a értelmében nem is marasztalta. Eddig minden rendben ment, az ügy érdeme később ugy lett befejezve, hogy felperes a pert letette, mire a biró 1895 december 9-én 4,781. sz. alatt következő végzést hozott: A kir. járásbíróság a felperes azon kijelentését: hogy a pert leteszi, tudomásul veszi, s az eljárást megszünteti, kötelezi a felperest, hogy a 3 frt igazolás iránti költséget leszámítva még 4 frt 50 kr. perköltséget, az alperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhe alatt fizessen meg. W o 11 a k Rezső felperesi ügyvéd dijai és kiadásai 16 frt 50 krban. Zakál Herrik alperes ügyvédé pedig 7 frt 50 krban állapittatnak meg saját feleik irányában. Ezen végzés a peres feleknek kiadatni rendeltetik. Alperesnek a perletétel folytán tehát 7 frt 50 kr. költség járna felperestől, de ebből, dacára annak, hogy a fenti végzés szerint az igazolással élő alperes nem marasztaltatott az ellenfél igazolási költségei megfizetésében, e címen felperes javára 3 frt mégis levonásba hozatott. Ezen végzés ellen alperes nevében a fentebbiek kiemelése mellett felfolyamodással éltem, mire a nagykanizsai kir. törvényszék felebbezési tanácsa 1896 január 18-án. 1896 E. 2. sz. a. következő végzést hozott: A kir. törvényszék, a kir. járásbíróság fenti számú végzésének felfolyamodással meg nem támadott részét érintetlenül, felfolyamodással megtámadott részét pedig helybenhagyja: Indoklás: <Minthogy az 1881 59. t.-c. 65. §-a (helyesen 64.) szerint az igazolást kérő, az ellenfélnek okozott költségekben, az igazolás megadása esetében is elmarasztalandó, a kir. járásbíróság helyesen intézkedett midőn felperest arra kötelezte, hogy a 3 frt igazolási költségeket leszámítva csak 4 frt 59 kr perköltséget fizessen alperesnek.* * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik, velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. Jelen igazolási eset nem vonható az 1881 59. t.-c. 61. és 63. 4?-ai alá, mert itt nem történt *mulasztás>, a fél megjelent azon napon és időben, a mire a néki kézbesített végzés szerint idézve volt, fizikai, vagy egyéb akadály sem gátolta alperest a megjelenésben, tehát a törvényben hangoztatott ^akadály* sem létezett, ezen okból az idézett törvény 64. §-a értelmében, midőn a bíróság «hibája> okozta a meg nem jelenést, az igazolással összekötött, az ellenfélnek állítólag okozott költségek megfizetésében marasztalható sem volt, a mint tényleg nem is Tett marasztalva, de azokat a felhozottak szerint megfizetni mégis köteles. A 4,781. sz. végzés ellen nem csupa passióból, hanem azért éltem jogorvoslattal, mert abban jogi meggyőződésem szerint határozottan jogsérelmet láttam, s ennek nézetem szerint bekövetkezni kellett volna. 1- ször azért, mert a fél nem követett el mulasztást; 2- szor azért, mert az igazolás kérdésében hozott végzéssel az ellenfél részére költségek megfizetésében marasztalva nem lett. Nem az összeg, hanem maga a jogeset teszi érdekessé az ügyet s azt hiszem, hogy a törvényhozásnak nem volt célja ily esetekben az igazolással élő felet, az ellenfél költségei viselésére kötelezni, ez okból az 1881 59. t.-c. 64. §-ának a bíróságok, különösen felebbezési bíróság általi ilymódoni merev alkalmazása egészen helytelen. Zakál Henrik ügyvéd Csáktornyán. Irodalom. A magyar öröklési jog mai érvényében. Irta dr. Kern Tivadar ügyvéd. Első kötet. Budapest 1896. S inger ésWolfner kiadása nagy 8" 474 1. Magánjogi irodalmunk az utolsó évtizedben meglehetősen parlagon hevert. Kivéve J a n c s ó kiváló és figyelemre méltó dolgozatait, alig jelent meg magánjogi monográfia, mely megütötte volna a mértéket. Pedig ép azon körülmény, hogy a polgári törvénykönyv készülőben van, buzdíthatta volna a hivatottakat, hogy e nagy mü sikerét előmunkálataik által kellőleg előkészítsék. Annál örvendetesebb jelenségnek kell tekintenünk ez okból szerző vállalkozását, ki magánjogunk egyik legfontosabb és legsajátszerübb, mert önállólag magyar fejlődésü részét: az örökösödési jogot tette tanulmánya tárgyává, és mondjuk ki teljes nyíltsággal, oly széles alapon, és oly készültséggel és oly alapossággal, hogy ezen dolgozatát méltán nevezhetni irodalmi eseménynek. Meglátszik szerző ezen nagy és alapvető dolgozatán, hogy hosszú évek kutatásának eredménye, hogy figyelmét kiterjesztette a források egész összeségére, bármily nehéz lett légyen is azok felkutatása. Az egész törvényhozási, tudományos és joggyakorlati anyagot ritka alapossággal és elmélyedéssel nemcsak összehordva, hanem rendkívüli átlátszó rendszerben, jogászi éllel és distinctióval feldolgozva is találja az olvasó szerző e nagyszabású munkájában, ugy hogy csaknem nincs kérdés az öröklési jognak a munkában körülirt részében, melyet szerző meg nem érintett és tárgyalt volna, széles alapon. Ép ezért szerző munkáját az érvényben levő öröklési jog legkimeritőbb tudományos monográfiájának kell ez idő szerint elismernünk. Jogirodalmunk egy felette becses munkával gazdagodott, melyet ezentúl senki, ki a magyar öröklési joggal foglalkozni kénytelen, nem fog nélkülözhetni. s. m. Vegyesek. A jogtanulók Magyarországon. A Nemzetgazdasági Szemlében H o 1 1 ó István hosszabb dolgozatot tesz közé, következő cim alatt: «A közoktatási ügy néhány kérdése statisztikai világításban.* Átvesszük belőle a következő adatokat, melyek közelebbről érdeklik olvasóinkat: Németországban jogász volt: a hatvanas évek közepéig . . . 2,800 hetvenes évig ... . ... 4,000 a hetvenes években . ...>.. 5,000 1891-ben 6,844 1894/95-ben 7,684 Éppen két annyi jogászuk van, mint állításuk szerint kellene. Már a hetvenes évek 5,000jogászára azt mondták: túllépte a normális határt. 100,000 lakosra esik az utolsó tiz évben: ... 24 Belgiumban .... ... 23 Norvégiában ... ... 20 Olaszországban . . . . . . 17 Franciaországban . . 13 Németországban .... 12 Svédországban 11 Schweizban . 10 Hollandiában . . . 9 Oroszországban 2 gyarországban jogász volt: 1866/67-ben Budapesten . . . gyarországban jogász volt: 1866/67-ben Budapesten . . . 1,121 Összes jogakadémiánkon . . 1,676 Összesen . . 2,797