A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 16. szám - A német birodalmi és magánjogi codificatio 1895. évben. Folytatás - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 16. számához. Budapest, 1896 április hó 19-én. Köztörvényi ügyekben. Az ajándékozó hitelezője csak abban az esetben követelheti a megajándékozottól az ajándékból való kielégítést, ha a hitelező az ajándékozás folytán megrövidíttetik, vagyis előle a követelésének kielégítésére szolgáló alap elvonatik. A hitelező, abban az esetben, ha az adós a kielégítés alapjául szolgáló ingatlant elajándékozván, a megajándékozott terményekből és lakásból állo kikötvény megadására kötelezi magát, megrövidíttetik abban a jogában, mely szerint követelését haladék nélkül egyszerre és már meglevő vagyonból behajthassa. A veszprémi kir. törvényszék 11894. évi szeptember hó 1-én 5.735. sz. a.) Hirsch Vilmos ügyvéd által képviselt S. Ármin felperesnek Kenessey Pongrác ügyvéd által képviselt K. Mátyás és neje szül. G. Mária alperesek ellen ü85 frt 60 kr. és jár. iránti rendes pwében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes mint T. István és neje szül. S. Crescentia itéletileg elmarasztalt feleknek hitelezője arra irányozza jelen perbeli keresetét, hogy jelen perbeli alperesek, mint S. Crescentia által B) szerint megajándékozott felek, az ajándékozott vagyon erejéig, az ajándékozó S. Crescentia tartozásainak megfizetésére köteleztessenek, azonban felpen s ebbeli keresetével ezúttal elutasítandó volt: mert jóllehet, törvényeink szerint a megajándékozott fél felelősséggel tartozik az ajándékozott érték erejéig az ajándékozónak, az ajándékozáskor fennállott tartozásaiért, ha a hitelező az ajándékozó félnél kielégítési alapot nem talál. (3,951/92. győri kir. ítélőtábla.) Jóllehet továbbá, hogy alperesek önmaguk beismerték, hogy a 4. sz. szerint a felperes S. Ármin sommás keresetet indított a pápai kir. járásbíróság előtt T. István és neje S. Crescentia (közvetlen adósai) ellen 570 frt tőke és járulékai iránt ;s az 1888. évi február hó 29-én tartott tárgyalás folytán, ugyanakkor kelt ítélettel T. István és neje egyetemleg köteleztettek felperesnek 570 frt tőkét stbit megfizetni, mely itélet alapján a pápai kir. járásbíróságnak 1888. évi március hó 16-án 1,246. sz. a. kelt végzésével a kielégítési végrehajtás a marasztalási összeg stb. erejéig T. István és neje S. Crescentia ellen ezeknek ingóságaira elrendeltetett; megkiséreltetett, de ingóságok nem találtatván, sikerre nem vezetett a költség 14 írtban megállapittatván. Jóllehet továbbá alperesek beismerték, hogy B) alatti átruházás szerint, T. Istvánné szül. S. Crescentia 1887. évi március hó 7-én átruházta leányára G. Máriára és annak férjére K. Mátyásra ezen perbeli alperesekre) a járói 232. sz. tjkvben f 1. sorsz. 757. hrsz. a. felvett felépítmény, udvar és kertbőli illetményét, valamint a járói 836. sz. tjkvben, 1. sorsz. 1,121. sz. hrsz. a. felvett járói dülőbeli földjét 1,000 frt vételárban alperesek, mint birtok átvevők köteleztetvén az átadó édesanyjának s férjének életjáradékát kiszolgáltatni, mely szerződés alapján a tulajdonjog a S. Crescentia illetményére a járói 232. sz. tjkvben B) 19. a. 1,681/880 tr. sz. végzéssel alperesek javára bekebeleztetet't s hogy alperesek részére ajándékozás történt az adós S. Crescentia részéről. Mindazáltal, minthogy a megajándékozott felek (jelen esetben alperesek) csak azon esetben felelősek az ajándékozott értéknek erejéig, ha a hitelező igazolja, hogy követelése az ajándékozás idejében fennállott és ha a hitelező igazolja, hogy az ajándékozó iközvetlen adós) félnek végrehajtás alá vonható kielégítés alapjául vagyona nincsen. Már pedig jelen esetben, ámbár felperesi követelés a B) alatti ajándékozás idején fennállott, azt felperes nem igazolta, hogy az adós T. István és neje S. Crescentia ellen a jelen perbeli kereset indítása előtt, ezeknek mindennemű ingó és ingatlan vagyonára végrehajtást vezetett volna és a sikertelen végrehajtás utján állapíttatott volna meg, hogy azoknak kielégítésül szolgálható semminemű vagyona nincsen. De sőt ellenkezőleg, felperes a B ) alatti ajándékozási szerzőéléssel maga igazolja, hogy alperesek köteleztettek T. Istvánnak és S. Crescentiának életjáradék fejében gabona nemüeket, hust, szalonát, készpénzt, tojást, sót, burgonyát, lakást, tűzifát évenként kiszolgáltatni, esetleg 300 frtot fizetni, mely kikötvények a járói 232. sz. tjkvben Cj 8. alatt be is kebeleztettek, továbbá ugyanazon tjkvben C) 4. alatt a f 1—4 sorsz. a. felvett ingatlanokra nézve k. k. G. Mária, Lizi, Orsolya és Ignácz nagykorúságáig terjedő haszonélvezeti jog S. Crescentia javára van bekebelezve, mely javadalmakra felperes végrehajtást nem foganatosíttatott. Mindezeknél fogva, minthogy felperes az ajándékozott felek, vagyis jelen perbeli alperesek ellen csak akkor indíthat keresetet, ha azt igazolja, hogy az egyenes adósok ellen ezeknek ingó és ingatlan javaira foganatosított végrehajtás sikertelensége miatt kielégítést nem kaphatott, addig pedig k=resete idő előtti, annálfogva felperes a jelen perbeli alperesek ellen irányzott ezen időelőtti keresetével elutasítandó volt. A győri kir. ítélőtábla (1894. december 1 l-én ö,725. sz. a. i az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja felhozott i;idokai alapján és azért, mert felperes a Veszprémben 1893. évi november 6-án 9,211. sz. a. felvett jkvben az alperesek jogelőde T. Istvánné S. Crescentia javára bekebezett haszonélvezeti jogot és kikötményeket maga is évi 432 frt 25 kr. értékkel biroknak állította, ezt a vagyonértéket figyelembe véve tehát nem állitható, hogy alpereseknek jogelőde, mint felperes egyenes adósa birói végrehajtás alá vonható vagyonnal nem birna, mert továbbá felperes a megajándékozott alperesek ellen kielégítését csak is abban az esetben követelheti, ha kimutatja, hogy egyenes adósának ezt a vagyonértékét birói végrehajtás alá vette és ebből követelése kielégítést nem nyújt stb. A m. kir. Curia (1896. február 4. 2,409. sz. a.) mindkét alsóbb bíróság Ítélete megváltoztattatik, a per ezúttal érdemben elbirálandónak kimondatik és utasittatik az elsőbiróság, hogy hozzon érdemleges Ítéletet: Indokok: Helyes ugyan az alsóbiróságok ítéleteiben kifejtett az az elv, hogy az ajándékozó hitelezője csak abban az esetben követelheti a megajándékozottól az ajándékból való kielégítést, ha a hitelező az ajándékozás- folytán megrövidíttetik, vagyis előle a követelésének kielégítésére szolgáló alap elvonatik. Tekintve azonban, hogy a hitelező abban az esetben, ha az adós a kielégítés alapjául szolgálható ingatlant elajándékozván, a megajándékozott terményekből és lakásból álló kikötmény megadására kötelezi magát, megrövidíttetik abban a jogában, mely szerint követelését haladék nélkül egyszerre és már meglevő vagyonból behajthassa, tekintve, hogy a jelen esetben az ajándékozó eredeti adós részére fentartott és az ingatlan felére bekebelezett kikötmény értéke a szakértők véleménye szerint egy évre csak 65 frt 12 krra tehető, a miből a lakás és tehéntartás nem lévén lefoglalható és értékesíthető, csak 40 frt 12 kr. értékű ingó, illetve követelés volna végrehajtás alá vonható és ha sikerülne is a terményeket lefoglalás vagy letiltás utján egy évről összegyűjteni, az érték csekélysége miatt azok elárvereztetése az 1881. évi LX. t.-c. 47. §. szerint nem volna eszközölhető, végre tekintve, hogy az ajándékozó adós részére az ingatlan másik fele részére bekebelezett haszonélvezeti jog négy kiskorú gyermek nagykorúságának elértéig terjed csak és első sorban ezek tartására, nevelésére szolgál és igy felperes ebből nem várhat kielégítést, olyan körülmények közt tehát tekintettel arra, hogy felperes az ingatlan vagyon átruházása által jogaiban megrövidíttetett és előre látható, hogy követelése végrehajtás utján az eddig még le sem járt kikötményi követelésekből és a haszonélvezetből be nem hajtható, a megajándékozottak ellen indított kereset, figyelemmel arra is, hogy az ingóságokra egy izben már megkísértett végrehajtás sikertelen maradt, időelőttinek nem tekinthető, mindezekhez képest az alsó bíróságok ítéleteinek megváltoztatásával stb. A hitközségi adó nem tartozik azon községi adók közé, a melyek a végreh. törvény 189. §. b) pontja értelmében az elárverezett ingatlan vételárából előnyös helyen nyerendő kielégítés végett sorozhatok. A pécsi kir. ítélőtábla (1895. évi dec. hó 9-én 4,548 I. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését nem neheztelt részében érintetlenül hagyja, neheztelt abban a részében pedig, melylyel a rom. kath. hitközségi adó 4. tétel alatt előnyös helyen nyerendő kielégítés végett sorozva lett, megváltoztatja, s a 12 frt 38 kr. rom. kath. hitközségi adónak sorozását megtagadja, mert a hitközségi adó nem tartozik azon községi adók közé, a melyek a végreh. törvény 189. §. b) pontja értelmében az elárverezett ingatlan vételárából előnyös helyen nyerendő kielégítés végett sorozhatok; de különben is a beterjesztett hátraléki kimutatásban nincsen igazolva, hogy a kimutatott adó az elárverezett ingatlanokat közvetlenül terhelné; és mert az előnyös helyen érvényesíteni kívánt hitközségi adó biztosítására a zálogjog bejegyezve nem lévén, a kérdéses követelés sorozásának egyáltalában törvényszerű alapja nincsen. Ha a haszonélvezet tárgyát ingatlan képezi, a haszonélvezetnek a gyámsági ügyek rendezéséről szóló törvény 12. §-ában emiitett korlátozása telekkönyvileg feljegyzendő, mert ellenesetben az egész haszonélvezetre vezethető a végrehajtás. Szóboszlói kir. járásbíróság, mint telekkönyvi bíróság. A végrehajtási törvény 208. §-a alapján, a szóboszlói 8,915. sz.