A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 16. szám - A német birodalmi és magánjogi codificatio 1895. évben. Folytatás - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

62 A JOG telekjegyzó'könyvben 1 sorban foglalt 6,776 hrszámu 6 hold 1,144- • öl köteles dülöbeli szántóföldre özv. K. Kovács Mihályné javára bekebelezett özvegyi haszonélvezési jognak, haszonbérbeadás által leendő hasznosítása elrendeltetik. Miért is utasittatik F. G. zárgondnok, hogy a körülirt ingatlant, a folyó gazdasági évre, a jó gazda gondosságával adja haszonbérbe; a haszonbéri szerződést írásban kösse meg és a szerződésbe vegye be, hogy a haszonbéri összeg két részletben fizetendő és pedig egyik fele a szerződés aláírásakor, a másik fele pedig folyó évi június 1-én. A haszonbérbeadásnak a szántás idejének megkezdése előtt kell megtörténni. Köteles leend a zárgondnok, a szerződést jóváhagyás végett a haszonbéri összeggel együtt e bírósághoz haladéktalanul bemutatni. Tiszti ügyész részéről, a kiskorú képviseletében előterjesztett kérelem, nevezetesen, hogy a kiskorú tartására szükséges az özvegyi haszonélvezetből származó jövedelem és ezen az alapon ez le sem foglalható, a telekkönyvi bejegyzéssel szemben figyelembe nem vehető, mert a kiskorú ezen jogát a gyámhatóság, az 1877: XX. t.-c. 12. §-a szerint nem biztosította, a mennyiben a haszonélvezetnek itt említett korlátozását annak idején elmulasztotta telekkönyvileg feljegyeztetni. (1896 január 22. 397. sz.) Dsbreceni kir. ítélőtábla: a kir. járásbíróság mint tkvi hatóság végzése helybenhagyatik. (1896 márc. 10. 799. P.) A beléptijegyek átvétele folytán azokért alperest a személyes kötelezettség feltétlenül terheli ; minek folytán alperes még az esetben is, ha az átvett jegyeket utalványoknak is tekintette, ezekről felperesnek elszámolni tartozik. A budapesti kir. törvényszék (1893. évi április 4-én 7,629. sz. a.) dr. Roth Jakab ügyvéd által képviselt W. Ede felperesnek dr. Németh Imre ügyvéd által képviselt G. István alperes ellen 600 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatott stb. Indokok: Felperes kereseti követelése azon alapul, hogy állítólag közte és alperes között oly megállapodás jött létre, mely szerint felperes az 1890. évben tartott tanítói gyűlésen részt vett tagok számára 1,000 darab 1 frtos ülőhely jegyet 60 krnyi árkedvezmény mellett enged át, a miért alperes kötelezte magát, az ezekért járó 600 frtot megfizetni. Ez állítással szemben alperes bismerte ugyan azt, hogy felperes a gyűlés megkeresésére hajlandó volt nem ugyan jegyet, de 100 drb utalványt átengedni oly módon, hogy ezek fejében a tagok 60 krért 1 frtos helyre szóló jegyeket kaphassanak, de határozottan tagadta, hogy közte és a felperes közt a fent említett megállapodás 'létesült volna és különösen, hogy ő személyes fizetési kötelezettséget vállalt volna. Ezek szerint birói mérlegelés tárgyát, mint perdöntő körülményt az képezi, vájjon létesült-e a felek között oly megállapodás, mint milyen a keresetben előadatott és felperes részéről tényleg belépti jegyek, vagy csak utalványok adattak-e át alperesnek. Hogy a kérdéses megállapodás létesült volna, hogy t. í. felperes és alperes jegyekre vonatkozólag személyes alkuban állottak volna, ez irányban a per során felperes részéről bizonyíték nem szolgáltatott, de sőt az ügyletnek a felperes által előadott módon való létrejötte nem is valószinüsittetett. Felperes állítása szerint ugyanis, közte és alperes között a kérdéses jegyekre vonatkozólag adásvételi ügylet létesült volna, de ezen puszta állítását sem a fizetési idő, sem a vállalt kötelezettségek egyébbként való meghatározása által megerősíteni és bizonyítani meg sem kísérelte, holott alaposan feltehető, hogy ily mindkét félre nézve nem lényegtelen jogügylet megkötésénél, különösen eladó felperes jogai megóvása szempontjából nem mulasztotta volna el a szükséges gondosságot használni és nem elégedett meg, tekintettel a fenforgó viszonyokra, különösen azon körülményre, hogy alperes nem a maga részére vásárolt és csak mint egy időleges gyűlés, ünnepélyt rendező bizottságának elnöke nem a maga nevében jár el a jegyek puszta átadásával és a fizetési Ígéret megtételével, hanem az adott jegyek értékének megtérítésére vonatkozó kötelezettséget olykép igyekszik meghatározni és oly alakba önteni, mely követelésének elegendő biztosítékot nyújt, annyival is inkább, mert minden egyéb határozott erre vonatkozó kikötések hiányában ingó dolgok tekintetében kötött adásvételi ügyletek csakis a dolog átadásával és annak értékének megfizetésével tekinthetők jegérvényesen megkötőiteknek. A B) alatti jegyzet, az adásvételi ügylet létrejöttének bizonyításául nem szolgálhat, mert ebben nincs is megemlítve, hogy alperes tényleg cirkusjegyeket, még pedig felperestől vett-e át, de ezen felül ebben oly jegyek átvétele is ismertetik el, melyek nyilvánvalólag felperes tulajdonát nem képezték és már ezen körülmény is megerőtleníti felperes azon kereseti állítását, hogy ajegyeket alperesnek ő adta át és az erre vonatkozó alperesi tagadás alapossága támaszt nyert a pótlólag kihallgatott M. Béla eskü alatt tett abbeli vallomása által is, hogy az állítólagos jegyeket nem felperes, hanem S. állatkerti igazgató adta át, ez adott útbaigazítást alperesnek arra nézve is, hogy a fizetés hol lesz teljesitendő. így tehát az állított megállapodás a felperesileg vitatott alakban történt létrejötte bizonyítottnak tekinthető egyáltalán nem volt. Nem továbbá azért sem, mert a bizonyítékok összevetéséből a perben alperesi részről szolgáltatott adatok és a kihallgatott két tanú egybehangzó vallomásából igazolást nyert azon alperesi állítás, hogy az adott jegyek csak beléptijegyekre szóló utalványok voltak. Az ellenirathoz 2., 3. és 4. alatti lapokban foglalt hirdetések ugyanis igazolják, hogy az ünnepélyt rendező bizottság ilyeneknek tekintette, de megerősíti azt azon körülmény is, hogy e jegyek nem egy, hanem 2. alatti hirdetésben pontosan megjelölt több napi előadásra szóltak, holott köztudomású dolog, hogy az ellenőrzés szempontjából is, a különböző előadásokra kibocsátott ily nemű jegyek nem teljesen egyformán, hanem különbözően vagy az illető előadási nap, vagy egyéb jel feltüntetése által szoktak kiadatni, az alperesnek átadott jegyek azonban, mint azt a pótlólag becsatoltak igazolják, nem jeleztettek azon előadási nappal, melyre szóltak és igy ha közvetlenül belépésre adtak volna jogot, bármikor lettek volna az illetők által érvényesíthetők, mi bizonyára felperesnek a kedvezmény megadásánál szándékában sem lehetett, mennyiben a kedvezménynek meg nem határozott időre való kiterjesztése érdekében nem állhatott. Igazolja végre a jegyek utalványi minőségét azoknak a kihallgatott tanuk vallomása által igazolt kezelési módja, mely szerint minden belépti díjfizetés nélkül bárkinek osztattak ki minden ellenőrzés nélkül, mely ténykörülmény kizártnak tekintendő akkor, ha alperes az átvett jegyek tekintetében személyes fizetési kötelezettséget vállal. Midőn tehát a perbeli adatok alapján sem az adásvételi jogügylet létesülte, sőt még a feleknek ilyennek létesítésére irányzott szándéka sem nyert igazolást, midőn alperesnelra tanitói gyűléshez is, annak tagjaihoz való állása és viszonyai semminemű elfogadható indokot nem szolgáltat arra, hogy alperes saját személyében oly terhes jogügyletet kössön, mint milyen a jelen kereset tárgyát képezi, felperest keresetével az ajánlott főeskü általi bizonyítás mellőzésével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1894. november 22. 6,736. sz. a.) az elsőbiróság ítélete megváltoztatik és alperes köteles a keresetileg követelt 600 frt tőkét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes beismeri, hogy a B) alatti elismervény szerint 1,000 drb jegyet átvett, hogy pedig az átvett jegyek nem utalványok, hanem belépti, tehát értéket képviselő jegyek voltak, ezt nemcsak a B) alatti elismervény tartalma, hanem a per során bemutatott két darab jegy is bizonyítja, ennek ellenében alperes részéről felhozott azon kifogás, hogy ő azokat mint az orsz. tanitó gyűlés ünnepélyt rendező bizottságának elnöke és mint utalványi jegyeket vette át, figyelembe vehető nem volt, mert a jegyek átvétele folytán azokért alperest a személyes kötelezettség feltétlenül terheli, minek folytán alperes még az esetben is, ha az átvett jegyeket utalványoknak is "tekintette, ezekről felperesnek elszámolni tartozik, miután pedig alperes maga beismeri, hogy felperesnek az átvett jegyekből egyet sem szolgáltatott vissza, azt pedig, hogy a felperes a kérdéses jegyeket maga is utalványnak tekintvén, az ily jegy előmutatóitól az állítólagos megállapodás szerinti 60 kr. belépti dijat beszedte volna, a per során tanukkal bizonyítani meg sem kisérlé, ennélfogva az a peresi kifogások elvetése és az elsőbirósági Ítélet megváltoztatása mellett alperest a kereseti tőke stb. megfizetésében marasztalni kellett stb. A m. kir. Curia (1896. február 12. 1,792. sz. a.) a másodbiróság ítélete indokolása alapján helybenhagyatik stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltó kibocsátójának a forgató ellen gazdagodás jogcímén sincs kereseti joga. A Sz.-németi kir. törvényszék (1894: ápr. 17-én 11,472. sz. a.) Farkas Antal ügyvéd által képviselt P. Bertalan felperesnek Uray Gáspár ügyvéd által képviselt G. Zsigmond alperes ellen 2,685 frt 'zl kr. kárösszeg és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Ha felperes a pótesküt leteszi arra, hogy 1890. évi október hó elején, midőn alperes Z. Lászlóval együtt az általuk forgatott, felperes által kibocsátott és G. József által elfogadott. 2,500 frtról szóló vál'.óra a pénzintézettől dr. Cs. ügyvéd közbenjárására megszavazott pénzösszeget felvették, P. Kálmán tanú jelenlétében alperes elfogadta azon felperes által kikötött feltételt, hogy a felvett öszszeget G. József helyett csak azon esetben fizetik ki, ha a főispán G. Józsefnek főszolgabírói állásában megmaradását az által megígéri, felperes keresete megállapíttatik és alperes a kereseti 2,685 frt 37 kr. kárösszegnek felperes részére leendő megfizetésére köteleztetik stb. Indokok: Felperesezen keresetét arra alapítja, hogy alperes azon feltétel mellett vett át egy általa kibocsátott és G. József által elfogadott, alperes és Z. László által forgatott 2,500 frtos váltó értéket, hogy azt csak azon esetben fizeti be a G. József főszolgabíró által elköltött hivatalos pénzek helyébe az illetékes helyekre, ha az által G. Józsefet hivatalában megtarthatja; mégis G. József állásától elmozdittatott, s a kérdéses váltóösszeget 183 forint 37 krra menő költséggel együtt összesen 2,683 frt 37 kr. összegben a G. József vagyontalansága miatt neki kellett a váltót leszámítoló termény és hitelbanknak megfizetni. Miből folyólag ezen 1890. évi október 1-én általa kibocsátott 2,500 frtos váltó értékesítése folytán 2,685 frt 37 kr kára származván, kéri azt az összeget felvevő, s annak hováforditása iránt kikötött feltételt meg nem tartó alperes által költségével együtt megtéríteni.