A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 13. szám - A tévedés a házassági jogban. Tekintettel a H. J. T. 138. §-ára

A JOG és a valódi érdem és tevékenység mindig felszínen tartja magát, hanem egy magasztos pályának, a birói pályának forrását, óhajtanám bőven és kiapadhatlanul ellátni. Ha ez sikerülhet s e tekintetben még a társadalmi agitatiótól sem kell visszariadnunk, akkor nem kell. félnünk attól, hogy a folytonosan szaporodó szükséglet kellően be nem lesz tölthető. A «tévedés» a házassági jogban. (Tekintettel a H. J. T. 138. §-ára). Irta : Dr. TÓTH GÁSPÁR budapesti ügyvéd. A házassági jog életbe lépte ota a tévedés a házasság érvényének megtámadhatására alkalmas ok; fajai a H. J. T. 54. §-ának a) f) pontjai alatt tüzetesen megjelölvék, melyek minden esetben a fenforgó körülmények figyelembe vételével fognak majd a bíróság által mérlegeltetni, midőn is csak az lesz kérdés: megállapithatják-e a felhozott és bebizonyított körülmények a házasság érvénytelenségét maga után vonó tévedést? Ez azonban csak a H. J. T. életbe lépte, vagyis 1895 október 1. óta kötött házasságokra vonatkozólag áll így; mert a törvény hatályba lépte előtt kötött házasságok érvényessége a korábbi jogszabályok szerint ítélendő meg (138. első bekezdés) és e házasságok érvénytelenítésének feltételei, hogy az érvénytelenítési okot a mostani törvény is ilyennek elismerje, vagy pedig ha a mostani törvény az érvénytelenségi okot el nem ismeri, az olyan legyen, mely alul nem volt felmentésnek helye (138. §. második bekezdés.). A tévedésre a törvényben felállított mind a két feltétel fenforog, mert a tévedést a mostani törvény is érvénytelenítési oknak elismeri és a korábbi jogszabályok mindegyike érvénytelenítő (bontó) akadálynak fogadta el, mely alul előzetes felmentésnek helye már azért sem lehetett, mert hisz a tévedés rendszerint csak a házasság megkötése után ismerhető fel, tehát előzetesen el sem hárítható; habár a katholikus canonjog nem is tekintette divini juris» akadálynak, alóla felmentést, szintén a felhozott oknál fogva, nem ismert. A házassági jog életbe lépte után tehát tévedés okából az annak hatálya előtt kötött házasságok érvényessége is megtámadható lesz és az érvényesség a korábbi jogszabályok szerint fog megítéltetni. Átmenetileg tehát, mindaddig mig a korábbi jogszabályok uralma alatt kötött házasságok érvényessége meg fog támadtatni, érvényben vannak az ezekre vonatkozó korábbi jogszabályok és a tévedést is nem a most érvényes házassági jogban, hanem a korábbi jogszabályokban foglalt rendelkezések szerint kell ezeknél a házasságoknál mérlegelni. A korábbi jogszabályok uralma alatt a házasságnak tévedés okából való megtámadása határidőhöz kötve nem volt, érvényesül tehát a H. J. T. 145. S-ának rendelkezése, mely szerint «ha a korábbi jogszabályok alapján a jelen törvényben megszabottnál hosszabb idő áll még rendelkezésre, a jelen törvényben megállapított határidőt kell alkalmazni és azt ezen törvény hatályba lépte napjától kell számítani . A megtámadási határidő tehát egy esztendő, melyet 1895. évi október 1-től, illetőleg az 57. §. c) pont értelmében a tévedés felismerésének napjától kell számítani. 1 Kétségtelen, hogy ez alapon számos per fog folyamatba tétetni, sőt már folyamatban is van; nem elméletekkel foglalkozunk tehát, midőn a kérdést fölvetjük: miként mérlegeltessék a tévedés az átmeneti időben indítandó perekben ? Ha a mostani törvény rendelkezése a korábbi felekezeti házassági jogok rendelkezésével, vagy ha a felekezeti házassági jogok egymással megegyeznek, complicatio nem igen támadhat; de ha az egyenes rendelkezések eltérők, különösen, ha vallás tekintetében vegyes házasságban élők házasságának érvényessége fölött kell ítélni, szinte legyőzhetetlen akadályokkal kell megküzdeni. Tegyük fel péld: 1. hogy A. (férfi) és B. (nőj katholikusok 1895 október 1. előtt házasságot kötöttek. A férj a házasság megkötése után megtudja, hogy neje mástól teherben van, megindítja a pert és kéri, hogy házassága a H. J. T. 54. §. e) pontja alapján érvénytelennek mondassék ki. Tekintettel arra, hogy a házasság érvényessége korábbi jogszabályok alapján döntendő el s mert a házasfelek katholikusok, tehát a kath. canonjog szabályai érvé- | nyesülnek. Minthogy pedig a katholikus canonjog a tévedést csak in persona és az error qualitatis in personam redundáns esetében ismeri el érvénytelenítő (bontól akadálynak, a mástól történt teherbe ejtést pedig nem: ennélfogva ily érvénytelenítésnek helye nem lehet. Ha azonban feltételezzük: a) hogy a lérfi protestáns, b) hogy a nő protostans, a másik fél pedig katholikus, a kérdés már complikálódik. Ha a férfi protestáns, a nő pedig katholikus, a megoldás akként alakul, hogy a teherbe ejtés alapján a protestáns férj saját vallásának jogi szabályai alapján jogosan kérheti az érvénytelenítést, rá nézve a házasság érvénytelennek lenne kimondandó; és a katholikus nőre nézve, ez esetben saját egyházi joga alkalmaztatván, a házasság érvényben maradjon ? Ha a nő protestáns, a katholikus férjre saját egyházi joga alkalmaztatván, a tévedés meg nem állapitható; hogyan állunk ez esetben a nőnél ? az ő hibája miatt kéri a férj az érvénytelenítést, melyet a férj hitelvei meg nem engednek, kimondható-e a nővel szemben az érvénytelenítés? 2. Tegyük fel, hogy görög-keleti románok, erdélyi reformátusok, erdélyi szász evangélikusok vagy unuáriusok ugyanoly vallású nejük ellen érvénytelenítő pert indítanak azon az alapon, mert az 1895 október 1. előtt kötött házasságban a nőt szüzességétől megfosztottnak találták. A román Pravila, az erdélyi reformátusok házassági joga (Bód házassági törvény), a szász Eheordnung és az unitáriusok házassági joga ez alapon a házasság érvénytelenítését megengedi. Ha tehát ily vallásúak egymás között kötötték a házasságot, ez a régi jogi szabályok alapján érvényteleníthető lesz, annak dacára, hogy a jelzett ok a mostani házassági jogban nem érvénytelenítő, de még csak nem is bontó ok. De miként oldassék meg a kérdés, ha a 2. alatt megjelölt vallásúak katholikussal, görög-keleti szerbbel, vagy magyarországi protestánssal kötöttek házasságot ? E vallások házassági joga, (illetőleg József-féle pátens), a szüzesség hiányát érvénytelenítő oknak el nem ismeri. Ha amazokkal szemben helye van az érvénytelenítésnek, (pedig helye van) viszont ezekkel szemben az érvényesség tartassék fen ? A házassági jog 142. §-a megengedi, hogy oly esetben, midőn a házasság a törvény hatályba lépte előtt csak az egyik házasfélre bontatott fel, a másik házasfél kérheti, hogy a felbontó ítélet hatálya reá is kiterjesztessék. A törvény ezzel véget akart vetni annak a képtelen állapotnak, hogy a házasság egyik házas félre nézve érvénytelen vagy felbontott, a másikra nézve pedig érvényes vagy fenálló legyen. Ha a törvénynek ezen észszerű és indokolt álláspontját követjük, a megoldást akként találhatjuk meg, hogy mindazokban az esetekben, midőn a felek egyikével szemben érvénytelenítésnek van helye, a házasságot a másik féllel szemben is érvénytelennek tekintjük; mert képtelen dolog lenne egyik félre nézve a házasságot érvényében fentartani, midőn házasság csak két fél között állhat fenn. Támogatja eme felfogást a H. J. T. 139. §-ából vont analógia is; megengedtetik a bontás, ha a házassági jog uralma előtt létrejött tény a mostani törvény szerint bontó ok és az előbbi jogszabályok értelmében annak alapján legalább az egyik félre nézve felbontásnak vagy elválasztásnak volt helye. Igaz, hogy ez a felbontásra és nem az érvénytelenítésre vonatkozik, de ki van benne fejezve az az elv, hogy a házasság csak az egyik félre nézve fenn nem tartható, ha az a másikkal szemben meg nem állhat. Ezekből következik, hogy az egyik féllel szemben érvénytelennek tekintendő házasság ezt a másik félre nézve is érvénytelenné teszi. Támogatja ezt a felfogást az is, hogy a jogi ügyletek az egyik féllel szemben nem érvénytelenithetők; ha például valamely szerződés érvénytelennek mondatik ki,(például az egyik szerződő fél cselekvő képtelensége miatt), akkor a szerződés nemosak az egyik féllel szemben, hanem mind a két szerződő félre nézve érvénytelen. Ezek után visszatérve az 1. alatt felvetett példához, melynél kétségtelen, hogy katholikusnak katholikussal 1895. évi október 1. előtt kötött házassága, most az 54. §. e) pontja alá vonható okból, korábbi jogszabályok alapján, érvénytelennek ki nem mondható: kérdés, hogy az ily érvényesnek tekintendő házasság felbontható-e ? A házassági jog meghatározza az érvénytelenítésnek már megjelölt feltételeit; továbbá az életbe lépte előtt létrejött tények alapján megengedi a felbontást a már szintén jelzett körülmények között. A fölhozott 1. esetben az egyik föllétel megvan: az előbbi jogszabályok uralma alatt a mástól történt teherbe ejtés katholikusoknál az ágytól és asztaltól való elválasztást vonhatta maga után; de hiányzik a másik föltétel: ez az eset t. i. a mostani törvények értelmében nem bontó ok; arról pedig, mi történjék akkor, ha a korábbi jogszabályok uralma alatt létrejött tény most érvénytelenítő ok, azelőtt pedig annak alapján ágytól és asztaltól való elválasztásnak volt helye ? a törvény nem rendelkezik. Az érvénytelenítés a tényleg fennálló, de jogilag érvénytelen házasságnak vet véget, a felbontás a tényleg is, jogilag is érvényesen fennálló házasságot szünteti meg. Megegyez mindkettő annyiban, a mennyiben a tényleges életközösséget szünteti meg. Habár tehát az érvénytelenítésnek előfeltétele a felbontásétól különböző; mert az első esetben csak érvénytelen, a második esetben csak érvényes házasság lehet: mindazáltal a felvetett concrét esetet is a 139. §. alá vonhatónak és a házasságot ily esetben fölbonthatónak tartjuk; mert ai a mostani törvény megengedi a felvetett oknál fogva az életközösség megszüntetését és b 1 a régi jogi szabályok szerint abban az esetben ágytól és asztaltól való elválasztásnak volt helye. A tévedés okából indítható perek rövid határidőhöz vannak kötve, tehát föltehető, hogy az átmenet nehézségei elég hamar le lesznek küzdve és a régi és uj jog együttes alkalmazásának comp-