A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 13. szám - Délibábok

Tizenötödik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1896 március 29. Szerkesztőség ^WT ^f^^\ Előfizetési árafT V., Rudolf-rakpart 3. ez. £\ I I 1 I Helyben, vagy vidékre bérM ^„riT ^^^^i mentve küldve: Kiadóhivatal: (e«i5tt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) £GYED ÉVRE - *F* ™ *T V., Rudolf-rakpart 3. sz. "í1-1!-*1, «ICAZSACÜGY tiRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 HAGT1R ÜCTTÉDF, BÍRÓI, OCTÉSZIÍS ÍÖZJECTZÖf E1R ÍÖZLÖHTR. ™ész \ ~ l [ _ ] . Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr- HEVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek kMdttaUho. Megjelen minden vasárnap. kM»«TARTALOM : Előfizetési felhívás. — Délibábok. Irta : dr Rosenthal Mór ügyvéd Nagyváradon. - A «tévedés» a házassági jogban. Irta: dr. Tóth Gáspár budapesti ügyvéd. — A telekkönyvi feljegyzések peres uton való megtámadhatósága. Irta : O' s v á t h Imre kir. tvszéki biró Budapesten. — Jogperek és birtokperek. Irta : S z a 1 a y Tamás tvszéki biró Beregszászon. — Felbujtó vagy segéd ? Irta: Bálint Zsigmond Budapest. — Belföld. (A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése.) — Ausztria és külföld. (Az uj osztrák biztosítási szabályzat. A bécsi ügyvédi kamara.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Kell-e nyugta bélyeg ? (Kérdés.) Irta: B. L) — Irodalom. (A közjegyzőtörvények magyaráz.ta. Irta: dr. Blum Béla pécsi kir. közjegyző Az örökösödési eljárásról szóló 1894 évi XVI. törvénycikk. Irta: dr. N y u 1 á s z i János kassai ügyvéd.) — Vegyesek. B a 111 a y Imre f Irta: Eisert István kir. ügyész Lőcsén. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok. Előfizetési felhívás! Április hó i-től előfizetést nyitunk lapunkra. Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése március hó végével lejár, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések a «Jog» kiadóhivatalához Budapest, V., Rudolf-rakpart 3. sz. alá küldendők. Délibábok. Irta: Dr. ROSENTHAL Mór ügyvéd Nagyváradiul. Az igazságszolgáltatás minden factora részéről, jajkiáltást hallunk, hogy ugy a sommás eljárás életbe lépte, valamint az örökösödési eljárásnak a járásbíróságok által való kezelésének megkezdése ijesztő mérvben acuttá tette a bírósági személyzet számának szaporítását, s míg a panaszkodók tábora a szükségesség mellett a lehetőséget figyelmen kivül hagyja, addig az igazságügyi kormány, bár beismeri a szaporítás szükségét, de az azonnali s tökéletes sanálás lehetetlenségére mutat reá s ámbár ez utóbbit részben negatív intézkedésével vagy egy-egy alkalmi kijelentésével adja tudtára, de mindnyájan tudjuk és sajnos tudnunk kell, hogy nem kizárólag financiális okok kötik meg az igazságügyi kormány kezeit, hanem a birói állásra képesített, s a bírói állásra aspiráló qualifikalt egyének hiánya; ez utóbbi fenforgását különben az igazságügymi niszter ur a pénzügyi bizottságban ki is jelentette és be kell ismernünk, hogy tényleg ugy is van. De a miről az igazságügyminiszter ur nem tett említést, az még elszomorítóbb, t. i. hogy a bírósági segédszemélyzetben mutatkozik a legfeltűnőbb és legelszomorítóbb hiányosság, ugy annyira, hogy vannak bíróságok, hol a joggyakornoki és aljegyzői állásokat absolute nem lehet betölteni, mert nincs pályázó ! Ezen körülmény pedig sokkal fontosabb, semhogy ennek sanálásáról nem kellene sürgősen gondoskodni s pedig annyival inkább, mert ezzel majdnem a bírói létszám nagymérvű szaporításának szükségessége is elesnék. Jól tudjuk, hogy segédszemélyzet hiányában, a biró igen sok aprólékos és igen sok időt rabló cselekvényt maga kénytelen végezni, mit ha kellő számú segédszemélyzet állana rendelkezésre, az ehhez tartozók igen jól elvégezhetnének, ugy hogy a bírónak a felügyelet és a szorosan vett ítélkezés maradna meg; hogy ne sokat említsünk, egyes bíróságoknál az idéző végzések, biztosítási vagy kielégítési végrehajtások elrendelésének kiküldő végzések meghozatalának és végrehajtói jelentéseknek fogalmazása és a jegyzőkönyvek vezetését joggyakornok vagy aljegyző végezheti; társas bíróságoknál a fentiek Lapunk mai száma közül az ezen bíróságok működési köréhez tartozó munkákat, váltóügyekben még a sommás végzések fogalmazásait is nyugodtan lehet és a birói ügyviteli szabályok szerint szabad a segédszemélyzetre bízni — s mit látunk most?: hogy ott a hol a segédszemélyzetben oly nagy a hiányosság, mint igen sok bíróságnál, hogy mindezen functiók jó részét a bírák maguk végzik s innen származik azután az, hogy a restanciák napról napra szaporodnak az alsó bíróságoknál. Concrete kívánom ezen köztudomású tényeket bizonyítani. A nagyváradi kir. törvényszéknél, ugy tudom, hogy 4—5 joggyakornok és aljegyzői állás van üresedésben, a nagyvárad városi jbiróságnál egy joggyakornoki állást évek óta nem tudnak betölteni s mindezek jó részben okozzák azt, hogy a birák tevékenysége oly másodrendű munkákra van lekötve, miket egy joggyakornok vagy aljegyző igen jól elvégezhetne. Jól tudom, hogy ezen miseriának nem az igazságügyi kormány az oka, hanem valljuk be nyíltan, hogy a jogtanulók messze menő aspiratiói, a jövőnek igen rózsás színben való látása, szülte a bajt és itt sajnos nem az igazságügyi, hanem a közoktatási kormánynak, magasabb állami érdekből, esetleges pressionalis rendszerrel lehetne segíteni. Emlékszem, hogy a nyolcvanas évek elején a jogvégzett fiatalság csak ugy tódult a bíróságokhoz, akárhány collegám volt, a kik évekig díjtalan joggyakornokok voltak, s mit látunk ma, azt, hogy 500 frt díjjal javadalmazott joggyakornoki, vagy 720 frt fizetéssel járó aljegyzői állásokat, pályázók hiányában nem lehet betölteni; arról nem is szólok, hogy a közigazgatási gyakornoki állásokra, akár a megyei akár a városi törvényhatóságoknál, már pályázatot sem hirdetnek. Mint fent érintettem, ennek oka fiatalságunk abban a téves hitében rejlik, hogy az ügyvédség — mert hogy itt folytonos szaporulat van — az egyedüli üdvözitő pálya, t. i. anyagiakat értve, s azon számítással van, hogy hiszen az ügyvédkezés első évei is hoznak évenkint annyi jövedelmet, mint a mennyi egy biró fizetése, már pedig a birói állás elnyeréséig eltelhető idő alatt, egy hosszú ügyvédi gyakorlatot hagyhat maga után. Ezen combinatiók azonban az életben ritkán vágnak be, s jó későn s akkor jön a csalódás, midőn a mindennapi kenyér megszerzése utáni nehéz küzdelemben évek múlnak, melyekben sajnos a jogtudományban való tovább képzés, az akaraterő s munkakedv ritkán tűnik ki s így a birói pályára való átlépéshez szükséges ezen három fontos kellék hiányában nem csodálatos, ha az igazságügyminiszter azon kijelentést kénytelen tenni, hogy nem talál alkalmas erőkre. Ha ezen momentumokat jogtanuló fiatalságunk megszivelné s nem délibábok után indulna, akkor az egyetem és jogakadémiák termeit betöltő joghallgatóink, a jogvégzettség elé résekor, két kézzel kapnának a magasztos birói pályára előkészítő állások elnyerése után. De ebben a közoktatási kormánynak is, ha máskép nem, gyámkodólag kellene interveniálni ; azon sok ösztöndíj elnyerését, mely még a szigorlatok letételéig is jár, attól kellene függővé tenni, hogy az ösztöndijasok a birói pályára lépjenek, másrészről pedig nem a kötelező doktoratus eltörlését kellene kimondani — mint a miről heves és téves agitatiók folytán az előbbi miniszter idejében szó volt, s minek szele szerencsésen elmúlt — hanem igen is fentartandó a kötelező doctoratus, az igazságügyi kormány részéről pedig az ügyvédi rendtartás módosítása alkalmával, a kötelező ügyvédi gyakorlat eddigi tartamának meghosszabbítása mondandó ki. A kor irányzatával ellenkező ezen véleményemet magasabb igazságügyi érdekek érlelték meg bennem, nem az ügyvédi pályára menők számának apasztását kívánom, mert tapasztalatból tudom, hogy az oda nem való elemek, bár keserű tapasztalatokkal és esetleg elzülve, de csak leszorulnak 12 oldalra terjed