A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 12. szám - A jogegység és a temesvári kir. ítélőtábla

A JOG Ha a vasút az átvevőnek az áru utánmérése iránti kérelmét teljesiti és ennek eredményéről hivatalos mérlegjegyet ad ki, utólag saját mérőkészülékének alkalmatlan voltával egyáltalán nem védekezhetik. Abból, hogy a vasúti üzletszabályzat 68. i;. 8. pontja értelmében a vasút az utánmérés iránti követelésnek a kocsirakományi áruknál csak annyiban köteles eleget tenni, a mennyiben a rendelkezésre álló berendezések erre elégségesek, csak az következik, hogy azok elégtelensége esetén az utánmérés iránti kérelmet megtagadhatja és a felet arra az eljárásra utasithatja, melyet a 68. §. 8. pontja ily esetre előir, de ha az utánmérés iránti kérelmet teljesiti és ekként önmaga azt tanúsítja, hogy mérőkészülékeit elégségeseknek és alkalmasoknak találja, saját mérlegelésének helyességét és ránézve kötelező voltát az alapon, hogy alkalmatlan mérőeszközt használt, meg nem tagadhatja. Az átvevő csak abban az esetben kivánhatja az árunak a vasút által kijelölt meghatalmazott jelenlétében más helyen való utánmérését, ha a vasút a pályaudvaron lévő saját mérőeszközeit nem találja elégségeseknek, tehát el van zárva ezen eljárás igénybevétéletétöl, ha a vasút az utánmérést tényleg önmaga végzi. Az oly rendelkezést, hogy kocsirakományi áruknál csak oly utánmérés volna a vasútra kötelező, mely hídmérlegen eszközöltetett, a vasúti üzleti szabályzat 68. §-a egyáltalán nem tartalmaz. A budapesti VI. kerületi kir. járásbíróság mint kereskedelmi bíróság (1893. év december hó 1-én 52,412. sz. a.) Dr. Kerényi Soma ügyvéd által képviselt W. Jakab felperesnek dr. Bartsch Gusztáv ügyvéd által képviselt m. kir. államvasutak alperes elleni 58 frt 50 kr jár. iránti sommás perében következőleg Ítéltetett: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a kereseti összeget kártérítés cimén követeli az alapon, hogy a Békés-Csabán feladott olajpogácsából Magyar-Bolyon történt megérkezése alkalmával 9 m.-mázsa és 79 kgr. suly hiányzott. A becsatolt okmányokkal és felperes beismerésével szemben igazolva van, hogy a felperes által feladott olajpogácsa BékésCsabán egy egész kocsirakományképen adatott fel s hogy ezen kocsirakomány Békés-Csabán vágány hídmérlegen lett megmérve. Mig ellenben Magyar-Bolyban kézi mérlegen lett az áru átmérlegelve s hogy a sulykülönbözet ezen mérlegen lett constatálva. Ezen tényálással szemben felperes kártérítésben való igényét megállapítani nem lehetett, mert a vasutak részére kiadott üzletszabályok (i8. §-ának 8. pontja világosan megállapítja azt, hogy az egy kocsirakományban s vágány-hídmérlegen megmért árunak az átmérését a feladó csak ugyanily mérlegen követelheti s hogy a vasútnak felelö'ssége csak az ily vágány-hidmérlegen előállott sulyhiányért áll be. Tekintve, hogy az átmérés a jelen esetben nem ezen szakaszhoz képest történt, alperest a vágány-hídmérleg és a kézi mérleg között feltüntetett sulykülönbözet tekintetében tehát felelősségre vonni nem lehet, így felperest, a kinek mint feladónak a sulykülönbözet megfizetéséhez feltétlen kereshetőségi joga van, követelésével anélkül, hogy annak a bizonyításába, hogy tényleg mennyi kára támadt, bocsájtkozni szükség lett volna, elutasítani kellett, miután azt a körülményt, hogy a sulyhiány más módon, alperes gondatlanságából vagy mulasztásából állott volna elő, bizonyítani meg sem kísérletté, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894. évi szeptember hó 26-án 531. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy felperesnek 59 frt 50 kr. tőkét stb. fizessen stb. Okok: A felperes kereshetőségi joga ellen emelt kifogás alappal nem bir, mert habár a vasúti üzletszabályzat 64. §. 4. pontjának a 73. §. 1. pontjával való egybevetéséből mint nemkülönben a k. t. 404. és í07. §-ának rendelkezéséből kétségtelen, hogy mihelyt az árunak rendeltetési helyre érkezte után a fuvarlevél az átvevőnek átadatott az áru feletti rendelkezés joga az átvevőt illeti, a vasúti fuvarozási szerződésből a vasút ellenében keletkező igények érvényesítésére csak ő van jogosítva, ezt a jogát az átvevő nemcsak személyesen gyakorolhatja, hanem másra is átruházhatja, vagy más által gyakorolhatja, a fenforgó esetben pedig alperes nem vonta kétségbe felperesnek a D ) alatti levéllel s a fuvarlevél birtokával külömben is igazolt azt az állítását, hogy a schaumburg-lippei hercegi uradalom igazgatósága, mint az áru átvevője, a kereseti igény érvényesítését felperesre bizta. A mi az ügy érdemét illeti, az A) alatti fuvarlevéllel igazolva van, hogy felperes Békés-Csabán 1893. év január hó 10-én hivatalosan megmázsálva 5,225 kgr olajpogácsát adott fel; a fuvarlevélre vezetett hivatalos feljegyzéssel s a B) alatti hivatalos mérleggel pedig igazolva van, hogy a címzettnek a magyar-bolyi állomáson tényleg csak 4,246 kgr. adatott ki. Az ezen hiányért való felelősséget alperes nem háríthatja el azzal az előadásával, hogy az áru a feladási állomáson vágányhidmérlegen, a leadási állomáson ellenben csak kézi mérlegen méretett meg s hogy ez utóbbi a suly megállapítására nem volt alkalmas, mert eltekintve attól, hogy az önmaga által becsatolt 2. . alatti tényálladék-jegyzőkönyv szerint a magyar-bolyi állomás mérlege teljesen jó állapotban volt és szabályszerűen működött, ami megcáfolja azt a feltevést, mintha a külömbözet a leadási állomáson használt mérőeszköz alkalmatlan voltában birná okát, alperes ha az átvevőnek az áru utánmérése iránti kérelmét teljesiti s ennek eredményéről, mint a jelen esetben, hivatalos mérlegjegyet ad ki, utólag saját mérő készleteinek alkalmatlan voltával egyátalán nem védekezhetik. Abból ugyanis, hogy a vasúti üzletszabályzat 68. §. 8) pontja értelmében a vasút az utánmérés iránti követelésnek kocsirakományi áruknál csak annyiban köteles eleget tenni, amennyiben a rendelkezésre álló berendezések erre elégségesek, csak az következik, hogy azok elégtelensége esetén az utánmérés iránti kérelmet megtagadhatja s a felet arra az eljárásra utasithatja, melyet a 68. § 8. pontja ily esetre előir; de ha az utánmérés iránti kérelmet teljesiti s ekként önmaga azt tanuisitja, hogy mérőkészülékeit elégségeseknek és alkalmasaknak találja saját, mérlegelésének helyességét és ránézve kötelező voltát azon az alapon, hogy alkalmatlan mérőeszközt használt, meg nem tagadhatja. Az annál kevésbé áll jogában, mert a 68. §. 8. pontja értelmében az átvevő csak abban az esetben kivánhatja az árunak a vasút által kijelölt meghatalmazott jelenlétében más helyen való utánmérését, ha a vasút a pályaudvaron levő saját mérőeszközeit nem találja elégségeseknek; tehát el van zárva ezen eljárás igénybe vételétől, ha a vasút az utánmérést tényleg önmaga végzi. Oly rendelkezést pedig, hogy kocsirakományi áruknál csak oly utánmérés volna a vasútra kötelező, mely vágány-hidmérlegen eszközöltetett, a vasúti üzleti szabályzat 68. §-a egyáltalán nem tartalmaz. Minthogy a szerint az A) és B) alatti okiratokkal és azon kétségbe nem vont ténynyel szemben, hogy az áru a feladáskor 5,225 kgr. volt, alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a címzettnek kiszolgáltatott áru 4,246 kgrnál több volt, ő azonban ezt nem bizonyította, minthogy nevezetesen az a körülmény, hogy a vasúti kocsi ólmozata a magyar-bolyi állomáson állítólag sértetlennek találtatott, még nem bizonyítja, hogy a feladott árü a kiszolgáltatáskor hiánytalanul megvolt, mert nincs kizárva, hogy az áru egy része a feladás s a kocsi leólmozása közötti időben veszhetett el, annak bizonyítását pedig, hogy a leólmozás a berakás után nyomban eszközöltetett, alperes meg sem kísérletté; minthogy végül azt, hogy a hiányt oly körülmény okozta volna, melyért alperes a k. t. 398. §-a értelmében nem felelős, szintén nem bizonyította: Alperesnek a hiányzó áruért való felelősségét meg kellett állapítani. Nem lehetett helyt adni azon kérelmének sem, hogy a hiányból a feladott mennyiség 2°'0-a az üzletszabályzat 78. tj-a alapján, természetes apadás cimén levonassék, mert, habár a vasút a k. t. 48. §-a értelmében oly árukra nézve, melyek természetes minőségüknél fogva a fuvarozás alatt súlyban vagy mértékben rend szerint veszteséget szenvednek, kikötheti, hogy a suly vagy mérték bizonyos százalékáig a vesztességért felelősséget nem vállal, ugyanazon törvényhely, valamint a vasúti üzleti szabályzat 78. §-ának 5. pontja értelmében a felelősség ezen korlátozásának nincs helye, ha bizonyos, hogy a suly veszteség nem az áru természetes minőségéből keletkezett, a fenforgó esetben pedig alperes maga sem vitatja, hogy 979 kilogramnyi hiány abból keletkezhetett volna. Ehhez képest, miután felperes különben is csak 9 métermázsáért követel kártérítést, az pedig nem vitás, hogy az olaj pogácsa métermázsája 6 frt és 50 krt megért, alperest az elsőbirósági ítélet megváltoztatása mellett a kereseti összegnek, stbnek megfizetésében el kellett marasztalni, stb. A magyar királyi Curia (1896 év január hó 31-én 1,733 sz. a.) A másodbiróság Ítélete indokainál fogva helyben hagyatik. A biztosítási kötvény a biztosítási ügylet hatályát szabatosan és minden kétséget kizáró módon megállapítván, e meghatározást nem érintheti a kötvény feltételek azon általános ren delkezése, mely szerint a biztosítás érvénye a dij lefizetésétől tétetik függővé, mert ez a rendelkezés az előbbivel szemben hatálytalan. A hatály ama meghatározásával meg van egyúttal állapítva az időpont is, a melytől kezdve a biztosító a biztosítási dijat követelni jogosult és ezzel azon időpont is, a melytől kezdve a biztosító a kockázatot is viselte. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság (1893. évi szeptember hó 18-án 29,222. sz. a.) Dr. Wilheim Károly illetve helyettese dr. Fuchs Adolf ügyvéd által képviselt K. József felperesnek, Berczelli György ügyvéd által képviselt,^«Első ^magyar általános biztosító társaság» alperes ellen 238 frt 07 kr. tőke és jár. iránti rendes perében következőleg ítélt : Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A kereseti biztositási kötvénynek alkatrészét képező biztosítási feltételek 6. §-a értelmében a biztosítás érvényére szükséges, hogy a társaság által megszabott dij a fél által megfizettessék. Ez a kikötés a kereskedelmi törvénynek a biztositási ügyletet szabályozó intézkedéseivel nem ellenkezik s ekkép annak érvénye és kötelező ereje nem támadható meg hatályosan. Minthogy pedig felperes a viszonválaszban alperes által arra nézve kínált föesküt: hogy az A) alatti kötvényt nem az 1891 évi október hó 8-án történt tüz után váltotta ki és az abban nvu^tatványozott 5 frt 99 krnyi dijat nem a tüz után fizette ki l