A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 12. szám - A jogegység és a temesvári kir. ítélőtábla

A JOG 47 Györgynek, sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta: bizonyítottnak veendő a döntő sulylyal bíró az a körülmény, hogy felperes a biztosítási dijat a tüz után fizette ki. Tekintve már most, hogy felperesnek a biztosítási dijat kifizetni módjában állott: alperes akkor, a mikor a tüzeset történt, a kockázatot még nem viselte. Nem viselvén alperes a kockázatot, kártérítéssel nem tartozik, mert a k. t. 485. £-ának 1. pontja szerint a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha a biztosított tárgy a szerződés megkötése után, de azon időpont előtt, melytől kezdve a biztosító a veszélyt viselni tartozik, megsemmisül, vagy elvész; s mert ezzel a törvényes intézkedéssel szemben tévesen támaszkodott felperes a 473. §-ra, mely csak oly esetben alkalmazható, amikor a kötvény a dij lefizetése nélkül adatik ki a félnek; de nem alkalmazható a jelen esetben, midőn a fenn előadottak szerint bizonyítva van, hogy a kötvény a tüzeset után, tehát már akkor váltatott ki, midőn a biztosítási szerzőtlés a k. t. 485. $?. 1. pontja értelmében hatályát vesztette. Nem terhelvén ezek szerint alperestjkártéritési kötelezettség, felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A budapesti kir. ítélőtábla 11894. évi április hó 24-én 4,634. sz. a. i A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben az által felperes az 1891. évi november hó 18-át megelőző időre kamat követelésével elutasittatott,helybenhagyja,egyebekben megváltoztatja, alperest a kereseti 238 frt 07 kr. kárösszegnek stb.-nek megfizetésére kötelezi stb. Indokok: Alperes arra fektette védelmét, hogy az A) alatti biztosítási kötvényre vezetett feltételek 6. §-a szerint ki lévén kötve, hogy a biztosítás érvényéhez a megszabott biztosítási dijnak megfizetése szükséges, az 1891. évi október hó 7-én bekövetkezett tüzeset idején az A) alatti kötvény szerint létrejött biztosítási szerződés alapján a kockázatot még nem viselte, mert felperes a biztosítási dijat csak a tüzeset után fizette ki, alperes társaságnak korponai ügynökénél és attól a biztosítási kötvényt ugyanakkor vette át. Tekintve azonban, hogy a ktresk. törv. 468. §-a szerint a biztosítási szerződés azonnal létrejön, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől 48 óra elteltével vissza nem utasította, és ezen idő elteltével a kockázatot nyomban viseli, alperes pedig felperes ajánlatát a jelzett idő alatt nemcsak vissza nem utasította, sőt a tüz kiütése előtt a kötvényt ki is állította és azt felperes részére leendő kiszolgáltatás végett korponai ügynökéhez elküldötte; Tekintve továbbá, hogy a keresk. törv. 473. £-ából is következik, miszerint a szerződő fél bár a keresk. törvény 469. §-a értelmében követelheti, hogy a biztosító neki kötvényt állítson ki, a dij megfizetése előtt a kötvény kiadását még sem követelheti, sőt a kötvénynek a dij lefizetése előtt kiadása a dij kifizetésének elhalasztásául tekintendő. — okszerüleg következik, hogy a díjfizetés kötelezettsége a kötvény kiadását megelőzőleg már fennálljon, de ezzel szükségképeni kapcsolatban a veszély viselés terhének is, a dij megfizetésére való tekintet nélkül — be kell állnia; Tekintve, hogy a fenforgó esetben nem visszatérő időszakokban fizetendő biztosítási díjról van szó és így a keresk. törv. 485. §-ának 4-ik pontja alkalmazást nem nyerhrt, az egészben egyszerre fizetendő biztosítási dijnak a tüzeset előtt le nem fizetése tehát a biztosított kárkövetelési jogát el nem enyésztetheti, még abban az esetben sem, ha a kötvény neki a tüzeset előtt kiszolgáltatva nem is lett. Tekintve végül, hogy a kifejtettek szerint a biztosítási feltételeknek, alperes által védekezése alapjául vett kikötése a keresk. törv. 468. és 473. §§-aival ellenkezik és igy ez a kikötés mint törvénynyel ellenkező a keresk. törv. 472. §-a értelmében érvénynyel nem bir, — alperesnek arra alapított kifogása tehát annál is inkább figyelmen kívül hagyandó, mert a felperes által lefizetett biztosítási dijat elfogadván és megtartván, a biztosítási feltételeknek szóban forgó kikötésétől különben is eltért: alperesnek kártérítési kötelezettségét a tüzeset idején hatályban volt szerződés alapján megkellett állapítani. .Minthogy pedig alperes a felszámított kár mennyisége ellen kifogást nem tett, valódiság tekintetében nem kifogásolt D. alatti leveléből pedig kétségtelenül megállapítható, hogy a kár megállapítás 1891 év november hó 3-án már megtörtént, a biztosítási feltételek 15. illetve a keresk. törv. 482. §-a értelmében tehát alperes fizetési kötelezettsége legfeljebb 1891 év november 18-án beállott: az elsőbiróság ítéletének e részben megváltoztatása mellett alperest a kereseti kár összegben mint késedelmes fizetőt 1891 év november hó 18-tól számítandó törvényes késedelmi kamatban stbben is marasztalni kellett. Ellenben helyben volt hagyandó az elsőbiróság ítélete annyiban, a mennyiben azzal felperes az 1891 év november hó 18-ikát megelőző időre kamat követelésével elutasittatott, mert felperes a kár megállapítás napját meg nem jelölvén, az hogy alperes fizetési késedelme 1891 év november 18-át megelőzőleg, jelesül 1891. év október hó 22-én beállott, meg nem állapitható. A magyar királyi Curiail896. év január hó 31-én 1,364 sz. a.) Érintetlen marad a másodfokú bíróság ítélete nem felebbezett abban a részében, a melylyel a felperes kamat követelésének egy részével elutasittatott. Felebbezett egyéb részében a másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik, mindazon által azzal a változtatással, hogy az alperes részéről fizetendő késedelmi kamat 1895. évi július hó 1-től kezdve csak 5°,'o-kal számítandó stb. Indokok: Helybenhagyatott a másodfokú biróság ítélete felebbezett részében, mert a fenforgó esetben az A) alatti biztosítási kötvény a biztosítási ügylet hatályát 1891. évi szeptember hó 6-ának déli 12 órájától, 1892. évi március hó 6-ának déli 12 órájáig minden kétséget kizáró módon megállapítja s a kötvény elő lapján foglalt szabatos, a szóban levő ügyletre nézve különösen történt e meghatározást nem érintheti a kötvényen nyomtatásban jelentkező feltételek (i. §-ának általános rendelkezése, mely szerint a biztosítás érvénye a dij lefizetésétől tétetik függővé, mert ez a rendelkezés az előbbivel szemben hatálytalan. A hatály ama meghatározásával meg lett egyúttal állapítva az az időpont is, a melytől kezdve az alperes a biztosítási dijat követelni jogosult volt s ezzel az az időpont is, a melytől kezdve az alperes a kockázatot is viselte. Minthogy pedig a biztosítás tárgya a biztosítás hatályának megállapított amaz idején belül semmisült meg vétlen tüz által, az alperes a felperesnek kártérítéssel tartozik, melynek többi feltételei a jelen esetben a másodbiróság Ítéletének megfelelő egyéb indokai szerint mind fenforognak. A marasztaltatás tehát ezért s annak mérvére nézve a másodfokú biróság Ítéletében leihozottaknái fogva, e helyütt is kimondandó volt. A késedelmi kamatra vonatkozó módosítás az 1895. évi XXXV. t.-cikkben alapszik. Felperes beismervén azt, hogy a mikor ő a kereseti váltót kibocsátóként aláirta, a fizetési hely közelebbi meghatározása csak utólag íratott oda és mert ezen szavak odairásával nem a váltónak valamely hiányzó kelléke és különösen nem az amúgy is kitett fizetési hely pótoltatott, hanem az intézményezettől különböző oly személy jelöltetett meg, a kinél és a kinek utján a fizetés teljesitendő lesz, ilyennek egyoldalú megjelölésére a váltóbirtokos nincs jogosítva. A váltókötelezett beleegyezése nélkül a váltóra vezetett ily tartalmú nyilatkozat, a váltó eredeti tartalmának jogellenes megmásitását foglalja magában és az ily alapon felvett óvás a visszkereseti jog fentartására nem alkalmas. A gyulai kir. törvényszék, mint váltóbiróság. (1894. évi március hó 8-án 213. sz. a.) Konkoly Jenő ügyvéd felperesnek | dr. Berényi Ármin ügyvéd által képviselt M. János alperes ellen 284 Irt 9ü kr töke és jár. iránti váltóperében következőleg itélt: A kir. törvényszék, mint váltóbiróság az 1893. évi május hó 24-én 4,41H. sz. a. kibocsájtott sommás végzés hatályának fenntartása mellett M. Jánost kötelezi, mint Békésen 1893. évi február hó 10-én 248 frt 90 krról kiállított váltó kibocsájtóját, hogy a kereseti 24iS frt 90 kr váltótőkét stb K. Jenő felperesnek fizesse meg stb. Indokok: Elutasitandók voltak alperes kifogásai és abból folyólag a sommás végzés hatályának fenntartása mellett köteles zendő volt a fizetésre, mert a kifogások során alperes maga beismerte, hogy az általa dr. Sz. Kálmánnak átadott K. Jenő felperes által pedig a lejárat után beperesitett váltó a rendelvénye,tehát a váltóbirtokos nevének és a telep helyének kitöltése nélkül adta át kifizetéséül azon 215 frt 32 kr. tartozásának, a melylyel Sz. Kálmánnak adósa volt, már pedig a váltólevél természetéből önmagától is folyik, hogy ha az a tovább adás tilalma nélkül lett kibocsájtva, az előző a lejáratkor a fizetést a mindenkori felperes, tehát azon egyénkez éhez tartoznak teljesíteni, a ki a váltó birtokosa, minőségét a váltó birtokosa az intézvény megjelölése esetleg a hátiratok lenyúló lánczolata által igazolja; jelen esetben pedig felperesnek váltó birtokosi minősége alperes azon beismerése által, hogy a váltót az intézvényes nevének kitörlése nélkül adta ki, másrészről pedig a valódiság tekintetében nem kifogásolt A) alatti váltó birtoka, azon az intézvényes nevének kitöltése által van igazolva. De a kifogások elvetésével hatályában fentartandó volt a sommás végzés azért is, mert a per során igazolva lett, hogy a váltót Sz. Kálmántól mint a ki részére az kiállítva lett, készpénz I fizetés mellett magához K. János váltotta; a mely körülményből ok' szerüleg következtethető, hogy felperes miután az ellenkezőnek I igazolása megkísértve sem lett, csak jogszerű és nem tiltott uton ! jutott a váltó birtokához; ily körülmények között tehát, miután ! alperes sem azt nem igazolta, hogy a váltó összeg általa lett Sze1 gedi Kálmánnak vagy bárkinek kifizetve, sem olyan körülményeket nem bizonyított, a melyek által ő a fizetés alól felmenthető lenne, a sommás végzés hatályának fenntartása mellett annyival inkább marasztalandó volt, mert a per során az sem nyert beigazolást, hogy a váltón látható telepítés a megállapodás ellenére, főleg pedig a felperes jogellenes cselekményével töltetett volna ki, mert egyrészt a vélelem a mellett van, hogy a kitöltetlenül hagyott telephely a váltó birtokos által kitölthető, de meg nem lett igazolva az, hogy ezt a telepítést felperes-e, avagy K. János, a yál• tónak Sz. Kálmán által történt kiváltása után teljesítette-e, I már pedig egy jóhiszemű váltóbirtokossal szemben a telep helyéj nek kitöltése nélkül tovább adott váltónál ilyen kifogásnak helynem adható. I )e mellőzendő volt ezen kifogás még azért is, mert a váltó a lejáratkor nem a kibocsátónál, hanem az elfogadónál mutatandó be; azon körülmény, hogy a kibocsátó az elfogadónak fedezetet küldött volna és igy ovás felvétele által jogtalanul terheltetett volna költséggel, nemcsak nem bizonyította, de nem is állította, kétségtelen tehát, hogy alperest a fizetésre kötelezni kellett stb.