A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 12. szám - A jogegység és a temesvári kir. ítélőtábla

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 12. számához. Köztörvényi ügyekben. Törvény vagy törvényes gyakorlat azt ki nem zárja, hogy a megajándékozott ellen érvényesíthető kielégitési jog, ha az ajándékozott időközben elhalálozik, örökösei ellen érvényesíthető ne legyen. Midőn valamely jogügylet részben azért mondatik ki aján­dékozásnak, mert az ellenérték nem meriti ki az átadott vagyon értékét, a megajándékozott csak a különbözet erejéig tekintetik megajándékozottnak, és ha a hitelező követelheti is a megaján­dékozottól az ajándékozott vagyonból követelésének kielégítését, de csak azon érték erejéig, mely valóban ajándékozást képez. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1896 január 24. I. G. 125. sz. a.). A felülvizsgálat korlátozásánál nem a felülvizsgálati kére­lem tárgyát képező érték, hanem a kereset tárgyának az értéke az irányadó (1893. évi XVIII. t.-C. 181. t?-a). A fizetések megszüntetése tényének meg- vagy meg nem allapitása a felülvizsgálati eljárásban felül nem bírálható. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1896 január 16. 118. I. G. sz. a.) Alperes — ki tudva, hogy felperes foglalkozásánál fogva alkusz, — az eladás tárgyának közlése után azt mondta felpe­resnek, hogy néhány nap múlva ismét jelentkezzék nála és is­merni fogja felperessel szemben kötelezettségeit, időközben pedig felhasználva a felperestől nyert adatokat a tulajdonossal a vétel megkötése tárgyában alkuba bocsátkozott és a villát meg is vette, az nem szenvedhet kétséget, hogy felperes a tett szolgálatért, ha nem is a szokásos alkuszdijat, de mindenesetre a szolgálat­nak megfelelő díjazást követelni jogosult és nem változtat ezen semmit, hogy az igéret nem a szerződéseknél szokott szavakban történt. A budapesti kir. törvényszék (1894. július 11. 20,871. sz. a. 1 Kun László ügyvéd által képviselt B. Ignác felperesnek Köves György ügyvéd által képviselt S. László alperes ellen 1,200 forint ügynöki dij és jár. iránti perében a következő' Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Habár az ingatlanok tekintetében keletkezett szerződések kereskedelmi ügyleteknek nem tekinthetők s ekként a kereseti jogügylet közvetítése a kereskedelmi törvény rendel­kezése alá eső alkuszi ügyletet nem képezvén, jelen perben a kereskedelmi törvényre való hivatkozás helyt nem foghat, mégis, miután a részben iennálló törvényes gyakorlat értelmében az alkusz csakis akkor van jogosítva diját követelni, ha az ügylet tényleges megkötése az ő közvetítő működése eredményeként mutatkozik, tehát az ügylet kezdeményezése, a merően előkészítő tevékenység magába véve az ügynöki díj követelhetésére való jogosultságot nem állapithatja meg még azon esetben sem, ha a megbízó fél a közvetítés iránti megbízást beszüntetve, az ügylet megkötését vagy ő maga, vagy más közvetítőnek alkalmazásával eszközli. Minthogy pedig felperes keresetét maga is csak arra ala­pítja, hogy neki mint ügynöknek K. Jónás gr. E. Gyulának az Andrássy-ut 104. sz. a. létező villáját ajánlta, hogy felperes tudna-e arra vevőt és felperes alperest felkeresvén, midőn tőle megtudta, hogy villát szándékozik venni, felperes annak kijelentése mellett, hogy ő ügynök és mint ilyen provisióra tart igényt, alperes kér­désére közölte vele, hogy a villa gr. E. Gyuláé, Andrássy-ut 140. számú és az ára 120,000 frt, mire alperes kijelentette, hogy ha a villa csakugyan eladó, ő megveszi a nélkül, hogy még csak állítaná is azt, hogy a kérdéses villának alperes által lett meg­vétele az ő, mint alperes e részbeli megbízottja tényleges közve­títő működésének eredménye, ezek perrendszerü beigazolása hiányában pedig az alperes által az ő kizárásával megkötött ügylet alapján nincs jogosítva felperes alperestől dijat követelni, mindezeknél fogva a felperes által hivatkozott tanuk kihallgatása és a bizonyítékul használni kívánt esküt, mint nem a perdöntő körülményekre vonatkozóknak mellőzésével, felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. febr. 26. 9,297. sz. a.) a kir. törvényszék ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a jelen perben ügydöntő kér­dést csak is az képez, váljon alperes felperest az Andrássy-uti 104. számú villa vétele iránt közvetítéssel megbizta-e, illetve fel­peres és alperes között arra nézve megbízási viszony létesült-e vagy sem? és hogy felperes közbenjárása eredményezte-e a kér­Budapest, 1896 március hó 22-én. déses villára nézve az alperes és gr. E. István között az adás­vételi jogügylet létrejöttét? miután pedig felperes ezen döntő ténykörülményekre nézve bizonyítékot egyáltalán fel nem hozott, mivel azon körülmény, hogy midőn felperes a villa eladósságát alperesnek tudtára hozva, ez azt mondotta, hogyha a villa való­sággal eladó, megveszi és néhány nap múlva jelentkezzék nála és ismerni fogja vele felperessel szemben kötelességét, ha bizonyit­tatnék is, még nem szolgálna annak kimutatására, hogy alperes a villa megvétele közvetítésére neki megbízást adott, vagy hogy alperes azon érintett kijelentésével magát közbenjárási dij fize­tésére kötelezte és felperesnek fentebb érintett azon tudomásra hozását, hogy a villa 120,000 frtért eladó, közbenjárásnak tekin­tette volna stb. A m. kir. Curia (1896. febr. 12. 6,804. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatik, és ha felperes főesküt tesz arra, hogy alperes a kérdésben levő villa megvételének ajánlása után azt mondotta neki, hogy néhány nap múlva ismét jelentkezzék nála ialperesnél) és ismerni fogja felperessel szemben kötelezettségét, - alperes köteles felperesnek 500 forint tőkét stb megfizetni. Indokok: Felperes nem bizonyította ugyan, hogy ő alperestől megbízást nyert arra, hogy alperes részére megvételre alkalmas ingatlant keressen és felperesnek csupán azért, hogy ő akár az illető tulajdonos vagy ennek alkusza megbízásából, akár minden megbízás nélkül alperesnek a gr. E. István tulajdonát képezett, az Andrássy-uton 104. sz. a. levő villát vételre ajánlotta, / alperestől közbenjárási dij még nem jár. j * Minthogy azonban alperes beismerte, hogy a villát felperes ii ajánlotta neki megvételre, és így tudta meg, hogy a villa eladó, \ hogy ő ezen ajánlat folytán lépett érintkezésbe a tulajdonossal és a villát 120,000 forint vételárban meg is vette, kétségtelen, hogy felperes lényeges szolgálatot tett alperesnek azzal, hogy az eladó tárgyat neki megmondotta. A mennyiben ezen felül bizonyítást nyer az, hogy alperes, — ki tudta, hogy felperes foglalkozásánál fogva alkusz, — az eladás tárgyának közlése után azt mondotta felperesnek, hogy néhány nap múlva ismét jelentkezzék nála és ismerni fogja fel­peressel szemben kötelezettségeit, — időközben pedig felhasználva a felperestől nyert adatokat, a tulajdonossal a villa megvétele tárgyában alkudozásba bocsátkozott és a villát meg is vette; az sem szenvedhet kétséget, hogy felperes a tett szolgálatért, ha a vételt megkötötte, nem is a szokásos alkuszdijat, de mindenesetre a szolgálatnak megfelelő díjazást követelni jogosult és nem vál­toztat ezen semmit, hogy az igéret nem a szerződéseknél szokott szavakban történt: Ezekhez képest mindkét alsóbiróság Ítéletének részben megváltoztatásával az alperes részére kinált, de ez által vissza­kínált és felperes által elfogadott főesküt a fenti szövegezésben megítélni és ennek letétele esetében alperest a szolgálatnak meg­felelőnek talált 500 frt megfizetésére kötelezni és felperest az ezt meghaladó követelésével, — az eskü le nem tétele esetében pedig egész kereseti követelésével elutasítani kellett stb. Oly esetben, midőn a községi bíróság az előtte folyamatab tett peres eljárást megszünteti azon okból, hogy a kereset nem tartozik a kisebb peres ügyekbeni eljárás alá, felperes keresetét a rendes bíróságok előtt feltétlenül megindíthatja és a rendes bíróság az ügyet azon okból, hogy az 1877. XXII. t.-c. szerinti eljárás alá tartozik, el nem utasíthatja. A m. kir. Curia 11896. febr. 14. 506. sz. a.) az 1877. évi XXII. t.-cikk 41. §-á értelmében oly esetben, midőn a községi bíróság az előtte folyamatba tett peres eljárást megszünteti azon okból, hogy a kereset nem tartozik a kisebb peres ügyekbeni eljárás alá, — felperes keresetét a rendes bíróságok előtt feltét­lenül megindíthatja és a rendes bíróság az ügyet azon okból, hogy az 1877: XXII. t.-cikk szerinti eljárás alá tartozik, el nem utasíthatja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A vasúti üzletszabályzat 64. g. 4. pontjának a 73. §.1. pont­jával való egybevetéséből, mint nemkülönben a k. t. 404. és 407. §-ainak rendelkezéséből kétségtelen, hogy mihelyt az árunak a rendeltetési helyre érkezte után a fuvarlevél az átvevőnek átada­tott, az áru feletti rendelkezés joga az átvevőt illeti, a vasúti fuvarozási szerződésből a vasút ellenében keletkező igények ér­vényesítésére csak ő van jogosítva, — ezt a jogát átvevő nemcsak személyesen gyakorolhatja, hanem másra is átruházhatja, vagy más által gyakorolhatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom