A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 12. szám - Az életjáradéki szerződés és a törvényes osztályrész

92 A JOü a testi szervezetre van hatással, de befolyást gyakorol az akaratra s az értelemre is oly annyira, hogy azt elhomályosítja. C a r r ara ahires jogtudós (B. 1. P. I. 335. §.) az ittasságot okaiban és eredményeiben vizsgálva s ezekben megint az élettani és lélektani viszonyt szemlélve azt mondja: »A bűntett fogalmának alapelvei követelik, hogy az ittasságot mentő körülmény gyanánt fogadjuk el; mert ha a bűntettnek lényege miatt erkölcsi erőre van szüksége, ha az erkölcsi erő a fölvilágosodott akaratból meriti létföltételeitshaa bűntett erkölcsi erejének kisebbedése, az igazság követelményénél fogva a beszámítás kisebbedését vonja maga után, mindenkor a midőn bebizonyul, hogy az ittasság befolyást gyakorolt az akaratra, logikai szükségesség szerint mentő erőt kell tulaj donitanunk neki, annál inkább pedig akkor, ha az értelmet zavarta meg. És valóban kétségtelen, hogy a józan és ittas ember cselekményének beszámításánál különbséget kell tennünk s igen helytelen és igazságtalan volna az ittas egyén büntetendő cselekmégyétől a mentséget megtagadni akkor, a mikor tisztán áll előttünk, hogy az ittas egyén büntetendő ténykedése nem bír oly erkölcsi erővel mint a józané. A m. btkv. 76. §-a, mely akként szól: «Nem számitható be a cselekmény annak, a ki azt öntudatlan állapotban követte el vagy kinek elmetehetsége meg volt zavarodva és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt.» Tehát öntudatlan állapotban, vagyis egyebek között — miután büntető törvénykönyvünk exemplificative fel nem sorolja a felismerést — a részegség legmagasabb vagy helyesebben oly magas fokában, a melyben az egyén tudva és akarva cselekedni képtelen. Nézetünk szerint az ittasság mentő körülményének az ellenségei és védelmezői közt vivott harc már végleg el van döntve. A non culpa vini sed culpa bibentis elvét ma már senki sem fogadja el, de a mint Carrara okában szemlélve az ittasságot annak több esetét emliti, nézetünk szerint a büntetőjogásznak ezen eseteket figyelembe kell venni. Még pedig figyelembe volna veendő (Carrara B. I. P. I. 344. §.) 1. Az esetleges (véletlen) ittasság, mely nem mérséktelen ivás következtében jő létre, hanem akkép, hogy az illető egyén vagy beteges hajlama vagy a miatt lett ittassá, hogy mások gonosz szándékkal meghamisították italát. 2. A gondatlan ittasság, melybe az esik, a ki mérséktelenül, egész részegségig iszik, de nem látja előre, hogy részeg lett. 3. A szándékos ittasság, mely akkor keletkezik, midőn valaki azon határozott szándékkal iszik, hogy megrészegedjék, de nem látja előre, hogy büntettet fog elkövetni. És végül 4. A mesterségesen előidézett vagy élőkészitett, előre megfontolt ittasság; ez azon ittassági állapot, melyet a bűntettes, miután a bűntett elkövetését elhatározta, azért idéz elő önmagán, hogy nagyobb bátorsága legyen a végrehajtásnál vagy elnyomja a lelkiismerete által előidézett háborgást vagy pedig ittasságában tettének mentségét készítse elő. Az első és a harmadik pontban felsorolt esetek a bűncselekmény elbírálásánál minden esetre mint enyhítő körülmények figyelemre méltatandók, de a büntető jogászra főleg az utolsó pontban említett ittassági eset bir különös érdekkel. Criminalistikai szempontból ezt máskép alig képzelhetni, | pedig ha a részeg azért követ el büntettet, hogy ittassága előtt megérlelt elhatározását végrehajtsa, a korábbi elhatározás és a tett között a logikai nexus felismerhetőnek jelentkezik s ha ezen nexus létezik: az ittasság teljes, következéskép a tettes öntudatlan állapotban nem lehetett. A magyar btkv. indokolása ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozik, sőt a midőn a btkv.-nek 76. §-át a főrendiházban tárgyalták, Ciráky János gróf módositványt nyújtott be és azt kívánta, hogy az, a ki részegség által előre eltökélt szándékkal hozza magát öntudatlan állapotba s ez által felbátorítva követte el a tettet: büntettessék. Ezen módositványnyal szemben kitűnő jogtudósunk C s e m e g i Károly, Európának valamennyi büntető törvénykönyvének álláspontjára helyezkedve kifejtette, hogy ilyen eset nem képzelhető; • mert ha valaki azon szándékkal részegszik le, hogy részegsége által oly állapotba jöjjön, mely állapotban bizonyos büntettet elkövethessen, vagy pedig az következik be, hogy teljesen öntudatlan állapotba jött és akkor nem emlékszik többé arra vissza, hogy miért itta le magát, vagy pedig nem jön oly öntudatlan állapotba, hogy ne emlékeznék vissza eltökélésére. Ha öntudatlanná válik, ez esetre a btkv a beszámithatóságot kizárja, ha pedig részegségében még emlékezik arra, miért itta le magát, ez esetben nincs és nem lehet öntudatlan állapotban és igy ez esetben a btkv értelmébejn büntettetik.» A büntető biró ilyen esetekben a nem közvetlen észleleteken, hanem csupán az okszerű következtetéseken alapuló orvosszakértők véleményére van utalva. Az orvosok meghallgatják a vádlottat, áttanulmányozzák a vizsgálati iratokat és ennek adatait mérlegelve s a netaláni ellentmondásokat latolva, sokszor segédhypothesisek segítségével adnak véleményt, melyet azután megint az irathalmaz áttanulmányozása után az igazságügyi orvosi tanács vagy megerősít, kibővit vagy megváltoztat. Hogy a btő biró az orvosi véleményekhez teljesen kötve nincsen, kétségtelen, mindazonáltal szükséges, hogy a biró ily eseteknél az orvosszakértők véleményéből induljon ki; ha ezt nem teszi, a föltevések hibájába esik s könnyen az igazságot veszélyeztetheti. Hogyha pedig az orvosszakértők véleménye eltérő s a vizságálat adatai nem nyújtanak biztos támpontot: nem marad egyéb hátra, mintsem, hogy a biró az enyhébb vélemény elfogadásával lelkiismeretét megnyugtassa. vAz életjáradéki szerződés és a törvényes osztályrész. Irta : Dr. ADMETO GÉZA budapesti ügyvéd. Tudjuk, hogy az országbírói értekezlet akkor, midőn célul tűzte ki a magyar törvényeknek lehető helyreállítását, nem hunyt szemet a változott viszonyok előtt sem és azért módosításaiban főleg arra törekedett, hogy a régi jogelvek a kor szellemével lehető öszhangba hozassanak. Ezen elvből kifolyólag kimondotta ugyan a végrendeleti szabadságot, de nehogy e szabadság a családi kegyeletet sértse, szükségesnek látta annak a törvényes osztályrész intézményének felállítása által korlátot vetni. (Ideig!, törvk. szab. 7. §.). Nehogy azonban ezen a végintézkedésre vonatkozó tilalom az ajándékozás által kijátszassék, a törvényes osztályrész az ajándékozással szemben is védelmet talál (ideigl. törvk. szab. 8. §.) Evvel ugyan a családi kegyelet, illetőleg az ezen alapuló törvényes osztályrész intézménye a tlagrans megsértés ellen védve és biztosítva volna. Máskép áll azonban a dolog, ha a törvényes osztályrésznek nem ily flagrans megsértéséről van szó, hanem midőn kerülő uton támadtatik meg a törvényes osztályrész oly jogcselekvény vagy jogügylet által, mely fellépésekor nem is sejteti a célzatot. Ide tartozik kiválólag az életjáradéki szerződés, midőn valakinek pénzért vagy pénzértékkel biró dologért élte fogytáig meghatározott évenkénti fizetés vagy más szolgáltatás köttetik ki. Az életjáradéki szerződés leginkább olyan alakban fordul elő, hogy valaki összes vagyonát egy harmadikra tulajdonjogilag avval a kötelezettséggel ruházza át, hogy az őt ennek fejében éltefogytáig élelemmel, ruházattal, lakással és minden szükségessel tartozik ellátni és ezen kikötmény részére be is szokott kebeleztetni. Azt hiszem szükségtelen bővebben kifejtenem, hogy mennyire alkalmas az életjáradéki szerződés a törvényes osztályrész kijátszására, különösen ha meggondoljuk, hogy azt rendesen elaggott emberek kötik, kik az életjáradékot nem sokáig élvezik. Az életjáradéki szerződés a szerencse-szerződések közé tartozik, mivel itt a causa debendi bizonytalan, illetőleg a véletlentől függ. Kérdés most már, hogy az életjáradéki szerződés a törvényes osztályrész megsértése illetőleg kiegészítése címén megtámadható-e? A birói gyakorlat e tekintetben még nem állapodott meg egészen, de ujabb időben mindinkább azon — szerintem — helyes nézet jut érvényre, hogy az életjáradéki szerződés a törvényes osztályI rész megsértése címén igenis megtámadható. Szerintem a kérdés megoldása az ajándékozás fogalmán fordul meg, mert nyilvánvaló, hogy az életjáradéki szerződés alatt, midőn az a törvényes osztályrész kijátszására használtatik fel, ajándékozás lappang. Ajándékozás alatt rendesen azon jogügyletet értjük, melynél fogva vagyonátruházás viszteher nélkül történik. így nevezetesen a hozzánk legközelebb álló osztr. polg. törvk. 938. §. szerint «oly szerződés, melynél íogva valamely dolog valakinek viszteher nélkül engedtetik át, ajándékozásnak neveztetik. Hasonlóképen a porosz Landrecht szerint is: «Die Schenkung ist die Verpflichtung zur unentgeltlichen Überlassung des Eigenthumes von Sachen oder Rechten». (I. r. II. c. 1037. §.) Valamint a szász polg. törvénykönyv 1,049. §. szerint: «Schenkung ist das Rechtsgescháft, durch welches Jemand ohne Gegenleistung und aus Freigebigkeit einem Anderen einen Vermögens-Gegenstand zuwendet.» Régibb hazai jogunkban az ajándékozási szerződés gyakran említtetik a nélkül azonban, hogy ennek jogi természete, kelléke és hatása tüzetesebben szabályoztatnék. (W e nzel: Magánjog.) Ha az ajándékozás ezen fogalom meghatározásával megelégszünk, akkor az ajándékozás igen szűk körre szorittatik és számos helytelen következtetésre vezet és akkor ezen fogalom meghatározás szerint az életjáradéki szerződés a törvényes osztályrész megsértése címén nem is támadtathatnék meg. A modern jogtudomány azonban az ajándékozásnak ezen szükkörü fogalom meghatározásával már szakított és az ajándékozás íogalommeghatározását jogilag olykép határozta meg, hogy az helytelen következtetésekre ne vezethessen. Nevezetesen a modern jogtudomány szerint a viszteher nélküli átruházás nem képezi lényeges kellékét és úgyszólván ismertető jelét az ajándékozási jogügyletnek. így a legújabb német biro-