A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 12. szám - Az életjáradéki szerződés és a törvényes osztályrész

A JOG 93 dal m i törvénykönyv tervezetének 437. §. az ajándékozás fogalom meghatározásából elhagyta a visszteher nélküli átruházás kellékét: *\Vird eine animus donandi erfolgende Zuwendung ertordert, durch welche der Zuwender ármer, der andere reicher wird, so ist ferner die Hervorhebung des Erfordernisses der Unentgeltlichkeit der Zuwendung und des Mangels einer rechtlichen Verplichtung entbehrlich, die Aufstellung des Letzteren könnte sogar zu einer unrichtigen Folgerung verleiten.iMotive z. d. Entw. e. bürg. Gesetzb. f. d. d. Reich II. kötet 287. 1). Tehát a mai felfogás szerint nem kívántatik meg feltétlenül, hogy az ajándékozás minden visszteher nélkül történjék, hanem akkor is forog fenn ajándékozás, ha a visszteher mellett való vagyon átruházásnál az egyik tél a másik vagyonának bőkezűségből való növelésére irányozza akaratát. Ajándékozást pedig azon érték képezi, mely a visszterhet túlhaladja' és ez ezen szempontból bírálandó el. (így a bajor javasl. 91. 93. cikke, a drezdai javasl. 497. cikke.) Az ajándékozás ily fogalom meghatározását ujabb birói gyakorlatunk is megállapította. (1871. máj. 23. 3,139. sz. a. kelt legf. it. hat. Dt. VII. f. 131. — 1873. okt. 29. 9,00*. sz. a. kelt legf. it. hat. Dt. XI. 32. — 1877. jun. 12. 4.781. sz. a. kelt legf. it. hat. Dt. XX. f. 90. — A kir. Curiának 1894. évi 5,778. sz. hat. Dt. u. f. XI. k. 113.) Igaz ugyan, találunk birói gyakorlatunkban oly határozatot is, melyben az van kimondva, hogy az atya által egyik gyermekére történt oly vagyonátruházás, mely a holtiglani lakás és tartás kikötményén kivül más — habár csekély — pénzbeli viszteherrel van összekötve, ajándékozást nem képez. (1872. ápr. II. 1,759. sz. a.). Ezen határozat azonban a felső bíróság állandó gyakorlatának kifolyásaként nem tekintendő, mivel a birói gyakorlat ma már az ajándékozásnak fenti fogalommeghatározásában megállapodott és pedig az erre vonatkozó elvek leginkább ép a törvényes osztályrész megsértése céljából vagy annak kiegészítése végett támasztott keresetek elbírálása alkalmából mondattak ki. Midőn azonban az ajándékozásnak ezen fogalommeghatározását elfogadjuk, óvakodnunk kell, nehogy minden oly vagyon átruházást, melynél fogva valamely dolog valódi értékén alól ruháztatik át, mindjárt ajándékozásnak tekintsük, természetesen azon értékre nézve, mely a viszterhet túlhaladja. Ily esetben ajándékozásról a viszterhet meghaladó értékre nézve csak akkor szólhatunk, ha az animus donandi fenforog és ez vagy nyíltan kijelentetett vagy a fenforgó körülményekből okszerűen következtethető. (Siebenhaar: Commentar II. köt. 215.) Már most azon kérdés döntendő el, hogy az életjáradéki szerződés a törvényes osztályrész megsértése s illetőleg annak kiegészítése végett megtámadható-e vagy sem r Figyelembe veendő, hogy mily arányban áll a viszteher az átruházott vagyonértékhez. Ha a viszteher oly csekély, hogy az az átruházott vagyon értékével arányban nem áll, a viszterhen felüli vagyonérték ajándékozottnak tekintendő és ezen értékre nézve a szükségörökösök igényeiket érvényesíthetik. Azon kockázat pedig, melyet az életjáradékot szolgáltatni köteles másik fél vállal, szerintem figyelembe nem jöhet, mert eltekintve attól, hogy azon körülmény, miszerint egy harmadik kockázatot vállalt, nem lehet ok arra nézve, hogy valakinek egy törvényes intézmény kijátszását célzó jogcselekménye meg ne támadtassék, a kockázat csak látszólagos, a mennyiben az életjáradékot szolgáltatni köteles csak a viszterhen felüli részt, illetőleg abból tartozik a megsértett törvényes osztályrészt kiegészíteni, hogy pedig ilyenkor a reménylett haszontól vagy annak egy részétől az életjáradékot szolgáltatott fél elesik, azért rajta jogtalanság nem történt, mert hisz senki, különösen a törvény kijátszásával, más kárával nem gazdagodhatik. Belföld. A nagyváradi ügyvédi kamara az igazságügyi miniszterhez beterjesztett évi jelentéséből a következőket idézzük: Kezdjük először is a helybeli kir. itélő táblával. A mióta az uj sommás eljárás következtében a sommás perekben a felebbezések a kir. itélő táblák hatásköréből elvétettek és az első folyamodásu kir. törvényszékekre ruháztattak át, az ügymenet a kir. táblánál gvorsaság tekintetében teljesen kielégítőnek tartható; két-három hét alatt az oda kerülő ügyek elintézést nyernek, a polgári ügyeket értve, ugy hogy a kir. tábla működését illetőleg minden tekintetben csak dicséretest jelenthetünk Nagyméltóságodnak. De a királyi itélő táblánál az ügymenet gyorsaságát nem egyedül az okozta, hogv a sommás perekben a felebbezések a kir. tszékek elé utasíttattak, hanem nagvban hozzájárult ahhoz egy másik, ugyancsak az uj sommás eljárás életbeléptetéséből származó körülmény is. A sommás perekben a felebbezések ugyanis a törvényszékek hatáskörébe utaltattak, a törvényszék által elintézendő munka nagyban szaporitva lett, anélkül azonban, hogy ezen munka-szaporulat arányában a munkaerő is szaporittatott volna, ha nem is egyidejűleg, de legalább fokozatosan. A nagyváradi kir. törvényszéknél a polgári birak kozul három elvonatott a felebbezési ügyek elintézéséhez, a birak létszama nem szaporittatott; már most elképzelhető, hogy a nagyváradi kir. törvényszék előtt a polgári perek minő gyors elintézést nyerhetnek! Most ugy' áll a dolog, hogy egy-egy Ítélet alá terjesztett rendes polgári perben itt a nagyváradi kir. törvényszéknél nem egy par hónapig, hanem ha igy megy tovább is, egy pár évig kell várakozni az ítéletre. A rendes perekben csak gyéren hozatván egy-egy ítélet, így megritkulnak ezen perekben a felebbezések is; s ezzel fogyott természetesen kir. itélő táblánk munkája is. A minő lassan haladnak az ügyek a nagyváradi kir. törvényszék polgári és telekkönyvi osztályainál, hasonlót jelenthetünk az ezen törvényszék alá tartozó s t k v i hatósággal felruházott egyikmásik kir. járásbíróság tkönyvi ügymenetéről is: különösen a nagy-szalontait és a margittait emelhetjük ki, mint olyant, a honnan eRy_egy tkönyvi beadvány 10—12 hónap múlva kerül csak vissza elintézetten. A hátralékok felszaporodásának az itteni bíróságoknál egyik nem csekély oka. — nézetünk szerint — abban is rejlik, hogy az üresedésbe jövő egyes birói állások csak hosszabb idő elteltével töltetnek be. Az ügyvédi rendtartás gyökeres megváltoztatásának és célszerű újjáalakításának szükségét már régóta hangoztatják csaknem általánosan a legközvetlenebbül érdekelt ügyvédi kamarák ; belátta már ennek szükségét a magas igazságügyi kormány is, amennyiben javaslatokat is készíttetett erre vonatkozólag évekkel ezelőtt már, azokat véleményeik közlése végett meg is küldötte volt az ügyvédi kamaráknak és bíróságoknak ; ezek fel is terjesztették véleményeiket és ennek dacára az ügyvédi rendtartás újjászervezéséből évek elteltével sem lett semmi. Évtizedek óta várja már az egész ország a magyar polgári törvénykönyv megalkotását is, s ez még mindig várat magára. Az uj sommás törvény életbe léptetése első évének tapasztalataiból annyit kell fölemlítenünk, hogy a szóbeliség alapelvére fektetett felebbezési eljárást mi, az igazság kikutatásának és elérésének sokkal biztosabb alapjául ismerjük e1. mint az eddigi rendszert, mely a felebbezési forumokon Írásbeliségen alapult, hanem ezt csak ugy tartjuk igazán áldásosnak, ha elegendő munkaerő áll rendelkezésre. Ha a felebbezési tárgyalásokra 3—í hónapra tűzetnek ki a határidők, akkor az ehhez fűzött üdvös várakozások jórészt hajótörést szenvednek, ha főleg figyelembe vesszük, hogy az ügyek tekintélyes része az első tárgyaláson nem nyer befejezést, hanem második, harmadik, sőt negyedik folytatólagos tárgyalás alá is kerül, és minden tárgyalás között 3—4 hónapi időköz múlik el, mialatt a birák az előbbi tárgyaláson tett előadások és vallomások elröpült szavaira már csak halványan emlékeznek vissza. Ugy látszik, hogy ezen kényszerhelyzet mellett nem ritka eset lesz. hogy a fclebbezett ügy természetesen sok idő vesztéssel és temérdek költséggel — egy év, sőt több idő múlva fog elintézést nyerni egy felebbezési fórumon. Nem szólunk a törvény apró, de lényeges hibáiról, mert azokat majd a gyakorlat fogja feltüntetni. Az egyházpolitikai törvények létrehozását mi feliratainkban többször sürgettük, azok életbe léptetését örömmel is fogadtuk ; mert a2on meggyőződésben voltunk és vagyunk, hogy a házassági jogunk egységessé tétele oly szükséglet volt, mely már tovább elhalasztható sem volt. Természetesen igen sok függ attól, hogy a törvény végrehajtása mily felfogással történik. Nem hagyhatjuk felemlités nélkül azon eljárás helytelenségének is kiemelését, mit a nagyméltóságú Igazságügyi kormány a törvényjavaslatoknak a vélemények kikérése körül tanusit. Olyan törvényjavaslatok ugyanis, melyek aztán soha sem kerülnek országgyűlési tárgyalás alá, leküldetnek az ügyvédi kamarákhoz, ellenben oly fontos, a személyes szabadságot, az egyéni jogokat oly közelről érdeklő törvényjavaslatot, mint a milyen az uj bűnvádi eljárás, nemcsak nem közölte a kamarákkal, nemcsak nem kérte ki azok véleményét, hanem még a nyilvánosság megbeszélésének sem adatott elegendő tér és idő. Nem hagyhatjuk érintetlenül azt sem, mit a kinevezések körül tapasztalunk, mi nem kevésbé keserítheti el az érdeklett bírákat s öli meg a munkakedvet s lelohasztja a kötelességérzetet. Ez az. hogy a mióta a kir. táblák szétosztattak és Nagy-váradon is kir. tábla létesíttetett, dacára, hogy azóta négy kir. táblai birói állás töltetett be, a nagyváradi kir. itélő tábla területén működő birák mindannyiszor mellőztettek, valamint más kir. táblához sem lett ezen királyi tábla területéről kinevezve egyetlen egy biró sem, mintha ezen tábla területén levő birák arra lennének kárhoztatva, hogy ők csak mások előléptetéseiben keressék jutalmukat Hasonlóképen fordul elő — bár nem oly mérvben — ezen eljárás a törvényszéki és járásbirák kinevezése körül. Érdemes, hosszú szolgálatú birák kénytelenek elmélkedni az igazság felett, midőn azt látják, hogy más törvényszékek területéről neveznek ki elébük embereket. Tudjuk mi jól, hogy a kinevezés joga nincs helyhez kötve, de mégis azt hisszük, hogy bizonyos bíróságok területén való huzamos működés bizonyos méltánylást érdemelne. Ezen nézetünk szerint méltán elkeseredést és viszszahatást keltő eljárás megváltoztatását ajánljuk Nagyméltóságod figyelmébe. Végül már most jelezzük azon véleményünket, hogy az örökösödési eljárás folytán a nváradi összes hagyatéki ügyek a Nagyvárad-Városi kir. járásbíróság teendői közé helyeztetvén át, rövid idő alatt be fog következni az, hogy e biróság az eddigi munkaerővel nem lesz képes ezen nagyszámú és legalább is egy munkaerőt igénybe vevő teendőt elvégezni, hanem a személyszaporitás kikerülhetetlen lesz. Ezeknek előterjesztése után azon reményben, hogy a föltárt bajokon és tarthatatlan állapotokon Nagyméltóságod rövid idő alatt segíteni fog, áttérünk kamaránk mult évi működésére és egyéb viszonyaira vonatkozó statisztikai adatok előterjesztésére 1895. évben folyó ügy beadvány érkezett 541 drb; elintéztetett mind. 1895. évben fegyelmi beadvány érkezett 129 drb; elintéztetett mind. 1895. évben érkezett 51 p a n a s z 32 ügyvéd és 1 ügyvédjelölt ellen, magánosoktól 42 darab; hatóságoktól 9 darab. 1895. évben bejegyeztetett ügyvéd 3, — ügyvédjelölt 21. 1895. évben kitörülte tett ügyvéd 7, — ügyvédjelölt 11. 1896. évi január 1-én bejegyzett ügyvéd 160. — ügyvédjelölt 42. 1895. évben választmányi ülés tartatott 20, fegyelmi ülés 10, közgyűlés 1. 1894. évről pénztári maradvány 1,669 frt 16 kr. 1895. évi kamarai bevétel: a) tagsági dijakban 1,184 frt 15 kr., b) bejegyzési dijakban 110 frt, c) kamatokban 79 frt 04 kr., összes bevétel 3,042 frt 35 kr. 1895. évi összes kiadás 1,235 frt 42 kr. 1895. évi maradvány 1,806 frt 93 kr. 1895. évre tagsági dijakban előirányozva volt 1.640 frt. ebből befolyt 760 frt. A kamara segélyalapja 1896. évi január 1-én takarékpénztári betétben és tőkésített kamatokban kitett 7,179 forint 28 krt, követelésben 500 frt, együtt: 7,679 frt 28 kr.