A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 8. szám - A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» {>. szamához. Budapest, 1896 február hó 2-'>-án. Köztörvényi ügyekben. Ha a színigazgató és színész között kötött szerződésben ki lett mondva, hogy a szineszegyesület és nyugdíjintézet alapszabályai a szerződésnek jogilag kiegészítő részét képezik, az igazgató csak oly tagot szerződtethet, ki a szinészegyesületnek tagja és ha kezdőt szerződtet, az igazgató köteles az egyesületbe való felvétel iránt intézkedni. Miért is ha nem egyesületi tagot szerződtet, vagy a szerződtetett kezdőnek az egyesületbe való felvétel vegetti bejelentését elmulasztja, a színész a szerződés hatálytalanítását követelni jogosítva van. A kolozsvári kir. törvényszék i 1895 mára 30. 2,880. sz. a.) Dobál Antal ügyvéd által képviselt F. Berta felperesnek Gajzágó Manó ügyvéd által képviselt D. M. alperes ellen szerződés érvénytelenítése és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes és alperes között Kolozsvárt 1892. május Sl-én kötött szerződvény eredetileg érvénytelen lévén, megszüntettetik s ennek folytán minden kikötése és feltételei hatályon kivül helyeztetnek stb. Indokok: A keresethez A. alatt egyszerű másolatban csatolt szerződés valódiságát* alperes a prts 158. ij. értelmében beismerte, sőt maga ennek kötelező erejét kívánta kifogásaiban érvényesíteni az osztr. ptkv. értelmében az orsz. magyar színészegyesület alapszabályainak mellőzésével azért, mivel az az országos nemzeti színház tagjaira nem alkalmazható, kormányhatósági felügyelet alatt állván; azonban ezen kifogás elvetendő és az országos szinészegyesületi alapszabály rendelkezését kellett alkalmazni, mivel a peres felek között megállapított jogviszonyt az A. a szerződés szabályozza, ennek 14, pontjában pedig kölcsönösen kiköttetik az, hogy a szinészegyesület és nyugdíjintézetnek alapszabályai ezen szerződésnek jogilag kiegészítő s mindkét szerződő felet egyaránt kötelező részét képezik, annyival is inkább, mivel ezen a VII. szinész-közgyülés által megállapított szerződési szövegtervezetet a m. kir. belügyminisztérium 1882. 30,180. sz. a. elfogadta, midőn az ellen semmi észrevételt sem tett. Az alperi snek azon kifogása, hogy az országos szinészegyesületnek a végirathoz 1). alatt csatolt alapszabálya azért nem lenne alkalmazható, mivel a kolozsvári nemzeti színház felett a felügyeletet a kir. belügyminisztérium kinevezett intendáns által gyakorolja s azon alapszabály rendelkezései csupán a vidéki színtársulatok alkalmazottjaira vonatkoznak: nem vétethetett tekintetbe azért, mivel ennek 1. ij- szerint a magyar színészek szövetkezése általa hazai szinügy rendezése, felvirágoztatása és anyagi jólétének előmozdítása céloztatván, annak rendelkezései oly általánosak, hogy az országos nemzeti színház alkalmazottai az alól kivételt nem képeznek, sőt annak alkotó elemeit képezik; maga alperes is köztudat szerint ezen egyesületnek köztisztviselője lévén, leginkább tudta s e minőségében tudnia kellett, hogy mint igazgató az A. alatti szerződés 1. pontja szerinti szerepkörben bármely városban és színházaknál s nem kizárólag a kolozsvári nemzeti színháznál való működésre felperesnőt csak ugy szerződtethette a vezetése alatti társulathoz, ha meggyőződött arról, hogy a szinészegyesületnek tagja s erről a 17. §. szerinti ellenőrző könyvecskével bir, a nélkül felperesnő szerződtetése eredetileg érvénytelen lévén, az A. alatti szerződvény érvénytelensége és hatálytalansága kimondandó volt annyival is inkább, mivel alperes elleniratához csatolt levéllel maga igazolta, hogy felperesnő a szini pályáról lelépett s a szerződés teljesítésére amúgy sem kötelezhető s kártérítéssel sem tartozna a felperesnek, mivel nem igazolta, hogy más társulathoz szerződött, s azért az A. szerinti kötelezettségét megszegte. A kolozsvári kir. ítélőtáblának 1894. okt. 10-én 3,276. sz. a. kelt végzése következtében kikérdezett alperesi tanú M. Kálmán bizonyította ugyan, hogy felperesnő fizetésből a 2. sz. a. kimutatás szerinti levonások eszközöltettek, s illetékes helyre lettek juttatva 26. frtban, ez összeg átvételét az orsz. m. szinészegyesület és nyugdíjintézet 9. pt. sz. a. átiratában szintén igazolja, az azonban a fentebbiekben a per adatai alapján vázolt valódi tényállást teljes mértékben igazolja, mely szerint felperesnő a szinészegyesület tagjai közé bejelentve és felvéve nem volt, alapszabály szerint közöskönyvvel ellátva nem lett s ebben tagsági dijainak befizetése nem is igazoltattatott, azonban alperestől mint a kolozsvári nemzeti szinház igazgatójától felperesért, mint gyakorlatos színésznőért befizetett 26 frt az egyesület segély-alap pénztár javára fordíttatott, ezzel tehát semmi jogot nem szerzett az 1891. évi március 4-én kelt közgyűlési határozat szerint. Ezek szerint a felperesnővel költött szerződés érvénytelensége kimondandó volt stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla i 1895. évi június 27. 1,871. sz. a.) az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. 1 n d o k o k: Felperes az A alatti szerződést két okból kérte érvénytelennek kimondani. Először azért, mert az emiitett szerződés lé.V2 pontja értelmében annak az érvényessége a kolozsvári kir. nemzeti szinház intendánsának láttamazásától volt feltételezve; a láttamozás azonban az alperes mulasztásából nem a szerződés kiállítása után azonnal s illetve nem az 1892. évi október 1. napján felperes részéről megkezdett szini működés előtt, hanem csak 1893. évi ápril havában és e szerint a felperes működésének a megkezdésétől számított 6-ik hónapban következett be, holott az alperes a közte és a színházi intendantura között létrejött C. alatti szerződés értelmében az A. alatti szerződést a felek aláírása után azonnal köteles volt láttamozás végett az intendánsnak bemutatni, mely mulasztás azt eredményezte, hogy a felperes hónapokon át ki volt téve annak, hogy szerződése nem fog jóváhagyatni, s az alperes őt elbocsáthatja. Másodszor és főleg abban látja felperes az A. alatti szerződés érvénytelenségét, mert az említett szerződés 14-ik pontja szerint a szinészegyesület és nyugdíjintézetnek az alapszabályai a szerződésnek kiegészítő mindkét félre nézve kötelező részét képezvén, miután a hivatkozott, a végirathoz D. D. alatt mellékelt alapszabályok b». §. rendelkezése szerint szerződtetni csak olyan tagot lehet, ki a szinészegyesületnek tagja, a felperes pedig a szinészegyesületnek a szerződés keltekor tagja nem volt, s később sem letl azzá, ebből az okból a kérdéses szerződés már eredetileg érvénytelen volt s olyan maradt továbbra is. Az előadott okok a szerződés érvénytelenségét nem eredményezik. Az első helyen előadott ok azért sem, mert a szerződést a felperes előadása szerint is a szinház intendánsa később oly időben, mikor még felperes ama szerződés alapján a kolozsvári színháznál működött, láttamozta, miáltal az addig e tekintetben fenforgott hiány pótoltatott. Az alapszabályok hivatkozott szakaszára fektetett ők pedig érvénytelenségi okot nem képez azért, mert az alapszabályok, melyek egészben a magyar színészet emelését célozzák, csak a magyar színigazgatók és a magyar szinészegyesület között állapitnak meg a tagok szerződtetésére nézve rendszabályt és nem a tagok és igazgató között is. Minélfogva, miután alperes a felperes szini képességét megfelelőnek találta, s a cselekvő képességgel biró felperessel az A. alatti, az intendáns által is jóváhagyott szerződést az orsz. ált. ptkv 869. §-ban foglalt ténykörülmények fenforgásával megkötötte; tekintve, hogy a szerződés tényleg teljesedésbe is ment, mennyiben felperes ama szerződés alapján hat hónapon át és pedig intendánsi jóváhagyás után is, a kolozsvári nemzeti színháznál mint rendes tag működött, a felperes abból az okból, hogy a szerződés keltekor a szinészegyesületnek tagja nem volt, a többször emiitett szerződésnek az érvénytelenségét jogosan nem kívánhatja és pedig annál kevésbé, mert az alapszabályok első része IV. fejezete és az V. fejezet B. 17. §-a értelmében minden rendes tag a szinészegyesületnek a tagja s már a szinészpályára lépés által az egyesületbe belép s igy a felperes is, mint szerződtetett rendes tag a szinészegyesületnek a színész pályára lépéssel tagjává lett, minek folytán a szerződés keltekor fenforgott szinészegyesületi tagsági hiány, ha az általában tekintetbe is jöhetne, elenyészett. Ezeknél fogva nem ügydöntő az a további körülmény, hogy az alperes az alapszabályok első rész Y. fejezet 10. §. e) pontja értelmében a felperes nevét a szinészegyesület központi igazgatóságához kellő időben bejelentette-e vagy nem? és nem ügydöntő az sem. hogy a felperes az alapszabályok 17. értelmében elllenőrzőkönyvet nem kapott, ugy az sem, hogy a központi igazgatóság a felperest a szinészegyesületi tagnak, s mint olyant a nyugdíjintézettel szemben jogot szerzőnek nem tartja. Ezekből az okokból az elsöbiróság ítéletét megváltoztatni s a felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1895. dec. '5. 7,7-18 sz. a.i A másodbiróság ítélete megváltoztatik s az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben olyan értelemben, hogy a felperes és az alperes között létrejött szerződés hatálytalannak kimondatik stb. Indok ok:A keresethez A. alatt csatolt szerződés 14. pontja értelmében a szinészegyesület és nyugdíjintézet alapszabályai a szerződés jogilag kiegészítő és mindkét szerződő' félt egyaránt kötelező részét képezik. A szinészegyesület és nyugdíjintézet alapszabályai V. fejezetének 10. §. értelmében az igazgató csak olyan tagot szerződtethet, a ki a szinészegyesületnek tagja, s ha kezdőt szerződtet, köteles annak nevét az egyesületbe leendő felvétel végett, egy hét alatt a központi igazgató-tanácscsal tudatni, a 11. §. a) pontja értelmében pedig minden egyes szerződést annak tényleges életbelépése idejétől számítva legföllebb 14 nap alatt a központi igazgatótanácsnak bejelenteni tartozik.