A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 8. szám - A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. Hetedik közlemény

62 A JOG (feljogosítja, hogy az ügy nyilvános feíöadása utáti a szükséghez képest a 173. §. esetében is tárgyalást rendelhessen s ha a leiek jelen vannak, a szóbeli tárgyalást azonnal megnyithassa; csakhogy a 177. §., a melynek első' része pedig éppeh a törvén yfízakasz céljábólésa törvényhozó intenciójából kitolyólag, a szóbeli tárgyalás és nyilvános előad á s k ü 1 ön el Ö ny ei ve 1 oly bölcsen Összeegyeztetett módot nyújthatna a «jóváhagyásra», második részében teljesen megfosztja az illető érdekelt személyeket a jóváhagyás kijelentésétől, mert a feleknek kizárólag a 175. §. esetében vagyis egyedül akkor engedi meg a felszólalást, .ha valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy nem helyes alkalmazása for b g ké rdésb e n» é s ekko r is csupán a f e 1 e bbe z é s b e n s az Írásbeli észrevételekben felhozott kérelmek indokolása végett. Ha e részbeni meggyőződésem á mérvadó szakkörök helyeslésével találkozik, akkor a 177. §. megfelelő módosításával egyszerűen lehetne a törvény szövegét megcorr i gáln i; ha azonban a «jóváhagyás» a törvényhozóintentiójáhozképest (a törvény alapelveitől eltérően) a ielebbezési bíróságnak netán írásban is bejelenthető vagy bejelentendő lenne, ugy talán szintén nem volna felesleges, ezt a törvény szövegében kifejezésre juttatni. Azt, hogy a felebbezési bíróság az általa is befejezhető pert további tárgyalás végett az elsőbirósághoz visszautasíthassa, [\de nem értve. természetesen a felülvizsgálattal megtámadható elsőbirósági Ítéleteket) á törvény csak az alap és mennyiség szerint Vitái* követelésekre vonatkozó perekben és a perújítás eseteiben engedi meg (167. §.), a mikor az alapkérdés az ügy érdemétől teljesen elkülöníthető. Ennélfogva a 165. és 167. §-okban foglalt kivételes eseteken kivül, maga a felebbezési bíróság tartozik a mulasztásokat és szabálytalanságokat elhárítani. A felebbezési tárgyalás elmulasztása, következményeit tekintve^ csak abban különbözik az elsőbirósági tárgyalás elmulasztásától, hogy a meg nem jelent felebbező félre nézve az első tárgyalás két külön, t. i. a felebbezési kérelem előterjesztése előtti és utáni szakában, a törvény 50. és 51. §-ában meghatározott szabályoktól eltérő következmények állanak be. Ha a felebbező a tárgyalási határnapot a jeíebbezési kérelem szóbeli el őad ás a el őtt mulasztja el, akkor az eljárás alapja megszűnt és ennélfogva természetes, hogy a (jogilag többé nem létező) felebbezés visszautasítandó és hogy a bíróság a tárgyalást esetleg csak az ellenfél részéről szabályszerűen bejelentett önálló jöghatályü csatlakozásra terjesztheti ki. Ha ellenben az első tárgyalást a felebbező a felebezési kérelem előadása után mulasztja el, ugy szintén a felebbező ellenfelének az első tárgyalásról való elmaradása esetében, a tárgyalás a megjelent féllel annak kérelmére megtartandó. A felebbezési tárgyalás anyagának elbírálására nézve fennálló jogszabályok az elsőbirósági tárgyalásnál e tekintetben követendő szabályoktól annyiban térnek el, hogy a másodbirósági tárgyalásnál a megjelent félnek «az ellenféllel kellően közölt szóbeli tényállításai, melyek az elsőbirósági ítéletben megállapított tényállással nem ellenkeznek, bizonyítást nem kívánnak, a kellően közölt bizonyításra nézve pedig fel kell tételezni, hogy az a célzott eredményre vezetett»; de ez az eltérés a felebbezési eljárás természetét tekintve voltaképen nem jelent különbséget, mert az a felebbezési tárgyalás folytatólagos jellegéből, mely a meg nem döntött elsőbirósági eljárás eredményének épségben való fentartásában jelentkezik, más felül pedig abból, az elsőbirósági makacssági Ítéletre nézve is elfogadott jogelvből, mely szerint a bíróság a tény- és jogalap vizsgálatába hivatalból belebocsátkozni hivatva nem lehet, önként következik. A felebbezési tárgyalás elmulasztása miatt igénybe vehető igazolás e helyütt csakis azon szempontból érdemel figyelmet, hogy az igazolás megadása esetében, az 1881. évi LIX. t.-c. ide vonatkozó rendelkezéseitől eltérően külön felfolyamodásnak helye soha sincs s igy a mennyiben a perrendtartási novella 66. §-ában megjelölt okok fenforognak, e miatt a sommás eljárásról szóló törvény 185. §-a alapján csak a felülvizsgálati kérelemben lehet orvoslást keresni. Habár a sommás perben a szóbeliség és közvetlenség elve annyira kidomborodik, hogy a bíróság és a felek a tárgyalás egész menetén át egymásra hatva és egymást felvilágosítva, együtt tisztázzák a tényállást, a szóbeliség s közvetlenség még sem tekinthető öncélnak, hanem az, mint az anyagi jog érvényesítésének leghathatósabb eszköze, a gyakorlatban bizonyos oly megszorítással alkalmazandó, mely birói szervezetünk mellett főleg a törvénykezés olcsóságának szempontjából indokolt; de az elv korlátozása másfelül csak annyiban jogosult, a mennyiben az alapelvektől való eltérés az uj irány hatását és érvényesülését nem befolyásolja. E szempontból nem eshetik alapos kifogás alá, hogy a bizonyitásfelvétel során foganatosítandó egyes cselekményeket, azon általános szabályoktól eltérőleg, mely szerint a bizonyítást — ugy az első mint a felebbezési bíróságnál — a szóbeli tárgyalás folyamán kell felvenni (66. §.), kivételesen nem közvetlenül az itélő bifóság, hanem a megkeresett vagy kiküldött biro teljesiti és nem helyteleníthető az sem, hogy ott, a hol a peranyag tisztázása a fél személyes közbenjárása mellett akadályokba ütközik, a fél közreműködési és szólási jogától megfosztható ^36. §.); mert a szóbeliség és közvetlenség elvének rideg alkalmazása a rendszer gyakorlati értékét nagyban csökkentené. A szóbeliség korlátozása a felebbezési tárgyalásnál akkor is előállhat, ha az ügyvéd által képviselt fél részéről a tárgyalásmenetére és az ügy eldöntésére befolyással biró szóbeli kérelmek nem könnyen érthetően adattak elő, vagy ha azok annyira halmozottak, complicáltak és bonyolultak, hogy a felebbezési tanács az illető fél álláspontját illetve kívánságát rögtön tisztán át nem tekintheti, jól nem értheti. Ilyenkor a tanács elnöke elrendelheti, hogy a fél képviselője a felebbezésben vagy előkészített iratban be nem jelentett ily kérelmeit vagyazok módosítását írásban nyújtsa be, ha pedig a fél ezt ténrti elmulasztja, a bíróság az illető kérelmeket figyelmen kivül hagyja. (161. §:•) tekintve azonban, hogy az elnöki meghagyás nem teljesítése a fél s illetve képviselője részéről inkább lemondásnak (mint mulasztásnak) tekintendő, a biróság jelzett jogának gyakorlása alig lehet sérelmes, mert feltéve, hogy a felebbezési biróság a kérelem mellőzése tekintetében helytelenül járt el és valamely lényeges eljárást vagy anyagi jog^ szabályt megsértett, ez a fontosabb perekben felülvizsgálat utján orvosolható, a csekélyebb értékű ügyekben pedig éppen a felebbvitel korlátozása serkenti a fél képviselőjét arra, hogy az eldöntendő kérdést a felebbezési biróság előtt fokozott igyekezettel teljesen tisztába hozni törekedjék. Á felebbezés nyilvános előadásának azjévén a célja, hogy oly esetekben, midőn a ténykérdést már az elsőbiróság is kellőleg tisztázta, vagy ha csupán egyes alakiságok és illetve mellék kérdések képezik a felebbezés tárgyát, a jogkérdés másodfokú felülbírálása az elsőbirósági eljárás folytatásának illetőleg ismétlésének mellőzésével lehetővé tétessék, igen természetes, hogy a jogorvoslás ezen módjának igénybevétele mellett az elsőbirósági eljárás során előállott mulasztások helyrehozatalára csak kevés mód és alkalom kínálkozik. De a nyilvános előadás intézménye legkevésbé sem ellenkezik az uj rendszer irányelveivel, mert a szóbeliségnek oly feltétlenül kötelező alkalmazása, a mely szerint minden másodfokú elintézés alá kerülő ügy csakis tárgyalás alapján lenne elbírálható, az uj elbírálást rendkívül és olykor feleslegesen megdrágította volna és mert kiváltképen a (harmadfokon felül nem vizsgálható) csekélyebb értékű ügyek elintézésének olcsóvá tételét a felek anyagi érdeke nagyon is kívánatossá teszi. A törvény egyébként minden oly esetben, midőn az elsobjrósági tárgyalás ismétlése vagy folytatása a tényállás tisztázása végett kívánatos, a szóbeli tárgyalás kérelmezését és ennek folyamán az elsőbiróság előtti eljárásban elmulasztott tényállítások, nyilatkozatok és bizonyítékok folytatólagos érvényesítését ugy a felebbezönek mint ellenfelének megengedi (172. §.); azokban az esetekben pedig, a mikor a felebbező a pernek csupán alaki szempontból vagy a költségviselés kérdése és mennyisége tekintetében való felülbírálását kérte és a hol az elsőbiróság eljárása tárgyalás nélkül és rendszerint alaposan felülbírálható (173. §.), a felebbezési bíróságnak teszi kötelességévé, hogy a mennyiben a felek meghallgatását bármily okból szükségesnek találja, vagy ha (pl. a 167. §. esetében) az elsőbiróság előtt nem tárgyalt kérdések felett kell határoznia, a per előadása után szóbeli tárgyalást rendeljen és a feleknek esetleges mulasztásaik orvosolására ily uton alkalmat nyújtson. (177. §.) A tárgyalás a szóbeliség és közvetlenség rendszerébői kifolyó szabály, melyben az egész reform célja érvényre jut; a nyilvános előadás pedig a kivétel, a mely nélkül a reform nagy horderejű vívmányait megvalósítani nem lehetne és a melynél az uj rendszer irányelvei úgyszólván nem is érvényesülnek. Teljesen indokolt tehát, hogy a nyilvános előadás menete a rendes perekben használható jogorvoslatok elintézésének módjától lényegileg nem nagyon eltérő és ebből kifolyólag indokolt az is, hogy oly esetekben, midőn a felek a tárgyalás mellőzését kérik, a felebbezési biróság a tárgyalás elrendelésére törvényes okot nem lát és a tárgyalás kitűzésének a felek későbbi kérelmére sincsen helye, a nyilvános előadás alapján elintézendő felebbezéshez csatlakozni nem lehet (176. i. Ausztria és külföld A bécsi ügyvédi kamara közgyűlése határozatot hozott, mely szerint az ügyvédeknek tilos a klienseket reklamszerü módon hajhászni, tilos a hírlapokban reklamszerü tudósításokat közöltetni, tilos a maga személyét illetőleg más hirdetést közzétenni, mint a mely az iroda megnyitását vagy a lakás változtatását tudatja, tilos a feltűnő nagy utcai táblák használata, tilos a díjjegyzék szétküldése. Ellenben nem fogadták el azon indítványt, hogy tilos legyen az illoyalis verseny azon módja, mely szerint valamely félnek az ügyek olcsóbb vitelére tétetik ajánlat.