A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 8. szám - A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. Hetedik közlemény

A <ÍOG 61 ellenben a házasság megszűnése után indított perben bebizonyított semmiség viszonylagos hatályú (csakis a perben állókkal szemben hatályos). _ Továbbá feltéve, hogy a 11. § ci pont alapján lenne a semmisegi per megindítható; de a kir. ügyész opportunitási szempontból a semmiségi pert meg nem indítja, mert a per botrányt okozhatna s mert a házasfelek a házasságot nézete szerint jóhiszemben kötötték. Ha már most ez a házasság a férj halála által megszűnt és a férj testvérei megtámadják a semmis házasságban született gyermekeket és kitűnik, hogy a házasfelek tudták, hogy oly közeli rokonok, csak azt nem tudták, hogy fölmentést kellett volna kérniök, s mert erre őket senki sem figyelmeztette, tehát nem is kértek; — már most az ily körülményeket kiderítő perben a házasság érvénytelennek lesz tekintendő, az abból származott gyermekek mint törvénytelenek, apjuk után nem örökölnek és az apai vagyon az oldalrokonokra száll. Holott ha a kir. ügyész a semmiségi pert megindítja vala, a házasfelek a köztük fenforgó feltétlen érvénytelenítő akadályról tudomást szereznek és módjukban áll a 45. t;. értelmében a felmentést utólagosan kieszközölni. Mindezek a mellett szólnak, hogy a kir. ügyész perindítási jogaa legalitás elve alapján akként oldassák meg, hogy a kir. ügyész minden esetben köteles legyen a semmiségi pert megindítani, midőn semmis házasságról értesül. Ebből azonban következik továbbá az is, hogy minden esetben, midőn a semmiségi pert a 47. §-ban megjelölt más jogosult indítja meg, a kir. ügyész a semmiségi per indításáról a bíróság által hivatalból értesíttessék, hogy a perbe beavatkozhasson; de az is természetes, hogy beavatkozási joga a törvényben gyökereívén, a perben elfoglalandó álláspontját csakis a törvény irányithatja, tehát ily perben nemcsak az érvényesség ellen, hanem az érvényesség mellett is foglalhat állást. Más szempont alá esnek az öti. §. ai pontja alapján a kir. ügyész által indítható megtámadási perek. A megtámadási perek indítására nem a törvény, hanem az igazságügyi miniszter hatalmazza fel az ügyészt; — ezeket külön meghatalmazás nélkül nem indíthatja meg. Alapszik pedig az igazságügyi miniszter megtámadási joga a törvény 7. J<-án, mely a fejletlen korú házasságát az igazságügyi miniszter felmentése mellett megengedi; ha tehát fejletlen korú felmentés nélkül kötött házasságot, az igazságügyi miniszter megvizsgálja az opportunitási okokat és ezek alapján aztán a pert megindittatja, vagy azt mellőzi és a pert mellőzvén, a felmentést utólag ez által hallgatólag esetleg nyíltan is megadja. — De a felek által indított ily perekről is értesítendő, — nem az ügyész, — hanem a perindításra jogosult miniszter már azért is, hogy a törvényszerűség feltételeit ellenőrizhesse és a töi vényellen a házasságkötés alkalmával vétőket esetleg felelősségre vonathassa. A kir. ügyész által indítandó semmiségi perekben tehát a legalitási, a megtámadási perekben pedig az opportunitási elvnek kell érvényesülni. A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. Irta: SPENGEL SÁNDOR, aranyos-maróthi kir. tvszéki bíró. VYHetedik közlemény. I Abból, hogy a felebbezési kérelmet és ellenkérelmet csak a kereset és viszonkereset korlátai között lehet megváltoztatni, önként következik, hogy a felebbezési eljárásban uj viszonkeresetnek helye nincs (148. §.); ez azonban nem gátolja az alperesi abban, hogy az elsőbiróságnál kellőleg érvényesített, de később elejtett viszonkeresete tekintetében az első fokon felhozni elmulasztott tényelőadásait, bizonyítékait és kérelmeit a felebbezési tárgyalásnál utólagosan előadhassa, a mi főleg oly esetekben bir kiváló gyakorlati fontossággal, a midőn alperes viszonkeresete életjáradék s ehhez hasonló szolgáltatásokra vagy haszonbérrészletek és hasonnemü követelésekre irányul és ha az alperes viszonkeresetét azért ejtette el, mivel az elsőbirósági eljárás folyamán lejárt részletek az ő javára beszámíttattak. Ilyenkor az alperes a később lejárt részletek megítélését és illetve betudását a felebbezési eljárásban is kérheti, mert az ily kérelem uj viszonkeresetét nem képez (31. §. 3. pontja). A felebbezési bíróságnak egyik fő kötelessége kivált az ügyvédi képviselet nélkül álló felek érdekében — arra ügyelni, hogy az elsőbirósági eljárásban előfordult lényeges szabálytalanságok a felebbezési tárgyalás során orvoslást nyerjenek és hogy e végből a feleknek lehetőleg alkalom nyíljék a mulasztásokat és az esetleges alaki hibákat a másodfokon helyrehozni. De e kötelesség teljesítését a törvény bizonyos korlátok közé szorítja, melyeken tul a pervezetés joga ki nem terjedvén, a felek akaratának szabad érvényesülést kell engedni. A felebbezési eljárás során orvosolható szabálytalanságok ennélfogva, ahhoz képest, a mint azokat a bir óság csakis a felebbezési kérelem és ellenkérelem te r j e d e 1 m éb e n (165. §.), v ag y a felebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira való tekintet nélkül «166. §.) orvosolni tartozik, két főcsoportra oszlanak. Ezek közül az előbb emiitettek részint hivatalból, részint a fél kérelmére veendők figyelembe, az utóbbiak pedig mindig hivatalból észlelendők. Maga az orvoslás olykép történik, hogy a mennyiben az elsőbirósági eljárásban felmerült hiányok következtében az ügynek további tárgyalása válik szükségessé, a felebbezési bíróság az elsőfokú ítéletet feloldja és az ügyet a hiányok kijelölésével tárgyalás és ujabb ítélethozatal végett az elsőbirósághoz viszszautasitja. Természetes azonban, hogy ott, a hol az elsőbiróság ujabb eljárásától eredmény egyáltalában nem várható, a felebbezési bíróság a sikertelen kísérletezést mellőzi és az eljárást megszüntetni tartozik; — de másrészről, ha a felebbezési eljárás folyamában annak a lehetősége merül fel, hogy az elsőfokú eljárás megszüntetését eredményező szabálytalanságokat, illetve mulasztásokat el lehet hárítani, akkor a másodfokú bíróság a különben szabálytalan és semmis elsőbirósági eljárás reparálását az érdekelt fél kívánságára meg nem tagadhatja. Ali ez különösen atra az esetre, midőn valamely önképviseletre nem jogosult fél törvényes képviselőjének mellőzésével áll perben; midőn továbbá a fél helyett fellépett személy meghatalmazását nem igazolta; valamint akkor is, ha bebizonyul, hogy felperes az alperesnek előtte tudvalévő lakhelyét elhallgatva, hirdetményi idézést eszközölt és az ilykép idézett alperes a tárgyalásra meg nem jelent. Ha ugyanis a törvényes képviselő, ki az elsőbiróság értesítése következtében a felperesi vagy alperesi minőségben perben álló önképviseletre nem jogosult személy perbeli cselekményeit a kir. járásbíróság előtt jóváhagyni elmulasztotta, olyankor, a midőn az elsőbiróság az eljárás félbeszakítása helyett a pert letárgyalta és eldöntötte, a felebbezési tárgyaláson megjelenik és a kiskorú cselekményeit utólagosan jóváhagyja; ugy szintén ha az elsőbiróság a fél helyett meghatalmazás nélkül fellépett személyt nem csupán egyelőre* bocsátotta a tárgyalásra való részvételbe, hanem annak dacára, hogy ez meghatalmazását az elsőbirósági eljárás folyamán egyáltalán nem igazolta, Ítéletet is hozott és az érdekelt fél a felebbezési tárgyaláson megjelenve, az ő nevében eljárt személy cselekményeit utólagosan jóváhagyja; valamint akkor is, ha az elsőbiróság egy oly meg nem jelent alperes ellen hozta meg a marasztaló ítéletet, ki a per adatai szerint ismert helyen lakik és mégis mint ismeretlen tartózkodásu, hirdetményileg idéztetett, a felebbezési tárgyaláson azonban megjelenve a per érdemleges elintézését, illetve eldöntését kívánja: akkor a felebbezési bíróság nem fog az első tokon elkövetett lényeges eljárási szabálytalanságok constatálására és a (semmis) eljárás megszüntetésére szorítkozni, hanem tekintettel arra, hogy a hiányok és illetve mulasztások pótolhatók, kötelességében áll a feleknek az eljárás szabálytalanságának helyrehozatalára utólagosan módot és alkalmat nyújtani. Az imént ki fejtett három esetre nézve azonban a sommás eljárásról szóló törvény szövegében oly homály rejlik, amelyen keresztül a törvényhozó szándéka tisztán ki nem vehető. A törvény 166. §-ának második bekezdéseugyanis a fentebb felsorolt három esetben az elsőbirósági eljárásban előállott szabálytalanságokat, melyek miatt «a felebbezési biróság az elsőbirósági Ítéletet, a felebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira való tekintet n é lkül, vé gzéss e 1 feloldani és az eljárást megszüntetni tartozik, a felebbezési biróság előtt történt jóváhagyással orvosolható k-nak mondja, ami a szóbeliség elvének nagy vívmánya; a 173. §. pedig a 1(6. alapján s így tehát az említett három esetben is, nem szóbeli tárgyalás, hanem nyilvános előadás folytán rendeli a felebbezést elbírálni. A törvényes képviselő, a meghatalmazás nélkül fellépett személy cselekményei által érdekelt fél és a hirdetményi idézés folytán az elsőbiróság előtt meg nem jelent alperes ezek szerint csak a nyilvános előadás alkalmával kerül a felebbezési biróság színe elé. Mind a három azt akarja elérni, hogy a hibás elsőbirósági eljárás sanctionáltassék; úgyde a törvény nem gondoskodik arról, hogy mily uton módon legyen ez elérhető, mert a 174. §. a nyilvános előadás alkalmával csak a felebbezési kérelem és ellenkérelem indokolását engedi meg, már pedig az illetők nem felebbeztek, mert az ügy tekintettel arra, hogy az elsőbirósági eljárás szabálytalansága képezi a felülbírálás tárgyát többnyire éppen a szabályellenes eljárást jóváhagyni kívánó személylyel ellentétes érdekű fél felebbezése alapján került másodfokú elbírás alá; de észrevételeket sem nyújtottak be, mert ez nem szükséges. Feltéve azonban, ha módjukban állana is a felebbezési kérelem vagy ellenkérelem indokolása címén felszólalni, a jóváhagyás kijelentése nem tartozik e törvényes jog keretébe, mert ez egy oly lényeges nyilatkozat, mely már természeténél fogva önálló jelleggel bir. A törvény ratióját keresve, önkéntelenül a 177. §-ra gondolunk, mely a felebbezési bir óságot