A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 8. szám - Apróságok a büntető eljárás köréből. A Jog eredeti tárcája

A JOG 59 Positivebb intézkedést tartalmaz már az 1871: LIIl. t.-c. 44. 5j-ának a) pontja, mely rendeli, hogy: «A megbízott törvényszéki tag köteles»: a) «A rendezni kivánt község és a szomszédos községek közt a határokat tisztába hozni s a mennyiben az barátságos uton nem volna eszközölhető: a feleket a határkérdés eldöntése végett az illetékes bíróság elé utasítani.* Ugyanezen törvény 45. és következő szakaszai szintén tartalmaznak intézkedéseket a határperekre nézve. Ugyancsak positive intézkedik a határkérdés tekintetében a 'JO,:! 20 1890. számú igazságügyministeri rendelet, főleg a 15—17. §§-bah, enunciálván a 17. §. «Ha a határra vonatkozó vitás kérdések tekintetében egyezség nem sikerül:... a felosztás a határra vonatkozó vitás kérdéseknek külön birói uton való jogérvényes eldöntéséig függőben tartandó.* Azt hiszem fölösleges tovább folytatnom, mert tudjuk, hogy a tennálló törvényes intézkedések különös kötelességévé teszik a községeknek, hogy a létező határjeleket, dombokat, vonalakat stb. épségükben fentartsák. azok megváltoztatását ellenőrizzék és visszaállítsák per utján is; úrbéri rendezési ügyben pedig az eljárás tovább nem is folytatható, míg a határkérdés nincs véglegesen rendezve; mindezekből kifolyólag a határper, mint jogper nemcsak nincs kiküszöbölve jogéletünkből, de ki sem küszöbölhető a birói gyakorlat által: mert az 1881: LIX. t.-c. 9. §. arra, mint létezőre dispositiót tartalmaz, a birói gyakorlat pedig a törvénytíyel ellenkezőleg mai napság nem fejlődhetik, sőt arra nézve alig a minapában éppen az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 2. pontja, az 1881: LIX. t.-c. (5. §-ára hivatkozva, azon ujabbi intézkedést tette, hogy a határpereket, mint jogpereket 200 frt érték erejéig a kir. törvényszékek, mint elsőfokú bíróságok hatásköréből kivette és a sommás útra, a kir. járásbíróságok hatáskörébe utasította. Ergo: a határper, mint jogper, valamint a határjárási per, mint birtokper. nem csak hogy most is létezik, de létezni is fog mindaddig, mig rendezendő határkérdés fog existálni. Sőt legkülönösebb Szalay collega ur kettős kijelentésében az, hogy ő is elismeri a határjárási per létezését, pedig a határjárási per és a határper közt oly principialis összefüggés van, hogy csak együtt létezhetnek és szűnhetnek meg azért, mert amaz birtokot ideiglenesen, emez pedig tulajdonjogot véglegesen rendez. ad 2. Figyelemmel az 1893: XVIII. t.-c. 4., 126., 180. és 209. §§-aira, a pertárgy értékének megállapítására két indokból lehet szükség: a) azért, hogy az eljárás neme állapittassék meg, vagyis, hogy kitudassék, hogy az ügy a sommás eljárásra s a kir. járásbíróság, avagy a rendes eljárásra s a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. b) azért, hogy az elsőfokulag eljárt kir. járásbíróság ítélete ellen használandó felebbviteli jogorvoslat neme legyen megállapítható, vagyis az, hogy a járásbíróság ítélete ellen felebbezésnek, vagy pedig felülvizsgálatnak van-e helye. Az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 5. pontja rendelkezésénél fogva kétségtelen, hogy az eljárás nemét, tehát a birói hatáskört tekintve, az m) alatti perekben a pertárgy értékének megállapítására egyáltalában nincs és nem is lehet szükség, mert ezen perek értékre való tekintet nélkül tartoznak a sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatásköréhez. Ezen mi alatti perekre tehát csak a bj pont vonatkozhatik^ azért, mert ha a pertárgy értéke 50 frtot meghalad, akkor a kir. járásbíróság ítélete ellen felebbezésnek, ellenkező esetben csak felülvizsgálati kérelemnek van helye. Egészen megfordítva áll a dolog a határperekre nézve, a melyekben a pertárgy értékének megállapítása nem a bj pont vagyis a felebbviteli jogorvoslat szempontjából szükséges, mert hisz ezen perekben feltétlenül és csakis felebbezésnek van helye a kir. járásbíróság ítélete ellen, hanem az eljárás neme, tehát a birói hatáskör constatalása végett; mert: a határper az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 2. pontja értelmében csak 200 frt érték erejéig tartozik a sommás, azon felül pedig a rendes eljárásra. Ha tehát, a kifejtetteknél fogva, a határper nemcsak létezik, hanem közte és- az m) alatti perek közt lényeges különbség is van; ha továbbá határperekben a pertárgy értékének megállapítása az eljárás nemének, az m) alatti perekben pedig a felebbvitel nemének meghatározása végett szükséges: akkor Szalay kartárs urnák nemcsak második kijelentése, mint tévedésen alapuló, szintén tarthatatlan, épugy mint az első; mert: mathematikai és logikai szabály, hogy a nem azonos mennyiségek és fogalmak egymással sem fel nem cserélhetők, sem egymást nem fedvén, egyik a másik helyett nem állhat. De a törvény világos rendelkezésénél fogva Szalay kartárs urnák második kijelentésére, mint surrogatumra nincs is szükség; mert: Az 1893: XVIII. t.-c. 3. §-ának idetartozó 1. és 3. pontja következőleg rendelkezik. 3. §. A peres tárgy értékének megállapításában irányadó: «1. ingatlanok tulajdonát vagy birtokát tárgyazó perekben az ingatlannak, illetve az ingatlan azon részének értéke, melynek tulajdona vagy birtoka vitás.» «3. Osztályperekben a felosztandó vagyon, határperekben pedig a vitás terület értéke. > A határperek tisztán jogperek, mert alapjuk a tulajdon; az m) alatti perek pedig tisztán birtokperek, mert alapfeltételük a birtoklás, mint tényleges állapot. A 3. §. idézett 1. pontja ugy a tulajdonjogi, mint a birtokperekre egy mondatszerkezetben tartalmaz rendelkezést, midőn rendeli, hogy a) ingatlanok tulajdonát, b) ingatlanok birtokát tárgyazó perekben a vitás terület értéke tekintendő a pertárgy értékéül. Az idézett 3. §. 1. pontjában tehát benfoglaltatnak ugy a határperek, mint az m) alatti perek, tehát ugy a jogperek, mint a birtokperek. Azon körülmény pedig, hogy az 1893: XVIII. t.-c. 3. §-ának fentebb idézett 3. pontjában az osztály- és határperek, az 1. pontban tett rendelkezés, mint általános és főszabály dacára, külön fel lettek említve: nem azt jelenti, mit cikkiró kartárs ur emlit, hogy t. i. a határperek alatt az m) alatti pereket kellene érteni, hanem azt, hogy a törvényhozó az 1. pontbeli általános szabály alól kivételt akart felállítani a szintén jogpereket tevő osztályperekre és továbbá, nehogy az osztályperekben kimondott kivételes szabály per analógiám alkalmaztassák a határperekben, ezekre ujolag fentartja az 1. pontban különben is decretált főszabályt, íme: «Osztályperekben a biró nemcsak felperes osztályrésze felett, hanem az egész ingatlan, illetőleg vagyon felosztása felett hatávonhatja a vádat, minek folytán a bíróság az eljárást minden más indoklás nélkül megszünteti* stb. Mennyivel szerencsésebb helyzetben lett volna tehát a fenti viszálykodó házaspár, ha a férjecske a helyett hogy szóbelileg fenyeget, jól elverte volna Pareszkéváját; ugy hogy az ennek folytán nyolc nap alatt gyógyuló könnyű testi sértést szenvedett volna. Hisz ez esetben vádját a nő visszavonhatta volna és a sok eljárást az elővezettetést stb. megspórolhatták volna. Ezek folytán ki merem mondani, hogy a kihágási büntetőtörvénykönyv 41. §-ába ütköző -közcsend elleni kihágást*, a mely ilyenforma alakban számtalanszor kisért a járásbíróságok perlajstromában, magánvádra üldözendő delictum rangjára degradálnám. II. Botanica a büntető tárgyalási teremben. <Radix Hellebori nigri, schwarze Niesswurzel.* A mi divatos, az rendesen ottan kisért az élet minden nyilvánulásainak alkalmából, vagy jelenlétével, vagy legalább hírnevével. Divatja van ugy látszik a kóros állapotoknak is. Nem a szellemit értem, hanem reális alapon kívánok dissertálni ez úttal. így kisértett a gyermekek réme a «difteritis> e hazánk virágbimbóit szedő kórságos országos csapás is 1894. évben a lugosi kir. járásbíróság büntető tárgyalási termében is; a hol ott vajmi csekély tere lett volna ez átkos hatalmasságnak, lévén ott gyülekezőben rendszerint perversus felnőttek, a kikről nagy merészség volna azt állítani, hogy a hazának virágbimbói, még kevésbbé azt, hogy a nevezett átkos, divatos kór bennük sok kárt tehetett volna. Hanem hát tényleg mégis megjelent ott a «difteritis» félelmes hírnevével. Egészségügyi kormányzatunk szigorú kötelességévé teszi közigazgatási hatóságainknak a kuruzslás üldözését. «Procul o procul este profánt nehogy egyesek avatatlan kezekkel az isteni bölcsesség sugallta tudomány szentélyébe behatolhassanak. Ilyen profán egyéniség volt a járási közegészségi igazgatá szemében szegény Zsábári Szuba Léna; a ki szentül meg volt győződve, hogy habár nem tudományos alapon, de isteni sugallatra tesz, a midőn hét román falu difteritiszes gyermekeit mentegeti meg a biztos halál karmai közül; csupán az által, hogy mint a románok mondogatták: O pus punza-. Nehéz volna az «Ü pus punza» román mondás értelmét rövid szavakkal magyarul visszaadni; hanem a dolog oda fejlődött, hogy szegény Szuba Léna számot adni tartozott arról, hogy mi az ? Számot adni a járásbirósági büntető tárgyalási teremben. Mert a járás közigazgatási hivatala át tette az ő ténykedését a járásbíróságnak elbírálása alá; az pedig a kir. ügyészség indítványára számon kéré tőle az 1879. évi XL. t.-c. 92. §-a értelmében, mint «közegészség elleni kihágást.* Mert a hivatkozott paragraphus büntetést szab arra, a ki ^szabályszerű jogosítvány* nélkül orvosol. Hja hiába, még az orvosság is jobban ízlik a patikából, szépen signálva, kellő formalitások mellett kiszolgálva, jogositványos rendeletekre; jól kell hogy essék még ha esetleg megártana is. . . Jól tudta ezt Szubó Léna is, és azért igen furcsa érzései lehettek, a midőn az állam bűntető hatalma számon kéré tőle, hogy hol szerezte gyógyszerészi és orvosi jogosítványait r! Ilyen esetekben az egyszerű román-föld népének rendszerinti védelme a tagadás <nam audit* «nam facut Ez esetben azonban nem sokat használt volna a tagadás sem; mert százakra menő megmentett gyermekek apja és anyja szemébe dicsérte volna Lénánk szabad természet egyetemén szerzett orvosi s gyógyszerészi tudományát. Ily szorult állapotában vádlott nő jónak látta intelligens védővel megjelenni D. P. ügyvéd személyében. Védő és biró jóakaró biztatgatásaira Szuba Léna terjedelmes igaz vallomást tett Bizon ö nem járt az egyetemeken, s még csak kis pecsétes oklevelet sem szerzett magának, hanem a szükség volt tanitó-s