A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 8. szám - Apróságok a büntető eljárás köréből. A Jog eredeti tárcája

58 A JOG és a határjárási per, mint birtokper, a vitás birtokállapotot csak elöbbeni statusában állítja vissza, tehát ideiglenes rendezést eredményez, addig a határper, mint jogper, a vitás jogviszonyt, tehát nem a birtokállapotot — véglegesen rendezi. A jogelmélet által statuált ezen lényeges külömbség mellett, perrendünk ezen perek között egyéb válaszfalakat is állit fel, melyek közül mint lényegesebbek emlitendök: a) A birói hatáskör tekintetéből: Az m) alatti perek a per tárgyának értékére való tekintet nélkül, tehát feltétlenül a sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatásköréhez tartoznak; (V. ö:1893: XVIII. t.-c. 1. §. 5. pontját és ennek m) alpontját.) ellenben a határper, a pertárgy 200 forint értéke erejéig a kir. járásbíróság, azon felül pedig a kir. törvényszék hatáskörébe esik (V. ö: 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 2. pontját és az 1881: LIX. t.-c. 6. §-átj: míg tehát a birói hatáskör tekintetéből az m) alatti perekben az érték kutatására és megállapítására egyáltalában nincs és nem is lehet szükség, addig a határperekben az érték meghatározása döntő befolyással bir az eljárás nemére, mert 200 frt érték erejéig a per a sommás, azonfelül pedig a rendes eljárás szerint tárgyaltatik és birá'tatik el (V. ö: 1893: XVIII. t.-c. 3. és 4. §§.). b) A felebbviteli jogorvoslat tekintetéből: Az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 5. mi pontjában felsorolt perekben, ha a pertárgy értéke az 50 frtot meg nem haladja, az elsőbíróság ítélete ellen csak felülvizsgálatnak van helye, tehát nem felebbezésnek; ellenben ugyanazon törvény 1. §-ának 2. pontjában említett jogperekben, ha a per tárgyának értéke 50 frton alul is van, még akkor is felebbezésnek van helye. (V. ö: 1393: XVIII t.-c. 126. §-át.) Az m) alatti birlokperekben az 1893: XVIII. t.-c. 182. §. a felülvizsgálatot feltétlenül kizárja; ellenben a határperben az elsőbiróság Ítéletét minden körülmények között meg lehet felebbezni; és pedig a pertárgy 200 frt értéke erejéig a kir. törvényszékhez (V. ö: 1893: XVIII. t.-c. 126. és 181. §§.); a 200 frtot meghaladó értékű jogperekben pedig a rendes eljárás szerint a m. kir. curiáig. (V. ö: 1881. LIX. t.-c. 32., 43., 47., 49. §§.). Eddigi fejtegetéseimből is kétségtelen, hogy az mj alatt1 perek és a határperek között oly éles és lényeges külömbség van hogy: azok alatt ezeket érteni, avagy ezeket azokkal azonosítani sem nem lehet, sem nem szabad. A birtokpereknek általam kimutatott természetéből folyományozik, hogy ama m) alatti perekben hozott Ítélettel meg nem elégedő fél, ha egyúttal tulajdonos is, jogosítva van jogpert, tehát határpert is tenni folyamatba; mert: az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 5. m) pontjában felsorolt perek úgyis csak a birtokállapotnak előzetes rendezését célozzák, és sem a rendes birtok-, vagy határperek, sem a jog iránt indított pernek nem praejudicálnak. • Y ó: az 1893: XVHI. t.-c. ministeri javaslat indokolását a 115. lapom; mellesleg itt is megjegyezvén, hogy kifejtett álláspontunk szerint a rendes birtokper fogalmat nem ismerjük el helyesnek, mert ezen «rendes birtokperek», valamint a <Tiatárper» is tisztán jogperek . Végül kétségtelen fejtegetéseinkből az is, hogy az 1881 : LIX. t.-c. 6. §-ában és az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 2. pontjában emiitett mindazon perek, «melyek valamely ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítését, vagy ilyen jognak megszüntetését célozzák, ideértve a tulajdonostársak közötti osztály, — a rendes határ- és birtokpereket... tisztán jogperek. Azon körülmény tehát, hogy a hivatkozott torvenyhelyek részletezve, külön elnevezés alatt sorolják fel a perek ezen nemeit, a lényegen mit sem változtat, mert a jogper» oly általános - collectiv fogalom, melynek tartalmában mindama perek, melyeknek közös alapja a tulajdonjog — benfoglaltatnak, épp ugy mint a «birtokper> fogalma felöleli a határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési pereket, melyeknek közös alapja a birtok, mint tényleges állapot. Kifejtett álláspontommal ellenkezőleg tudomásom van az alábbi két kijelentés létezéséről is, melynek t. collegám Szál a y Tamás ur, beregszászi kir. törvényszéki bíró adott kifejezést; nevezetesen: 1. «hogy a régi magyar jogban létezett határper, mint jogper, ma már a birói gyakorlat által kiküszöböltetett; ily per ma már nem létezik;2. «hogy az 1893: XVHI. t.-c. 3. §-ának 3. pontjában emiitett határperek alatt ma nem lehet mást érteni, mint az 1. §. m) pontjában említett határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezés iránti pereket.» Minthogy ezen két kijelentés épen fejtegetésem tárgyává tett perek keretébe tartozik, bátor leszek e helyen mind a kettővel röviden foglalkozni, annál is inkább, mivel az idézett két kijelentés épen egyik közzétett cikkemre vonatkozólag látott napvilágot a .Jogtudományi Közlöny» 1895. évi március hó 22-én megjelent 12. számában. Ha az általam «A J o g» 1895. évi 51. számában és a jelen számban kifejtettek figyelembe vételével és kellő distinctio mellett tudjuk a határper, mint jogpernek, valamint az mj alatti perek, mint birtokpereknek lényegét, constitutiv elemeit és a köztük létező nemcsak elméleti, hanem gyakorlati és elvi differenciákat: akkor S z a 1 a y Tamás urnák fentebb közölt mindkét kijelentésére csak tagadó feleletet adhatunk, azért, mert: a határper, mint jogper, tényleg létezik és mert: — miként a «Jogtudományi Közlöny» 1895. évi 9. számában megjelent cikkem utolsó szavaiban irtam — a határperek nem lévén ugyanazonosak az m) alatti perekkel, azok alatt ezeket érteni nem lehet, nem szabad. Lássuk egy kissé közelebbről ama két kijelentést: ad 1. Hazai törvénytárunkban, nevezetesen az 1635: XX.. 1802: XXIII., 1807: XIII. cikkekben, valamint Verbőcy Hármaskönyvének I. része 8i. és 85. címeiben nemcsak megfelelő, helyes intézke léseket találunk a határkérdést illetőleg, hanem azokban feltaláljuk az általunk tett distinctio alapját is, mert hisz ezen törvényhelyek ma is érvényben vannak, természetesen a megváltozott viszonyoknak megfelelőleg. Megtaláljuk ott a lényeges különbséget a birtokper és jogper között, épen ugy mint a birtokpereknek általunk is hangsúlyozott caracteristicumát: az ideiglenességét «. . Partibus non contentis, ordinaria juris via. . . . ea ratione salva permanente, ut interimalis per vicecomitem facta determinatio nullám prorsus considerationem in via juris subire possit.» Az 1836: X. t.-c. 6 10. §§. főleg a 8. §. szintén tartalmaznak némi intézkedéseket az esetre, «ha a földesúr a helység határai iránt támadtatik meg» habár ott közelebbi rendelkezések nem foglaltatnak. TÁRCA. \ Apróságok a büntető eljárás köréből. V A «Jog» eredeti tárcája. Irta : Dr. SÁRAY BERTALAN debreceni ügyvéd. I. A veszélyes fenyegetés, mint hivatalból üldözendő delictum. A kib: btkv. 41. §-a azt mondja: «a ki nem zsarolás céljából valakit gyilkosság-, rablás-, súlyos testi sértés-, gyújtogatás- vagy más közveszélyes bűntett elkövetésével-, avagy pedig rágalmazó vagy becsületsértő állításainak nyomtatvány utján való közzétételével fenyeget: egy hónapig terjedő elzárással és 200 frtig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő*. Azaz a törvény fejezetének címe szerint «közrend elleni kihágást» követ el. Hát ez idáig mind szép dolog, hogy a vagyon, a testi épség-, az élet és a becsület még a fenyegetéstől is védve volna. Hanem hát mivel a közcsend elleni kihágás hivatalból üldözendő cselekmény, nagyon nehezen esett ez X. Ilié és Y. Pareszkéva viszági lakos házastársaknak. Az eset röviden a következő: Pareszkéva fiatal feleség, egyet gondol s ott hagyja kicsiny férjecskéjét a faképnél, és haza szökik szülőihez. Ilié ezen felette bánkódik és méltó felháborodásában megfenyegeti szóval és késsel Pareszkévát, hogy a hol megfogja találni, megkéseli *. . Pareszkéva ezen szörnyen megijed és feladja Iliét veszélyes fenyegetésért a büntető bíróságnál. Ilié belekerül a kir. ügyészség A. táblázatába s lesz elhagyott férjből hivatalból üldözendő vádlottá. Az idők kereke azonban fordul, s mire a nagy ügyforgalmu járásbíróság kitűzi a végtárgyalást, Ilié és Pareszkéva ismét békében együtt élő házastársak, s abban állapodnak meg, hogy ők meg sem jelennek a tárgyalásra, hanem bejelentik írásban, hogy ők már kibékültek s a panasztól elállanak. Nem igy azonban az állam büntető hatalma; hanem következő tárgyalásra azon figyelmeztetéssel idézi őket, hogyha meg nem jelennek, elővezettetésük fog elrendeltetni, mert hát hivatalból üldözendő kihágás forog fenn. A második tárgyalásra megjelenik a panaszos Pareszkéva és azt adja elő, hogy ők már kibékültek és ő a panasztól eláll, vádlott férje pedig azért nem jöhetett el, mert otthon maradt a párhónapos kis gyermekükkel; a kit magára hagyni meg annyi lenne, mint ismét a büntető törvénykönyv 287. §-ába ütközni. A büntető hatalom azonban hivatalból járván el, ezzel sem elégedhetik meg, hanem a következő tárgyalásra a meg nem jelent volt vádlottat elővezetteti; ugy de akkor meg a panaszos nő marad el a tárgyalásról. Ismét a következő tárgyalásra mindkét fél elővezettetését kell elrendelni; mert hát a bünpert hivatalból kell letárgyalni és véglegezni; egyszerű visszavonási nyilaikozatra megszüntetni nem lehet. Mármost hasonlítsuk össze a khbtkv. 41. §-ának esetét a btkv. 301. §-ának esetével: a btkv. 301. §-a azt mondja: *a ki másnak testét szándékosan, de ölési szándék nélkül bántalmazza, vagy egészségét sérti- ha az ez által okozott sérülés, vagy betegség, vagy elmekór stb.' nyolc napnál tovább nem tartott: az könnyű testi sértés vétségét követ el.» 6 A btkv. 312. §-a pedig igy szól: «a könnyű testi sértés vétsége miatt a bűnvádi eljárás csak a sertett fél indítványára indítandó meg.» ezzel szemben az eljárási szabályrendelet i2,265'80. i. ü. m. e,) 23. §-a pedig azt mondja: a sértett fél magánvádlónak tekintendő, kinek fellépése nem csupán az eljárás megindításához, hanem annak folytatásához szükséges stb.; továbbá: «az Ítélet kihirdetéséig magánvádló vissza-