A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 8. szám - A büncselekmény miatt elitéltek nyilvántartása - Jogperek és birtokperek

Tizenötödik évfolyam. 8. szám. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Kudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Budapest, 1896 február 23. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETIUP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE i MAGTÁR flGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZ! ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - E>r. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A bűncselekmény miatt elitéltek nyilvántartása. Irta: Csiki László, kir. ügyész Gyulafehérvár. — Jogperek és birtokperek. Irta: dr. Plopu György, gyulai kir. tvszéki biró. A kir. ügyész a házassági perekben. Irta: dr. Tóth Gáspár, budapesti ügyvéd. — A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. (Hetedik közi.) Irta: S p e n g e 1 Sándor, ar.-maróthi kir. tvszékibiró. — Ausztria és külföld. (A bécsi ügyvédi kamara közgyűlésének határozata.) - Nyilt kérdések és feleletek. (A tulajdon megsértésének kérdéséhez. Irta: Egy vidéki ügyvéd.i — Sérelem. I A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője. Irta: dr. Admetó Géza, budapesti ügyvéd.) - Irodalom. |A magyar közjog tanításáról. Irta: dr. Horváth Ödön, eperjesi jogakadémia dékánja. J — Vegyesek. • Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : Apróságok a büntető eljárás köréből. Irta : dr. S á r a y Bertalan, debreceni ügyvéd. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok. A büncselekvény miatt elitéltek nyilvántartása. Irta: CSIKI LÁSZLÓ, kir. ügyész Gyulafehérvár. A büntető törvénykezés terén egy általánosan érzett bajra mutatott reá Székács Ferenc kir. curiai biró ő méltósága e lap mult évi öl-ik számában a «törvénykezési és közigazgatási kérdések • cim alatt megjelent cikkében, midőn egyebek között a bűnügyekben teljesített vizsgálatok folyamán a bűntettesek előéletére vonatkozólag beszerezni szokott községi bizonylatok megbízhatatlanságáról szól. Fájdalom nemcsak ezen, az 1890. évi XL1II. t.-c. 3. §-ában előirt erkölcsi, vagyoni bizonyítványok teljesen megbízhatatlanok, hanem a bíróságoktól rendesen beszerezni szokott irattári bizonylatok sem nyújtanak s nem is nyújthatnak biztos felvilágosítást a bűntettesek előéletére; mert épen azon egyénekre, kiknek csoportjából kerülnek ki legnagyobb számban a viszszaesők, — a folyton kóborló csavargókra nézve - ezek pontosan be nem szerezhetők. S mindenesetre e baj mértékét csak növeli azon körülmény, hogy még e megbízhatatlan adatokat is két-három s néha még több felől kell összegyűjteni, a mi a vizsgálatok befelezését aztán nagyon sok esetben késlelteti. E baj orvoslása annál égetőbb szükséget képez, mert eltekintve attól, hogy a bűntettesek előéletének kételytől ment ismerete nélkül a büntetések kiszabása sem lehet igazságos, egyenlően büntetvén igen sok esetben az először bűnözőt a már ismételten büntetett megrögzött bűnössel, — a bűntettesek előéletére vonatkozó ezen adatok hiányossága s a való adatok beszerezhetésének a mai viszonyok között majdnem lehetetlen volta - azt eredményezi, hogy a btőtvkönyvnek 338., 357. §-ai a 281. § 3. pontja és a 349. § 1. pontjában meghatározott súlyosabb büntetés alkalmazásától bizony nagyon sok bűntettes menekül. E bajra, épen azon célból, hogy kimutassam, menynyire szükséges a bűntettesek nyilvántartásának szabályozása, a Büntető Jog Tára XXIII-ik kötetének 24-ik számában, — a Németországban e tekintetben érvényben levő rendelet ismertetése mellett — reá mutattam. S hogy ez alkalommal megint hozzászólok e kérdéshez, indoka az, hogy azon módot, melyet a curiai biró ur ö méltósága s a Büntetőjog tárának XXX-ik kötete 16-ik számában S o m 1 o d i István albiró ur is ajánl — hogy t. i. a jogérvényes birói ítéletek azon községi elöljáróságoknak megküldessenek, a hová való illetőségűek az elitéltek, s ezek aztán ezen ítéletek adatai alapján vezessenek a megbüntetett egyénekről nyilvántartást, — a baj megszüntetésére alkalmasnak nem tartom; és pedig először azért, mert az elitéltek előéletére vonatkozó adatok minden kételytől ment teljes megbízhatóságának biztosítása céljából a bűntettesek nyilvántartásának vezetését oly beható részletességgel vélem szabályozandónak, hogy egy ily igen fontos feladat teljesítésére a községi elöljáróságok jelenlegi szervezetük mellett nézetem szerint nem lennének képesek. De eltekintve ettől, ezek a községi elöljáróságok által vezeLapunk mai száma tendő nyilvántartások épen azon egyének előéletére nézve nem nyújtanának kellő felvilágosítást, a kik miatt a nyilvántartás szabályozása főképen szükséges; — a minduntalan más-más helyen tartózkodó, az országot bebarangoló, a lopást, csalást rendes foglalkozásként folytató gonosztevőkre, — hiszen ezek illetőségi helyét megállapitni vajmi nehéz, s a legtöbb esetben nem is lehet. S ép ezért nem is rendelkezhető célszerűen e nyilvántartások vezetése az elitélt egyének illetőségi helyére való tekintettel; az szükségkép más biztosabb alapon rendezendő; s e biztosabb alap csupán a születési hely lehet. Ez minden egyénre nézve a nyilvántartás illetékességének megállapítása szempontjából állandó és biztos pontot képez. Az elitélt bűntettes születéshelyére illetékes nyilvántartási hatósághoz lennének megküldendők nemcsak a büntető bíróságoktól, hanem más pl. rendőri hatóságoktól, katonai bíróságoktól is az elitélt bűntettesek büntetésére vonatkozó adatok. Előfordulnak ugyan esetek, melyekben a bűntettesek születéshelye ki nem puhatolható s a bűntettesek vonakodnak születéshelyüket megjelölni. Ily egyénekre, valamint a külföldi születésüekre nézve egy külön országos nyilvántartás lenne vezetendő. A nyilvántartás e módja biztosítaná egyfelől azt, hogy a bűntettesek előéletére vonatkozó adatok egy helyen volnának feltalálhatók és hogy e helyen minden reájuk vonatkozó adat biztosan megtalálható lenne. A nyilvántartások vezetése pedig fontosságukra való tekintettel legcélszerűbben a kir. ügyészségekre lenne bízandó. Ily módon van szabályozva az elitélt bűntettesek nyilvántartása Németországban s a mint dr. H e i 1 Faustin táblabíró urnák a Magyar Igazságügyben még 1881-ben megjelent egy közleményéből tudom, Olaszországban és Franciaországban, — s ezen országokban is, kivéve Németországban a würtembergi, a bajor és szász királyságokat, a badeni és hesseni nagyhercegséget és Elsass-Lothaiingiat hol azonban szintén igazságügyi hatóságok vezetik a nyilvántartást — mindenütt a kir. ügyészségek vannak megbízva a nyilvántartás vezetésével. ()ly módon mint Németországban s Olasz- és Franciaországban, ministeri rendelettel nálunk is szabályozható lenne az elitélt bűntettesek nyilvántartása, — némely módosításokkal, nézetem szerint különösen a Németországban érvényben levő rendelet intézkedései, mind elfogadhatók lennének nálunk is. Jogperek és birtokperek. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. A fenti cim alatt e becses lapok m. é. 51. számában foglalkoztam az 1881: LIX. t.-c. 6. §. és az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 2. pontjában emiitett «birtokperekkel» és szerény véleményem szerint sikerült kimutatnom, hogy ezen perek terminológiája elavult, minélfogva azok nem a «birtok». hanem «jogperek»; továbbá foglalkoztam az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 5. m) pontjában emiitett — és a következőkben rövidség okáért egyszerűen «az m) alatti perek» elnevezéssel illetett — határjárási, mesgyeigazitási és visszahelyezési perekkel, melyek igazi értelemben vett: birtokperek. A t. szerkesztőség szives engedelmével az ott megkezdett tanulmányt e helyütt folytatni akarom, és pedig ezúttal az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 5. pont m) alpontjában felsorolt perekben és ezek közül főleg a határjárási és mesgyeigazitási pernek és az 1881: LIX. t.-c. fi. §., illetve az 1893: XVIII. t.-c 1. §. 2. pontjában emiitett határpernek lényegével és egymáshozi viszonyával óhajtok foglalkozni. Előző cikkem fejtegetéseiből folyományozik, hogy: az mi alatti perek tisztán birtokperek; ellenben az 1881: LIX. t.-c. fi. §-ában és az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 2. pontjában emiitett határper tisztán jogper; amazok a birtoklás, tehát a tényleges állapot megsértését tételezik fel és ennek helyreállítására irányulnak; ellenben emennek alapfeltétele a tulajdonjog és az ingatlan fölötti teljes és korlátlan uralom érvényesítését célozza. Közös caracteristicumja a mesgyeigazitási és a határjárási ép ugy mint a határpernek abban nyilvánul, hogy mindezen perek azt célozzák, hogy a megzavart és ekként vitássá vált elkülönítő vonal (úgynevezett: mesgye > és határvonal>) rendeztessék; azonban lényeges külömbség köztük az, hogy: mig a mesgyeigazitási 12 oldalra terjed