A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 2. szám - Nyilt kérdések és feleletek. Kihallgatható-e mindkét fél eskü alatt?

6 A JOG tént kifejezés jobban kizárja a kétséget, mint a számokkal való megjelölés. Ezek szerint, minthogy a tengerinek 5 frt 50 krral számított vételára esetében felperes még 50 frttal van hátralékban, s minthogy nem szállítás esetén alpereseknek jogukban áll a tengeri egyenértékéből a hátralékos vételárt levonni, az első bíróság ítéletének vonatkozó része megváltoztatásával a vételár hátralevő' összegét 50 forintban s a tengeri helyett fizetendő összeget 600 frtban kellett megállapítani. Az A) alatt mellékelt okiratból a szállítás helyére nézve a felek határozott akarata ki nem tűnik. Abból a körülményből azonban, hogy a B) alatt mellékelt okiratban Il-od rendű alperes, a ki az I-ső rendű alperesnek az atyja, mint kész fizető kezes a teljesítés helyéül Becskereket jelölte meg és hogy a B) alatt mellékelt okirat megmagyarázásakor annak hatalma ellen P. Ferenc tanú vallomása szerint a jelen volt I-ső rendű alperes ellent nem mondott, meg kellett állapítani, hogy az A) alatt mellékelt okiratban foglalt ügylet létrejöttekor I-ső rendű alperes arra kötelezte magát, hogy az eladott tengerit Nagy-Becskerekre szállítja. Azt, hogy az A) alatt mellékelt okiratban foglalt ügylet teljesítéséért M. István is kezességet vállalt, nemcsak P. Ferenc, de B. László és S. Mihály tanúk is bizonyítják. Az S. Mihály tanú ellen a NB. és 2 NB. alatt csatolt ítéletek alapján emelt kifogás pedig figyelembe vehető azért nem volt, mert a nevezett tanú által bizonyított tényeket B. László és S. Mihály tanúk is megerősítik. Az első bíróság fennebb megjelölt részét ezért s az abban felhozott egyéb vonatkozó indokok alapján helyben hagyni kellett. A m. kir. Curia (1894. év december hó 15-én 1,571. sz. a.) Annak megjegyzése mellett, hogy a másodbiróság ítélete az 1881. évi LIX. t.-c. 35. §-a értelmében a néhai M István netán ismeretlen örökösei részére kirendelt ügygondnok, mint negyedrendű alperes által is felebbezettnek vétetett, a szegedi kir. itélő táblának fentebb keletű és számú ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokoknál fogva és még azért: Mert vonatkozó érvelése szerint helyesen mondotta ki a másodbiróság, hogy az eladott és vett 90 m. mázsa tengerinek kialkudott vételára — egyéb bizonyítékok hiányában — az A) alatti okirat tartalma alapján lévén meghatározandó, vételárúi nem a számjegyekkel irott 5 frt 10 kr, hanem a betűkkel kiirt öt forint ötven krajcár (Gulden fünf auch fünfzig) tekintendő, miből folyólag helyesen állapította meg a másodbiróság a vételár hátralékot 10 frt helyett 50 frtban. Mert felebbezésük kifejezett tartalmából kitetszöleg alpereseknek, most már egyedül fenntartott az a védekezése, hogy néhai M. István, az elsőrendű alperes M. György kötelezettségeért kezességet nem vállalván, annak örökösei jogos alap nélkül marasztaltattak, azért nem vehető figyelembe, mert azt, hogy M. István is kezességet vállalt M. Györgyért, S. Mihály tanún kivül B. László és P. Ferenc tanúk is bizonyították, az pedig, hogy M. István ezt utólag visszavonta és a M. Ferenc által összetépett okirat helyett más okiratnak kiállítását megtagadta, a már elvállalt kezességi kötelezettségett el nem enyésztette stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes a váltóelfogadónak a váltót fizetés felhívása céljából be nem mutatván, sem váltóbirtokosi minőségét annak tudomására nem hozván, a beperesités előtti időre késedelmi kamatok követelésére nem jogosult. (Csak a Tábla mondta ki, az ítélet ezen része nem felebbeztetvén). A kirendelt gondnok részére bíróilag megállapított képviseleti dijat előlegezni mindig azon fél tartozik, kinek fellépése következtében a gondnok kirendelésének szükségessége beállott. Az ekként előlegezett díjösszeg az előlegező félre nézve perköltséget képezvén, utóbbi jogosítva van az ily dijat megítélt egyéb perköltségével együtt a pervesztestől végrehajtás utján behajtani. A marosvásárhelyi kir. törvényszék (1892. évi december h ó 20-á n 8,394. s z. a.) Dr. Vukai Arii ügyvéd által képviselt U. János felperesnek dr. Gride Papp Imre ügygondnok által képviselt ó-toplicai J. Gergely hagyatéka alperes ellen 3,000 frt és járuléka váltó perében következőleg ítélt: Az 1892. évi július hó 11-én 495. h. sz. a. hozott sommás végzés csak azon esetben tartatik hatályban és csak akkor köteles J. Gergely hagyatéka a Szász-Régenben 1889. évi szept. 30-án 3,000 frtról kiállított váltó alapján a kereseti 3,000 frt tőkét stbt. felperesnek megfizetni, ha felperes a következő főesküt leteszi: «En, M. János esküszöm a mindentudó és mindenható Istenre, hogy a 3,000 frtról kiállitott kereseti váltót néhai J. Gergely sajátkezüleg irta alá. Isten engem úgy segélyjen.» Ha felperes ezen főesküt nem teszi le, az 5.520/892. sz. alá beadott kifogásoknak helyet adva, a 455. h/92, sz. a. sommás végzés hatályon kivül helyeztetik. Indokok: A kereseti váltó minden lényeges kellékekkel bir, az alperesitett hagyaték ügygondnoka a kereseti váltón elfogadói minőségben előforduló J. Gergely névaláírása s így a váltó valódisága iránt emelvén kifogást, ennélfogva a névaláírás valódiságának bizonyítása felperest terheli, ki ez irányban fő, illetve önesküt ajánlván s alperes azt nem ellenezvén, ennélfogva a váltó valódiságára nézve a főeskü felperesnek megítélendő volt s a per kimenetele ettől volt függővé teendő, mert a főeskü letétel esetén bizonyítva leend a kifogásolt váltó valódisága s ekkor alperes hagyatéknak a kereseti követelésben elmarasztalása igazolt; mig az eskü le nem tétele esetén a valódinak nem bizonyult váltó alapján alperesitett hagyaték a fizetésre nem kötelezhető. A kamat fizetési kötelezettség ellen emelt alperesi kifogás mellőzendő volt, mert a váltó birtokosnak csak joga, de nem kötelezettsége a váltót az elfogadónak fizetés végett bemutatni, miután a fizetési napon az adós minden felszólítás nélkül tartozik váltójogilag fizetést eszközölni stb. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla (1893. évi február hó 13-án 288. sz. a.) Az első bíróság ítéletét az alperesi költségekre vonatkozó neheztelt részében a kir. itélő tábla helyben hagyja, a váltó lejárattól a kereset beadásáig folyó kamatokra vonatkozólag azonban megváltoztatja s felperest a 3,000 frt tőke után 1889. évi december hó 30-tól 1892. évi június hó 26-ig terjedő kamatok iránti keresetével feltétlenül elutasítja stb. Indokok? A hagyaték részére a per folytatása végett kinevezett ügygondnok jogai a fél által választott ügyvéd jogaitól nem különbözvén : hiányzik törvényes alap arra nézve, hogy a pervesztes alperes gondnokának perbeli dijai felperes által előlegezendőknek kimondassanak ; s miután alperesi képviselő dija a hagyatékkal szemben a trts. 252. §-a alapján megállapíttatik, az első bíróság ezen intézkedése helyben hagyandó volt. A kamatokra vonatkozólag azonban az első birói ítéletet a felebbezés alapján megváltoztatni s felperest a kereset beadása előtti időre vonatkozó kamatok iránti követelésével feltétlenül elutasítani kellett, mert a váltó forgalom tárgyát képezvén, az annak elfogadója tudomással nem birhat arról, hogy a lejárat idejében a váltó kinek kezei között van, ennél fogva a váltóbirtokos kötelezve van az elfogadónál fizetés felhívása végett a váltóval jelentkezni, miután pedig felperes alperesnek e célból a váltót be nem mutatta, s azt sem bizonyította, hogy a váltó birtokosi minőséget elfogadónak tudomására juttatta volna, a beperesités előtti időre késedelmi kamatok követelésére nem jogosult. A bélyegmentes perelhetési jog alperes javára engedélyeztetvén, miután alperes pervesztes lett. a bélyegilletékeknek ki áital leendő megtérítése a fennálló pénzügyi törvények elbírálása alá esvén, külön birói határozat tárgyát nem képezi, ez okból az e feletti külön intézkedés az első bíróság által helyesen mellőztetett stb. A magyar királyi Curia : (1894. év december hó 4-én 794. s z. a.) Mindkét alsó biróság ítélete jelen felebbezéssel megtámadott rendelkezésének megváltoztatásával, felperes köteleztetik, hogy az alperesi ügygondnok részére saját képviseltje irányában az első biróság Ítéletében megállapított 31- frt 25 kr. perbeli és a másodbiróság ítéletében megállapított 7 frt felebbezési dijat 3 nap alatt és végrehajtás terhe mellett alperesi ügygondnoknak megfizesse. Egyszersmind felperes feljogosittatik arra, hogy a jelen ítélet következtében előlegképen kilizetendett ügygondnoki díjösszeget is pernyertessége esetére alperes hagyatéktól perköltségképen behajthassa. Indokok: A kir. Curia állandó gyakorlata szerint az igénybe vett birói segély alkalmazhatása tekintetéből a keresetet indító felperes kérelmére történt gondnok kirendeléssel járó minden költségért, elsősorban a pert indító fél köteles, kinek jogai érvényesithetése érdekében a gondnok kirendelés történt, ebből folyólag a kirendelt gondnok részére bíróilag megállapított képviseleti dijat is előlegezni mindig azon fél tartozik, kinek fellépése következtében a gondnok kirendelésének szükségessége beállott. És miután az ekként előlegezett díjösszeg is reá nézve perköltséget képez, pernyertessége esetére felperes jogosítva van az alperes terhére előlegezett ily dijat megítélt egyéb perköltségével együtt a pervesztes alperestől végrehajtás utján is behajtani stb. Bűnügyekben. Becsületsértést képez az adóhivatal eljárásának azzal a kifejezéssel való jellemzése, hogy nem emberies dolog egy szegény parasztot pénzétől kifosztani. A jogos védelem másnak rágalmazásáig nem terjedhet. A trencséni kir. törvényszék (1893 január 26., 321. sz. a.) R. Dávid és K. Jakab vádlottak a btk. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségében bűnösöknek mondatnak ki és ezért R. Dávid 50 frt, K. Ja<ab pedig 25 frt pénzbüntetésre ítéltetnek stb. Indokok: 1892. július 11-én R. Dávid ó-beszterczei korcsmáros kocsisát K. Jakabot azon megbízással küldte Csaczára, hogy a főtőzsdén dohányt vásároljon és az adóhivatalban a III. negyedre esedékes tőzsdebért fizesse meg. A jelzett célokra és pedig dohányra 9 frtot, a tőzsdebérre 4 frt 50 krt adott át neki a vonatkozó könyvvel, illetve tőzsdebérfizetési ívvel. — K. Jakab a megbízásban eljárván, midőn haza jött, azt jelentette R. Dávidnak a dohány átadása mellett, hogy a tőzsdebért is megfizette s úgy a dohány bevásárlási könyvet, mint a tőzsdebérfizetési ivet átadta. R. Dávid a könyvet ismét félre tette a nélkül, hogy meg-