A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 19. szám - A sommás ügyviteli szabályok egyes szakaszainak értelmezése - A budapesti büntető törvényszék fölállítása

150 OG rok nyugalma, sőt gyakran azok élete is a zajongó tömeg szenvedélyeinek hullámzatán inog. Ilyen lázadás esetében tehát igen helyes, cél: s okszerű, ha az eset elbirálása nem a helyi biróságra bizatik, hanem azt egy olyan bíróság dönti el, mely teljesen ment attól a légkörtől, attól a felfogástól, mely a lázadás helyén uralkodik. Ilyenkor tehát figyelembe nem jöhet az, hogy ez az eljárási költségeket s ezzel egyszersmind a kiadást növeli, de a többi esetekben, különösen a királysértés és pénzhamisítás bűncselekményeinél, mely utóbbi két deliktum az utóbbi időben rendkívül elharapózott, az életbeléptetési törvény által megállapított kivételes illetőség fentartása mivel sem indokolható. Azon összeget, mit ez uton az igazságügyi kormányzat megtakaritna, sokkal üdvösebb s hasznosabb célra lehetne fordítani. Végül még egy hiányra akarom a figyelmet felhívni; a vidékről jövő tanuk utazási s napidijait a végtárgyalási elnök állapítja meg; mivel erre semmi norma nincs, az elnökök csak gondolomra állapítják meg a költségeket, s igy megesik, hogy mig némely ember kétszer annyit kap mint a mennyi kiadása tényleg volt, addig a másiknak a kiadása sem lesz megtérítve. Igaz, hogy az elnök ezen intézkedése ellen lehet a törvényszékhez felebbezni, de ezt a felek nem tudják, de még ha tudják is, restellik ezzel az időt vesztegetni. Reméljük, hogy a bűnvádi eljáráshoz alkotandó végrehajtó rendeletben ez is szabályoztatik. A sommás ügyviteli szabályok egyes szakaszainak értelmezése. A sommás ügyviteli szabályok egyes szakaszainak értelmezése tárgyában egyik kir. Ítélőtábla elnöke fölvetette a következő kérdéseket: 1. Vájjon a felülvizsgálati és fellebbezési bíróságnak a sommás eljárásban felmerült felfolyamodások következtében hozott határozatai, illetve azoknak eredeti fogalmazványai csak az előadó és az elnök által, avagy az illető felülvizsgálati vagy fellebbezési tanács többi birói tagjai által is aláirandók-e? 2. Vájjon a S. Ü. Sz. 83. §-ának a «Kiadmány»-ok alakjára vonatkozó intézkedése alkalmazandó-e azokra a kiadmányokra is, melyeket a felülvizsgálati biróság az 1893: XVIII. t.-c. 207. §-a értelmében az iratokhoz csatolás, valamint a felek részére leendő kézbesítés végett küld le a felebbezési bírósághoz, avagy csupán azokra a kiadmányokra, melyek a törvény 122. §-a és a 170. §. utolsó bekezdése értelmében a fél kérelmére adatnak ki? 3. Vájjon a felülvizsgálati biróság határozatainak az 1893: XVIII. t.-c. 207. g-a értelmében a felek részére leküldendő kiadmányaihoz már a felülvizsgálati tanács jegyzői irodájában elkészített kézbesítési ivek is csatolandók-e és ha igen, a kézbesítési ivek a kézbesítés megtörténte után a felülvizsgálati bírósághoz visszaküldendők-e, avagy a vétbizonyitványok kiállítása és megőrzése kizárólag a kézbesítést eszközlő bíróság feladata-e? E kérdésekre a kir. igazságügyminiszter következőképen válaszolt: Adl.f) A S.Ü. Sz. 83. g-ának a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó az a rendelkezése, mely szerint a tanács ülésében hozott határozatokat a határozat hozatalában résztvett összes ítélő bírák irják alá, kiterjed a tanácsnak összes határozataira. Ide tartoznak azok a határozatok, melyek valamely egyes ügydarabnak a S. Ü. Sz. 81. §-a értelmében tanácsülésben való elintézése alkalmával keletkeznek s azok a határozatok is, melyeket a tanács szóbeli tárgyalás, vagy — tekintettel a S. Ü. Sz. 118. §-ára — nyilvános előadás alapján hoz s melyek a S. Ü. Sz. 107. §-ához képest külön Írásba foglaltatnak. Egyedüli kivételt képeznek a szóbeli tárgyalás jegyzőkönyvébe felvett határozatok, ide nem értve az ítéleteket és az 1893: XVIII. t.-c. 165. és 166. §-ai értelmében hozott végzéseket, melyeknek teljes szövegét a S. Ü. Sz. 170. §-a értelmében külön ívre kell írni s melyekre nézve az 1893. XVIII. t.-c. 170. §-a kifejezetten megrendeli, hogy minden esetben a tanács elnöke és birái által Írassanak alá. A tárgyalási jegyzőkönyv szövegébe felvett többi határozatokat tekintve elegendő, ha a tárgyalási jegyzőkönyv aláírásának a törvény 160. ij-ában foglalt szabálya megtartatik. A S. U. Sz. 83. g-ának szóban forgó intézkedése egyrészt érvényt szerez az 1893: XVIII. t.-c. 170. g-ának az ítéletek, valamint a törvény 165. és 166. §-aiban említett végzések tekintetében, másrészt pedig szabályozza a tanácsülési határozatok aláírásának az ügyvitel körébe tartozó kérdését annak szem előtt tartásával, hogy a S. Ü. Sz. 81. §-ának utolsó bekezdése szerint a sommás eljárás alá tartozó ügyekben tanácsjegyzőkönyvet nem kell vezetni. Ez a szabályozás eltér az U. Sz. 194. §-ának rendelkezésétől, mely szerint a határozattá vált előadmány — az előadó aláírásán kivül — a «kiadandó» szóval és az elnök aláírásával látandó el s a mely rendelkezést a sommás eljárás alá tartozó ügyekben annál kevésbbé lehet alkalmazni, mert az Ü. Sz. 194. §-a sem a S. Ü. Sz. 81. §-ában, sem egyebütt fenn nem tartatott. Kétséget nem szenved tehát, hogy a határozat, melyet a felebbezési, illetőleg a felülvizsgálati tanács a S. Ü. Sz. 124., illetőleg 137. §-ai értelmében a felfolyamodás következtében hoz, j szintén a határozat hozatalában részt vett összes ítélő birák áláirásával látandó el. Ad 2) A tanácsülésben hozott határozatok kiadmánya alatt nemcsak azok a kiadmányok értendők, melyeket a biróság az 1893: XVIII. t.-c. 122. §-a 170. §-ának utolsó bekezdése és' a S. U. Sz. 60., 111. §-ai és a 83. §. utolsó pontja értelmében a kihirdetett Ítéletek és végzésekről a fél kérelmére ad ki, hanem azok is, melyek a felülvizsgálati, illetőleg felebbezési biróság által a felülvizsgálati kérelem, illetőleg felfolyamodás elintézése után az idézett törvény 27. s a S. Ü. Sz. 123., 124. és 137. §-ai értelmében az iratokhoz csatolandók, illetőleg a felek részére szólnak. Sőt a kiadmány fogalma alá tartozik a bírói határozatnak az a példánya is, melyet a biróság az 1893:XVIII. t.-c. 118. §-a értelmében közlés céljából kézbesít a félnek. Ide tartoznak egyebek közt a S. Ü. Sz. 93. és 131. g-ában említett esetek s általában azok az esetek is, a melyekben a biróság tárgyalás nélkül határozott s a határozatot a félnek kézbesíteni kell. Ez megfelel a kiadmány eddig is szokásban volt elnevezésének, a mint ez főleg az Ü. Sz. 204. §-ából tűnik ki. Mindezekre a kiadmányokra nézve az 1893: XVIII. t.-c. 170. §-ának utolsó bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azokat a törvényszék (illetőleg a kir. tábla vagy a kir. curia) elnöke vagy helyettese és a jegyző írja alá s ezt a rendelkezést a S. Ü. Sz. 83. §-ának harmadik és negyedik bekezdése akkép egészíti ki, hogy a törvényszék elnöke — ha nem egyúttal a felebbezési tanács elnöke is — a felebbezési tanács elnökét megbízhatja, hogy ez, mint a törvényszék elnökének e részben állandó helyettese, a felebbezési biróság határozatainak kiadmányait aláírhassa, továbbá, hogy az aláírásra hivatott jegyző alatt a felebbezési tanács jegyzőjét kell érteni. Az imént idézett 83. §. második bekezdése megszabja a tanácsülésben hozott határozatok kiadmányának alakját oly módon, hogy a kiadmány az eredeti határozatot teljesen és hiven tükröztesse vissza, a mi már azért is szükséges, mert a felebbviteli biróság tanácsülési határozatainak kiadmányát sokszor más irja alá, mint a ki a határozat meghozatalában részt vett, a S. Ü. Sz. 83. §-ának szóban forgó rendelkezése ehhez képest a tanácsülésekben hozott határozatok kiadmányainak mindenik nemérc vonatkozik s az 1893: XVIII. t.-c. 122. §-ára csupán annak jelzése végett történik hivatkozás, hogy a határozatnak az indokolást nem tartalmazó szövegéről is lehet kiadmányt kiadni. Kétségtelen tehát, hogy a S. Ü. Sz. 83. §-ának második bekezdésében megszabott alakban kell kiállítani nemcsak az 1893: XVIII. t.-c. 122. §-a, illetőleg a 170. §. utolsó pontja, valamint a S. Ü. Sz. 60., 111. §-a és a 83. §. utolsó bekezdése alapján a fél kérelmére kiadott kiadmányokat, hanem mindazoknak a határozatoknak kiadmányait, melyek kézbesítés utján közlendők a felekkel s ezek között természetesen azokat a kiadmányokat is, melyek a felebbviteli (felebbezési, illetőleg felülvizsgálati) bíróságnál az 1893: XVIII. t.-c. 207. s a S. Ü. Sz. 123., 124. és 137. §-ai értelmében az iratokhoz csatolás végett, valamint a felek részére készülnek s kézbesítés végett az alsó bíróságnak megküldetnek. A mi a járásbíróság által kiállítandó kiadmányokat illeti, a S. Ü. Sz. 83. §. második bekezdésében megszabott alak a S. U. Sz. 60. §-ának rendelkezéséhez képest csakis azokra a kiadmányokra kötelező, melyeket a járásbíróság az 1893:XVIII. t.-c. 122. g-a, a 170. §. utolsó pontja, a S. Ü. Sz. 60. §-a és a 83. g. utolsó bekezdése értelmében ad ki, mig a kézbesítés utján közlendő többi járásbirósági határozatok kiadmányai tekintetében csupán a S. Ü. Sz. 143. §-a irányadó. Ad 3) Az 1893: XVIII. t.-c. 207. §-a s ezzel kapcsolatban a S. Ü. Sz. 123., 124. és 137. §-a arra kötelezi a felebbviteli biróságot, hogy az iratokhoz csakis a határozatnak a felek részére szóló kiadmányait csatolja, magát a kézbesítést az illető alsó biróság eszközli. Minthogy pedig a kézbesítés eszközléséhez szükséges intézkedések közé a kézbesítési vevény kiállítása is tartozik: a felebbviteli biróság jegyzői irodája nem köteles a kézbesítési iveket elkészíteni és a kiadmányokhoz csatolni. Másrészt a kézbesítési iv annak igazolásául szolgál, hogy az illető felső bírósági határozat a felekkel szabályszerűen közöltetett: nem szenved tehát kétséget, hogy az iratok kiegészítő részét képező kézbesítési iv nem küldetik meg a felebbviteli bíróságnak, hanem annak megőrzése az illető biróság feladata, a melyhez az iratok az 1893:XIII. t.-c. 207., illetőleg 171. §-a értelmében visszaküldetnek. (11,489/1895. I. M. sz.) Belföld. Az igazságügyminister benyújtotta a képviselőházba az új bűnvádi eljárás, valamint egy önálló büntető bíróságnak Budapesten leendő felállítására'vonatkozó törvényjavaslatot. Ezzel a bűnvádi eljárás reformja napirendre kerül végre valahára. X A budapesti büntető törvényszék fölállítása. A képviselőházban kiosztott, a budapesti királyi büntető törvényszék fölállításáról szóh) törvényjavaslat szerint a biróság neve budapesti királyi büntető törvényszék lesz. Hatáskörébe azok a bűnvádi es jovedék-kihágási ügyek tartoznak, melyeket a törvéj nyék, rendeletek és szabályok a budapesti királyi törvényszéknek, mint büntető- és sajtóbiróságnak hatáskörébe utalnak. A budapesti királyi törvényszék hatásköre az imént említett ügyekben