A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 51. szám - Jogperek és birtokperek

bontott házasságoknál úgy a házastársaknak egymáshoz, mint pedig gyermekeikhez való viszonyát és a vétkes és nem vétkes házastársnak a felbontás után elfoglalható álláspontját: nem szenved kétséget, hogy házassági jogunk értékét csak emelte volna, ha egyrészt megoldja ama kérdést: mikor forog fenn vélelmezett házasság? másrészt pedig ha megállapítja úgy a jó hiszemben, mint pedig a rosszhiszemben eljárt házastársakra nézve a jogi következményeket és végül, ha szabályozza az ily házasságból származott gyermekek jogi viszonyát, épúgy mint ezt a felbontott házasságoknál szabályozva látjuk s miként e kérdés más külföldi házassági törvényekben is szabályozva van.6 Ennek hiányában meg kell elégednünk magánjogi Íróinknak a vélt házasságra vonatkozó nézetével, melynek magva, lényege azon elvi kijelentés: hogy a vélt házasság a gyermek születésére, vagyoni és jogi igényeire nézve az érvényes házassággal egyenlő hatálylyal bir.6 A többi kérdéseket pedig, melyek a vélt házassággal összefüggnek, a jóhiszeműség és rosszhiszeműség általános szabályai szerint kell mérlegelnünk. A jóhiszemüleg érvénytelen házasságra lépett fél élvezze a házasság alapján az összes előnyöket, a rosszhiszemű pedig sújtandó az összes hátrányokkal. Azonban a vélt házasságra nézve is íeltétlenül alkalmazandó, hogy az érvényesség a múltra nézve vélelmezendő ugyan, de a jövőre már ki nem hathat. A házasság tartama alatt keletkezett tényleges viszonyok, mint érvényes házasságban élt házasfelek közt létrejött viszonyok tekintendők, de az érvénytelenítéstől kezdve már nem eredményezhet többé a házasság sem tényleges, sem jogi házassági viszonyokat, miből önként következik, hogy a vélt házasságban élt jóhiszemű nő sem viselheti férje nevét és rangját s csupán a vélt házasságban szerzett vagyonjogi igények élvezetére tarthat számot. A vélt házasságból származott gyermekek pedig a törvényes gyermekkel egészen egyenlő elbánásban részesülnek. y'jogperek és birtokperek. Irta: Dr. PLOPU GYÖRGY, gyulai kir. törvényszéki biró. Vegyük kiindulási pontul az 1881 :LTX. t.-c. (u. n. perrendtartási novella) fi. §-át, és az 1893: XVIII. t.-c. (u. n. sommás törvény) 1. §-ának 2. és 5. m. pontjait és röviden elemezvén az azokban emiitett birtokpereket, vonjunk közöttük párhuzamot. Az 1881 :LIX. t.-c. 6. §-ának első bekezdése következőleg hangzik: «Mindazon keresetek, melyek valamely ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítését, vagy ilyen jognak megszüntetését célozzák, ide értve a tulajdonos társak közötti osztály-, a rendes határ- és birtokpereket, és a telekkönyvi kitörlési pereket: a kir. törvényszékek, mint birtokbiróságok hatásköréhez tartoznak». Az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 2. és 5. m. pontjai következőleg rendelkeznek: «1. §. Sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak* . . . «2. az 1881 :LIX. t.-c. 6. §-ában a birtokbiróságok hatásköréhez . . . utasított perek, ha a per tárgyának értéke járulékok nélkül 200 frtot meg nem halad». <5. a per tárgyának értékére való tekintet nélkül:» «m. a határjárási, mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési keresetek, melyekkel azonban . . .a tulajdoni kereset össze nem köttethetik*. Itt helyén lesz megjegyeznünk, hogy a címben irt perekkel csak annyiban foglalkozunk, a mennyiben ingatlanra vonatkoznak. Az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 2. pontjában is hivatkozott 1881 :LIX. t.-c. 6. §-ában emiitett «birtokperek», «birtokbiróság» elnevezés, mint elavult, nem felel meg a modern jogi felfogásnak; mert a kir. törvényszékek, mint elsőfokú bíróságok hatáskörébe a tulajdonképeni értelemben vett birtokperek nem tartoznak. Az idézett 6. §-ban emiitett perek nem «birtokperek», hanem «jogperek» következőleg a kir. törvényszékek helytelenül nyerték a «birtokbiróságok» appositioját. Ellenben az 1893:XVIII. t.-c. 1. §. 5. m. pontjában felsorolt: határjárási, mesgyeigazitási és visszahelyezési perek tisztán birtokperek, következőleg a «birtokbiróság» elnevezés, mint appositio inkább illeti a most felsorolt perekben eljáró kir. járásbíróságokat, mint az azokban felebbezési biróságot képező kir. törvényszékeket. Ezen helytelen <-birtokterminologiát» egyedül azon nyomós ténykörülmény képes menteni, hogy régi hazai jogunkban a birtok* nemcsak fontos szerepet játszott; hanem mellette a «tulajdon» majdnem egészen elmosódott; hisz az «ingatlan* maga is «birtok« (nemesi, úrbéri, fekvő, stb.) volt, a ^tulajdonos* pedig csak egy5 Ezen álláspontra helyezkedett dr. Schwarz Gusztáv ellenjavass latának 82. és 83. §-aiban, melyek ha az összes jogi viszonyokat nem iszabályozták volna a vélelmezett házasságban élt házasfelek és gyermekeik között, de legalább biztos elvi alapot nyújtottak, mig ma a bírói gyakorlatnak kell azt a méltányosság alapján megalkotni. Schwarz Gusztáv dr. idézett nézetét lásd a Jogt. Közlöny 1894. évi 9. számában a 71. lapon. • Z I i n s z k y : Magyar Magánjog ö29.lap. Kn o r r: Magyar Magánjog 455. lap. szerűen, mint «birtokos>» érvényesült, mert a két forgalom csaknem teljesen egygyé olvadt. Uj időknek és uj elveknek kellett jönniük, hogy az «allapot» és «jog» között a kellő határvonal megállapittassék. Savigny-nak jutott érdemül megállapítani, hogy a birtok nem jog, hanem tisztán ^tényleges állapot*, mely mint ilyen jogvédelemben részesül; és pedig azért, mert: a békés együttlét, a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a meglevő birtokállapot fentartassék mindaddig, mig ama birtokállapot* által a «jogaiban* sértett fél külön peruton ki nem mutatja abbeli <jogát», melynél fogva a <> birtokra* egyedül ó' jogosított. Vagyis más szavakkal: az államérdek parancsolja, hogy a meglevő tényleges állapotot, a birtokot, senki önkényileg meg ne sértse, mert jogállamban senki sem lehet a maga birája, hanem lépjen fel a birtokossal szemben és vagy vindicalja, vagy érvényesítse jogait, és csak az ennek folytán hozandó birói határozat alapján lépjen a birtokba. Ezen rövid vázolatból folyományozik, hogy: a) a birtok védelmére szolgál: a birtokkereset, birtokper. b) a jog védelmére szolgál: a tulajdonkereset, jogper. Az 1893:XVIII. t.-c. 1. §. 5. m.pontjában felsorolt: határjárási, mesgyeigazitási és visszahelyezési perek, melyek a birtokállapot előzetes rendezését célozzák, tisztán birtokperek; milyenek az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 2. pontjában is felhívott 1881:LIX. t.-c. 6. §-ában emiitett, sajátlanul elnevezett birtokperek körzetén kivül esnek, és nem a kir. törvényszékek, hanem a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak. Ellenben az 1881: LIX. t.-c. 6. §-a szerint valamely ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítését, vagy ily jognak «megszüntetését* célzó perek tévesen vonattak a birtokperek fogalma alá, mert itt nem birtokról, hanem jogról, s így nem birtokperekről, hanem jogperekről van szó. Ugyanis: tulajdonjogánál fogva a tulajdonos a tulajdonát képező dolgot másnak birtokából visszakövetelheti, nemkülönben az arra irányzott bármely, akár positiv, akár negatív behatást megszüntetheti; az előbbi ép ugy mint az utóbbi: a tulajdoni kereset, és pedig: amaz a rei vindicatio, emez: az actio negatoria. Birtokperekben nem jogkérdés döntetik, hanem csak tényleges állapot rendeztetik; nevezetesen: «) a határjárási, valamint P) a mesgyeigazitási perekben az elkülönítő (határ-, illetve mesgye) vonal vitás. Ezen két pernek közös jellegzője abban nyilvánul, hogy mind a kettő amaz elkülönítő vonal helyesbbitését célozza; lényegesen különböznek azonban egymástól abban, hogy a határjárási per két határ közt lévő, úgynevezett határvonalra, a mesgyeigazitási per pedig két egyén birtoka közt levő, úgynevezett mesgyevonalra vonatkozik; amaz egy politikailag önálló, de több egyed tulajdonát és birtokát képező összefüggő egész (complexum, község, puszta, város, stb.) határvonala helyesbítését célozza ugyanily politikai egyetemmel szemben; emez pedig ugyanazon határon belül levő, két magánszemély birtoka közt vitás mesgyevonal helyreállítására vonatkozik. y) a visszahelyezési per, az előbbi két pertől eltérőleg, már nem egy elkülönítő vonal helyreállítására, hanem egy elfoglalt kisebb-nagyobb terület visszabocsátására irányul. Mindezen birtokperekben tisztán az előbbeni birtokállapot, a tényleges állapot állítandó helyre, és a jogkérdés elbírálásának teljes mellőzésével csupán az vizsgálandó meg és döntendő el, hogy: hol fekszik a vitás határ- és mesgyevonal, illetve, mily területet foglal el a birtokháboritó alperes? Szóval csupán a megháborított birtoklási állapot orvoslandó. Ebből kifolyólag a birtokot megháborított alperes nem védekezhetik tulajdonjogával; a bíróság pedig nem vizsgálhatja meg alperes tulajdonjogát, sem azt figyelembe nem veheti, hanem annak fenforgása dacára a beigazolt tényleges, előbbeni birtokállapotot helyre, illetve vissza fogja állítani. Mivel azonban a birtokper lényegénél fogva a birtokállapotnak csak előzetes rendezését célozza, a jogaiban sértett perfél a kir. járásbíróság határozatával szemben feltétlenül jogosított a kir. törvényszék előtt jogai érvényesítése végett jogpert indítani. Jogperekben — épen ellenkezőleg a birtokperekkel — tisztán a jogkérdés képezi vizsgálat és eldöntés tárgyát; a bíróság nem birtokot vizsgál, hanem peres feleknek jogait veszi mérlegelés alá, és ha a perfél jogát az ingatlanra perrendszerünek találja, annak feltétlenül érvényt szerez; nevezetesen: «) A kereső félnek tulajdonjogát megítéli, mely jogából kifolyólag, a mennyiben nem volna, feljogosítja az ellenfél egyidejüleges kötelezése mellett, hogy az ingatlant feltétlen uralmába vegye; mert a tulajdonjog feltétlen uralmat foglal magában a dolog felett s a tulajdonos a dologgal tetszése szerint rendelkezhetik, azt meg is semmisítheti; fi) ha pedig a kereső fél nem tulajdonjogot vindicál, hanem Panaszolja> h°gy jogai gyakorlatában meg van zavarva, vagy abból más által kizárva, akkor a tulajdonjog feltétlen uralmát a birosag helyreállítja és minden idegen beavatkozást eltilt. A gyakorlati életben — eltekintve egyes conplicatióktól, melyek azonban az alább felsorolandó esetek valamelyikére mindig visszavezethetők — az ingatlan jogpereknek kétféle nyilvánulasat latjuk: