A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 51. szám - A limitó be nem tartása a bizományos által

A JOG 373 ad *) felperes keresetében tulajdonjogot kér magának megítéltetni. Az ingatlan dolgot magának vindicálja. (Rei vindicatio/ Ezen jogperben felperes perrendszerü tulajdonjogot tartozik bizonyítani. ad pl felperes keresetében az ingatlan birtokát kéri magának megítéltetni, mert az ingatlan föltétlen uralmában, és igy birtoklásában meg van zavarva (Actio negatoria.l. Ezen jogperben felperes szintén perrendszerü tulajdonjogot tartozik kimutatni. Miként látjuk tehát, jogperekben mindig a jog bizonyítandó. Ha pedig a jog perrendszerüen be lesz bizonyítva, akkor a bíróság az ingatlan fölötti feltétlen uralmat, mint a jog természetszerű következményét, kimondja, megítéli. Az előadottakat legrövidebben a következőkben foglalhatjuk össze : A birtokper háboritást; a jogper jogot tételez fel. Birtokperben a birtokállapot megsértését, jogperben a tulajdonjogot kell bizonyítani. A birtokper csak az előbbeni állapot helyreállítására irányul; ellenben a jogper az ingatlan fölött a teljes és korlátlan uralom érvényesítését célozza. Ezekből kétségtelen az is, hogy a birtokper sohasem involválhatja magában valamely jogviszony végleges rendezését, és épen ez okból sohasem képezhet a jogperre nézve praejudiciumot; mert: birtokpert a nem tulajdonos is kezdhet azért, mivel birtokában, a tényleges állapotban meg lett sértve; ellenben jogpert csakis a tulajdonos kezdhet, még akkor is, ha birtokperben ő volt a háborító alperes, és vele szemben a nem tulajdonos birtokos reponálva is lett. Kimutatván ekként — szerény véleményünk szerint — perrendünk terminológiájának elavult téves voltát; továbbá a birtokperek és jogperek közt vont rövid párhuzammal kimutatván e két per lényeges alkatelemeit és a köztük lévő lényeges különbséget, röviden még egy distinctiót kell tennünk, mely sajnos, gyakran idéz elő ferde következményeket; nevezetesen: a mesgyeigazitási per zavartatik gyakran össze az actio negatoriaval. Ugyanis: A mesgyeigazitási kereset, miként fentebb láttuk, arra irányul, hogy a határ egy dűlőjében (fordulójában) lévő két egyén birtoka közt vitás elkülönítő, u. n. mesgyevonal állíttassák helyre, vagyis a mesgyevonal kiigazittassék. Ezen birtokpereknél azonban, a köztapasztalat szerint nemcsak egy mesgyevonal, hanem rendszerint az ama dűlőben lévő összes birtokosok közötti mesgyevonalak igényelnek kiigazítást, azért, mert: az évenkénti elszántás folytán valamennyi mesgyevonal elmosódik az által, hogy mindegyik birtokos, bár sértési szándék nélkül, szomszédjától valamit elszánt. Évtizedek multával, midőn a birtokos tapasztalja, hogy ingatlana kissebbé, keskenyebbé lett, a hiányt szomszédainál, a szomszéd ismét szomszédjánál keresi; és igy tűnik ki, hogy némely birtokosok területe nagyobb, másoké pedig kisebb, miként ez az úrbéri tabellákban, liber fundualisban, avagy legújabban a katasteri birtokivekben kitüntetve van; vagyis az derül ki, hogy: az összes mesgyevonalak eltorzultak, megváltoztak. Megfelelően áll a dolog a sokkal ritkábban előforduló határjárási birtokpernél a vitássá vált határvonalra nézve, mert a két per között a különbség csakis az elkülönítő ímesgye- illetve határ-1 vonal tekintetében van. E két birtokper és az actio negatoria, mint jogper között az összezavarásra az ad okot, hogy: midőn ama két birtokperben az elkülönítő vonal helyreállittatik, rendszerint egy bizonyos meghatározott it. i. a régi használatban volt és az újonnan kiderített elkülönítő vonal között levői terület áll elő, melynek birtoka, épen ama vitás vonal helyreállítása folytán a peres felek egyikének jut; az actio negatoriánál ellenben már a priori egy meghatározott terület, illetve az a fölötti korlátlan rendelkezés képezi a kereset tárgyát. Ebből kifolyólag a tulajdonos felperes gyakran van tévedésben az iránt, hogy vájjon neki birtokpert, avagy jogpert kellene indítania ? Hozzájárul a legtöbb esetben ezen körülményhez még az is, hogy a tulajdonos felperes nincs a birtokban azon területre nézve, mely a vitássá vált elkülönítő vonal vélt és követelt helyesbítése folytán őt illetné. Ekként felperes tulajdonjogára támaszkodva a kir. törvényssék előtt az 1881 :LIX. t.-c. 6. illetve most ujabban az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 2. pontja alapján a királyi járásbíróság előtt jogpert tesz folyamatba, holott neki birtokpert kellett volna indítania nemcsak azért, mert a birtokper sokkal gyorsabb lefolyású és kevésbé költséges, hanem főleg azért, mert egészen más az irányelv, döntő szempont és bizonyítási teher a birtokperben, és más a jogperben; és továbbá, mert: a birtokper kedvezőtlen kimenetele esetében még mindig felléphet jogperrel, mert amaz nem praejudicál ennek, de nem megfordítva. Nevezetesen: a birtokperben ha a tényleges állapot az elkülönitő ímesgye-, vagy határ-(vonalra nézve meg lett sértve, akkor a mesgye-, illetve határvonal helyreállítandó, ezáltal pedig az elfoglalva volt vitás terület is visszajut a jogszerű birtokosnak; a jogperben ellenben az annak conditio sine qua non-ját képező tulajdonjogon kívül még az is igazolandó, hogy a hiányzó terület épen alperesnél van, s azután rendszerint megreked a nem eléggé óvatos felperes, mert alperes rendszerint azzal is védekezik, hogy a felperes által követelt terület, ha ahoz tényleg jogos igénye is volna, onnan ered, hogy az egész dűlőben (fordulóban) a mesgyevonalak megzavartattak az évtizedeken át történt elszántás folytán, mig pedig ezek helyre nem állíttatnak, az ő birtokából felperest terület nem illetheti meg, mert csak ekként deríthető ki az állítólagos vitás terület létezése és mennyisége; ugy de felperes nem vonta perbe a dülőbeli összes érdekelteket. Az ily végzetes zavar és bonyodalom a kellő distinctio hiányából ered. Volt ügyvédi praxisomból is van tudomásom egy pár ily esetről, melyekben a kir. törvényszék elutasította a felperesi keresetet két indokból: mert a kereset tulajdonképen mesgyeigazitást céloz, erre pedig a kir. törvényszék nem bír hatáskörrel, és mert felperes nem tudta bebizonyítani, hogy a követelt terület alperesnél van, bár a szakértői szemle is azt kiderítette, hogy alperes birtokában több terület van, mint a mennyi telekkönyvileg tulajdonát képezi, ugy de a telekkönyv a térmértéket nem garantálja, sőt ezen kívül is beigazoltatván, hogy a mesgyevonalak az egész dűlőben meg vannak zavarva, csak a mesgyeigazitási per vezethet kellő eredményre. Ezzel szemben a felső biróság ellenkező felfogásbán volt: a felperesi keresetet megítélvén, elrendelte, hogy az össze-vissza meggörbült mesgyevonal olyképen igazittassék ki, hogy ezen kiigazítás eredményezte azt, hogy felperes a kereseti területhez jutott. Ebből azután azon anomália állott elő, hogy az ítélet végrehajthatatlan lett, mivel a szakértők részére nem volt oly állandó és megváltozatlan (fix)-pont jelölve és jelölhető, ahonnan a kimérés eszközölhető legyen! íme a kellő distinctio hiánya micsoda eredményre vezetett! Mennyivel helyesebb és célravezetőbb lett volna, ha felperes előbb mesgyeigazitási birtokpert folytat és a vitás megyevonalat helyreállíttatja; ha pedig jogaiban ezután is sértve érezte volna magát, jogperhez folyamodik! Qui bene distinguit, bene docet. limitó be nem tartása a bizományos által Irta: ifj. dr. NEUMAN SÁNDOR, bpesti ügyvéd. A kereskedelmi törvény 370. §. azon esetekről rendelkezik, melyekben a bizományos a megbízó által neki kiszabott limitót be nem tartja. Logikusan iskolázott észnek azt kellene hinni, hogy a limitó be nem tartásának következményei kell, hogy ugyanazonosak legyenek a megbízás ellenére foganatosított ügyletek tekintetében, akár eladási, akár vételi bizománynak esete forog fenn. A kereskedelmi törvény 369. §-a, mely a bizományos kötelezettségeiről általában rendelkezik, csakugyan ezen egyedül logikus uton indul meg, a midőn a többek közt a bizományos kötelességévé teszi, hogy az ügyletet a megbízás értelmében köteles ellátni, hogy a megbízót a megbízás teljesítéséről haladéktalanul értesíteni tartozik. A kereskedelmi törvény e §-a, megfelelőleg a megbízó jogait is akként szabályozza, hogy a megbízó, az esetre, ha a bizományos nem a meghatalmazás értelmében jár el, az ügyletet saját részére kötöttnek elismerni nem tartozik, s minden esetben kártérítést követelhet. Ezen 369. §. intézkedései tehát szabályozni látszanak minden esetet, mely a bizományi ügyletnek nem a megbízás értelmében eszközölt ellátásából származik, és pedig ugy a bizományos felelőssége, mint a megbízó jogai tekintetében, mivelhogy helyesen állapittatik meg azon elv, hogy az ily megbízás ellenes ügyletkötést a megbizó elismerni ne:n tartozik és, hogy mindenesetben kártérítést követelhet. És csakugyan nem is képzelhető a megbízás ellenes ügyködésnek egyetlen esete sem, mely az e szakaszban foglalt elvi szabályozás alkalmazásával a jog és igazság elvei szerint a bizományi ügylet speciális jogi természetének megfelelőleg elbírálható nem volna. Mindennek dacára a kt. 370. §-a annélkül, hogy akár jogászi, akár gyakorlati szükség indokolttá tenné, külön szabályozta a limitó be nem tartásának esetét és annak következményeit az eladási és külön a vételi bizománynál, sőt ugyancsak minden belső indokoltság nélkül másként szabályozza a megbízás elleni ügylet következményeit az eladási és ismét másként a vételi bizománynál, még pedig részben a fentidézett 3G9. §-ban foglalt elvnek keresztül lyukasztásával. A 370. §. ugyanis a limitón alul eladó bizományostól azt határozza, hogy az a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni tartozik a mennyiben nem igazolja, hogy az eladás a kijelölt áron nem volt eszközölhető és hogy az aladás által a megbízót kártól óvta meg. Ellenben, ha a bizományos a vételnél a kijelölt áron tul megy, azt határozza, hogy a megbizó ezen ügyletet mint nem saját részére kötöttet visszautasíthatja, a mennyiben a bizományos a tudósítással egyidejűleg a külömbözet fedezésére késznek nem ajánlkozik, azt rendelvén, hogy a megbizó, ha a vételt, mint nem saját részére kötöttet visszautasítani akarja, erről a bizományost, a nyert tudósítás után azonnal értesíteni tartozik, ellenkezőleg a vétel jóváhagyottnak tekintetik. Miként tehát látjuk, a 369. §-ban felállított azon egyedül