A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 51. szám - Törvénykezési és közigazgatási kérdések

Tizennegyedik évfolyam. 51. szám. Budapest, 1895 december 22. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart B. sz. Kéziratok viss/a nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Hfflül' AZ IHAZSAflORY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A HÁGTAK ÜGTÍÉDI, BÍRÓI, ÜGTÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. ST1LLER MOR üíry védek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél < _ 3 « — « Egész « 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Előfizetési felhívás. — Törvénykezési és közigazgatási kérdések. Irta : Székács Ferenc, kir. curiai biró. — A btkv. 2ö í. és -iOO. §-ainak viszonyához. Irta: dr. Heil Fausztin bpesti kir. táblai biró. — A házasság érvénytelenségének jogi következményei és a vélt házasság. Irta : dr. Tóth Gáspár bpesti ügyvéd. — Jogperek és birtokperek. Irta : dr. Plopu György, gyulai kir. tvszéki biró. — A limitó be nem tartása a bizományos által. Irta: ifj. dr. Neuman Sándor, budapesti ügyvéd. — Belföld (A magánjog kodirikátiója. — Magyar és horvát igazságügyi statisztika ) Ausztria és külföld. (Börtönügyi állapotok Olaszországban ) Nyilt kérdések és feleletek. (Illetékességi kérdés. (Felelet.) Irta: dr. Adamovich István ügyvéd. Újvidéken. — A fizetés végett való Váltó-bemutatás. (Kérdés.) Ir'a : Nótárius. — Sérelem. (A palánkai kir járásbíróság gyakorlatából. Irta: Eimann László ügyvéd Palánkán.) Irodalom. (A «Magyar büntetőjog kézikönyven Irta. dr. Fayer László egyet, tanár Bpest. Közli: dr. Szakolcai Árpád bpesti ügyvéd.) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLEKLET: jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) — Hirdetések. Előfizetési felhivás ! 1896- január ho i-töl új előfizetést nyitunk. Ez alkalomból azon t. előfizetőinknek, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, az előfizetés megkönnyebbítése végett posta- I utalványt csatolunk. Tisztelettel kérjük az előfizetések mielőbbi megújítását. Az újonnan belépni szándékozó t. előfizetőinket szintén fölkérjük, szíveskedjenek mielőbb beküldeni az előfizetést, hogy az év végévél összetorlódó előfizetések mellett idejekorán intézkedhessünk a lap pontos megküldése iránt. T előfizstőink ezután is, mint eddig, pontos értesítést kapnak lapunkban díjtalanul a felsőbíróságoknál levő ügyekről és az egyszer tudakolt ügyeket evidentiában tartjuk mindaddig, mig azok elintéztetnek, a mikor az elintézés módját azonnal tudatjuk t. előfizetőinkkel. Lapunk előfizetési ára: Negyedévre I frt 5o kr. Félévre 3 frt — kr. Egész évre . 6 frt - kr. A JOG kiadóhivatala: Budapest, V. ker., Rudolf-rakpart 3. Törvénykezési és közigazgatási kérdések Irta : SZÉKÁCS FERENCZ kir. curiai biró. A törvénykezésnek a közigazgatástól 1872. év óta fenálló elválasztása — jóllehet az állami élet e két megnyilvánulása oly annyira feltételezve van egymástól, hogy a különválasztás az elméletben igen, de az életben nem lehetséges — szülte az idők folyamán azt az indolentiát, melylyei a birósá gok a közigazgatás feladatai iránt viseltetnek és megfordítva, a közigazgazgatási hatóságok a bíróságok számára teljesítendő functiókat, jogosulatlan teher gyanánt érezvén, azokat jobbára kelletlenül és ügybuzgóság nélkül végzik. Erről az utóbbi fejezetről szólni nem kívánok, — elég ha rámutatok a bíróságok számára teljesítendő kézbesítések körül lépten-nyomon tapasztalt hiányosságokra, — hanem csak saját portánk előtt akarok seperni abból a célból, hogy ha lehet, a fentebb megrótt indolentiából a mérvadó tényezőket felrázzam. Természetesen, egy cikk keretén belül nem hozhatok elő mindent, mi erre vonatkozólag felhozandó lenne ; hanem csak két dologra kívánok szorítkozni, mi leginkább belevág az életbe s a törvénykezés sorsát közel érdekli. De mielőbb ezekre rátérnék — mintegy indokolásául annak, hogy e kérdésben > tollat fogtam — legyen szabad birótársaim tanuságtételére hivatkoznom oly irányban, hogy minden előadói indítvány, mely azt célozná, hogy a közigazgatás terén észlelt hiányokra bármily szelíd alakban az illetékes hatóságok figyelme valamely concret esetből kifolyólag felhívassák : a leszavaztatásra biztos kilátással bír s ezért rendszerint az előadónak is csakhamar feledésbe jutandó ötlete marad, mely papirosra sem tétetik. Pedig a rendszabályok próbája az élet és ismét ez a legjobb tanácsadó oly irányban, mit kelljen szabályul alkotni ? És ez indolentia miatt nagyrészt elvesznek a nemzetre nézve azon tagulságok, melyek a jogesetekből levezetendők lennének. Pl. a szárazmalmok bekerítése, a cséplőgépek kezelése körül tapasztalt mulasztások ; a felelős-őrök intézményében benrejlő veszélyek ; valamely építési szabályzat hiányossága vagy helytelensége ; kompok és révek kezelésénél szükséges óvintézkedések hiányossága ; megyei, városi, községi szabályrendeletek célszerütlensége vagy elégtelensége stb. stb. leginkább a büntető ügyek által íilustráltatnak s részemről sajnálatos mulasztásnak tartom min denkor, ha ily esetek alkalmával, melyek a közigazgatási intézkedések szükségét kiáltólag követelik, a bajok orvoslásához hivatott közegek tudomására nem hozatnak. Ez nem illetéktelen beavatkozása a bíróságoknak a közigazgatási hatáskörbe, ellenben az abbanhagyás nyilvánvaló veszteség. E tekintetben példát vehetnénk a gyakorlati érzékkel biró angol esküdtszékektől, melyek verdictjük kihirdetése alkalmával számtalanszor tesznek nyilatkozatot, illetve fejeznek ki óhajtást, valamely rendszabály felállítása, vagy valamely fenállónak módosítása, avagy szigorúbb megtartása iránt: és rendszerint az intézmény fontosságából folyó kellő eredménynyel. De persze ezek a népbirák, kik az élettel szoros összeköttetésben állanak, a magyar kir. biró pedig összeférhetetlenségi merev — talán a kelletén is tulszigoru — szabályok folytán az élettől csaknem teljesen el van szigetelve s minél tovább ül ez bírói székében, annál közönyesebbé válik minden iránt, mi nem visel magán iktató-számot. Ezen előzmények után rátérhetek az általam megbeszélendő két dologra 1. Tudvalevőleg a tettes előélete a bűnvádi törvénykezés szempontjából felette nagy fontossággal bir. És mi képezi rendszerint alapját az előélet kiderítésének? A községi elölj á róságok által kiállított erkölcsi bizonyítvány, mely rendszerint az 1890. évi XLIII. t.-c. 3. §-ával előirt vagyoni bizonyitványnyal összefoglalva szokott kiadatni. Ha már most azt kérdjük, hogy mily hitelesség tulajdonitható az ily bizonyítványnak ? erre a felelet csak az lehet, hogy annyi : mint a mennyi hitelességgel bir annak forrása. Már pedig mai állapotaink szerint az elöljáróságok ebbeli tudomása nem csak igen hiányos, hanem rendszerint csak hallomásra, pletykákra és efféle megbizhatlan forrásokra vezethető vissza. Még h . állandón letelepedett egyénről van szó, lehet félig-meddig i;gbizható adatot nyerni, de éppen a társadalomra nézve le *, • ízélyesebb egyéniségekről : utazó zsebtolvajok, vásárokra járó tolvajok, hamis bizonyítványokkal az országot bejáró csavargó koldusok, sátoros cigányok, elszegődő pásztorok stb. stb. felől, — kiket ma a brassói, egy év múlva az eperjesi, majd a budapesti, debreceni, soproni törvényszékek ítélnek el, — a nélkül, hogy csak sejtelmük is lenne az illetékes elöljáróságnak és e szerint az itélő hatóságnak is arról, hogy visszaesővel van dolguk, ki a 338. § szerinti büntetésre már többszörösen rászolgált: rendszerint megbízható adat nincs az elöljáróság kezében. Ez igen nagy baj s komoly veszélyeztetése a vagyonbiztonságnak, midőn az előélet ismeretének hiánya miatt egyik járásbiróság fogdájából a másikéba vándorol 2—3 hétre oly egyén, kinek már régen a fegyházban lett volna helye. Pedig e bajnak orvoslása oly kézen fekvő és egyszerű dolog, hogy az ember csak azon csudálkozik, hogy mindeddig Lapunk mai száma 1*2 oldalra terjed.