A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 50. szám - Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGl HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 50. számához. Budapest, 1 í 5 december hó 14-én. Köztörvényi ügyekben. A magyar es román kir. biroságok között az Ítéletek végrehajthatósága tekintetében viszonosság áll ugyan fenn, azonban e mellett is a külföldi biróságoknak végrehajtási záradékkal ellátott végrehajtható közokiratai alapján a végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha a magyar prttás birói illetékességét szabályozó rendelkezései szerint a külföldi állam valamely bírósága illetőséggel bir annak a pernek megbirálasára, a mely perben a végrehajtási kérelem alapjául szolgáló birói határozat hozatott. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság (1895. márc. 26. 41,218. sz. a.) dr. Balassa Károly ügyvéd által képviselt C Ch Nikolaide felperesnek S. és S. cég alperes ellen 13,000 lei töke és jár. iránti végrehajtási ügyében következőleg végzett. Az ilfovi megyei kereskedelmi törvényszék a bukaresti román kir. ítélőtábla által 43/93. sz. a. helyben hagyott, 201/93. sz. végrehajtási záradékkal ellátott ítélete alapján a kielégítési végrehajtott C. Ch. Nikolaide bukeresti lakos javára S. és S. budapesti cég ellen egy 1892 szept. 18. lejáratú 10,000 leiről és egy 1892 szept. 22-én 3,000 leiről szóló két rendbeli váltó kiadása, esetleg pedig 13,000 lei tőke, ennek 1893 febr. 3-tól számítandó 6°/0 kamatja és 130 lei perköltség erejéig az 1881. évi LX. t.-c. alapján elrendeli stb. I n d o k o k: Románia királysággal az 1881. évi LX. t.-c. 3. §-ban megkívánt viszonosság az 1871. évi aug. 25-én kicserélt nyilatkozat szerint fenn áll. A végrehajtás alapjául jogerős végrehajtási záradékkal ellátott itélet szolgál s az ebben foglalt teljesítés a hazai tiltó törvényekbe nem ütközik. Az alperes által az ilfovi ker. törvényszék illetékessége ellen emelt kifogást végrehajtást szenvedő nem igazolta, mert az ilfori ker. bíróság a 362. sz. ministeri leirat szerint az iratokat a feleknek kiadta, végrehajtást szenvedő azonban ez iratokat nem csatolta, felajánlotta ugyan e körülménynek tanukkal való bizonyítását; a tanuknak kihallgatása azonban elrendelhető nem volt, mert a bíróság előtt lefolyt perbeli actus periratokkal és nem tanukkal bizonyítandó. De különben is alaptalannak mutatkozik alperesnek az illetékesség ellen emelt kifogása, mert a perbeli váltók a 2, tanusága szerint a teljesítési hely szerint illetékes bíróság előtt pereitettek. Ezzel szemben a bemutatott közlevelek sem jöhetnek tekintetbe, mert azoknak a végrehajtási összeggel való összefüggésük ki nem tűnik és mert az abban foglalt kikötés sem zárja ki azt, hogy a felek ezen kikötésből el nem állhatnak. Végrehajtást szenvedő által közjogi szempontból és az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §. alapján emelt kifogásokat is mellőzni kellett, mert azon esetek egyike sem forogván fenn, hol a birói illetékességtől eltérésnek helye nem lehet, a vitatott közjogi szempontok alkalmazást nem nyerhetnek. Az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-a bírósági hatáskört állapit meg nemzetközi szempontból azonban már a bírósági szervezet különbözőségénél fogva sem jöhet figyelembe annál kevésbé, mert az lí-81. évi LX. t.-c. 3. §-ának e) pontja csak az illetékesé g és nem a hatáskör vizsgálását mondja ki, az ügybiróság meghatározása pedig a hatáskör fogalma alá nem esik stb. A budapesti kir. itéló tábla -1895 július 26. 3,191. sz. a) az első bíróságnak 1895. évi március 26-án 41,218. sz. a. hozott végzését részben megváltoztatja, a kielégítési végrehajtás elrendelését megtagadja stb. Indokok: Az 1871. évi aug. 25-én az osztrák és magyar monarchia és Románia között kicserélt nyilatkozat szerint a magyar és romániai kir. bíróságok között az ítéletek végrehajtása tekintetében viszonosság áll ugyan fenn, azonban az 1881. evi LX. t.-c. 3. §-ának c. pontja szerint a viszonosság fennállása esetén is külföldi biróságoknak végrehajtási záradékkal ellátott végrehajtható közokiratai alapján a végrehajtás csak akkor rendelhető el, ha az 1868. évi LIV. t.-c.-nek a birói illetőséget szabályozó rendelkezései szerint a külföldi államnak valamelyik bírósaga ifiétőséggel bir annak a pernek megbirálására, a mely perben a végrehajtási kérelem alapjául szolgáló birói határozat hozatott. A jelen ügy felülvizsgálatával tehát első sorban az a kérdés dontendo el, hogy hazai törvényeink szerint a román királyi birosag a peresügy megbirálására birt-e illetőséggel vagy nem; az ilfovi megyei kereskedelmi törvényszéknek a bukaresti román kir. >telotaD'a 43 93. sz. döntvényével helybenhagyott 201/93. sz ítélettel megállapitható, hogy C. Ch. Nicolaide az ilfovi megyei keresk törvényszék előtt S. és S. budapesti céggel kötött tőzsdei ügyletek érvénytelenítésére és a tőzsdei ügyletből keletkezhető különbözetek fedezésére átadott két darab összesen 13,000 leiről szolo váltó ^adására, vagy azok értékének megfizetésére irányozta keresetet. Minthogy pedig a Budapesten teleppel biró cég ellen fedezet, váltók kiszolgáltatása esetleg csak éi lékéneK megfizetésére irányzott kereset oly személyes kereset, a mely az 1868. évi LIV. t.-c. 30. és 33. §§. szerint az alperes rendes lakhelye, illetve telepe szerint illetékes bíróságnál érvényesítendő, ezek szerint tehát a fent emiitett kérdés megbirálása az 1868. évi LIV. t.-c. L cime III. fejezetében foglalt rendelkezések értelmében nem a romániai, hanem a magyar bíróság illetőségéhez tartozik, és a törvénykezési rendtartás imént idézett §-ai szerint a romániai bíróság eme peres kérdés megbirálására csak akkor válhatott volna illetékessé, ha alperes a romániai bíróságok eljárásának magát eleve alá vetette vagy azt utólag elfogadta volna; hogy azonban az esetek valamelyike bekövetkezett, azt a tkrts általános szabályaival szemben a végrehajtást kérő fél tartozott volna kimutatni. Minthogy azonban a végrehajtató fél a kitűzött tárgyalás alkalmával semmi oly okiratot sem mutatott fel, mely azt igazolná, hogy alperes magát a romániai bíróság eljárásának alávetette, továbbá minthogy a m. kir. Igazságügyministerium 1896 január 5-én 362. sz. a. kelt leirása szerint az ilfovi kir. törvényszéktől iratok, melyekben esetleg a román bíróság illetősége megállapítható volt volna, meg nem szereztethettek, végül mint hogy a végrehajtható fél, annak ellenére, hogy az alkalom ismételve megadatott arra, hogy becsatolhasson oly okiratokat, a melyekből megállapítható volna az, hogy alperes a román bíróság illetékességét elismerte, az illetőség kimutatására semmi bizonyítékot fel nem hozott: abból az egyedül álló körülményekből pedig, hogy a végrehajtást szenvedő cég a fent emiitett határozatot megelőző eljárás során a román kir. bíróság előtt védekezett, még meg nem alapitható, hogy a román kir bíróság illetőségének kifogásolása nélkül bocsájtkozott perbe Mindezeknél fogva az első biróság végzése a végrehajtás elrendelő részében meg volt változtatandó stb. A m. kir. Curia (1895 okt. 3. 8,087. sz. a.) a felfolyamodás visszautasittatik; mert a kir. ítélőtáblának végrehajtási ügyben hozott és érintett felfolyamodással megtámadott végzése nem tartozik a végrehajtási eljárás körében keletkezett ama másodbirósági végzések közé, melyek ellen az 1881: LX. t.-c. egyéb kifejezetten meghatázott eseteiben a felfolyamodás meg van engedve, következőleg a fenti felfolyamodás törvénynél fogva ki van zárva. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben Ki nem töltött biztosítási ajánlat. Annak érvényességéhez nem elegendő az ajánlattevő által való aláírása, hanem az is, hogy az ajánlat rovatait is maga az ajánlattevő vagy megbízottja töltse ki. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság (1894. január 23. 2,960. sz. a.) dr. Ladányi Gyula ügyvéd által képviselt ;;The Mutual* newyorki életbiztosítási társaság magyarországi vezérképviselősége felperesnek dr. Fischmann Sándor ügyvéd által képviselt D. Manó alperes ellen 375 korona 25 fillér és jár. iránti perében követkekezőleg itélt: Felperes keresetével elutasitattik stb. Indokok: Alperes tagadta, hogy felperes részére oly tartalmú biztosítási ajánlatot aláirt volna, mint az Ai alatti ajánlat, melynek aláírását ugyan beismeri. Felperes és dr. G. Izor tanú, kinek vallomását felperes magáévá tette, azt adták elő, hogy alperes, dr. G. Izorral történt megegyezés után kitöltetlen birt ajánlati két űrlapot irt alá, melyeket az alperes által dr. G. Izorral szóval közölt adatok alapján felperesi intézetnél töltöttek ki. Már pedig a ker. törv. 468. §. szerint a biztosítási szerződés érvényességéhez írásbeli okirat szükséges, a kitöltetlen űrlap pedig írásbeli okiratot nem képez. De az űrlapot nem is alperes megbízottja, a milyennek dr. G. Izor tekinthető lenne, hanem oly egyén töltötte ki, a kivel a beügyeltek szerint alperes nem is érintkezett és pedig az után, mikor már a kitöltetlen űrlap a felperesi intézet igazgatóságához beérkezett. Egyébként felperesi előadások szerint is az ajánlatot felvevő dr. G. Izor nem közölte alperessel az évi dij mennyiségét, csak is hozzávetőleg, sőt dr. G. nem is emlékszik arra, hogy mily hozzávetőleges biztosítási dijat helyezett kilátásba s hogy 15 vagy 20 évi nyeremény beszedésről beszéltek az ajánlat felvétele alkalmával. Ekkép tehát egyrészt írásbeli okirat nem jött létre, másrészt a biztosítás feltételei közül egyik leglényegesebb oly határozatlanul lett megállapítva, hogy ezekhez képest a birt szerződés fennállottnak nem tekinthető s igy a kereset elutasítandó volt. A dr. G. Izorral szemben tett utólagos fizetési igéret egyrészt bizonyítva nincs, másrészt nem is felperes vagy megbízottjával szemben tétetett és igy figyelembe nem vehető stb.